Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-17 / 215. szám

1 »Mal 1969. szeptember n, szerda írók, tudósok, népművészek S^lli/ATrír^ Országos esemény lesz TOidsKKOZOSO a ///. Kecskeméti Népzenei Találkozó Bemutatkozások után és előtt a népművészeti szövetkezet Kalocsa Az augusztusban immár hetedszerre megrendezett Kis Jankó Bori országos hímző pályázat nem volt hí. jával a vitatható értékű da­raboknak. Egyik megyei laptársunk cikkírója például élesen kirobbant annak lát­tán, hogy egy szabvány iro­daszék ülőkéjét matyó ró­zsákkal látták el. Nem vitat­ható el a megállapítás, mi­szerint az ilyen megoldások túllépik a jó ízlés határát és a giccs tartományába soro­landók. A beküldött anyagok többsége mégis a tiszta mű­vészetet képviselte. Ez ön­magában is szemlélteti, hogy népművészetünk a megúju­lás korszakát éli. A díjazott munkák között volt Kákái Istvánná térítője is (II. he­lyezést ért el), ami hagyo­mányos kalocsai motívu­mokból épült fel. A térítőn a mély-fekete és bordó szí­nű minták uralkodnak. Kó- kai Istvánná a Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezetei képviselte a Mezőkövesden megtartott kiállításon. Dán és svéd piacok A népművészeti termékek iránt megnyilvánuló igény fokozódásával mind több ha­zai és külföldi bemutatón vesz részt a kalocsai szövet­kezet. Megjelentek például tavasszal a Koppenhágai Népművészeti Kiállításon. A 28 éves Szvétek Antalné pingáló asszony Caracasban járt, s október közepén a Sydney-ben megtartandó magyar heteken a harminc esztendős Szabadi Gusztáv­vá reprezentálja munkáival majd a kalocsai pingálást. Nem túlzás kijelenteni, hogy ők Kalocsa követei az or­szághatárainkon túl. Leg­utóbb a Kalocsán megnyílt Népművészet Mesterei kiál­lításon bemutatták András Lajosné, Czabai Istvánná és Vén hajosné térítőit, Kolozs­vári Mihályná pedig előre elkészített. 70x120 centimé­teres nagyságú tapéta pin- gálással szerepelt. — Milyen hatása van a bemutatkozásaiknak — kér­deztük a Duna menti város­ban járva a szövetkezet el­nökasszonyától. — Ezek a bemutatkozások föltétlenül hozzájárulnak termékeink népszerűsítésé­hez — kezdte a válaszát Or­bán Gyuláné. — Űjabb ve­vők érdeklődnek az áruink iránt. A HUNGAROCOOP- on keresztül piacot találtunk többek között Dániában és Svédországban. Több millió forint értékben szállítunk ide étkezési szetteket, aláté Vízben is meggyújtható gyufa Egy amerikai gyár újsze­rű gyufát hozott forgalom­ba, amely vizesen is meg­gyújtható. A gyufa közönsé­ges fából készült, azonban vékony speciális védőréteg­gel vonják be, amely her­metikusan óvja a fát, s tá­vol tartja a vizet és a ned­vességet. A praktikus, újszerű gyu­fát feltételezhetően elsősor­ban tengerészek, vízi spor­tolók és katonák használják majd, — l teket. Japánba nem keve­sebb, mint ötezer, vászon alapanyagú, kalocsai virág, hímzéssel díszített kötényt indítottunk útnak. További megrendelésekről tárgyalá. sok folynak. Gyarapodnak a Német Szövetségi Köztár­saságból érkező megrende­lések, ahová két-három mé­teres nagyságú térítőkét ex­portálunk. Az érdeklődés fo_ kozódására jellemző, hogy minden árunk előre elkelt. Az idei év első felében már 11 millió 300 ezer forintot tett ki a termelési értékünk. S ez több mint három millió forinttal meghaladja az el­múlt év hasonló időszaká­nak az eredményét Az igé­nyek hatására foglalkozunk azzal a gondolattal is, hogy újabb 200 bedolgozót alkal­mazunk. Mintagyűjtemény és lakáskultúra — A népművészeti motí­vumok újabban mind több használati cikket is díszíte­nek. Van-e erre példa a ka­locsai szövetkezet gyakorla­tában? — Természetesen — Jelen­ti ki az elnökasszony. — Összegyűjtöttük a kalocsai mintákat, a legősibbektől a nemrég kialakult díszítése­kig. Az albumaink sok ezer megoldást tartalmaznak, s ma már 24—25 féle színnel, színárnyalattal is dolgozunk. Ezeket igyekszünk úgy fel­használni, válogatni, hogy termékeink beilleszkedjenek a modern lakáskultúrába. Ugyanakkor divatossá vál­tak a hímzett női blúzok, szoknyák, övék és koktél- ruhák is. Hímzés a férfiingeken — Olaszországban járva megfigyeltem, hogy néhány férfi csipkeinget visel. Nem mintha rajonganék az ilyen öltözködésért, de a jelenség arra mutat, hogy a férfiak ruházkodásában is elterjed­nek azok a megoldások, amelyek sokáig női privilé­giumoknak számítottak. Ausztráliába mi is szállí­tottunk már olyan férfiin­geket, amelyeket dús hímzé­sek díszítenek. A fekete alapanyagon egyébként jól is mutat az elől koszorú formában elhelyezett kalo­csai hímzés, akárcsak a kéz­előn vagy a galléron. — Idehaza vajon mikor találkozunk a kirakatokban hasonló ingekkel? — Ezeket a termékeket a negyedik negyedévben be­mutatjuk a belkereskedelem szakembereinek. A megren­delésektől függ. A kalocsai népművészeti szövetkezet az idén 17 éves. önmagában talán nem fi­gyelemre méltó ez a dátum. De ma már 1300 tagot tö­mörítenék, a kezdetben 56 alapító szövetkezővel szem­ben. A belföldi kereskede­lem több mint 70 üzeletében sorakoznak az áruik az or­szág minden részében. A szövetkezetnek saját terve­zőik vannak; Közösen szer­zik be az alapanyagot — másfél éve a gyártó vállala­toktól közvetlenül is. Fantá­ziadús összeállításaikkal nemcsak piacokat szereznek, hanem a szállítási határidők betartásával a régebbi ve­vőiket is igyekszenek meg­tartani. A kereslet rendkí­vül nagy. Az utánpótlást Kolozsvári Mihályné, a nép­művészet mestere neveli Szakmáron. Félévenként há­rom—három ügyeskezű fia­tal vizsgázik a jellegzetes motívumok ismeretéből, amit ma még jórészt a szü­leiktől vagy a közeli szom­szédoktól is elsajátíthatnak a Kalocsa-vidékiek. Köztük érettségizett lányok is akad­nak. * A kalocsai népművészeti szövetkezet udvarán kiagga­tott száradó fehér lenvász­nakat lenget a szél. A pa- rasztház-központ egyik aj­taja előtt asszonyok ülnek, vásznak fölé hajolva öltö- getnek. Megkapták a kisza- bott-kirajzolt alapanyagot — s amíg megérkezik az autóbusz, ami hazaviszi őket a környező falvakba, tanyákra —. addig is ha­gyományos és modern min­tákat hímeznek. Halász Ferenc Berki Viola festőmű­vész sajátos népi hangvé­telű képei díszítik azt a vaskos programfüzetet, amely a szeptember 18— 21-én megrendezésre kerü­lő népzenei találkozó ese­ményeit adja tudtul. Har­madízben tartják meg Ko­dály Zoltán szülővárosá­ban a népi énekesek, hangszeres művészek és táncosok találkozóját és ahogy múlnak az évek. az ismétlődő rendezvények egyre rangosabbak, mind nagyobb figyelmet kelte­nek. Az Idén már a szó teljes értelmében or­szágos eseménysorozattá nőtt ez a találkozó. Az idei program már 18-án, csütörtökön délután megkezdődik, amikor is a Városi Művelődési Központ nagytermében népművésze­ti kiállítás megnyitására kerül sor. Péntek reggel­re várják a találkozó író vendégeit. Bejelentették részvételüket: Juhász Fe­renc, Takács Imre, Csoóri Sándor, Tornai József, Si­pos Gyula és Fodor And­rás. Számítanak még Veres Péter és Váci Mihály rész­vételére is. A népzenével és néprajzzal foglalkozó tudósok közül Maróti Já­nos, Olsvay Imre, Halmos István, Sárosi Bálint, dr. Vargyas Lajos akadémikus és a Zeneművészeti Főis­kola több tanára lesz je­len a találkozón. Az írók, költők, tudó­sok és népművészek közös műsora pénteken este 7 órakor kezdődik a megyei tanácsháza dísztermében. Szombaton délelőtt a nép­művészek, az írók és a tu­dósok a kecskeméti fiatal­sággal találkoznak. Az óvónőképző intézet, a fel­sőfokú mezőgazdasági tech­nikum, a Katona József Gimnázium, a Bányai Jú­lia Gimnázium, a Berkes Ferenc Közgazdasági Tech­nikum, a Közgazdasági és Mezőgazdasági Technikum, a Zrínyi Ilona Általános Iskola, a Béke téri Álta­lános Iskola, a Kodály Zol­tán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium látják vendégül a népművészeket, írókat és tudósokat. Dél­után a Berkes Ferenc Kol­légiumban „Az ifjúság, a népzene és a beat” címmel előadást és vitát rendez­nek, amelyet dr. Vargyas Lajos akadémikus vezet Ebben a programban ne­ves beat-együttesek veze­tői is szerepelnek. Ugyancsak szombaton a népi hangszeren játszók és énekesek szakmai tanács­kozása lesz a Kodály Zol­tán Ének-Zenei Gimnázi­umban, majd este Matkón szüreti mulatságon vesz­nek részt a népművészek. Miklóstelepen és Belsőnyír­ben ugyancsak lesz mulat­ság ezen az estén, fűsze­rezve régi kecskeméti éte­lek bemutatójával. Vasárnap délelőtt fél 10-kor a résztvevők meg­koszorúzzák Kodály Zol­tán emléktábláját a vas­útállomás épületén, majd az Ének-Zenei Gimnázium­ban előadás lesz „A nép­dal az iskolai zeneoktatás­ban” címmel. Délután a Városi mozi előcsamdká- bam ismét kiállítást nyit­nak meg. A háromnapos ünnepség- sorozat fénypontja vasár­nap este lesz a Katona Jó­zsef Színházban. Ez alka­lommal a hangszeres, éne­kes, táncos népművészek és együttesek a szerelem­ről, az ifjúságról és a mun­ka öröméről vallanak ének­kel, zenével és tánccal. Ugyancsak vasárnap este Kisfáiban és Kadafalván Is bemutatkoznak a Kecs­kemétre ellátogató nép­művészek. Az ország mindem tá­járól több mint száz nép­művész vesz részt a talál­kozón. B. J. Készül az ország legnagyobb lakóépülete WVASV A 43. sz. Állami Építőipari Vállalat óbudai lakótelep építkezésén szerelik az ország legnagyobb lakóházát, melyben 472 lakás lesz. Az építők a monumentális épületet az év végén adják át. (MTI-foto — Sarkady János felv.) 9. Hét órában. Tony Maurernek dol- : _ közölte hirtelen ad. )w zavaros szemmel, 'énül bámult rá, aztán lult. hogy elnyomja a a hamutartó­Ezt már nem tudom, niről nekem Tony soha beszélt. Ne altasa el dajká­ikéi. Szóval Maurer- iolgozik? w dühösen nézett a e. Hiszen mondom, hogy tudom. És ne visel­ik velem úgy. mintva- kényúr. Mister Kon­A főfelügyelő vállat vont. — Jól van. Flow. Majd érdeklődőm felőle. Nem tu­dok semmit sem ígérni, de igyekszem segíteni rajtad. Hol talállak meg? A nő felragyogó arccal adta meg a címét. — 144. utca 23. III. — Nos, mi van? Nem ful­ladtál meg Az éjszaka csók­jától? — kérdezte Van Rosch, amikor Konrad visz- szament az irodába. — Az már igaz. hogy ke­gyetlen illata van. Hanem nincs nekünk Paretti- ügyünk? — törölte meg homlokát Konrad és Maggyhez fordult. A. lány. a szekrényhez ment, egy hatalmas irat­csomóba lapozott, s testes dossziét keresett elő. — Nem is olyan sok — jegyezte meg Konrad, és fölnyitotta az irattartót. Amíg olvasott. Van Rosch feszült érdeklődéssel figyelt. — Szóval, ez a Paretti ed­dig csak két enyhe ítéletet kapott — összegezte egy kis idő múltán ismereteit Kon­rad —, annak ellenére, hogy ha hiszitek, ha nem, huszon- hatszor kapták el. Az utosó két esettől eltekintve mindig sikerült egérutat nyernie a bíróság elől. Ezt a két bün­tetést is csak addig kapta, amíg Maurerhez nem kötöt­te magát. Egyebekben van egy értékes apróság; itt az áll, hogy 45-ös pisztollyal nagyszerűen lő. Nem mond ez neked valamit? — Csak nem hozod ösz- szefüggésbe a Zsákutcában történtekkel? — kérdezte Van Rosch. — ítéld meg magad. Te­hát: Flow-val pontosan ak­kor kellett volna találkoz­nia, aznap este hétkor, ami­kor a gyilkosság történt. Er­re lemondta a találkozót az­zal, hogy a gazda sürgős dolgot bízott rá. És mi tud­juk, ki a gazdája. Ezen az estén hét óra körül megöl­ték Juhn Arnót — Én mégsem tudom el­képzelni, hogy Paretti így elbánhatott Arnóval. — Nem is ő ölte meg. Ha­nem Maurert a Zsákutcába vitte, s amíg az Juhnnal foglalkozott, neki a portásra volt gondja — 45-ös revol­verrel. — Maurer olyan őrült, hogy maga végzett a nővel? ö vagdosta volna föl Juhnt? — Van egy fogadásom, hogy ő volt. Gondoljuk csak végig. Maurer mostanáig semmi meggondolatlant nem cselekedett. Eddig vala­mennyi gyilkosságát vala­melyik fejvadásza követte el, akit egy másik gazember igazított el. így aztán a bí­róság nem tudta elkapni a gazdát. Hanem most, hogy Maurer megtudta, hogy Juhn megcsalja, hát kijött a béketűrésből és elhatározta, hogy maga rendezi a szám­lát a nővel. Elővette tehát Parettit és elmentek a villá­ba. Maurer elintézte Juhnt, hanem tanú azért maradt, mégpedig Paretti, Mauree tehát eltüntette őt Is. És Maurer biztos abban, hogy Flow gyanakszik rá, a nő ezért is jött ide. — Az ördögbe is, azt hi­szem igazad van! — kiáltott föl izgatottan Van Rosch. — Az első dolgod tehát az. hogy Paretti lakására mész — adta ki az utasítást Kon­rad. — Tégy úgy, mintha aranyat keresnél. Nem me­rem állítani, hogy találsz is valamit, de könnyen lehetsé­ges — egy papírszeletkére fölírta Paretti címét és át­nyújtotta Van Roschnak. IV. A filmstúdióban Konrad nagynehezen megszerezte Francis Kolleman statiszta­lány fényképét, majd fölhív­ta hivatalát. Ott Van Rosch ment a telefonhoz. — Nos, mi újság? — kér­dezte Konrad. — Siker. Paul, nagyszerű lelet! — újjongot Van Rosch. A szemétkosárban egy régi borítékot találtam, amely­nek hátsó részére Jordan la­kásának tervrajzát vázolták föl. Nos. hogy tetszik? — Találtál még valamit? (FolytatjukJ

Next

/
Thumbnails
Contents