Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-27 / 197. szám

I "Mal 1069. angtsszfas 21, «reri» „[."-épület az EKÁ kalocsai gyárában Elöljáróban néhány, az összehasonlításra alkalmat adó adat Az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyára kalocsai gyáregysége 44 millió forintos termelési érté­ket produkált 1964-ben. Az idén már 210 millió forint a tervük. A működésük első évében 45 ezer belső téri fénycsőarmatúrát állítottak elő, ebben az évben pedig 300 ezer darabot adnak át a kereskedelemnek. A bel­földi igények kielégítése mellett a Szovjetunióba ex­portálnak; a negyedik negyedévtől kezdve pedig a Német Demokratikus Köztársaságba is szállítják a termékeiket. Ezt a hatalmas arányú növekedést a ter­melékenység fokozásával, illetve beruházásokkal ala­pozták meg. Tavaly például 20 millió forint értékű beruházás kezdődött el. Ennek keretében elkészült a belső útbur­kolat, kiépült a csatornahálózat, s 600 személyes szo­ciális létesítmény is magasodik, ami ebédlőt, fürdő- helyiségeket és öltözőt tartalmaz. Jelenleg az úgyneve­zett „L”-épület készül, amely a gépekkel együtt hat és fél millió forintba kerül. A csarnok átadási határideje szeptember 30. Itt valósul majd meg a fénycsőarma­túrák teljes előregyártása: a vaslemez alapanyag sza­bása, hajlítása, lyukasztása, hegesztése... Az új épü­let azt is jelenti, hogy az EKA kalocsai gyárának to­vábbi 80 munkása dolgozhat kulturáltabb környezet­ben. Felvételünk „madártávlatból'’ az „L”-csarnok részletét mutatja. *. ' 1 "■»»w BIRKABABEL Jósolni mindig kockázatos dolog. Amikor megjelent a mű­szál a textiliparban, a piac­kutatók a juhállomány csök­kenését jövendölték. A sta­tisztika viszont máig is azt mutatja, hogy a gyapjúter­melő juhok létszáma évente átlagosan másfél-két száza­lékkal növekedik. És, hogy távolról sem a külterjes vi­szonyok között termelő or­szágok sajátja ez a fejlődés azt bizonyítja Anglia példá­ja, ahol tizennégy év alatt húszról harminc millióra emelkedett a juhlétszám! Nálunk azonban úgy lát­szik bevált a pesszimista jóslat. A juhoktól az esetek többségében szabadulni igyekeznek. Az utolsó három év alatt a megyei NEB megállapítása szerint a juh­létszám a megyében 16 ezer darabbal csökkent, legna­Milyen foglalkozást válasszak? Még lehet jelentkezni szakmunkástanulónak Megyeszerte javában folyik a szakmunkástanu­ló-felvétel. A vállalatok több mint öt és félezer ta­nuló beiskolázását igényel­ték, azonban a továbbta­nulókat is figyelembe véve csak mintegy 4600 általá­nos és középiskolát vég­zett fiatal felvételére nyí­lik mód. A jelentkezők már mintegy 80 százaléká­nak sikerült a számukra megfelelő szakmában he­lyet kapniok. Természetesen most is vannak úgynevezett diva­tos foglalkozások — mint például az autó- és mo­torszerelő, műszerész stb. — amelyekre nagyszámú túljelentkezés mutatkozik. Jóval többen akarják a jövőjüket megalapozni a fiatalok közül a kereske­delemben és a vendéglátó iparban is, mint amennyi felvételre lehetőség nyílik. A fiatalok azonban még mindig sok jó szakma kö­zül válogathatnak, csak éppen azok nem divato­sak. Jól keresnek például a szerelőiparban a víz-, gáz-, villanyszerelők. Ha­sonlóan kevés a jelentke­zők száma a különböző építőipari szakmákban, mint például az ács, kő­műves, vasbetonszerelő. A fémiparban a különböző forgácsoló szakmák — esz­tergályos, gyalus, marós — várnak még újabb jelent­kezőket. A pótfelvételen le­hetővé teszik, hogy akik a „divatos” foglalkozási ágakban nem tudtak el­helyezkedni, azért még vá­laszthatnak jó szakmát gyobb mértékben az állami [ lélet gyökeres változtatásá- gazdaságoknál és a termelő- I ra is szükség van. A tejipar szövetkezeteknél. Az ország sajnos szintén keveset tett a kétmillió 300 ezer db-os I fejlődés érdekében, máig juhállományának 16 száza- i sincs megszervezve a kisebb maguknak. Sokan csupán előítélettel vannak bizo­nyos foglalkozási ágak iránt, s azért idegenked­nek, mert hitük szerint, nehéz fizikai munkát kell ott végezniük. Ilyen töb­bek között az előbb em­lített forgácsoló szakma a vasiparban, ezeknek azon­ban még lányok részére is nyugodtan lehet javasolni az elsajátítását. Általában igen nagy gondot jelent azoknak az érettségizett fiataloknak az elhelyezkedése, akiknél a továbbtanulás bizonyos akadályok miatt meghiú­sult. Vannak azonban ki­mondottan olyan szakmák, amelyekre csak végszük­ség esetén vesznek fel érettségi nélküli fiatalo­kat. Ilyen többek között az elektromos és mechani­kai műszerész, s ezekre a magasabb általános mű­veltséggel rendelkező fia­talokat várják elsősorban. Azoknak sem kell azon­ban elkeseredni, akik az általános iskolából nem kerülhettek középiskolába, mert a szakmunkástanuló intézetek egy részében már emeltszintű képzés is folyik. Ez annyit jelent, hogy a tanintézetben bi­zonyos középiskolai tár­gyakat is tanulnak, s a szakmunkásvizsga letétele után két év alatt érettségi bizonyítványt is szerezhet az ifjúmunkás, ha tovább folytatja tanulmányait. Ezt az oktatási formát egyébként azért vezetik be, a közeljövőben a legtöbb helyen, mert a magasabb technológia elsajátításához művelt, jó felkészültségű szakmunkásokra van szük­ség. A megye ipara, és épí­tőipara a helybeli fiatalo­kat még jónéhány szak­mában várja. Esztergá­lyost, maróst, mintegy 400-at, lakatost, több mint ezret, villanyszerelőt 300- at, kőművest 270-et víz-, gáz-, csőszerelőt 170-et, asztalost 165-öt, élelmiszer- ipari tanulót 180-at vesz­nek fel. Tapasztalat, hogy sok esetben más megyék­ből tudják csak pótolni a hiányzó létszámot A közelmúltban sok fiatal Szabolcs megyé­ből nyert Bács megyei ipa­ritanuló intézetben felvé­telt. Ez azonban nem old­ja meg a megye vállalatai szakmunkás igényeinek ki­elégítését. N. O. léka, 373 ezer db Bács-Kis- kun megye területén van. A megye mezőgazdasági nagyüzemei tartják az állo­mány 68 százalékát, így 32 százalék van az egyéni, ki­segítő és háztáji gazdaság­ban. A 188 mezőgazdasági termelőszövetkezetből 167 foglalkozik juhtenyésztéssel és nyolcezret meghaladja az egyéni, háztáji juhtartó gaz­daságok száma. Hármas haszon Az intenzív körülmények között tartott állatok kivé­telével a juhászatok terme­lési célkitűzése, mindig a hármas hasznosítás, a gyap­jú-. a hús- és a tejtermelés felé irányult. Az utóbbi években azon­ban y változott ez a helyzet. A külföldi vásárlók érdek­lődése nagymértékben nőtt a juhhús és a tejtermékek iránt, amelyeknek hazai pi­aca változatlan szinten mo­zog. Ugyanakkor iparunk nem fizette meg a finom­gyapjút. aminek következté­ben a közepesen finom mi­nőségű merinói gyapjú ter­melése került előtérbe. (A durva gyapjú a szintetikus anyagok használata követ­keztében valóban elvesztet­te jelentőségét.) Az idei átadások adatai azt mutatják, hogy a minő­ségi gyapjú alacsony száza­lékot képviselt az áruból, no­ha az átadott mennyiség összességében bizonyos nö­vekedést mutat az előző évekhez viszonyítva. A mi­nőségromlás nem is annyi­ra a megtermelt gyapjúnál, mint a kezelésnél követke­zett be. A gyapjú sok eset­ben nem volt megfelelően kiszárítva, osztályozva, né­hány üzemben nem megfe­lelő a válogatás, a homok és bogáncs szennyezettség miatt veszít értékéből az áru. Tapasztalatok a tejről A juhászat jövedelmező­ségével kapcsolatban gyak­ran vitatott kérdés a juhok fejősének gazdaságossága. Sokan vallják, hogy az anyák fejősével csökken a gyapjúhozam, mások sze­rint — a fejni tudó juhá­szok hiányában — célsze­rűbb a tejértéket a bárá­nyok hústermelésével hasz­nosítani. Részben ennek a következ­ménye, hogy a termelőszö­vetkezeti gazdaságokban ta­valy az anyaállománynak csak felét fejték, a tejho­zam juhonként 18,3 liter volt. (Már ez a viszonylag gyenge eredmény is jöve­delmezőnek bizonyult.) Az alacsony fejési átlagok a hiányos takarmányozásból erednek, e területen a szem­létszámú üzemeknél a tej­begyűjtés, vagy ha ez nem is lehetséges, legalább az ol. tó anyagok biztosítása. Húst mindenáron? A hústermelés — a gyor­san növekvő kereslet és a kedvező exportárak befolyá­sára — háttérbe szorítja az előző két hasznosítási irány­zatot. És itt mindjárt meg is kell jegyezni, hogy egyedül a hústermelés semmilyen körülmények között sem tudja gazdaságossá tenni a juhászatot. A három hozam közül esetleg egyet kikap­csolhatunk. mellékesen ke­zelhetünk, de kettőt már nem lehet figyelmen kívül hagyni. A differenciált igényekkel fellépő piac egyébként he­lyesen ösztönzi a hústerme­lést a jobb minőség irányá­ba. Az üzemek egyre inkább az expressz, illetve a nor­mál pecsenyebárányok ter­melésére helyezték a hang­súlyt. szemben a tejes bá­rányokkal, amelyek jóval kisebb gondossággal nevel­hetők ugyan, viszont az el­érhető jövedelem is alacso­nyabb. Igen jó kezdeménye­zés volt az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt-nek a juh- forgalmazásba történő be­kapcsolása. Megszűnt egy monopolhelyzet, ami már ki­fejezésre is jutott a jobb minőségben, és a gazdasá­gok által elért magasabb árakban. A kedvező export­árak mellett súlyos gondot okoz a különböző országok­ba történő eladás. Köztudott dolog, hogy a legalacso­nyabb exportárak a Görög­ország felé történő értékesí­tésnél adatnak. Tény az is hogy ennél az exportnál a minőségi követelmények is alacsonyak. Előfordul olyan eset. hogy a felvásárláskor nyugati exportra minősített vágójuh átvételekor jut az üzem tudomására, hogy az eladott állomány Görögor­szágba kerül. Az ilyen szer­vezetlenség következtében több üzemét ért tekintélyes anyagi kár. A piac befolyása döntő a termelésre és az is bizonyos, hogy a mi árviszonyaink helytelenül befolyásolják a tenyésztést. A másik ténye­ző a hibás szemlélet, amely szerint a juhok külterjes vi­szonyok közé valók. A juh­tenyésztés szinte mindenütt gazdaságtalan, és hogyan is lehetne egy veszteséges üzemág fejlesztésére millió­kat költeni? A kör bezárult. Kialakult egy vélemény, amely szerint az üzemi belterjességre tö­rekvő mezőgazdasági üze­meknek terhére van a juh ... (A befejező részt a holna­pi számunkban közöljük.) Megkezdődött a vadkacsavadászat A több mint 50 000 hol­das hortobágyi vadrezer­vátum tavasszal és ősszel az átvonuló madársere­gek „támaszpontja.” Külö­nösen élénk mozgás van a nyár végén a halastavak környékén, ahol már meg­kezdődött a vadkacsázás. Hazai puskások mellett az idén is sok külföldi va­dászt fogadnak a pusztán. Ez évben mesterségesen keltetett és telepített vad­kacsákkal is növelték a víziszárnyasok számát, a még nagyobb vadászati lehetőségeket. A vadászok pontosan jegyzik az elej­tett víziszárnyasok számát, s természetesen azt is, mi­yen volt a találat. Az eddigi hortobágyi rekordot egy francia vadász tartja, aki egy nap alatt 500 pat­ronnal 102 vadkacsát lőtt le. A Földmunkát Gépesítő Vállalat hivatásos tehergépjármű­vezetői tanfolyamot indít bentlakásos rendszer­ben. A tanfolyam költ­ségeit fedezzük, a ta. nulmányi időre segéd­vezetői bért folyósí­tunk. További felvilá gnsítást levélben, ill te­lefonon ad a vállalat munkaügyi osztálya Cím: Budapest. V.. Vi­gyázó Ferenc u. 3 S 126-790'64-es mellék ? Telex Bd. 775 oktatás A kenyér nem labda A címben foglalt böl­csesség ellenkezőjét per­sze senki sem állítja. Nem egyszer mégis a tenisz-, vagy a röplab­dajáték labdájának sze­repe jut a kenyérnek. Mi, halandó kenyérfo­gyasztók, esetenként rek­lamálunk, hogy néha er­nyedt, régi veknit, cipót kapni az üzletekben. A kereskedelem szervái: a felelősséget a másik tér­félen játszó iparra há­rítja — kéjesen szemlél­tetve ezzel, hogy hozzá­juk koránt sem frissen, ropogósán érkezett a tészta. A sütőipar látvá­nyosan visszaüti az útjá­ra indított labdát. A ha­tásos módozatnak való­ságos gyűjteménye ala­kult ki az évek során: A kereskedők nem rendel­tek időben pékárut; a termék a boltok pultjain vesztette el kívánatos ke­lendőségét; késtek a szál­lítók. Néhány esetben ed­zésszerű belső partik is végbemennek a gyár­ban. ilyenkor a vállalat kapui mögött az egyes üzemrészek mérkőznek, azt igyekezvén dűlőre vinni; vajon melyik rész­leg szegte meg a szabá­lyokat azzal, hogy elfek­tetett cipókat adott ki. A játszma jogi viták for­máját is ölti, és néha nagyon sokáig elhúzódik, így lesz a kenyérből vi­gasztalanul pattogó lab­da, a szembenálló part­nerek a győztes leütés­hez gyűjtik az erejüket — érveiket. A fogyasztó­közönség mégsem tapsol önfeledten a kölcsönösen védekező, illetve támadó bravúrokhoz, mivel bosz- szankodással fizet a be­lépőjegyért. Az ilyen, és hasonló sportszerűtlen küzdel­meknek kívánja elejét venni a Kiskunhalas és Vidéke Sütőipari Válla­lat az egyik újításával. A kenyér héjába belesütik a készítés dátumát. Költ­ség szempontjából ez alig jelent valamit, az eszkö­zök beszerzése mindössze néhányszáz forintba ke­rül. A mindenkori dátu­mot tartalmazó bélyegző, amit a mesterek a kéz­fejükre erősítenek, egyet­len mozdulattal a vető­lapáton, vagy az aszta­lon fekvő tésztára nyom­ható. A halasi sütőipari vállalat a héten kezdte alkalmazni kísérletkép­pen ezt a módszert. A 2. számú üzemükben na­ponta 20 mázsa finom fehérkenyérbe sütik a gyártás dátumát a címke mellé. A datált terméke­ket egyelőre a minta­boltjaikba, valamint a helyi fogyasztási és érté­kesítő szövetkezet üzle­teibe szállítják. A vevő így nyomban észreveszi, amennyiben netán teg­napi árut szeretnének rá­sózni. A kereskedelem, illetve az előállító üzem pedig nem háríthatja át egymásra a felelősséget, mivel a bizonyíték szem­mel látható. Az eljárást, amennyi­ben beváltja a hozzáfű­zött reményeket, elter­jesztik a megyében. Le­het, hogy ez is egyik megoldása annak, hogy egyáltalán ne pattogjon a kenyér a gyártó és a forgalmazó partnerek kö­zött, mivel a látszólag megtévesztő gömbformgja ellenére még a cipó sem labda. Halász Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents