Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-10 / 184. szám
4. oldal 1969. augusztus 10, vasárnap Első főiskolánk LONTAI TIBOR igazgató elvtársnak, Felsőfokú Gépipari és Automatizálási Technikum. KECSKEMÉT, Izsáki út 10. Örömmel értesítem igazgató elvtársat, hogy az irányítása alatt működő felsőoktatási intézmény főiskolává szervezésével kapcsolatos előterjesztést a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1969. VII. H-i ülésén elfogadta. Az intézmény főiskolává szervezése alkalmából gratulálok és további eredményes munkát kívánok. Elvtársi üdvözlettel DR. POLINSZKY KÁROLY miniszterhelyettes. Üzem a Tisza mentén Amíg a fenti táviratot átfutom, tanúja vagyok egy telefonbeszélgetésnek: — Igen, nagyon fontos volna... Holnap el kell küldenünk. ... Benn tudnál maradni? ... Éjfélre, kettőre el tudunk készülni... Te -mégy a gyerekért? ... Mikorra ér haza a feleséged? ... Jó, akkor fél hétre visszajössz ... Köszönöm, igazán köszönöm ... Nem is kell bővebben ecsetelnem a készülődés tempóját. Ez a nyár „elveszett” a tanári kar számára. De nem panaszkodik senki. Büszkék rá, hogy a megye első főiskolájában fognak tanítani. Az előkészületekről kérdezem Lontai Tibor igazgatót és Keresztes Nagy Imre igazgatóhelyettest. — öt éve, 1964 őszén alakult intézményünk. Hamarosan felmerült a terv, hogy főiskolává kellene fejleszteni. Nem a főiskolai rang miatt, hanem azért, mert a jövő követelményeihez kell igazodnunk. A modern ipar igényei gyorsan növekednek, mind képzettebb szakemberekre van szükség. Nem elégedhetünk meg a mai színvonalra való felkészítéssel, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy már ma is is nagy a hiány szakemberekben. — Valóban, hallottam olyan esetről, hogy valahol az új programvezérlésű szerszámgépek automa- tikáját kiiktatták, mert nem értett hozzá senki az üzemben, s a gépeket kézi irányítással működtették tovább. — A mi iskolánk az ilyen hibák orvoslására is hivatott. Az egyetlen főiskola az országban, ahol automatizálási tanszék is működik. Hamar világossá vált, hogy ezen a szakon az eredeti tanterv nem felel meg a korszerű követelményeknek. Többet kell tudnunk. Ezért menet közben kibővítettük a tananyagot, végeredményben az automatizálási szakon most végzett hallgatóink már főiskolai szintű képzésben részesültek. ök szeptemberben, az államvizsga után üzemmérnöki oklevelet kapnak. A másik szakon pedig, a gépgyártás-techno- lógián, s ennek műanyag ágazatán jövőre kapnak először technikusi helyett üzemmérnöki diplomát a hallgatók ... Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy ezt a többletet csak bizonyos áldozatok árán adhattuk meg növendékeinknek. A tanmenet kidolgozása, kikísérletezése évekig tartott, s az oktatógárda önzetlenül vállalta a fölös óraszámokkal járó munkát is. Most mintegy másfél- szeresére emelkedik a tantestület létszáma, ezzel a főiskolává alakulás személyi feltételei biztosítottnak tekinthetők. — Ne vegyék zokon a kövekező kérdést. Az intézmény végül is igen fiatal. Volt idejük minden egyéb vonatkozásban felkészülni a nagyobb feladatokra? — A legfontosabbakban mindenesetre felkészültünk. Amikor Polinszky elvtárs itt járt, azt mondta: Örülök, hogy a laboratóriumok készen állnak, s inkább az irodákkal maradtak le. Valóban, a laboratóriumaink felszereltsége és műszerezettsége a legkülönb az ország valamennyi oktatási intézménye között. Az oktatás szempontjából ez a legfontosabb. — S hol vannak még hiányok? — Szűkében vagyunk a gyakorlótermeknek és tanszéki helyiségeknek, s ezután épül fel az irodaépület, valamint az új kollégium. Csupán az építőipar kapacitásán múlik, hogy ezek mikorra készülnek el. — Hogyan alakult az elmúlt öt évben a tanulmányi munka? — Kezdetben gondot okozott a beiskolázás és a jelentkezők felkészültsége. Az idén azonban már a pályázóknak csupán felét vettük fel, s a leendő elsősök háromnegyede jeles és jórendű. A múlt tanévben 631 nappali tagozatos hallgatónk volt és 350-en jártak a levelező tagozatra. A főiskola teljes kiépülése után ezer nappali tagozatos és csaknem 500 levelező lesz. Még egy adatot az eddigi fejlődésről: kezdetben az elsősök mintegy fele maradt ki az év végére, jelenleg mintegy 30—40 százalékos a lemorzsolódás. — Meglehetősen magas arányszám. — Eleinte sokan azt hitték, hogy ez könnyű iskolatípus, hiszen csak technikum. A főiskolává alakulás hatása már az idei jelentkezéseknél is megmutatkozott. Sakkal többen jötték jó bizonyítvánnyal, mint korábban. A lemorzsolódás túlságosan még a közeljövőben sem csökken, különösen nem az első évfolyamon, mert ott dől el, hogy valaki alkalmas-e a mérnöki pályára. — Sokan kérdezték a megalakuláskor, és azóta is, hogy mit jelent a megye számára ez az intézmény? Hiszen elsősorban mégiscsak mezőgazdasági terület Bács megye. — A mostani 250 elsőéves közül 90 egynéhány Bács megyei, s ezeknek fele kecskeméti. Az itteniek tehát kedvező helyzetben vannak, többen választhatnak ipari pályát. Ennél is fontosabbak azonban az iparpolitikai szempontok. Az intézet az ipar decent- ralizálásl tervére épül. Lehet, hogy egyelőre megelőzi a megye iparának helyzetét és igényeit, de idetelepítése egyezik a párt és a kormány vidéki iparosítási politikájával. — Adhat-e az intézet, ettől fogva mint főiskola, közvetlen segítséget az iparnak? — Adhat, és adott eddig is. Az egyik a levelező oktatás. Érdekes, hogy ezt legkevésbé helyben hasz-, nálták ki. Egerben, a Jászberényi Hűtőgépgyárban» Ikladon 30-as létszámú osz-- tályaink működnek. Az üzemek maguk szorgalmazták, hogy műszaki középvezetőik minél többen szerezzenek nálunk képesítést. Kecskeméten ilyen üzemi osztályokra vonatkozó igény még nem merült fel. — Talán mégsincs szüksége az iparnak ennyi szakemberre? ... — Csak egy példát: az idén kereken 200 pályázati felhívás érkezett a nappali tagozaton végzett hallgatóink részére. De csak ti- zenketten jelentkeztek. A többi addigra már elhelyezkedett, úgy is mondhatnánk: lecsaptak rájuk... De hogy az iménti kérdésnél maradjunk: nemcsak a felsőfokú oktatással segítjük az ipart. Sikeresen működik egy kétéves műszaki rajzoló tanfolyamunk, s ezenkívül összesen mintegy tízféle szakmunkás továbbképzési forma, hegesztő, forgácsoló, meós tanfolyam stb. Ilyenek a szomszédos megyékben is vannak a mi irányításunk alatt. — Igen érdekes volt az idén nyáron a kecskeméti művelődési központtal közösen rendezett előadássorozatuk a számítógépekről. — örvendetesen nagy volt iránta az érdeklődés. A modern gazdasági életben mindinkább nélkülözhetetlen a gépi adatfeldolgozás. Ez a másik nagy terület, ahol közvetlen segítséget adhatunk a termelésnek. Fontos feladatunknak tartjuk a gépi adatfelr dolgozás népszerűsítését, s a programozásra vonatkozó ismeretek széles körű terjesztését a MTESZ-szel és a GTE-vel karöltve. Hamarosan ugyanis új, nagy kapacitású elektronikus számítógépet kapunk, amivel módunk lesz — és szeretnénk — a város, valamint a megye gazdasági fejlődését is- szolgálni. 7. Kántor füléhez hajolt: „Kövesd, Ciciiii” — adta metszőfogai résén szívott levegővel kettőjük titkos utasítását, ami emberi nyelvre fordítva annyit jelentett, hogy a követett személynek a gazda látókörzetén kívül nem volt szabad kerülnie és nagyon gyorsan vissza kellett térnie. * — Jaj, de helyes a ku- tyus — szólt le a félemeleti galéria lépcső fordulójáról a hallban várakozó törzsőrmesterhez az üzletvezető. — És barátságos. Ügy látom, megkedvelte magát, hogy így a nyomába szegődött — válaszolt ravaszul Csupati. Kántór az üzletvezetőnek nem engedte maga mögött becsukni az ajtót. A küszöbön állt. Farka a folyosón, feje a szobában. Csupati kutyájának peckesen Kecskeméttől Tiszakécs- kéig megrakott barackfákkal találkozunk a kiskertekben. A gyümölcs jelentős része veszendőbe megy, mert az alacsony árak és az átvételi nehézségek miatt nem szedik le a termelők. A barackgondokról már többször szóltunk, most azt kutatjuk Tiszakécskén, a termelőszövetkezet-közi konzervgyárban, hogy mit tudtak segíteni a felesleges áru feldolgozásában. — Sokat, sajnos, nem — mondja Göndör Attila gyártásvezető. — A lehetőségeink kicsik. 415 vagon baráckot dolgoztunk fel befőttnek és dzsemnek. Kis mennyiséget gyümölcsvelőt is tartalékoltunk, amelyből később dzsem készül. A raktár tele van áruval. Az üzemben nemcsak meredő farokzászlaját fi- gyfelte, ám az néhány másodperc múlva eltűnt előle, és szinte ezzel egy időben a szobából kétségbeesett kiáltás harsant. Csupati hármasával ugrálta a lépcsőfokokat, s nem tellett bele fél perc, már az irodaajtó előtt állt. — Maradjon mozdulatlan — tanácsolta a törzsőrmester a rémülettől vacogó embernek. — Arról nem volt szó, hogy maga kulcskeresés közben telefonál is. — Csak a szakácsnak akartam utasítást adni. Csupati megértőén bólintott. „Engedd!” Szólt Kántorra, majd kivette a köpcös üzletvezető kezéből a kagylót és visszatette a készülékre. „Megvan a kulcs ?” — I-i-igen .. — hebegte, miközben baljával jobb csuklóján Kántor fogainak helyét simogatta. „Telefonálni akart a pasas, de kinek?” — töprengett lefelé menet Csupati. barackot, hanem 500 má- zsányi meggyet és majdnem kétszáz mázsa cseresznyét is üvegekbe töltöttek. — A barackszezonnak lényegében már vége — folytatja a fiatal gyártásvezető. — Megmondom őszintén többet is feldolgoztunk volna, hiszen igen nagy a termés, és dzsemnek hasznosítható, de a kereskedelem nem érdeklődik túlságosan a tartósított barackáruk iránt.-— Pedig tapasztalataink szerint a fogyasztók keresik a barackbefőttet, és a dzsemet is. — Nekünk is ez a véleményünk. Ez az óvatosság arra is visszavezethető, hogy még nem ismerik áruinkat. A kis üzemben mindeA szálló forgós ajtajában már Sátori jött velük szembe. — „De hamar ideértél” — fogadta Csupati a főhadnagyot. majd a füléhez hajolt és ezt suttogta: „Figyeltesd a portást”. Mire az utca felől a személyzeti bejáróhoz értek, az árkádos kapubejáró elé megérkezett a határőrség rohamkocsija is. „A helyzet?" kérdezte Csupatitól a kémelhárító csoport vezetője. „A nyomok a határtól idáig vezettek.” Sátori ismerte a csoportvezetőt és arra kérte, embereivel zárassa körbe a hotelt. Éjfél volt. Az étteremben záróra, lassan szállingóztak a vendégek. Izgalmában az üzletvezető remegő keze alig talált a zárba. Kántor könnyedén azonosította a nyomot és ahogy az ajtó kinyílott, elsőnek lépett a szénporos, keskeny csigalépcsőre. Az alagsorban szűk folyosó vezetett az épület hosszában. A kazánház előtt haladtak el. Sátori az üzletvezetőtől megkérdezte: hol a fűtő? — Az éjszakásnak itt kell lennie. Ha az urak nem jön. nek, már magam is kerestem volna, mert a konyhaséf panaszkodott, hogy nincs forróvíz... — Kántor a gépház vasajtója előtt állt meg. „Nyisson be” kérte az üzletvezetőt a főhadnagy. A kazánházi ajtó azonban nem nütt szorgos munka folyik. Fehér köpenyes asszonyok, lányok tisztítják az őszibarackot, rakják az üvegeket. — Hányán dolgoznak itt jelenleg? — Százhuszonhét nődolgozónk van, de kétszáz is elkelne. Sok kisgyermekes anya eljönne hozzánk, csakhogy a lehetőségei nem engedik. Megoldatlan számukra a kicsinyek elhelyezése. — Mennyi árut szándékoznak az idén előállítani? — ezt már Medgyesi Mi- hályné főkönyvelőtől kérdezem. — Százötven vagonnal, 16 millió forint termelési értékben. öszehasonlításul: tavaly 5 millió forintnyi termelési értéket állítottak elő, és a tiszta nyereség 266 ezer forint volt. Az 1968-as esztendő még csak a kísérleti év. — Mi lesz a következő gyümölcs? — Az őszibarack után a szilva következik. Készítünk házi módszerek szerint úgynevezett köcsögös szilvalekvárt is. Az üzemet tovább fejlesztik. Építenek egy 50 vagonos raktárt és irodát. Jelenleg egy volt mérlegházban székel az adminisztráció. A termelőszövetkezetközi konzervgyárat jelenleg a tiszakécskei Szabadság és Béke, valamint a lakiteleki Szikra Termelő- szövetkezet üzemelteti. Nemcsak ez a három gazdaság látja el áruval, hanem más termelőszövetkezetek is szállítanák ide gyümölcsöt és zöldségfélét. ■Esetenként a MÉfWbl is vásárolnak. Nem nagy mennyiséget termel ez az üzem, de hozzájárul az áruválaszték bővítéséhez, hiszen a gyü- mölcskompótokon és dzsemeken kívül készül itt paradicsomlé, savanyított áru. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy több ilyen feldolgozó üzemre volna szükség. K. S. nyílott. Ezt nem értem kérem. Este tízkor váltottak és az éjszakás fűtő nem iszákos ember... A portás is ellenőrizte. Talán a pihenőszobában tartózkodik.” A fűtők folyosóvégi szobájába se tudtak bemenni. „Hol vannak* a kulcsok?” — fordult az üzletvezetőhöz Sátori. „Az irodámban és a portán ...” — Hadnagy elvtárs, kísérje el a főnök urat és az ösz- szes alagsori helyiség kulcsait hozzák ide — utasította egyik nyomozóját Sátori. Kántor egyre nyugtalanabbul izgett-mozgott az ajtó előtt. Orrát többször is a szárfa réséhez dugta. Gyakran pislogott gazdájára, és tappancsával is megpróbálta kinyitni. „Várj” — intette türelemre Csupati. öt percbe tellett, mire a csörgő kulcshalommal a hadnagy és az üzletvezető visszaérkezett. „Válassza ki a megfelelőt” mondta Sátori az üzletvezetőnek — „és a kilincshez senki ne nyúljoa.” Ezután zsebéből kendőt vett elő, azzal fogta meg a kulcsot és miután a zárba dugta, a kilincset is. Elsőnek Kántor ugrott a sötét helyiségbe. Csupati zseblámpájának fénycsóvája követte kutyáját és ahogy átlépett a küszöbön, nyomban visz- sza is hőkölt. (Folytatjuk.) Ganz óriásmotor exportra Mester László A Ganz Villamossági Művek szerelőcsarnokaiban egymás után készülnek el az exportra kerülő berendezések. Hidrogenerátort szerelnek India részére, ezer lóerős Diesel-villamosmozdony fődinamót szállítanak Kubába, kemence-transzformátort készítenek az NDK részére és épülnek Törökország számára az elektromos megszakító berendezések. Képünkön: Indukciós motor álló részét szereli Fromberger Ottó. saAMos 'Qjuboiv:
