Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-26 / 196. szám
1969. augusztus 2fl, kedd 7. oldal Kendőzetlenül Tíz százalék, de miéri? Nemrégiben, másodma- gammal Kecskemétről Kiskunfélegyházára utaztam. Vasárnap lévén — nagyobb a zsúfoltság, nincs ülőhely — első osztályra szóló jeggyel becsültem magunkat, akkor még nem is sejtve, hogy ez a meggondolatlan cselekedet valóságos kálváriához, s vérnyomásom emelkedéséhez vezet. Megérkezett a vonat, amelynek kocsijai között hiába kerestem a párnást —t az első osztályt —, a kocsirendezők egyszerűen elfelejtették a 7414-es számú személyszerelvénybe ilyent beépíteni. Különösebb baj nem lehet, nyugtattam magam, az első osztályú jegy árát — levonva a fapadoson történő utazás díját — visszatérítik. A szabályok ismeretében igazolást kértem a jegy vizsgálótól, arról, hogy nem vehettem igénybe az első osztályt, s ezt az igazolást Kecskemét állomáson a szolgálat- tevővel aláírattam. Dagadó mellel, büszkén mentem a pénztárhoz, hogy u különbözetet felvegyem. A jegypénztáros forgatta az igazolást, a mellékelt jegyeket, majd a vasút zsargonjában — képzelem, hogy a bürokraták istenei milyen jóízűen mosolyogtak ekkor — ezt válaszolta: — Tíz százalék kezelési költség levonása után megkapja az összeget... Alig tudtam uralkodni magamon. Felragadtam a menetjegyeket, az igazolást, s köszönés nélkül távoztam. Útközben a következőkön morfondíroztam: először, miért ád ki a MÁV pénztára első osztályú' menetjegyet, ha nincs ilyen kocsi a szerelvényben? Másodszor, ha a pénztár igazolást kap,, miért kell az utasnak tíz- százalékos kezelési költséget fizetnie? S egyáltalán hogy jön ahhoz a Magyar Államvasutak, hogy az utast megbüntesse, ha a MÁV dolgozói tévednek? A jegyeket, s az igazolást ma is őrzöm rábízva az utókorra: tegyen igazságot! Hol a hal? Hosszú hetek megfigyelését adom közre, a Bács megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat és a Kecskeméti Városi Tanács kereskedelmi osztályának figyelmébe ajánlva. Kecskeméten a Rákóczi úti húsboltban szombaton, ünnepek előtti napokon nem lehet halat vásárolni. Nem nagy dolog mondhatnák a kecskemétiek, mert a piaci halbódékon kívül a városban sehol sem juthatnak hozzá ehhez a kedvelt halászlé-alapanyaghoz. Ez így igaz, de a jelzett üzletben a többi napokon kapható a hal különböző méretben és árban. S miért nincs szombaton? Megfigyelésem zsenialitása abban rejlik, hogy erre tökéletes választ adhatok. Oka nyilvánvalóan a kényelem! Mert, miért kockáztasson, bíbelődjék a szállítás és visszaszállítás gondjaival a boltvezető, amikor szombaton nem biztos, hogy elfogy az áru. Akinek hal kell menjen a piacra — igaz szombaton délután mehet ahová akar, a piac ugyanis zárva tart —, vagy ne egyen halát! Megfigyelésem íme közreadom azzal, hogy végre megtanultam: mi vásárlók vagyunk a kereskedelemért, nem pedig fordítva! . ^ ^ G. G. A tanácsok működésének időszerű kérdései Milyen helyük van a tanácsoknak az államélet es a demokratizmus, fejlesztésében ? Hogyan képviselhetik jobban a tanácsok a lakosság érdekeit? Miként lehet biztosítani a tanácsok nagyobb önállóságát és jobb központi irányítását? Hosszabb idő óta folyik vita és vizsgálódás közéletünkben ezekről és a tanácsok működésének egyéb kérdéseiről. A Kossuth Kiadó gondozásában most megjelent az első nagyobb lélegzetű összefoglaló tanulmány, amely az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében végzett több mint kétesz- tendős kutató, felmérő és elemző munka főbb eredményeit körvonalazza. Lakos Sándor „A tanácsok helye és szerepe a szocialista építés jelenlegi szakaszában” című tanulmánya — amely a tanácsok továbbfejlesztésének kérdéseivel foglalkozó kiadványsorozat első kötete — a vizsgálódások eredményeként _ kialakult, a fejlesztés útjait, módjait meghatározó általános koncepciókat gyűjti egy csokorba. Mint Lakos Sándor munkájából és az intézetben eddig elkészült többi tanulmányból is egyértelműen megállapítható: a kutató szakemberek a tanácsrendszer tökéletesítését, a fejlődésből fakadó új feladatokhoz és igényekhez való hozzáigazítását javasolják. Az MSZMP politikájának az utóbbi egy-másfél évtizedbe# éppen az a sajátos vonása, hogy nem várja meg amíg égetővé, bajokkal terhes tünetek hordozójává válik egy-egy ügy, hanem elébe megy a fejlődés során jelentkező problémáknak, sokoldalú előzetes vizsgálódással, kapkodás nélkül igyekszik ma feltárni a holnapi gondok megoldásának kínálkozó lehetőségeit. Ez történik most — több más fontos társadalmi kérdés mellett — a tanácsok esetében is. Más ma körülöttünk az élet,, mint húsz évvel ezelőtt, amikor megalakultak hazánkban a tanácsok. Leraktuk a szocializmus alapjait, s megkezdtük a szocialista társadalom teljes felépítését. Az ipar után megváltozott, szocialista átalakuláson ment keresztül a mezőgazdaság is, az új termelési viszonyok mindjobban behatolnak életünk valamennyi szférájába, a gazdaságirányítási rendszer reformja kihat közéletünkre. Mindez átformálja a tanácsok tevékenységét, feladatait is, s az élet új jelenségei nem mindig férnék a korábbi sémák, módszerek kereteibe. Ezért került sor az utóbbi években ismételten a tanácsi munka egy- egy részterületének korszerűsítésére, a tanácsok önállóságának fokozására, hatáskörük bővítésére, gazdasági erőforrásaik növelésére, a tanácsok és bizottságaik működésének egyszerűsítésére, az igazgatási munka bürokratikus kinövéseinek nyesegetésé- re. Mindezek azonban a tanácsi munka csak egy- egy — bár nagyon fontos — részterületét érintik; 3 Lakos Sándor tanulmányában foglalt ajánlások viszony átfogják a tanácsok tevékenységének valamennyi ágát. A tanulmány fő érdeme, hogy valóságos értékükön méri azokat a tanácsok tevékenységével kapcsolatos elméleti tételeket, amelyeket sokat ismételtünk, de ne*i eléggé bizonyítottunk és elemeztünk az utóbbi két, évtized alatt. Itt van például a tanácsok hármas — államhatalmi, államigazgatási és tömegszervezeti — jellegéről szóló tétel, amely a gyakorlat tapasztalatai szerint ma már egyre kevésbé igazolható, miután sem az államhatalmi, sem a tömegszervezeti funkció nem jellemző, nem domináló a tanácsok tevékenységében. A társadalomtudományi intézet vizsgálódásai alapján felvázolt tanácsi struktúra az önkormányzati jellegre helyezi a hangsúlyt; a szó igazi értelmében helyi önkormányzati szervekké akarja fejleszteni a tanácsokat, vagyis azt igényli, hogy a területi, a képviseleti szempontok a mainál nagyobb szerepet kapjanak az állami mechanizmusban. Az állami élet fő területein, a politikai irányvonal kialakításában természetesen továbbra is meghatározó marad a központi párt- és állami vezetés, a fő irányok alkotó alkalmazásában azonban egyre nagyobb önállóságot és szerepet kell kapniuk a helyi szerveknek. Mind több jel mutatja ugyanis, hogy — hasonlóan a gazdasági szférához — a túlzott központi kötöttségek a tanácsoknál is érezhetően hátráltatják az igazi szocialista tartalom elmélyítését, a demokratikus vonások, erősítését. Az önkormányzati jelleg a tanulmány szerint az eddiginél nagyobb, ugyanakkor a most ismert formáktól sok szempontból eltérő, a helyi ügyekben az önrendelkezés irányába mutató önállóságot jelent. A tanácsokat fel kell ruházni a helyi ügyek végleges eldöntésének jogával. Az önkormányzati jelleg megköveteli, hogy a hatósági ügyek zömét a legalsóbb, tehát a lakossághoz legközelebbi tanácsi fórumon intézzék, s a tanácsok vegyék át azokat a hatósági jogköröket is, amelyeket ma még a különböző minisztériumok kihelyezett szervei látnak el. További nagy változásokat igényel a tanácsok gazdasági tevékenysége is, amelyben a szolgáltatásokat, a lakosság ellátásáról való fokozottabb gondoskodást kell az első helyre állítani. A tanácsok nagyobb és új fajta önállósága, megújítást kívánó gazdasági tevékenysége azonban csak úgy valósítható meg, ha az eddiginél nagyobb anyagi-pénzügyi önállóságot kapnak; ha maguk rendelkeznek saját bevételeik felett. Lakos Sándor könyve nagy tárgyi ismerettel elemzi az ehhez szükséges lépéseket, a tanácsi gazdálkodás megoldásra váró gondjait, problémáit. A tanulmány fontos megállapítása, hogy a tanács, mint a lakosság önkormányzata, nem irányítható központilag, de még a felettes tanács révén sem. A mai értelemben vett felsőbb irányítás helyett meg kell szervezni a tanácsok tevékenységének törvényességi felügyeletét. Ennek elméleti és gyakorlati kimunkálása természetesen a jövő feladata. Mint ahogyan a tanácsok struktúrájának változása sem valósítható meg egy tollvonással, hiszen egyes alapproblémák alkotmány- jogi elrendezést kívánnak, mások pedig — nagy politikai horderejűknél fogva — a párt legfelső szerveinek állásfoglalását igénylik. . A fejlődésnek a könyvben felvázolt útja azonban érdekes, realitásokkal számoló, vonzó elképzelés, amely minden bizonnyal újabb színekkel, gondolatokkal gazdagszik még a megvalósításig. Sz. G. A cím festő leleménye lát. Egy adoma jut róla eszünkbe: Boltnésőben Szerte az országban I Színes gyöngyöket, fülbemind több cukrászdában és presszópultnál a fekete kávé mellé parányi csészében tejet kap a kedves vendég. Az eleinte szokatlan gesztust — később természetesnek vettük és kerestük azokat a helyeket, ahol ezt a figyelmességet megkaptuk. Az egyik kecskeméti, presszógéppel felszerelt boltban azonban bevezettek egy — ez idő szerint országosan egyedülálló — újítást: a feketéhez tejszínhabot kínálnak — a kávé árában. És engedtessék meg, hogy most az egyszer megírjuk a bolt .helyét is; a Város központjában levő tejbárról van szó. Arról az üzletről, amelyért megnyitása óta drukkolok: csak ilyen tiszta maradjon, ilyen jól ellátott és a vezetése ilyen rugalmas, újítástól nem megrettenő. Természetesen „árgus” szemmel hibát, elrendezési hibát azért találtam itt is. A tésztára, gombócra, tejberizsre várakozók helye — különösen nagy forgalomban — szűk, kényelmetlen. • \ Ä bútoráruházban nagyon szép import bútorselymet láttam. Mivel kárpitnak vékony, nyilván védőhuzatnak készült. Színe, mintája, fénye nagyon szép, ezért bizonyára megkedvelik, akiknek kárpitozott bútorát nem mindig tiszta gyermekkezek veszélyeztetik. A legegyszerűbb, évek óta egyforma minőségben, színben, nagyságban készülő árucikkeknél is lehet friss; ötlettel újat nyújtani. A kisdobosok háromszögletű, kékvászon nyakkendőjére gondolok. Az új, ugyanis nem vászonból készül, hanem puhább, műszálas anyagból. Színe változatlanul kék, de szebb árnyalatú a réginél. A fazonját pedig olyan előnyösen változtatták meg, hogy a megkötésre szánt része hosszabb lett. Bizonyára gyakorló édesanya volt az újító! • Kalocsai motívummal díszített új desszertdobozt láttam élelmiszerboltjainkban. Az élénk kalocsai minták nagyon szépek a sápadt’ virágokkal díszített dobozok között. És ha a csoki elfogy, egy ilyen szép dobozban mennyi mindent lehet tartani! Például a bizsukészletet. Kalocsán láttuk ezt a táb- | Még Ferenc Jóska seregében történt, hogy egyszerre alkoholellenes kampányt indítottak. Kifüggesztettek a kantinban egy plakátot, amin egy pohár bor meg rémisztő fekete köpenyben a Halál volt látható. A rajzot a nemes célhoz illően •szigorúan mérsékletre intő szöveg kísérte. Igen ám. de a bakák között sok volt az analfabéta. Kérdi egyszer az őrmester az egyik kantinban, hogy megnézte-e már azt a rajzot. — Igenisss, jele-lentem alásssan! — harsogja a baka kissé már nehezen forgó nyelvvel. — Aztán tudod-e, hogy mit jelent? — Áztat, alássan — recsegi haptákban a baka — hogy igyunk mindhalálig!;. Ezek után igencsak fogas kérdés, hogy mit akart mondani e tábla leleményes festője? Csalogatónak szánta a jókedvűen dülöngélő betűket az italbolt felett, vagy 'intésnek, hogy: Így? jár mindenki, aki az ajtón betéved. M. L. valókat. Az új kollekció már megérkezett, nagyon szép karkötőket, láncokat láttam. Még újdonságként szeretném megemlíteni a borsodi ásványvizet. Kétféle nagyságú csatos üvegben árusítják ezt az enyhén szénsavas „borvizet”. Lám, milyen ásványi kincsünk van — a szénsavhiányos idő után ez is kiderül! A „hiány”-ról eszembe jutott valami: mikor hiszi el végre az illetékes ipari szerv, hogy műanyag szúnyoghálóra egész nyáron szükség van, keresik a vásárlók? Valami teljesen érthetetlen ok miatt mind1 több erriber ragaszkodik a légy- és szunyogmentes lakáshoz. Csak ennyit kellene elhinni, hogy folyamatosan gyártsák, raktározási gond nélkül. S. K. THéroaWFB rejtvénytotója 1 x 2 - 2. forduló t x 2 9. szelvény. ÍRÓK, KÖLTÖK KECSKEMÉTEN I. Melyik költőt üdvözölte a Kecskeméten joghallgatóskodó és a képünkön ábrázolt Jókai Mór az Ókollégium kapujában? Gyulait (1) Petőfit <x) Aranyt (2) 2. Az alábbi sorokat melyik kecskeméti költő írta? „Ha fennmarad a nép. s magyarul szól szája. Emlékezetében él annak poétája.” Katona József (1) Kecskeméti Vég Mihály (x) Mátyási József (2) 3. Petőfi Sándor, aki Kecskeméten volt kis. diák. színész, színiapasztó, hol írta e sorokat: „Hírős város az alföldön Kecskemét. Ott születtem, annak őszöm kenyerét.’’ Debrecenben (1) Kecskeméten (x) Dunavecsén (2) Beküldte: ..«um.««« Pontos címe: •«•««««•• —.■» —*+0+0*0?+%*+*'**+«.*+*+**>«»
