Petőfi Népe, 1969. szeptember (24. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-16 / 214. szám
4. oldal — 1969. szeptember 16, kedd ' ; \ • Hozzáértéssel, emberséggel A gép és irányítója — Engem a termelőszövetkezeti mozgalom tett köz- életi emberré. Nem azt mondom, hogy nosztalgiám van a termelőszövetkezet iránt, de ha az életpályámat újból kezdhetném a saját akaratom szerint, vagy azt mondanák, hogy innen mehetek tovább, újból csak termelőszövetkezetbe mennék. És ahányszor az életemet elkezdeném, ott kezdeném és ott folytatnám. A Bajai Járási Tanács elnöke, dr. Gajdócsi István évekig állt egy termelőszövetkezet élén. Élményeiben, emlékeiben megelevenednek a vívódásokkal, 'küzdelmekkel teli esztendők, a kezdet kezdete, a hőskorszak, amely még egy évtizednyire sincs tőlünk, mégis távolinak érezzük, mert a felgyorsult idő megszámlálhatatlan történéssel zsúfolta tele mostanáig a közös gazdálkodás hétköznapjait. Láttam a nagygazdaság előnyeit, hittem abban, hogy a nagyüzemé a jövő, ennek ellenére én is remegő kézzel írtam alá a belépési nyilatkozatot ... A nagyüzemről való ismeretek hiánya a bizonytalanság érzetét keltette bennünk. Az első összejövetelünkön, ahol a tisztségviselőket is megválasztottuk, abból indultunk ki, hogy a föld a mienk, azt nem vitte el senki, az emberek ugyanazok, akik eddig megművelték, ha ehhez hozzáadjuk a támogatást, amelyben az állam részesít bennünket, produkálhatunk unnyit, hogy megélhetünk a közösből. Az első évek gondja az volt, hogy érdekeltté tegyük a parasztokat: gazdáivá a szövetkezetnek, amelybe kocsiját, lovát, munkaerejét behozta, és egész évi munkáját kockázatként tette oda a közös asztalára. Ha az egykori „maszek” magáénak érzi a közöst, akkor képes lesz előre vinni a termelőszövetkezet ügyét, úgy gondoltuk. — A tények azt mutatják, hogy a kitűzött célt általában sikerült elérni. Elsősorban azzal, hogy a vezetők szinte naponként ismertették a tagsággal szándékaikat, elgondolásaikat, általában az üzemmenet jelenségeit. Mi a magyarázata annak, hogy ez a közvetlen kapcsolat — amely any- nyira hasznos volt a szövetkezeti mozgalom kezdetén — sok szövetkezetben, a gazdaságilag erős szövetkezetekben is, ellanyhult. Mintha a vezetők és vezetettek eltávolodtak volna egymástól — gyakran észlel az ember ilyen jelenségeket, ha figyelemmel kíséri a mozgalmat. Véleménye szerint mi ennek az oka? — Sok minden közrejátszik ebben: a tsá*ek koncentrálódtak, bonyolultabb és színvonalasabb lett a gazdálkodás. A nem egyszerű termelésszerkezetet, az agrotechnikai eljárásokat, a termelés korszerűsítésének folyamatát, a pénz-, ár-, hitelpolitikát, a termelőszövetkezeti gyors döntések szerepét, a piachoz való gyors alkalmazkodást is figyelembe véve nehezebb a tájékoztatás. A vezetésnek a tagsággal való kapcsolatát, nem is lehet úgy, olyan teljességgel értelmezni, mint akkor, hogy mindennap, a legkisebb eseményekről is be tudtunk számolni a tagságunknak. — Azt jelenti ez, hogy a vezetés lemondhat a tagság tájékoztatásáról, I és dönthet nélküle is fontos kérdésekben? — Azt látom, sok termelőszövetkezeti vezető belefáradt abba, hogy a tagság bizalmáért és érd°klődé- séért megküzdjön. Ez nagyon veszélyes dolog, mert azzal a következménnyel jár, hogy a vezető elszakad a tagságtól. Előbb-utóbb olyan illúziót kelt önmagában, hogy csak ő az okos ember, hogy nélküle a tsz sehova sem tud jutni. Ha rosszul dönt, nagyon kellemetlen helyzetbe kerülhet, mert a tagság azt a szemére veti. Minden döntésben kockázat van, ha azonban a vezető a kockázatot megosztja a tagsággal, bevonja a felelősségbe, nem teszi ki magát annak, hogy egyedül viselje a következményeket... Én mindig nagy súlyt helyeztem arra, hogy közösen hozzuk a döntéseket. Ehhez nem kell közgyűlés. Vannak brigádgyűlések, megbeszélések. Az elnök, a főagronómus, a párttitkár, akik járják a területet, megismerhetik a tagság véleményét. — Találkoztam mostanában olyan szemlélettel, hogy nem volna rossz ez a szövetkezeti demokrácia, de ahol alacsony a tagság műveltségi szintje, ott nem lehet demokratikusan „kormányozni", sem a gazáatársi viszonyt nem lehet kialakítani. — Véleményem szerint annyira nem tudatlan sehol a tagság, hogy ne érné fel ésszel a gazdasági történéseket, ha türelmesein és folyamatosan megmagyarázzák neki, hogy ne ismerné fel a döntések jelentőségét. Mikor én eljöttem a tsz-ből, már elég bonyolult volt a termelésszerkezet, és elég magas szinten gazdálkodtunk, de akkor is nagy gondot fordítottunk arra, hogy télen öt-hat napon keresztül magyaráztuk a termelési és pénzügyi tervünket, gazdálkodásunk összefüggéseit, és amit célul kitűztünk. Ezeket nem egy tsz- paraszt feljegyezte, és menet közben is utána érdeklődött a dolgoknak. — A tulajdonosi viszony, s az arra való igény a tsz-tagokon is múlik. Arra gondolok, hogy azok az öregek, akik eredendően tulajdonosok voltak, már csak életkoruk miatt is egyre kevesebben lesznek a szövetkezetben. Gyermekeik, akik fiatalon bekerülnek, vagy az iparból visszajönnek, azokban gyakran az igény sincs meg arra, hogy tulajdonosok legyenek. — Űjra és újra bele kell nevelni a tagságba a tulajdonosi tudatot. A vezető felelőssége, hogy belenevelje. Én sosem féltem attól, ha a termelőszövetkezeti tag a gazda pozíciójából tárgyal velem. Mert aki gazda, aki tulajdonos, jobban el van kötelezve, mintha csak alkalmazott lenne. Az, hogy a termelőszövetkezetek ilyen dinamikusan fejlődtek, döntő módon a tulajdonosi szemléletnek köszönhető. Ha ezt hagyjuk kiveszni, elszürkítjük a termelőszövetkezeti mozgalmat. A gazdálkodás minden kockázata a termelőszövetkezeti tagokat — a társ- tulajdonosokat — terheli Ezért szűklátókörű minden termelőszövetkezeti vezető, aki nem erősíti meg a tagsä, got a gazda pozíciójában, és nem állítja a fejlődés szolgálatába a tulajdonosi viszonyból származó előnyöket. Sok tsz-vezető növeli a szövetkezetben az alkalmazottak számát, a tagok rovására: az alkalmazottal könnyebb „bánni”, kevesebb „baj” vám vele: haptákba állíthatja, kiadhatja a munkakönyvét, dirigálhat neki. Szerintem ez a tendencia egészségtelen. — ön sok szövetkezeti vezetővel tart állandó kapcsolatot. Hogyan vélekednek az elnökök a szövetkezeti demokráciáról? — Jó néhány elnökkel vitatkoztam már a kérdésről. Az volt a véleményünk, hogy a korszerű szövetkezeti demokrácia megteremtése a vezetés felelőssége. Problémája viszont az elnököknek a titkos szavazás. A tsz-vezetők abból indulnak ki, hogy ők nem lehetnek egyértelműen népszerűek, mert nekik meg kell küzdeni olyan emberekkel is, akiknek a munkafegyelme nem megfelelő, vagy hozzányúlnak a közös tulajdonhoz. Ez rájuk, az elnökökre a választásnál visz- szaüt. A másik aggályra az ad okot, hogy a tsz-en belül rokoni, baráti kapcsolatok vannak, erős érdekszférák, amelyek a titkos szavazással az elnök leváltását is elérhetik. A tapasztalat egji-előre nem igazolta ezt a félelmet. Elképzelhető, hogy szervezett rokoni ösz- szefogás megnehezíti a szövetkezeti vezető helyzetét, de képtelenségnek tartom, hogy a fegyelemlazítók vagy a közös vagyon megdézs- málói keresztülvigyék egy tisztességes szövetkezeti elnök leváltását. Az aggodalom azonban létezik. Érdekes viszont, hogy azok a tsz-vezetők, akik eddig nem túlságosan keresték a tagsággal való kapcsolatot, most egy évvel az újjáválasztásuk előtt gyakrabban kijárnak a tagok közé, beszélgetnek az emberekkel, igyekeznek megértő vezetőkké lenni. Maguk is érzik, hogy a jó gazdálkodás még nem elég ahhoz, hogy újjáválasszák őket. A tsz-tagok az emberséget, a velük való törődést is megkövetelik. De' a követelmények az elnök és általában a szövetkezeti vezetők ne kampány szerűen tegyenek eleget, ne csak a vezetőségválasztás előtt, hanem a közbe eső időben is. Az elnök mindig érezze, hogy gazda a gazdák közt, akit a nagyobb hatáskör nagyobb felelősségre kötelez a tagok iránt... Fotóriporterünk a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban készítette ezt a felvételt. Talán az is lehetne a címe: Modem idők. Fogaskerekek, rudasatok, vascsövekből készült vázrészlet és közöttük egy ember, a’kd a híres régi film főhősével ellentétben e géprendszer minden mozdulatát irányítaná tudja. Jelen esetben talajerő-utánpótlást végez. Röviden: műtrágyát szór. (Pásztor Zoltán felvétele) Traktorok a tűzben VALAMELYIK — régen elfelejtett című — filmből emlékszem a jelenetre. A paraszt lovait mentette az égő istállóból. Nyerítés, dobogás. kötőfékeiket tépő állatok, gazda villogó pengéjű kése, amint kétségbeesetten igyekszik elvágni a vastag köteleket. Előtte este ugyanis a fia csomózta be azokat, kioldhatatlanul. Alighogy sikerült elhagyni az istállót, beomlott a tető. Égő gerendák premier plánban... — A tűz — ha értékek pusztulnak benne — mindig szomorú látvány. Az alaphelyzet mindmáig megőrizte tragikus voltát. Manapság persze többnyire nem lovakat fenyeget a tűz, legfeljebb lóerőket — és utána, az esetek többségében fizet a biztosító. 1969. első nyolc hónapjában több traktor égett le Bács-Kiskun megyében, mint az előző öt esztendőben együttvéve. Sorozatos véletlen? Gondatlanság? Tassy Lajos, az Állami Biztosító szakértője, jól ismeri mindegyik esetet. Példaként elmond kettőt. Mindkettő a bajai járásban történt, a két károsult gazdaságot alig néhány kiloA járási tanács elnöke jogi diplomával a zsebében kezdett el gazdálkodni. A szőlőművelést alapfokon a parasztoktól tanulta meg, közép és felső fokon könyvekből: kutatók, tudósok munkáiból. Kiemelkedő terméseredményeket ért el, és akkor is megvédte szőlőjét a peronoszpórától, amikor gazdatársai nem voltak képesek arra. Sokan és sok ’féle problémával fordultak hozzá, és ö mindig szívesen segített. Tekintélyét tudásával, az iránta való bizalmat emberi jó tulajdonságaival vívta ki. Szenvedélyesen vallja, hirdeti, hogy jó vezetőnél a tudás és az emberség elválaszthatatlan egymástól, / Zám Tibor méter választja el egymástól. — A NEMFSNÄDTJDVARI Kossuth Termelőszövetkezetben május elején történt a tűz. A gépeket lemosták, majd a színbe állították. Örák múlva a füstre figyeltek fel. de már nem sikerült kimenteni 4 darab UE—28-as traktort, egy röpítőtárcsás műtrágyaszórót. egy SZK—4-es komb^jnmotollát. 12 rend- revágó és 2 darab napna- forgó-adaptert. valamint szerszámokat és a dolgozók munkaruháit. A kár 378 ezer 287 forint. — SÜKÖSDÖN az Aranykalász Termelőszövetkezetben néhány héttel később, szinte pontosan megismétlődött az eset. A mosás után pár órával kigyulladtak a traktorok, szerencsére, a kár jóval kisebb, mint Nádudvaron. Itt csak két gép és a szín esett áldozatul a tűznek. A két esetben a tűz oka megegyezett. A jelentésre mindkét tsz- bent azt írták, elektromos rövidzárlat. A mosáskor ugyanis a hibás szigetelésű vezetékeket víz zárta rövidre, a szigetelőanyag, majd a gázolaj kigyulladt, és megtörtént a baj. — DE NEMCSAK a két termelőszövetkezetben okozott jelentős kárt a hibás szigetelésű vezeték. A tabdi Szőlőskert Tsz-ben szintén rövidzárlat következtében égett le két Zetor. a nagybaracskai Haladásban egy teherautó, a garai Partizánban egy SZK—4-es kombájn, a bácsborsódi Rákóczi Termelőszövetkezetben egy szállítószalag, a kecskeméti Törekvés Tsz-ben pedig egy traktor és egy aratógép lett a tűz martaléka. Mindez nyolc hónap alatt, és az olajos rongyokkal való téli melegítések, valamint az egyéb okból keletkezett tüzek ebben a felsorolásban nincsenek benne. Az égéssorozat okozta károk természetesen nemcsak a kifizetett forintokban mérhető, hiszen a tönkrement gépek kiesését a termelésből, a gazdaságok „fizetik meg”. NEM KELL túlságosan nagy. fantázia ahhoz, hogy el tudjuk képzelni, milyen súlyos helyzetbe kerül egy szövetkezét, amikor a legnagyobb nyári dologidőben egy csomó erő- és munkagépe válik a tűz martalékává. Ráadásul a tűzesetek a lehető legkönnyebben megelőzhetők. Bekövetkezésük nem valami fatális véletlen műve. Az elektromos tüzeket többnyire a köny- nyelműség okozza. Csupán egyetlen mozdulat kellene, hogy teljes legyen a biztonság, legalábbis, ami az elektromos zárlatot illeti. Minden kezdő traktoros tudja, hogy az akkumulátor kábeleit levéve, biztos csak az áramtalanítás. Ez maximum kétperces munka. JELENLEG nincs rá szabály, az ilyen áramtalaní- tás nem kötelező. A tüzek azonban figyelmeztetnek, és előbb-utóbb megszületik majd a gazdaságokban ez a rendelkezés is. Vajon hány gépszín, hány traktor ég le addig? B. P.
