Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-07 / 181. szám
4L oldal 1D69. augusztus 7, csütörtök Tanulságos nyár A Szövetkezetek Bács- Kiskun megyei Értékeseítő Központja által felvásárolt 1500 vagon sárgabarackból csak hét vagonnal szállítottak más megyébe és kilenc vagonnal Budapestre. Megdöbbentő számok ezek. Nálunk bőség van, es az ország más részeibe nem jut el az Alföld ízes. zamatos gyümölcse. Kedden egész oldalas inormációt- adtunk Barackdömping címmel. A Magyar Távirati Iroda helyi tudósítóinak híradásai is azt bizonyították. hogy egyes vidékeinken szinte nem is ismerik a sárgabarackot. Sokan úgy határozzák meg. hogy a kereskedelem igen rosszul vizsgázott az idei nyáron. Nemcsak a barackról van szó. hanem egyéb gyümölcs- és zöldségféléről is. Korszerűsítés A kereskedelem korszerűsítése egyre égetőbb gondunkká válik. Űj boltokra van szükség, elegendő elárusítóhelyre, több szállító- eszközre. A Központi Szállítási Tanács titkárának nyilatkozata szerint a nyáron és ősszel körülbelül 1000—1200 teherautóval segítik a mezőgazdaságot a különböző szállítási vállalatok. Legnagyobb az igény Heves. Bács-Kiskun és Csongrád megyéből. A szerBERLIN (ADN) Az ADN hírügynökség részletes beszámolót közöl az NDK területén előállt rendkívüli időjárási helyzetről. Az országban immáron 23 napja nem hullott csapadék, s a folyómedrekben a megszokotthoz viszonyítva ötven, helyenként pedig csak 35 százalékos a vízmennyiség. A hatóságok felszólították a lakosságot, hogy rendkívüli mértékben takarékos- 4 ződéseket az év elején kellene megkötni, de ilyenkor a kereskedelmi vállalatok igen óvatosak, hiszen nem tudják, milyen lesz a termés. Csakhogy az autóközlekedés is leköti a népgazdasági szempontból ugyancsak fontos szállításokra a kapacitást. Mivel az idén bő a termés, most jelentkeznek a zöldség-, gyümölcskereskedelmi vállalatok. konzervgyárak, feldolgozótelepek a szállítóeszközökért. Az autóközlekedés sok esetben más feladatok háttérbe szorításával ad újabb kocsikat a zöldség- és gyümölcsszállításokra, de még így is gondok vannak. Kevés tehát a szállítóeszköz. Gondolni kell ugyanis a jövőre is, hiszen évről évre nagyobbak az igények a termés növekedésével. Az ország távolabbi részeibe is el lehetne juttatni a gyorsan romló árut, ha volna elegendő hűtőkocsink. Sajnos, még az exportszállításokra sem elegendő a meglevő kocsipark. Ezen is segíteni kellene. Forgalmazás A termelőszövetkezeti üzemeknek is megvan a lehetőségük, hogy jobban bekapcsolódjanak termékeik forgalmazásába. A homokhátsági termelőszövetkezetek kereskedelmi irodája az kodjék a vízzel. Indítványozták, hogy a már nem használt kutakat helyezzék ismét üzembe. A mezőgazdasági dolgozók nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére lehetőleg veszteség nélkül takarítsák be a gabonát. Eddig kereken 750 ezer hektáron arattak — a termőterület mintegy harmadán. idén 250—300 vagon sárgabarack szállításában közvetített. Jelentős mennyiséget adtak el a termelőszövetkezeti standokon, üzletekben is. A zöldség-, gyümölcsfogyasztás egyre emelkedik hazánkban is. Sajnos, az igényeket jelenleg nem tudjuk kielégíteni az említett okok miatt. Mindehhez még hozzájárul, hogy sok esetben az anyagi érdekeltség hiánya is akadályozza az egyes megyék kereskedelmi vállalatainak összefogását. Külön gond a termékek tartósítása, tárolása. A jelenlegi hűtőtárolötér igen kevés és emiatt a baracktermés elhelyezésénél gyakorlatilag nem jelentett semmit. Tartósítás A termelő üzemek összefogása is sokait segíthet. Igen jó példát mutatnak a tiszakécskei termelőszövetkezetek a termékfeldolgozásban. Hasonló tsz-közi konzervgyár létesítését másutt is tervezik. A megvalósítás azonban igen lassan halad. A konzervgyárak feldolgozó képessége adott, ha bővítik is a kapacitást, még szükség lesz a termelőszövetkezetek összefogására, közreműködésére a tartósításban. Egyrészt a termés megmentése, másrészt az áruválaszték bővítése érdekében. Meg kellene teremteni a tartósítás olyan módszereit, amely bő termés esetén lehetővé teszi a hosszabb ideig tartó tárolást, hogy később, amikor vége a csúcsszezonnak a feldolgozó üzemek hasznosítani tudják a termékeket. A zöldség- és gyümölcstermelés egyre fejlődik megyénkben is. A korszerű telepítések termőre fordulása szinte ugrásszerűen növeli az értékesítésre váró meny- nyiséget. Most már az a feladat, hogy el is tudjuk juttatni a termékeket a fogyasztóhoz. Ehhez az idei nyár sok tanulsággal szolgál. K. S. Rendkívüli szárazság az NDK-ban 4. A katonák hangtalanul dőltek melléjük. Csupati már kissé magához tért. ,.Hé fiúk!” Nem aludni! Hallod?!” és megrázta a hozzá legközelebb fekvő katona vállát. „Ébredj, pajtás!” Üveges szemek meredtek rá. Csupati felállt és hóval kezdte dörzsölni az ernyedten fekvő katona arcát. A hadnagy tűrhetően tartotta még magát. Negyven kilométerre becsülték a megtett utat és egy pokoli éjszaka volt mögöttük. Csupatival egymásra néztek és közösen segítették talpra _ a kimerült fiúkat. „Gyerünk, gyerünk! Hamarosan vége lesz,” nógatta őket. * Kántor indulásra készen várakozott, Csupati az erdőszéli földön két napraforgószárat ráncigáit ki a hóból, s mint síbotokkal, tolta magát előre. Kántort már rég nem az ősi vadászó ösztön űzte, s tudatosan belé nevelt fegyelem, a gazda akarata késztette, hogy a hó alatt újból és újból megkeresse a követett nyomot. Csupati tompán forgó és nehézkesen egymásba kapcsolódó gondolataiban csak azon csodálkozott: micsoda lehetetlen erővé válik a menekülési ösztön. Már ré- ges régen az üldözött hóba dermedt testébe kellett volna ütközniök. Az elmélet szerint ilyen hideget, vihart, belső szorongást legfeljebb húsz kilométer hosszan bír ki az ember és íme ők túljutottak a negyvenediken. „Félelmes elszánás kell ehhez”, s ha valaki, Csupati értékelni tudja a teljesítményt. A lankás dombon a falu felé lejtő csoport ismét szétszakadozott. A menet élén Csupati előtt háromszáz méternyire Kántor haladt. Csupati mögött jó száz méterre a hadnagy taposta a havat és szinte tíz méterenként biztatta a lemaradozó katonáit. Ennek az éjszakának, ennek a kínlódásnak nincs forinttal mérhető ára. Nem lehet üzemi órabérre átszámítani éjszakai menetelésük kínkeserveit, fizikai erőkifejtésüket. „Egy ló a második viharos óra végén rég kidőlt volna a sorból” — gondolta Csupati. Hátranézett. Ketten támogattak egy harmadikat és a sor végén szinte kérdőjelként, a hóra hajolva a rádiót cipelő katona boto- zott. Elhagyni egymást nem lehet. Az íratlan törvénye ez és kialakul minden vad testi erőt és féktelen elszánást követelő mesterségnél. A bányák mélyén, az ezer fokokat ziháló kohók tövén és a ba j társak között Itt nem kell szép szavakkal biztatni a testvéri összefogásra. ..Ma nekem. holnap neked”. És ez keménvebb minden tör- vénvnél. Kántor időnként egy-eev bucka tetején meg-megállt Mindenki ismeri a pokolról szóló mesét: az elkárho- zott ül egy kondérban és a meztelen ördögök nagy lapátokkal dobálják a szenet a kondér alatti tűzre. A pokol természetesen dajkamese, de ha most, a kánikulában olyan emberekről írunk, akik nagy hőségben végzik munkájukat, maradjunk, a jól hangzó megállapításnál: pokoli meleg van. A termelés azonban nem állhat meg, etetni kell a kazánokat, táplálni a mozdonyokat ... Néhány olyan kecskeméti munkahelyet kerestünk fel, ahol a „pokol fuvallatában” dolgoznak az emberek. A pokol fuvallatában Valamivel „hidegebb” van a mozdonyokon. A kecskeméti vasútállomáson, a fűtőházban egy 424-es mozdonyt fűt Veres József, de vele együtt tűri a 60— 65 fokos hőséget Szeleczki József mozdonyvezető ' gép 15—20 mázsa „eszik”, mire annyi g ,- lődik a kazánban, hogy hosszabb útra elindulhatnak. Védőitalként sós szódavizet kapnak a mozdony- vezetők. A Zománcipari Művek kecskeméti gyáregységében, a kemencék környékén szinte még a levegő is izzik. A kemencékben több, mint nyolcszáz fokos hőmérsékleten vörösük az öntöttvas kád, s ha kinyílik az ajtó. hogy az emelővel kivegyék a kellően felizzi- tott munkadarabot, ez a hőség tódul ki az ott dolgozókra — természetesen mire eléri őket alaposan lecsökken, de még így is felül van a hetven fokon. Bíró Mihály viliázó és Gyarmati János szóró ebben a hőségben — a több mint hetven fokban — dolgoznak, egy-egy műszak alatt 28—30 vörösen izzó kádat „forgalmaznak” a kemencében, illetve szórnak meg zománccal. Védőital: szódavíz és tej, védőruha: az azbeszt kötény, karvédő és az arcellenző. és türelmetlenül nézegetett vissza. Csupati bevárta a hadnagyot és megint nekilódult, ahogy a gazda mozgott. Kántor is tovább szimatolt előre. Pihés bajsza sortéin fehér deres gömbökben csüngött az odafagyott pára. Beért a faluba, rátért a köves útra. A télbe dermedt tájon harangiszó kongott. A nap téglavörös képe hasig emelkedett a látóhatár fölé. Csupati már nem is látta, részeg öregemberként tántorgott kutyája után. És Kántor csak ment, ment előtte, mintha sose akarna véget érni ez az út. Elérte a vicinálisvasút töltését és megint északnak kanyarodott. Csupati a talpfák mellett ólomnehéz lábait a kezével segítette előre. „Nem bírja tovább!...” és hangos panasszal elká- romkodta magát. Kántor nyomban megállt és aggodalmas ábrázattal figyelte botorkáló gazdáját. A Kis- somlyó formátlan, lapos kanonokkalaphoz hasonló bazaltdombja emelkedett előttük. Csupati a talpfák között tántorgott. Ha véletlenül vonat haladna most erre. nem lenne már ereje kitérni előle. Kecskeméten, a Szegedi úton van a Kecskeméti Ruházati Ktsz mosodája. Az üzemben úgyszólván mindenütt meleg van, de a „pokol fuvallatát” legjobban a kalander (nyomóhengeres vasalógép) mellett dolgozók érzik. A forró gőzzel működő kalander mellett ilyenkor, nyári kánikulában 55—60 fokban végzik munkájukat az asz- szonyok. Képünkön Kiss Erzsébet és Farkas Mihályné látható, akik a kivasalt lepedőket hajtogatják és rakják csomókba, ök arról panaszkodtak — és panaszuk teljesen jogos —, hogy nem lehet kinyitni az ablakot, csupán néhány kis lyukon jöhet be friss levegő. Igaz, hogy van elszívó berendezés, de kis költséggel az ablakot is át lehetne alakítani... Szöveg: Gál Sándor (Folytatjuk.) Foto: Pásztor Zoltán
