Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-25 / 222. szám
ttWJ. szeptember TU- esflíörtölt L otflal Tanácskozik az országgyűlés A községi pártszervezetek kulturális feladatai Művelődéspolitikai értekezlet a megyei pártbizottságon (Folytatás az 1. oldalról.) Az előadó foglalkozott az európai békéért és biztonságért folyó harc jelentőségével. Hangsúlyozta: létfontosságú, hogy szilárd pozícióból, erőink egyesítésével egységben szálljunk szembe azokkal a revansis- ta, militarista és újfasiszta törekvésekkel, amelyek a Német Szövetségi Köztársaságból indulnak ki. Az európai béke és biztonság minden ország, minden nép és minden kormány érdeke. Azon munkálkodunk, hogy ezt ismerje el és fogadja el mindenki, mert ez a siker feltétele. Beszéde Komócsin Zoltán a beterjesztett törvényjavaslatot a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfogadta és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. Komócsin Zoltán nagy tapssal fogadott beszéde után Darvasi István, a Magyar Hírlap főszerkesztője szo.alt fel. A törvény- javaslatot elfogadta, majd az elnöklő Vass Istvánná a törvényjavaslat vitáját lezárta, s megadta a szót Péter János külügyminiszternek, aki válaszolt az elhangzott észrevételekre. Ezután határozathozatalra került sor. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság között Szófiában 1969. július 10-én aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben egyhangúlag elfogadta. Ezután ebédszünet következett. Szünet után Kállai Gyula elnökletével folytatódott az ülés, s áttértek a második napirendi pontra, a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslat tárgyalására. Veres József, munkaügyi miniszter emelkedett szólásra. A népművelés az utóbbi negyedszázad során nagyszerű eredményeket ért el azzal, hogy eljuttatta a kultúra értékeit a legszélesebb tömegekhez. Az egykor elmaradott Bács-Kis- kun megyében megfigyelhető, hogy a tanyavilág lakói is mindinkább felzárkóznak a községek, városok lakosságának műveltségi színvonalához és növekszik kulturális érdeklődésük. Tanúi vagyunk a kultúra demokratizálása folyamatának. A tömegkultúra növekedése azonban mind differenciáltabb munkát követel a népműveléstől, s mindazoktól, akik népünk művelődéséért felelősséggel tartoznak. E sokoldalú tevékenységben és a feltételek megteremtésében egyaránt fontos szerepük van a helyi pártszervezeteknek. Ezekkel a feladatokkal foglalkozott a megyei pártbizottságnak a kultúra pártirányításáról szóló legutóbbi határozata is. Szerdán délelőtt a járási és városi pártbizottságok illetékes titkárai, osztályvezetői, és a nagyobb községek párttitkárai részére tanácskozást rendezett Kecskeméten a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztálya. Gyóni Lajos, az osztály vezetője röviden vázolta a helyi pártszervezetek kulturális irányító tevékenységének helyzetét és a következő időszakra vonatkozó feladataikat Ezután az osztály munkatársai tartottak beszámolót a tapasztalatokról^ az új módszerekről, továbbá a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulásával kapcsolatos feladatokról, s a pártoktatási évad indulásáról. Tv-akció befejezéseként Veres József expozéja — A mostani törvényalkotás időpontja egybeesik a Tanácsköztársaság tanuló-törvényének 50. és a fel- szabadulás utáni első ipa- ritanuló-törvény megalkotásának 20- évfordulójával — hangoztatta bevezetőjében. A Tanácsköztársaság törvénye mind a húsz évvel ezelőtt hozott tanulótörvénynek, mind a mostani törvényjavaslatok alapja. — Az 1949-es törvény megalkotása óta arányaiban és korszerűségében jelentősen átalakult a magyar gazdasági élet, s ezért a szakmunkásképzésnek' egyre nagyobb a jelentősége. A népgazdaság szerkezetében végbement változások és a mezőgazdaság szocialista átszervezése a szakmunkásképzés számára újabb nagy feladatokat jelentett és jelent. Mine több jól kvalifikált szakmunkást igényel a kereskedelem és a szolgáltató- hálózat is. — A fejlődés ellenére jó néhány feladatot kell még megoldani. Az egyik legégetőbb probléma, hogy egyes szakmákban kevés a jelentkező, az ország némelyik területén pedig még az úgynevezett népszerű szakmákban sincs utánpótlásA miniszter ezután a nők foglalkoztatásáról szólt, s megemlítette, hogy ma már a szakmunkástanulók 23,7 százaléka leány, szemben az 1949—50. évi . 12,5 százalékkal. A női szakmunkások száma az elmúlt húsz évben majdnem hatszorosára emelkedett. A nők szakmai képzését továbbra is kiemelt feladatként kell kezelni. Veres József a továbbiakban azt fejtegette, hogy az 1968—69-ben beiskolázott szakmunkástanulók 16 százaléka emeltszintű képzésben vesz részt, s a tervek szerint 1975-re uralkodóvá válik a szakmunkás- képzésnek ez a formája. Ily módon előnyösen biztosítani lehet, hogy a munka mellett középiskolai tanulmányokat is folytassanak a fiatalok. A miniszter ezután utalt arra, hogy a népgazdaság szerkezetében és a képzésben végbement változások nyomán mind több jogszabály jelent meg, s e jogszabályok között ma már nehéz eligazodni. Tapasztalhatók ellentmondások is. Ugyanabba a szakmunkás- képző iskolába járó tanulónak például — a különböző jogszabályok alapján — a napi gyakorlati oktatási ideje lehet hét, de nyolc óra is, attól függően, hogy a népgazdaság melyik szektorához tartozik. Bizonyos oktatási szünetek egyes tanulókat az elméleti és a gyakorlati oktatás alól, másokat csupán az elméleti oktatás alól mentesítenek. — Az előterjesztett törvényjavaslat — folytatta — a képzést úgy szabályozza, hogy az megfeleljen a gazdasági, az oktatáspolitikai, a szociális és az egészségügyi követelményeknek egyaránt. Ugyanakkor átfogó, egységes és korszerű jogszabályi rendezésre törekszik. Az eredményes képzés alapvető követelménye, hogy szoros kapcsolatban álljon a termeléssel. A törvényjavaslat értelmében ezért a gyakorlati oktatást továbbra is elsősorban a vállalatoknál kell megszervezni. Ez biztosítja, hogy a szakmunkástanulók már a választott szakma megtanulása közben megszokják az üzemi légkört, beilleszkedjenek az üzemi kollektívába, részt vegyenek a termelési tervek teljesítésében. A törvényjavaslat hangsúlyozza az iskolák és a vállalatok kapcsolatának fontosságát. Lehetőséget ad arra is, hogy a vállalatok és a tanulók között az eddigieknél hatékonyabb érdekeltségi kapcsolat alakuljon ki: a vállalat a képzési idő utolsó félévében ösztöndíj helyett szakmunkásbért is fizethet tanulójának, sőt a termelésben elért eredmény alapján az előírt juttatásokon felül jutalmat is adhat. A nehezen beiskolázható szakmák tanulóit társadalmi ösztöndíjban részesíthetik. — A törvényjavaslat — folytatta — szociális és egészségügyi szempontból is egységes, átfogó rendezésre törekszik. A javaslat értelmében csökken a szakmunkástanuló fiatalok fizikai igénybevétele. A jelenlegi, általában 48 órás foglalkoztatási idő 42 órára mérséklődik. Ezzel a népgazdaság egyes szektorai között megszűnnek az egyébként teljesen indokolatlan és sok vitát kiváltó különbségek. A törvénytervezet a jelenlegi évi 30 munkanap szabadság helyett a többi Iskolatípusban szokásos oktatási szünetet, 46—46 napot biztosítja a tanulók részére. — A javaslat egészség- ügyi vonatkozásai biztosítékot nyújtanak arra, hogy a tanulók megfeleljenek a választott szakma egészségügyi követelményeinek. A képzési idő alatt gondoskodni kell a fiatalok rendszeres orvosi vizsgálatáról. A törvénytervezet megtiltja a tanulók éjjeli foglalkoztatását, kötelezővé teszi munkaegészségügyi oktatásukat és előírja az iskolai munkavédelmi szabályzat kidolgozását. A szakmunkástanulónak a felnőtt dolgozókkal azonos feltételek szerint kell a védőfelszerelést biztosítani.— A javaslat törvényi szinten kíván gndoskodni a tanulók munkavégzésével összefüggő szociális juttatásokról. Előírja, hogy a tanulót ugyanolyan munkaruha-juttatás illeti meg, mint a vele azonos munka- feltételek között dolgozó idősebb munkásokat. Munkanapokon mindenütt kedvezményes étkeztetés jár a tanulónak. A javaslat változatlanul fenntartja és törvényi szinten rögzíti szocialista fejlődésünk jelentős vívmányát: a tanulókat megillető társadalombiztosítási és szociális juttatások rendjét. Baráti látogatás Tegnap megyénkbe látogatott Jurij Akimov, a No- vosztyi (APN) Sajtóügynökség magyarországi irodájának vezetője, a Fáklya fő- szerkesztője, akit elkísért Sárközi Gyula, a Fáklya szerkesztője is. Jurij Aki- movnak bemutatkozó látogatása volt ez megyénkben, s ebből az alkalomból Gyóni Lajos, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályának vezetője fogadta a vendégeket. A baráti beszélgetésen — melyen a kapcsolatok további elmélyítéséről, népeink életéről szóló sajtó- és propagandaanyagok cseréjéről, terjesztéséről is szó esett — részt vett Sávolt Béla, az MSZBT megyei titkára és F. Tóth Pál, a Petőfi Népe főszerkesztője is. Vendégeink ezután Kiskunhalasra látogattak, ahol MSZBT-aktivistákkal találkoztak, majd dr. Gulyás János, a Halasi Állami Gazdaság párttitkára kíséretében a gazdaság táj ói üzemegységét tekintették meg. Expozéja befejező részében a miniszter rámutatott, hogy a törvényjavaslat kidolgozásakor nagy figyelmet fordítottak az érintettek széles körének véleményére. Utána Kónyi Gyula, — az országgyűlés ipari, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának megbízásából — a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslat előadója következett. Hangsúlyozta: a születőben levő új jogszabály segítséget ad majd a munkásosztály szervezett utánpótlásához. Biztosítja olyan szakmunksáréteg kiképzését és nevelését, amely egyre magasabb színvonalon és mind kulturáltabban képes az anyagi javakat termelni. A szünet után Vass Istvánná elnökletével folytatódott az ülésKaszás Imre Tolna megyei, dr. Radnai Éva Fejér megyei, Pázsit Árpád budapesti, Bánóczi Gyula szabolcsi, Halmágyi Ivánná Csongrád megyei, Győré Sándor Pest megyei, Kisgergely Lajos veszprémi képviselő után Molnár István Bács-Kiskun megye 16. választókerületének képviselője, a Kalocsa és Vidéke Sütőipari Vállalat igazgatója emelkedett szólásra a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslat vitájában. Molnár István felszólalása A képviselő elmondta, hogy a megye lakosságának számottevő hányada tanyákon él. Az ottani gyermekek nagy részének úgyszólván semmi lehetősége nincs arra, hogy szakmát tanuljon, s a nagy távolság miatt naponta bejárni sem tudnak az iskolába. Pedig a megye ipara mellett a mezőgazdaság gyors felődése is jól képzett szakmunkás- gárdát követel A helyzet jellemzésére elmondta: tavaly több mint tízezer szakmunkás tanuló közül mindössze 780 volt mezőgazda- sági tanuló Javasolta, létesítsenek a megyében újabb mezőgazdasági szakiskolá kát, s rendezzenek be kollégiumokat is. hogy a külte rületi gyermekeknek if módjuk legyen tovább ta nulni. Molnár István a továbbiakban a sütőipar szakmunkás-utánpótlásával foglalkozott. Mint mondotta a hagyományos oktatási forma komoly követelményei, de még inkább a későn bevezetett emelt szintű oktatás, valamint a tanműhelyekben végzett gyakorlati képzés nem szolgálta eléggé a sütőipar szakmunkás-utánpótlását. Ugyanis a sütőiparban a tapasztalatok szerint azok a tanulók jelentkeztek, akiket gyenge tanulmányi eredményeik miatt máshova nem vettek fel, ezért elméleti tudásuk nem ütötte meg a kívánt mértéket Gyakorlatilag meg azért nem bizonyíthatták : rátermettségüket mert a heti kétnapos gyakorlati oktatáshoz az üzem nem biztosította a feltételeket. Pedig nagyon fontos lenne, hogy kellő számú fizikai munkát végző szakmunkást kapjon a sütőipar. A törvényjavaslatot elfogadta. A Bács megyei képviselő után Rujsz Lászlóné Vqs megyei, Hárász József debreceni, Molnár József Heves megyei, Nagy Istvánné borsodi, Erdész Dezső Komárom megyei, Zsigmond Géza budapesti képviselő fogadta el a törvényjavaslatot. Ezután az elnöklő Vass Istvánné javaslatára az országgyűlés a szerdai vitát lezárta, s úgy határozott, hogy — a szakmunkásképzésről szóló törvényjavaslat vitájával — valamint a gázenergiáról szóló törvényjavaslat tárgyalásával — csütörtökön délelőtt 10 órai kezdettel folytatja tanácskozását. ¥S i ne ismerne szívet- lelket melengető példákat az emberi jóságra, a munkahelyi kollektívák, szocialista brigádok, a társadalom segítőkészségére? Árván marad egy gyermek? Egykettőre kiderül, hogy mégsem egészen, mert sok szív nyílik ki, sok kéz nyúl felé. Fiatalon megrokkan egy konzervgyári munkásasszony? Nyomban akad szocialista brigád, melynek tagjai el-ellátogatnak a családhoz apró figyelmességgel, szeretettel, kézzel fogható segítséggel. Sok hasonló példát említhetnénk fel. Ilyen az is, hogy rohamosan országos méretűvé terebélyesedett: a „minden iskolának televíziót” mozgalom. Az Iskolatelevízió az oktatást teszi korszerűbbé. Az adásaiba való bekapcsolódás lehetővé tételének haszna különösen a hátrányos helyzetű külterületi, tanyai iskolások szempontjából felmérhetetlen. f?z a sokat emlegetett, ■*-' nyomasztó hátrányod helyzet — társadalmi gond. S aligha véletlen, hogy — mint oly sok esetben —, ezúttal is a munkásosztály képviselői, a szocialista brigádok mutattak példát. Mint ahogyan a követők sorában is főként a szocialista brigádok jeleskednek. Említsük a megyéből csupán a mozgalmat Bács-ICiskunban kezdeményező ZIM kecskeméti gyáregységét, valamint a Fémmunkás Vállalat ondolatot gondolat ^ követ, s máris előtör néhány — a megyében legalábbis meglehetősen nehéz —egyéb gond: nem elegendő az óvodai, a napközi otthoni hely, megoldatlan sok iskolás gyermek étkeztetése. Es mert nyomban kapcsolódik, vázolhatnánk e problémakör összefüggéseit, kihatásait a gyermekre, a dolgozó szülőre, a termelő munkára. Ehelyett hadd említsük inkább a tényt: a tanácsok anyagi ereje — a sokféle lakossági igény szolgálatában — nem futja az óvoda-, napköziszükséglet maradéktalan kielégítésére. De vajon más lehetőség sem kínálkozna? Dehogynem! A kulcs hozzá ott van — a gond megoldásában nem utolsó sorban érdekelt — üzemek, vállalatok tsz-ek stb. kezében. JkT em maradna vissz- hang, követelés nélkül bizonyára az sem, ha elhangzana például egy ilyen jelszó: Minden rászoruló gyereknek helyet az óvodában, napköziben! P. L
