Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-24 / 221. szám

4. oldat 1969. sseptember 84, szerda Szovjet segítség a magyar napfizikai kutatáshoz A Magyar Tudományos Akadémia debreceni napfi­zikai obszervatóriumában jelentős tudományos kutató munkát folytatnak elsősor­ban a Nap felületi változá­sainak vizsgálatára. A nap­fizikusok meglevő műsze­reikkel a napfoltok mozgá­sát csak síkban tudják kö­vetni. A Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája csilla­gászati tanácsának és a szovjet napfizikusoknak a segítségével most bővülhet a hazai kutatások területe. Épül a silódomb A borotai Béke Termelőszövetkezetben harmincezer mázsa silót készítenek, téli takarmánynak. A képen lát­ható lánctalpas traktor napraforgó—csalamádé—szudá- nifűkeveréket húz le egy lánc segítségével a pótkocsiról, hogy aztán a kazalba tapossa. A debreceni obszervatórium részére nagy teljesítményű koronagráf készül. Ebből a műszerből jelenleg csak egy működik a Kaukázusban, további hármat most állí­tanak fel. A Szovjetunió­ban és Debrecenben lesz az ötödik. A 14 méter hosszú, félméteres színképelemző szerelését a jövő évben kez­dik Debrecenben. A mű­szerrel nyomon követhetik a napfoltok mozgását, a napfelület síkjára merőle­ges irányban is. Együtt könnyebb (i.) A vállalatok, intézmé­nyek, helyi tanácsok, a kü­lönböző szövetkezeti for­mák gazdasági együttműkö­déséről, társadalmi összefo­gásáról már több országos és megyei jellegű informá­ció, nyilatkozat hangzott el, számos és jelentős újságcikk foglalkozott ezzel a témával. A bajai járásból filmhíradó is számot adott az eddigi eredményekről, kezdemé­nyezésekről. Ügy érzem, hogy ez a fo­lyamat most van kibonta­kozóban. Az összefogásnak sokféle formája járásunk­ban is azt igazolja, hogy e r’:-j*­. >■ .•**' '-Lé-'■>- • * •: t. ■■ ■ ly réa mWáW (Pásztor Zoltán felvétele.) Helyiipar tegnap és ma Helyiipar. Ne tagadjuk: az elmúlt másfél-két évti­zedben némi lebecsülő hangsúly vegyült a kifeje­zésbe. A gyakorlati követ­kezmény: erőteljes megkü­lönböztetések a bérszínvo­nalban, az anyagellátásban, az értékesítésben. S mégis: a hátrányos bánásmód elle­nére a helyiipar dinamiku­san fejlődő ágazatnak bi­zonyult. Ma 15 százalékkal részesedik a nemzeti jöve­delem előállításában. Összességében nem „helyi” A helyi és sajátos igé­nyek. s nemkülönben a speciális foglalkoztatási gondok kielégítésében dön­tő szerepe van a helyiipar­nak. Ha azonban összegez­zük a helyiipari vállalatok tevékenységét, messze meg­haladják azt. amit helyi, lokális szerepként értékel­hetnénk. A tanácsi válla­latok száma megközelíti a háromszázat, a foglalkozta­tottak pedig 130 ezres se­reget alkotnak. A teljes termelés meghaladja a 19 milliárd forintot. A fa- és cipőiparban dolgozók fele helyiipari vállalatoknál te­vékenykedik. az ország ke­nyérszükségletének kilenc­ven százalékát helyiipari vállalatok elégítik ki, a la­káskarbantartások 80—85 százalékát a tanácsok épí­tőipari vállalatai végzik ... A kisipari szövetkezetek száma mintegy 780, a fog­lalkoztatottaké pedig két­százezer fölött van, a terme­lési érték 17 milliárd fo­rintra rúg ... Minden ne­gyedik ipari dolgozó helyi­ipari vállalatnál van. A példák beszédesek. S még inkább azok. ha hoz­zátesszük: a tanácsi válla­latok évente átlagosan 6—8 százalékkal növelték ter­melésüket. s a szövetkezeti ipar 1969 első félévében kilenc százalékkal termelt többet, mint 1968 hasonló időszakában, míg az egész ipar egy százalékkal növel­te csak termelését. A mi­nisztériumi iparét megha­ladó fejlődési ütem. vala­mint az, hogy a helyiipari vállalatok jövedelmezősé­ge relatíve nagyobb, mint a nagyiparban, mert azo­nos termeléshez egynegyed, egyhatod állóeszközt vesz­nek csak igénybe — nem mélyben rejlő, nehezen ki­ásható okok következmé­nye. A helyiipar — nagyon kevés kivételtől eltekintve, mint például a vízművek vállalatai a régi mecha­nizmusban éppúgy, mint napjainkban — ahogy azt szellemesen valaki megfo­galmazta — „nyakukon a késsel” dolgoztak. Azaz: a piaci kereslet, döntően ha­tott tevékenységükre, ritka esetben engedhették meg azt a luxust, hogy ne meg­rendelésre. hanem raktárra termeljenek, s ez az örö­kös készenlét pozitív gaz­dálkodási vonások kialaku­lását segítette — segíti napjainkban — elő. Nagyok és kicsik A nagyüzem-kisüzem párhuzam és összevetés mindkét fél számára tanul­ságos. Kétségtelen: a helyi­ipari vállalatok nem ver­senyezhetnek a nagyüze­mek korszerűbb állóeszköz­állományával. megszilárdult termelési szervezetével, de versenytársak — mégpedig győztesek — olyasmiben, mint a kézzel előállított ex­kluzív termékek, a kis soro­zatok. a piaci igények kielé­gítésére való gyors átállás. Vagy abban, hogy: helyben termelnek valamit. Például kenyeret. Mert kiderült, el­sietett volt a kisebb sütő­üzemek felszámolása, a túl­zott koncentrálás, s ezért késik a kenyér szállítása, ezért kevés a szállítójármű stb. Vagy abban, hogy el­végzi a „kis munkát” is — az építőipari vállalatok pél­dául —, azokat, amelyekre még a kijelölések idején sem akadt minisztériumi iparhoz tartozó megvalósító. Mindezek, s sok más ténye­ző egyik, nem lényegtelen következménye, hogy a leg­utolsó ilyen természetű szá­mítások szerint — 1965-re értve — az egy forint lekö­tött eszközre jutó megter­melt nemzeti jövedelem a tanácsi iparban 0,87, míg a minisztériumi iparban 0,48 Ft volt. Eltűnő távlatok A gazdasági reformmal járó változások a helyiipart is hatosuk alatt tartják. A jelentős eredmények mellett néhány kedvezőtlen tapasz­talat is akad. így például a nagy bérhányad miatt a csekély mértékű fejlesztési alap képződés az ágazati irányítás bevezetése után a piackutató, távlati műszaki fejlesztői munka átmeneti megrekedése. Ezek néhány helyen olyan benyomást kel­tettek. mintha a helyiipar távlatai eltűnőben lennének. A reform — mégha szabá­lyozói nem is minden eset­ben igazolják ezt — éppen az ellenkezőjét célozza. A tanácsoknak a helyi iparpo­litika alakításában adott döntő szerep ékesen bizo­nyítja ezt, s az is, hogy a reform előtti évekhez képest a kétszeresére növekedett a helyiipar fejlesztésére nyúj­tott állami támogatás. Tény. hogy a helyiiparnak van mit tanulni a nagyüzemi minisztériumi ipartól: mun­kaszervezeti fegyelmet, szer­vezettséget, jobb állóeszköz­kihasználást. az anyagelosz­tás és szállítás gazdaságo­sabb módszereit például. Bátran állíthatjuk azonban, hogy van mit tanulságként fölhasználni azokból a föl­halmozódott tapasztalatok­ból is. melyeket évek során a helyiipar vállalatai sze­reztek. A piaci hatások kénysze­rítő ereje, a „megrendelő az úr” szemlélet, a gyors termékváltás, a szükségle­tekhez való rugalmas igazo­dás másutt is megfelelő ke­retek között, alkalmazható tapasztalatok. A helyiipar dinamikus fejlődése nem hogy halványítaná, hanem nagyon is erőteljessé teszi a távlatokat. Azt a holnapot, amelyben „nagy” és „helyi” ipar a jelenleginél nagyobb egymásra hatással más és más eszközökkel ugyan. de| ugyanazt a mainál töké1?- tesebben szolgálja. Az igé­nyek jobb kielégítését. a társadalom gazdasági céljai­nak elérését. M. O. területen rendkívül nagy tartalékokkal rendelkezünk. A társadalmi összefogás ereje jelentős tetteknek vá­lik forrásává. Nem várha­tunk mindig és minden te­rületen csak az állam tá­mogatására. Magunk is le­hetünk kezdeményezői olyan vállalkozásoknak, amelyek később túlnőnek a járás, esetleg a megye ha­tárain. E cikk keretében szeret­nénk emlékeztetni a járás lakosságának néhány figye­lemre méltó kezdeményezé­sére. Társadalmi összefogás Jelentősek a községfej­lesztés során létrehozott vízművek. Eddig 21 község­ből 16-ban már üzemelnek, és megvalósításuk a lakos­ság közreműködésével a já­rás többi öt községében fo­lyamatban van. Tizenkét helységben működik az öre­gek napközi otthona. Tizen­egy községben többcélú új, vagy kibővített művelődési ház kerül még az idén vagy legkésőbb egy-két éven be­lül átadásra. Sorolhatnánk tovább a járdák, utak építését, a par­kosítást, a középületek, a hétközi diákotthonok, az egészségügyet szolgáló léte­sítmények szorgalmazását, illetve mindezeknél a lakos­ság közreműködését. Hang­súlyozom, hogy az említet­tek csak széles körű össze­fogással valósulhattak meg. A jelentős értékű állami támogatás mellett számotte­vő a társadalmi munka a községfejlesztési, a lakossá­gi hozzájárulás, az állami gazdaságok, termelőszövet­kezetek, fogyasztási szövet­kezetek. ktsz-ek, a MOKÉP egyösszegű kollektív anyagi támogatása. Az értelmiségi­ek, a termelőszövetkezeti tagok, a bérből és fizetésből élők személyes felajánlásai­ból származó forintösszegek is hozzásegítettek a megva­lósításhoz. Mindezek szép kezdemé­nyezések. Azonban számos megoldásra váró feladat sürget bennünket, és egyál talán nem lehetünk elége­dettek az eddigiekkel. A példák bizonyítanak Szólnék a gazdasági ösz- szefogásról is. Ma már 12 község példája bizonyítja, hogy még a rosszabb köz- gazdasági adottságú terüle­teken is jól sikerültek a termelőszövetkezetek egye­sülései. Javult a munkafe­gyelem, színvonalasabb' lett a vezetés, tervszerűbb a gazdálkodás. Ezzel szemben, ahol több a termelőszövetkezet a köz­ségben, ott nehezebb a gaz­dálkodás. Több helyen a ve­zetés színvonala sem meg­felelő. A beruházásokat el­aprózzák. Több községünkben napi­rendre került az egyesülés­re való törekvés. A szövet­kezeti gazdák látják, hogy ez az előrehaladás egyik feltétele, egyéni és társadal­mi érdek. Egyébként erről úgy is meggyőződhetnek, hogy tanulmányozzák az egyesült termelőszövetkeze­tek példáit. Az együttműködésre szá­mos lehetőség van a külön­böző szövetkezeti formák között. A bácsbokodi és a bácsalmási körzeti fogyasz­tási szövetkezetek példáját követve, másutt is érdemes lenne kidolgozni a falu jobb hús-, tej-, hal-, gyümölcs­ös zöldségellátásának mód­szereit. Az ilyen vállalkozá­sok nem kis mértékben se­gítenék a járási székhely. Baja, ellátásának javítását is. Túlzott óvatosság Olyan kezdeményezést is várunk, amely elősegíti a hiánycikkek* csökkentését. A ktsz-ek és a termelőszövet­kezetek összefoghatnának a gazdák téli foglalkoztatásá­nak elősegítésére. Jó példa lehet erre a csávolyi ktsz és a bácsbokodi fogyasztási szövetkezet elgondolása, mely szerint a téli időszak­ban a ktsz félkész árut, fér­fi- és női fehérneműt és egyéb cikkeket adnak ki be­fejezésre a termelőszövet­kezeti asszonyoknak, lá­nyoknak. A készárut a fo­gyasztási szövetkezet érté­kesítené. Néha túlzott óvatosság­gal találkozunk, hiányzik a vállalkozói szellem. A szö­vetkezeteknek maguknak kell keresni az utat sajátos gondjaik megoldására. Kez­deményezéseiket támogatja a járási párt-végrehajtóbi­zottság. Tanulmányterveket készítünk közösen a járási tanáccsal. Ezek az öntözés fejlesztését, húsüzem léte­sítését, a homok jobb hasz­nosítását, a nagyobb ará­nyú csemegeszőlő-telepítést, a falu ellátását, a gazdál­kodás javítását segítik elő. Nagy gondot fordítunk az értékesítési lehetőségek bő­vítésére. (Folytatjuk) Szabó Imre a bajai járási pártbizottság első titkára Magyar filmek a külföldi fesztiválokon A Locarnóban és Tokió­ban októberben sorra kerülő filmfesztiválokra egy-egy magyar játékfilmet hívtak meg: Simó Sándor „Szem­üvegesek”, illetve Jancsó Miklós „Csillagosok, kato­nák" című alkotását. Locar­nóban lepergetik majd Ke­nyeres Gábor „Drágám” cí­mű rövidfilmjét is. Novem­berben fesztivált rendeznek két amerikai nagyvárosban is. New Yorkba Elek Judit „Sziget a szárazföldön”, Chicagóba pedig Sára Sán­dor „Feldobott kő” című al­kotását hívták meg. Ugyan­csak New Yorkban vetítik le Reisenbüchler Sándor „A Nap és a Hold elrablása” című rövidfilmjét is. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents