Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-01 / 176. szám
& oldal 1969, augusztus 1, péntek Dr. Forgács Dezső (Mártírhalálának 50. évfordulójára) „1919. augusztus 1-én, amikor a magyarországi fehérhordák az ellenforradalom gyalázatába fojtották a vörös proletár Magyarországot, itt Szibériában, Kraszno- jarszk városában lejátszódott a mi osztály harcunknak egy kicsiny méretű ütközete, amely azonban nyolc legjobb, leghősibb elvtársunk életét követelte áldozatul.” E sorokkal kezdődik az omszki magyar nyelvű Vörös Újság megemlékezése a két évvel korábbi eseményekről. E távoli város szovjet polgárai által emelt emlékmű kőbe vésett szavai is a félévszázaddal ezelőtti események emlékét őrzik: i,Itt vannak eltemetve azok a magyar kommunisták, akiket a 31. szibériai ezred 1919. július 30-i felkelésében való részvételért a kolcsakisták kivégeztek.” Hazájától távol nyolc magyar kommunista életét oltotta a proletáfhatalom ellenségeinek gyilkos golyója. Közöttük dr. Forgács Dezsőnek, megyénk szülöttének életét is. Forgács Dezső Kecelen született, 1884. január 26- án. A sokgyermekes család röviddel ezután Kiskőrösre költözött, itt élte gyermekkorát, itt tanulta a betűvetést is. A Szabadkán és Budapesten elvégzett gimnáziumi tanulmányok után a kolozsvári egyetem hallgatója lett. A munkásmozgalommal már ezekben az években kapcsolatba került, olvasmányai révén megismerkedett a szoicalizmus eszméivel. a marxizmus tanításaival. Az elméleti ismereteket csak megerősítették a munkások mellett szerzett gyakorlati tapasztalatok, melyeket a tanulmányai folytatásához szükséges kenyérkereső munka közben szerzett. Az első világháború előtt ügyvédi irodát nyitott Szabadkán, de idejének nagy részét a mozgalmi munkának szentelte, az itteni szociáldemokrata pártszervezet titkáraként dolgozott. A háború kezdetén az orosz frontra vitték és 1914 végén fogságba esett Több hadifogolytábort megjárva 1918-ban került Krasznojarszkba, ahol tagja lett a bolsevik pártnak. Hamarosan az internacionalista hadifogoly szervezet egyik jelentős vezetője, a Fáklya című forradalmi lap szerkesztője lett. Részt vett a Vörös Gárda szervezésében és harcaiban, s az ideiglenesen győzelemre került ellen- forradalmárok 1918 nyarán börtönbe vetették. Innen kiszabadulva a táborban folytatta forradalmi munkáját. Az illegálisan újjászervezett magyar kommunista katonai szervezet egyik vezetőjeként kapcsolatot tartott a városi bolsevik pártszervezettel és a börtönbe zárt kommunistákkal Az ugyancsak illegálisan tevékenykedő városi párt. szervezet 1919 nyarán munkás- és katonafelkelést készített elő a kolcsakisták uralma ellen. A hadifogolytábor melletti kaszárnyákban elhelyezett 3. hegyivadászezred és a 31. szibériai lövészezred megtagadva a frontra indulást, július 29-ről 30-ra virradó éjjel fellázadt. Az orosz katonák felkeléséhez csatlakozott a magyar hadifoglyok katonai mintára felépített kommunista szervezete is. A sikeresen kibontakozó felkelés azonban elhamarkodottnak bizonyult. Mivel az akciót korábban kezdték meg, a városi munkásosztagok és a partizánok támogatása elmaradt. A felkelés tervéről tudomást szerzett a kolcsa- kista parancsnokság is. A túlerővel szemben nyolc órán át folyt a küzdelem. Forgács Dezső, a magyar kommunisták katonai csoportjának vezetője a géppuskás osztaggal támogatta az orosz katonák visszavonulását. Mire kihajnalodott, a felkelést vérbefojtották. Több száz katonát végeztek ki brutális kegyetlenséggel. Közben megszállták a tábort is és statáriális eljárást indítottak a felkelést támogató magyar kommunisták ellen. Rövid kihallgatás után bolsevik agitációért és titkos szervezetekben való részvételért halálra ítélték dr. Forgács Dezsőt, Ludwig Kálmánt, Dukesz Artúrt, a földalatti hármas pártbizottság tagjait és még öt elvtársukat. Büntetésük: golyó, azonnal végrehajtandó! Augusztus 1-én este hat órakor indult a halálra ítéltek menete a láger 1 kerítése mellett, az előre megásott sírok felé. Dr. Forgács haladt az élen ... Közismert, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és a polgár- háborúban százezernyi magyar internacionalista harcolt a szocialista társadalom megteremtéséért, a szovjet hatalom megvédéséért. Dr. Forgács Dezső, megyénk szülötte, e harcok élvonalában küzdve kommunistaként vesztette életét. Ligeti Károly földijére, kortársára és harcostársára méltán vagyunk büszkék. Bársony Ferenc, Túlerővel és árulással 1919. augusztus i-én Peidl Gyula vezetésével úgynevezett szakszervezeti kormány lépett a munkáshatalom örökébe és első manifesztumában olyan látszatot iparkodott kelteni, mintha csupán kormányváltozásról lenne szó, nem pedig rendszerváltozásról. Peidl hangsúlyozta: „kishitűségre nincs okunk. Erősen tartjuk a Tisza-fron- tot”. Hamarosan bebizonyosodott azonban, hogy Peidl, Peyer és Haubrich kormánya a tanácshatalom felszámolására vállalkozott. Mi történt? Miként vált ez lehetségessé? A magyar proletáriátus 133 napos uralmának nem volt olyan időszaka, amelyen ne kényszerült volna szinte erején felüli helytállásra. A győzelmüket biztosítani akaró nyugati imperialisták ismerték a magyar prole tarforradalom jelentőségét. Tudták, hogy a Magyar Tanácsköztársaság Marx és Lenin eszmélnek zászlóvivője a Duna völ- gyében^ sőt egész KözépEurópában, s végleges győzelmével elősegítené a világforradalom terjedését. Elhatározták tehát, hogy megsemmisítik, s minden eszközt bevetnek ellene. Eszközeik pedig bőven voltak. Blokádjuk elzárta Tanács-Magyarországot az élelmiszerektől, ruházati anyagoktól, gyógyszerektől, az ipar legfontosabb nyers- és segédanyagától. Katonai intézkedéseik 1200 kilométer hosszú arcvonal megvédésére kényszerítették a munkásság színe javát a csehszlovák, a román, a délszláv és az intervenciós francia csapatok ellen. Ezzel a szakmunkások tízezeréit vonták el az üzemekből, a termeléstől. Politikailag támogatták, sőt pénzelték a hatalmukat veszített uralkodó osztályokat, s azok ellenforradalmi szervezeteit, a Bécsben működő Antibolsevista Co- mitét, a szegedi ellenforradalmi kormányt és az országban lappangó illegális csoportokat. Ez a magyarázata, hogy a klerikális támogatást élvező mo- narchista tisztek vasutas- sztrájkot szervezhettek a Dunántúlon és fegyveres lázadást robbanthattak ki Pest megyében és magában a fővárosban is 1919 júniusában. Ellenforradalmi mesterkedéseiknek kedvezett a centrum „irtózása” a forradalmi erőszaktól, az ellenforradalmárok elleni erélyes fellépéstől. Ebben a légkörben Böhm és társai már 1919. május 1-én kapitulációt követeltek, de a munkásosztály május 2-i nem-je és az ezt követő győzelmes északi hadjárat óriási sikerei taktikai meghátrálásra kényszerítette őket. Clemenceau azonban, mint tapasztalt imperialista méregkeverő, csalárd ígéretekkel rávette a Forradalmi Kormányzótanácsot az északi hadjárat befejezésére, a felszabadított területek kiürítésére, az általános visszavonulásra. Cserébe a blokád enyhítését, . a tiszántúli román megszállás feloldását és a béketárgyaláson való részvétel jogát ígérte. Ám valamennyi ígéretét megszegte, a visszavonulás pedig a Vörös Hadsereget és a hátországot egyaránt demoralizálta. p Stromfeld, a győztes hadvezér elkeseredetten leD VISA VECSEI TUDÓSÍTÓINK TOL A helyi politika szolgálatában Az apostagi pártvezetőségnek nem kis feladatot jelent a községpolitikai munka irányítása, amihez szervesen illeszkednek a helyi tsz-ben a hasonló jellegű feladatok. Hogyan sikerül az egymástól némileg különböző feladatok folyamatos megoldása; hogyan lehet összekapcsolni a községpolitikát a termelőszövetkezet gazdaságpolitikai célkitűzéseivel? — ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tompái Jánossal, a pártvezetőség titkárával. — Pártvezetőségünk első félévi munkaprogramjában helyet kaptak a tsz és a Község közös gondjait szolgáló akciók. Ilyen volt például az óvoda felújítása, a járdaépítés, vagy az üzlet- hálózat bővítése. Valamennyi községi feladat, amelyek azonban közelről érintik a tsz-t is. A közös gazdaságnak Viszont javasoltuk: a meglevő savanyító üzem mellé szükséges lenne egy seprűkötő részleg létrehozása. A lakosság jobb ellátásának szolgálatában nyitotta meg a szövetkezet a tejboltot is. Az állattenyésztés fejlesztésére a tsz távlati tervet készített, ennek főbb vonatkozásaival mi is számolunk a pártszervezet programjában. Az eredmény: már javában építik a 120 férőhelyes szarvasmarha-istállót. — A munkatervben helyet kapott a tsz-tagok jövedelem kiegészítésének problémája. Születtek-e eredmények ebben a vonatkozásban? — Javasoltuk a háztáji tehéntartás ösztönzését, ezért a tsz vezetősége úgy döntött, hogy a leadott tej után literenként 30 dkg korpát juttatnak a tagoknak kedvezményes áron. Az idén először a tsz intézi a háztáji szőlő szerződéses értékesítését, s a nagyüzemi felárból a tagok is részesednek. A jövedelem növekedését segíti elő az is, hogy mondott, Böhm pedig az ellenforradalom titkos reménységét, Juliért nevezte ki a helyébe. Ez az új vezérkari főnök kezdeményezte azután a július 20-i tiszai offenzívát, de sem kellő támadóerőről, sem kellő mennyiségű hadianyagról és megszervezett trónról nem gondoskodott, ellenben haditervét az ellenség kezére juttatta. Árulása következtében a Vörös Hadsereget 1919 júlus végére súlyos vereség érte. Súlyos, de nem teljes mértékben végleges. Peyer, Peidl, Haubrich, Böhm — éppen az újrakezdés minden lehetőségének megakadályozására — hát- batámadta a munkáshatalmat. Titkos tárgyalásokon ígéretet koldult ki az antanttól egy átmeneti szak- szervezeti kormány elismerésére. Az ígéret birtokában idehaza kenyeret, ruhát, cipőt, munkát ígértek a kiéhezett és lerongyolódott tömegeknek. Felesküdtek a munkásjogok védelmére, s fogadkoztak, hogy uralmuk esetére az antant leállítja a román előnyomulást és Budapest szabad marad. így aztán a külső nyomás és a belső aknamunka juttatta hatalomra az árulókat. A „szakszervezeti” kormány mindössze 6 napig maradt uralmon, mert a az idén 140 holdnyi területen részesművelésű kukoricatermesztés folyik. A jövedelem-kiegészítés több formáját élvezik a tsz nyugdíjasai. A fentieken kívül a tavalyinál nagyobb legelő- és lucernaterület segíti a háztáji gazdaságokat. — Hogyan sikerült a szakmai továbbképzésre hozott határozatokat teljesíteni? — A közös gazdaságban szakmunkásképzést tartottuk a legfontosabbnak. Az idén húsz felnőtt szőlőtermesztő szakmunkás, két öntözőgépész és három traktoros végzett. Régi traktorosaink közül húszán továbbképző tanfolyamra járnak. Tíznél több ipari tanulót szerződtettünk öt különböző szakmában és négy állattenyésztő tanulónk is van. Ha valameny- nyi szakmai továbbképzési formát ide számítjuk, úgy ez azt jelenti, hogy több mint hetvenen tanulnak. — A községi szintű pártmunkának melyek a legfontosabb területei — Az első félévben a pártszervezet szervezeti munkájának a javítását határoztuk el. Ez maradéktalanul sikerült. Rendezvényeink közül a taggyű- ;J léseket emelném ki, ahol tartalmas, élénk viták alakultak ki, sok hasznos javaslat hangzott el az egyes feladatok megoldását illetően megnövekedett a tagság érdeklődése a nemzetközi helyzetről szóló tájékoztatók iránt is. Megítélésem szerint az aktivitásnak ezt a fokát azért tudtuk elérni, mert a párt- szervezet munkaprogramját a tagsággal közösen állítottuk össze az év elején, olyan tényleges politikai és gazdasági tennivalókból amelyek egyidejűleg szolgálják a község és a tsz ügyét. Végső soron e két területet nem is célszerű elválasztani egymástól. — A községpolitika márománok mégiscsak megszállták Pestet, s ez lehetővé tette Friedrich ellenforradalmi puccsát, a fehér uralom hatalomátvételét. Hat nap alatt azonban Peidl miniszterelnök, Peyer belügyminiszter és Haubrich „Budapest város teljhatalmú diktátora” elvégezte a szennyes munkát. Feloszlatta a vörös őrséget, lefegyverezték a munkásosztályt, szabadon engedték az ellenforradalmárokat és kezdték lecsukni a kommunistákat. Újjáalakult a régi rendőrség, s az egész burzsoá elnyomó gépezet, megsemmisültek a Tanácsköztársaság munkásvédő rendeletéi és visszaállt a burzsoá tulajdonrendszer a gazdasági élet minden vonalán. A háztulajdonosok ismét emelhették a lakbéreket, a föld- birtokosok ismét kizsákmányolhatták a parasztot, s a munkások elveszítették kivívott jogaikat. A „szak- szervezeti” kormány kaput nyitott az ellenforradalomnak. „Rettenetes árulás történt” — állapította meg ezután a Komintern kiáltványa. Valóban. A történelem azonban 1945. április 4-én igazságot tett véglegesen. t. M. sik fontos területe a művelődés. Munkatervünknek megfelelően segítettük a községi honismereti szakkör létrejöttét. Rendszeressé és főként folyamatossá vált a kultúrház programja: színházi estekre, íróolvasó találkozókra és ismeretterjesztő előadásokra került sor az utóbbi időben — fejezte be Tompái János. Szabó Attila Élve a hatáskörrel A hét elején Kunszent- miklóson egész napos megbeszélésre került sor a járás községi pártbizottsági titkárainak, valamint a járási pártbizottság osztály- vezetőinek részvételével. K. Tóth Ferenc a kun- szentmiklósi községi párt- bizottság titkára vitaindító előadásában részletesen ismertette a községi pártmunka eredményeit — a párt-végrehajtóbizottság és a pártbizottság testületi munkájának tapasztalatait. Ezután Szabó László a Solti, Bedő Ferenc a szabad- szállási és Cérna Miklós a dunavecsei községi párt- bizottság titkára számolt be működési területének hasonló jellegű tapasztalatairól. Oláh Pál a járási párt- bizottság titkára összefoglalójában hangoztatta: — valamennyi községi párt- bizottság munkájában megmutatkozik az önállóbb, felelősségteljesebb politikai, szervező, irányító munka, egyre jobban élnek a megnövekedett hatáskörökkel. Kitért arra is, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a tömegszervezetek irányítását célzó politikai munka módszereire, elő kell segíteni e szervezetek aktívabb és mindenekelőtt önállóbb munkáját. „Illatos út” — Dunavecsén Akik jól Ismerik fővárosunkat, bizonyára tudják, hogy ott található a címben említett, ugyancsak szépnevű utca. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy Dunavecse is „büszkélkedhet” egy hasonlóval, nevezetesen a község főutcájával. „Nem kell ahhoz esil- Iagjósnak lenni”, hogy kiderítsük, mi okozza az ott terjengő „szagorgiát”? A Sirály vendéglő és a tejbolt a vétkes, ugyanis üle- pítetlen szennyvizüket az esővízcsatornába vezetik, amely — különösen a kánikulában — bűzzel árasztja el az utcát. Súlyosbítja a helyzetet, hogy emberek százai járnak étkezni a vendéglőbe és enyhén szólva nem hat rájuk étvágygerjesztőén az említett ominózus szag. Többféle megoldás kínálkozik a helyzet megjavítására. Lehetne például gázálarcban közlekedni a vendéglő előtt. Olcsóbb megoldásként a visszafojtott lélegzet és befogott orr is megteszi Ám ettől még nem oldódna meg semmi. A célravezetőbbnek ezért azt tartanánk, ha a köz- egészségügy illetékesei hatékonyabb intézkedést tennének az orrunk elleni mindennapos me enylet megszüntetésére, Cs. L. „
