Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-30 / 200. szám

9. oldal aeg05ö*Bi TI), Wwlt«l A pártmunka időszerű témái A világ dolgairól világosan Napjainkban nem könnyű eligazodni a világ dolgai­ban. Bonyolult és ellent­mondásos a nemzetközi helyzet, gyorsan peregnek az események. Sokszor ke­vés vagy nem elég megbíz­ható az információs anyag, vagy éppen olyan sok. hogy nehéz osztályozni a ténye­ket. érveiket, történéseket. Előfordul, hogy nehézségek­be ütközik egy-egy óriási dokumentum feldolgozása, rendszerezése, érdemi meg­állapításainak kigyűjtése és értékelése. Fáradságos mun­ka nyomon követni az ak­ciókat és a reakciókat, a vá­laszt és a viszonválaszt, ki­deríteni. jól megkülönböz­tetni az okokat és az oko­zatokat. ★ ★ ★ Nem vitás, hogy a tájé­koztatástól sok függ. Amit nem ismerünk, arról nem tudunk véleményt monda­ni. amit nem követhetünk nyomon, annak összefüggé­seit sem tárhatjuk fel. Va­lóban infonmáltnak kell lennünk. Ezt az igényt — amelyet szerencsére már egyre kevesebben tekinte­nek illetlen vagy illetéktelen kíváncsiságnak — a hírköz­lő eszközök és a tájékozta­tás egyéb csatornái igye­keznek mind jobban kielé­gíteni. Bár — ahogy mon­dani szokták — „az infor­mációból sohasem elég”, nem kétséges, hogy ma a külpolitikával .nem profi” módra foglalkozók is egyre több és jobb ismereteket kapnak a nemzetközi ese­ményekről. Ám bizonyos határon túl hiába zúdíthat­juk az emberekre a tények özönét, nem tudják elrak­tározni és főleg megemész­teni azokat. Ez történt pél­dául a kínai „kulturális foradalom” első időszaká­ban. amikor már összefolyt a rémisztő pekingi esemé­nyekről szóló, lényegében azonos típusú jelentések végtelen sora. Érdemes ezen elgondol­kodni, mert akkor kiderül, hogy ma — a tájékoztatás további javitása mellett — egyre inkább előtérbe ke­rül egy másik gond: mit kezdjünk az információk­kal. miként dolgozzuk fel. csoportosítsuk. értékeljük azokat, vagyis ^rövidem: ho­gyan politizáljunk velük? ★ ★ ★ A gyakorlat azt mutatja, hogy napjainkban egy-egy esemény megítélésénél nagy segítséget nyújt a világpo­litikai helyzet helyes érté­kelése. Annak a ténynek a szem előtt tartása, hogy napjainkban történelmi párharcot vívnak a haladás és a reakció, a szocializmus és az imperializmus erői. Ebben a harcban a forra­dalmi világmozgalom — egyes osztagainak nehézsé­gei ellenére — folytatja tá­madását. amit leginkább a szocialista építés előrehala­dása. a tőkés országokban folyó osztályharc éleződése, a gyarmati rendszer szaka­datlan bomlása, s az a tény bizonyít, hogy a béke erői­nek összefogása révén sike­rült megakadályozni a vi­lágháború kirobbanását. Az imperializmus, bár mint világrendszer, nem lett erő­sebb, helyenként ellentáma­dással próbálja útját állni ennek a számára kedvezőt­len folyamatnak. Mindeb­ből két következtetés adó­dik: az egyik, hogy a for­radalmi erők offenzíváját történelmi tények bizonyít­ják. amelynek nem mond ellent, hogy az imperializ­mus helyenként és átme­netileg támadásba lendül­het a kor tendenciáit te­kintve akkor is csak defen­zív. védekező hadműveletre kényszerül a forradalmi erőkkel szemben. A másik következtetés, hogy az im­perializmus sorozatos ellen- támadásai egyik, vagy má­sik országban, időlegesen érhetnek és érnek is el si­kereket. ettől még az álta­lános erőviszonyok nem változnak a javára. ★ ★ ★ Ezekkel az alapvető moz­zanatokkal függ össze az a gyakorta hallott kérdés is: hol húzódnak ma a nemzet­közi osztályharc fő front­jai. pontosabban, milyen erők állnak szemben az im­perializmussal. Nos. a front egyik oldalán három erő áll: a szocialista világrend- szer. a nemzetközi mun­kásosztály és a nemzeti fel­szabadító mozgalom. Ök al­kotják ma az antiimperia- lista derékhadat. A szocia­lista világrendszer nem az egyetlen, hanem a döntő erő ebben a küzdelemben. Az események vizsgálatá­nál e'engedhetetlen a gaz­dasági indítékok elemzése. Sajnos, ezeknek az össze­függéseknek nem mindig tulajdonítunk kellő jelentő­séget. mintha a nemzetkö­zi politikát el lehetne sza­kítani a világgazdaságtól. Pedig nem lehet, s ha er­ről elfeledkezünk, akkor egyebek között a harmadik világ egy-egy jobboldali fordulatánál (vagy azt meg­előzően!) nem mutatunk rá a kapitalista világgazdaság sokszor áttételes-. mégis meghatározó befolyására, nem világítjuk meg az adott puccs mélyebb okait. De más példák is arra in­tenek. hogy a gazdasági háttér és indítékok vizsgá­lata nem nélkülözhető a nemzetközi események jó megértéséhez. Nagy segítséget nyújthat a nemzetközi tájékozódás­ban a saját erőink mellett a szembenálló fél alapos is­merete. Az imperializmus állandó jellegzetességein kí­vül számba kell venni új vonásait, hiszen — egyebek között — állammonopolista jellegének erősödéséből lát­ható alkalmazkodási törek­vése a két rendszer harcá­nak feltételeihez, a tudomá­nyos-műszaki forradalom követelményeihez. Nem té­veszthető szem elől taktiká­ja sem. amellyel bomlasz­tani próbálja a szocialista országok belső rendjét és szövetségi kapcsolatait. ★ ★ ★ A tisztánlátás feltétele még. hogy világosan állja­nak előttünk harci céljaink, amelyeket a nemzetközi küzdőtéren el akarunk ér­ni. A gyakorlati politizálás­ban például sokat segít an­nak felismerése, hogy nap­jainkban az imperialista­ellenes akcióegység elsőren­dű célja változatlanul a hős vietnami nép sokoldalú tá­mogatása. alapvető láncsze­me a háborús veszély elhá­rítása. s a leghalaszthatat­lanabb feladat elejét venni az atomfegyverek tovater­jedésének. A kommunista és mun­káspártok nemzetközi ta­nácskozása nagy nyilvános­ságot kapott. Mégis: aki nemcsak ismerni akarja, mi történt Moszkvában, hanem önálló következtetésekre is kíván jutni, annak végig kell mennie az alapkérdé­seken: mit mondtak a tasf- vérpártok a világhelyzetről, milyen képet festettek az imperializmusról. hogyan vették számba saját erőin­ket. miben látják az össze­fogás lehetőségét, milyen harci célok felé törekednek, mit tartanak a kommunis­ta és munkáspártok legfon­tosabb feladatainak. ★ ★ ★ Az események rohanó forgatagában elengedhetet­len. hogy a rendelkezé­sünkre álló információk alapján, világnézetünk, esz­méink, törekvéseink talaján véleményt alkossunk ma­gunknak a történtekről. Ez különösen fontos azoknak a munkájában, akik nem­csak részét alkotják a köz­véleménynek. hanem for­málni is kívánják azt. Pálos Tamás A tus árnyékában A történelem kerekén jó- bátor, ügyes munkáskezek- Azóta, — közel két év tize“ korát lendítve, megsárgult re van szükség a tűz oltá- de — a tűz mellett, a tűz feljegyzéseket találhatunk sánál. az ókori törzsek vallási szektáinak tűzimádatáról, Üdvözlet St. Gallenból Lapunkban több ízben hírt adtunk már arról, hogy a MALÉV—Air-Tours. nak nevezett akció kereté­ben a nyár folyamán heten­ként több, egyenként száz­száz főnyi svájci turista- csoport érkezik Kecskemét­re, s tesz innen kirándulást Bugacra. Hogy ezek az október kö­zepéig folyamatosan meg­rendezésre kerülő, egyszer­re tanulságos és kedélyes országjáró kirándulások nem múlnak el nyomtala­nul, s az ismerkedés a pusz­tával, maradandó élményt jelent a távoli országból hozzánk utazók számára, en. nek érdekes, kedves doku­mentuma érkezett a napok­ban a megyei idegenforgal- rhi hivatalhoz. A St. Gallen kantonbeli Oberrindal-ból Berta Näf asszony küldött a túrát kö­vetően üdvözlő-köszönő le­velet a hivatalnak. Június végén töltött hazánkban há­rom napot, s mint írja, szá­mára a legnagyobb élményt Bugac jelentette. Prospektu­sokat, a tájat és megyénket ismertető kiadványokat kér, s egyúttal az iránt érdeklő­dik, milyen lehetősége nyíl­na legközelebb teljes sza­badságának ott töltésére. „Az önök vendégszeretete, kedvessége, amelyet mi, svájci turisták tapasztal­tunk, feledhetetlen marad számunkra. Különösen jól­eső volt a megyeszékhelyen, a tanácsháza dísztermében rendezett fogadás. Elhatá­roztuk, hogy ismerőseink, barátaink körében széliében A bátorságot, az ügyessé­, , . , . . get, a gyors, pontos mun­amely osemk felfogasa sze- ’ márói_holnapra képte­ret minden bajt. veszélyt lenség elsajátitajli. Évekre elnaiit. van sz{&5£g, amíg riadó — Ennek az ősi szellem- ecetén 30 másodperc alatt nek „modernizált” formája teljes felszereléssel, útraké- mi vagyunk — mondta tré- szen a tűzoltóautóban kije- fásan Kákonyi János tűzol- helyükre ülnek a köz­tó. Ilyen értelemben hasz- legények, illetve a raj- és nált modernségünk eppen Qrsparancsnokok. A tűz abból fakad, hogy az ősi- megfékezésénél, eloltásánál pedig maximális fegyelem­re, pontosságra és nem utol­só sorban nagy bátorságra van szükség. Kákonyi Jánosnak, a Ba­jai Járási és Városi Tűz­rendészet! Parancsnokság dolgozójának is sokat kel­lett tanulnia, amíg ügyes, kiváló szakember, s így raj- parancsnok lehetett. Életé­ről, eddigi pályafutásáról így beszélt: — A tűzoltóképző isko­lát 1950-ben végeztem el Makón — mondotta. — Az iskola utáni években Kis- kunmajsán, Jánoshalmán, Pesten, majd ismét János­halmán dolgoztam. 1954-ben Dunavecsére kerültem a he­lyi tűzoltóparancsnokság­hoz. ősszel ide, Bajára je­lentkeztem. Felvettek... — Elsődleges feladatunk, hogy a veszélybe került embereket megmentsük — folytatta a rajparancsnok. — Ezt követően a tűz meg­fékezésén és eloltásán dol­gozunk. Még fiatalember­szellemi beavatkozás helyett ként, 29 éves koromban ke- gyors, pontos munkával a rültem a tűzoltósághoz A káros tűz terjedését meggá- budapesti Operaház oltásá- toljuk, a veszélyt, a kárt ban is részt vettem. Ha jól minimálisra csökkentsük, emlékszem az 50-es évek Így a földi szellemek helyett eiején volt a legnagyobb tűz­eset. A bajai hűtőházi tűz eloltása szintén nagy bá­torságot, ügyességet követelt a tűzoltóktól. Sorolhatnám tovább, de... hisz’ mindez természetes; képességünk legjavát adjuk. Munkabeosztásuk: 24 óra szolgálat, 24 óra pihenés. Amint a rajparancsnok el­mondta, szinte életük felét a tűzoltó-laktanyában töltik. Húszéves lehetett Kákonyi János, amikor megtetszett neki ez a bátor foglalkozás. „árnyékában” dolgozik. Tárnái László hosszában reklámot és ked­vet csinálunk, nekik is ajánlva mindazt a sok szé­pet és jót, amelyben ott jár­tunkkor részünk volt. Sok sikert, további ered­ményeket kívánunk munká­jukhoz és őszinte barátság­gal köszöntjük önöket: a Näf-Jung család”. fj „A kedves vendég” érdekében Régi hagyománynak nevezhető már a Bács- Kiskun megyei Vendég­látó Vállalatnál, hogy időnként jóleső meglepe­tésekkel kedveskednek a fogyasztóknak. Emléke­zünk még az év végén, az ünnepek alkalmával született kezdeményezé­sükre, amikoris a vendég­nek az elfogyasztott ebéd, vagy vacsora mellé díj­talan« 1 egy üveg bort ajándékoztak. Most ismét ehhez ha­sonló kampányt indíta­nak. Szeptember 1-től kezdve az év hátralévő részében — tehát négy hónapon át — az eddigi­nél olcsóbban kerül majd a vállalat üzemegységei­ben forgalomba a hal­étel, a cukrászsütemény, a tojással készült ételfé­lék, a gyümölcs és a gyü­mölcskészítmények (leve­sek, rétes, stb). — A vállalati árkocká­zati alap jóvoltából nyílt lehetőség erre az újabb kedvezményre — mondot­ták a vállalat vezetői. —< Természetesen szigorúan ügyelünk majd arra, hogy ez az intézkedés teljes mértékben a fogyasztók érdekét szolgálja, tehát az árcsökkentés nem je­lenthet sem mennyiségi, sem minőségi változást. Egyebek közt a cuk­rászsütemények kategóriá­jában a félkész termékek olcsóbbá tételét bizonyá­ra nagy örömmel üdvöz- lik majd a háziasszo­nyok. Hiszen különösen a névnapok, karácsony, szilveszter idején — mindez jelentős anyagi előny. J. T. szeretettel megálla­pították. Röpködtek az elismerő sza­vak, amelyek a vi­tathatatlan tekin­Kegyelet Néhány lépésre a lakásomtól van egy italbolt, amelyet magam sem kerü­lök el mindig. A kassza fölött a fa­lon gyászjelentést pillantottam meg. Fölvilágosítottak: egy heveny alko­holmérgezés áldo­zatáról szól, aki még három napja is makkegészségesen feküdt a sarok mel­letti asztal alatt. Részben az alko­holtól, részben a bánattól könnyes szemű cimborái só­hajtva mutatták azt a jeles asztal­lábat is, amelyet fejpárnának szo­kott használni. Nem volt túl öreg, de miután jó előre megitta a beterve- emlékszem, egy zett normát, volta- évben .kétszer-há- képpen teljes éle­tet" élt. ahogy a je­lenlevők emlékező — Felesége nem volt? — érdeklőd­tem. A választ az uj­jait számolgató je­télynek mindenkor lenlevő adta meg: kijárnak, — Egyszer foga­dásból egy húzásra bedobott fél liter rumot, igaz, nem éhgyomorra, tíz cseresznyére, meg tíz hegyespapriká­ra. Vagyis táplálko­zott ivás előtt — vettem tudomásul, s ahogy egy szikár, sörhabos ajkú fér­fiú kegyeletdús szavaiból kiderült, nem csupán sava­nyúsággal, komoly, tartalmas ételek­kel. — Nagyon sze­rette a töpörtyűs pogácsát! Egy po­gácsára két napig tudott inni. Ha jól — Volt nekije! Neki je volt. Vártam a foly­tatást, de elhallga­tott, majd mintha mit sem mondott volna, tovább szá­molta az ujjait: egy, kettő, három. Nyak nélküli, csupa fej, csupa has, csupa dadogás férfi tárta föl az igazságot: — Hogyne lett volna! De az első nagyobb pofon után otthagyta! A hűtlen! Én tíz éve verem az asszonyt, mégis kitart mel­lettem. A boldog családi életet élő férfinak dagadt a keble, azután orra bukott és úgy maradt, én romszor, a nagyobb pedig továbbiakban ünnepeken, evett főtt ételt is! a vezetőnek fejez­tem ki részvétemet. Komoran bólin­tott. — Jó vendég volt! Záróráig ivott, mindig itt, ezt még nem látták máshol berúgni. A gyászjelentés­re mutattam: — Az egész úgy hat, mintha az ital­bolt saját halottjá­nak tekintené! A boltvezető rá­bólintott: — Koszorút is küldünk a temeté­sére. Csak még nem tudom, mit írassak a szalagjá­ra. Próbáltam segí­teni. — Végső üdvöz­let a törzsivónak! — Alighanem gyűjtünk egy szép sírkőre is, — mond­ta az italbolt ve­zetője. — Persze arra is kellene va­lami szöveg. — Még mennyit ihattál volna, — adtam búcsúzóul tanácsot. Nagy S. József

Next

/
Thumbnails
Contents