Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-24 / 195. szám

8. oldal

ÄS

1969. augusztus 24, vaséraap

CsataIjai villongások

ni.

„Nem a hozzám való ragaszkodás miatt választottak meg engem, hanem Szommertől akartak szabadulni” — mondja utólag Illés Gábor, de ezt csak a múltra mondhatja. A , jövőre nézve nem mentség: a felelősségre a szerep kötelezi. Ha netán alkalmatlannak mutatkoznék a szerepre, akkor sem védekezhet azzal, hogy miért osztottak rá. Munkatársai szerint „most még a tapogatózás stádiumában van”, s maga is azt mondja, hogy „a jelenről még ne beszéljünk”.

Valamelyest sikerült bepillantanom a szövetkezet életébe. Benyomásaim és információim alapján megkísérlem felvázolni a helyzetet, amelyen az új elnöknek úrrá kell lenni, hogy méltóvá váljék arra, amit vállalt. Ha sikerül neki, életének eddig minden bizonnyal legnehezebb feladatát oldja meg.

Előny számára, hogy az idén a csátaljai Üj Tavaszban is bő termést takarítanak be: tartani, s bizonyára emelni is lehet a tagság jövedelmét. És a személye iránti- bizalom is megkönnyíti a dolgát: tapasztalatom szerint a közhangulat mellette van az új elnöknek, s az emberek általában jóindulatú várakozással figyelik működését. Nyílt kérdés, hogy az előnyökből menynyire futja. Tény, hogy az Üj Tavaszban sok gazdálkodási probléma van; hogy a szövetkezeti struktúra nehézkesen működik; hogy a személyi ellentétek nem szűntek meg; hogy a nemzetiségi érzékenység is teremthet bonyodalmakat;

Már a közgyűlés óta volt ilyen: a vezetőségválasztás után elterjedt, hogy „Illés minden németet ki fog szórni a vezetésből. Akit Szommer irodába rakott, Illés azt mind ki fogja seperni.” A rémhírt sikerült lokalizálni, a veszélyhelyzetet viszont nem.

Rátérve a «izdálkodási problémákra, hosszasan sorolhatnám, milyen alapfeltételei vannak meg a nagyüzemi termelésnek. — Géppark, épületek, eszközök stb. —, amelyek az előző vezetés javára írhatók: de a mostani vezetést az húzza le, ami nincs. Csak utalásszerűén néhány mondatot ezekről: nincs kidolgozva a gazdálkodás részletes fejlesztési terve, de gazdaságossági számításokat sem végeznek, amelyen a reális fejlesztési terv alapulhatna.

Ha alkalmanként megnézi a szakvezetés, hogy mi mibe kerül, meghökkenéssel veszi észre például azt, hogy egy választási malacot több mint 700 forintért „állítanak elő.” Az állatállomány törzsanyaga (sertés,

szarvasmarha, juh) „kivén- hedt”, a szőlő sem gazdaságos, jelenleg „a növény- termesztés átka.” Jöhetnek sikeres gazdasági évek, lehet még a terméseredményeket is növelni, de gazdaságossági számítások nélkül ötletszerű a gazdálkodás, és ez — a fő- agronómus szalonképes fogalmazásában — „út a versenyképtelenség felé”.

Sok ténnyel dokumentálhatnánk, hogy a betakarítás fázisában jelentős veszteségek érik a gazdálkodást. Elkésnek valamivel, elsietnek valamit, fos szül időzítik a munkacsúcsokat. Tavaly például a hagyma és a szőlő betakarítása — két egyformán munkaigényes tennivaló — egybeesett. Nagyon ideje volna tökéletesíteni a munkaszervezést, s minimumra csökkenteni a munkaszervezési hibákból származó veszteségeket. Az ilyen, s ehhez hasonló dolgok miatt a tagság előtt nincs kellő tekintélye a szakvezetésnek. Szommer János szerint „a szakember-garnitúrával nem nagyon lehet dicsekedni”, az ellenőrző bizottság közgyűlési beszámolója pedig megállapítja, a szakvezetés (egy más összetételű szakvezetés) „igen nagymérvű hanyagságát”.

Mér a leö zgyűlési

hozzászólásokban felsejlettek a szövetkezet belső életének zavarai. A bérproblémák, a szóvá tett normarendezési igények utalnak erre.

A szövetkezet 1967 óta a végzett munka után min- i den hónapban 80 százalékos pénzben i részesedést fizet. Ez a jövedelemelosztási forma előnyösebb, a munkaegységes rendszernél: biztosítja a család megélhetésének egyensúlyát, s állandósítja azt a tudatot, hogy a szövetkezetben érdemes dolgozni, mert a keresetből meg lehet élni. Okfejtésünket a parasztok tíz évvel ezelőtt kétkedéssel fogadták. Ma már azon vannak, hogy minél többet keressenek a

forint volt átlagban, most 90 forint. Pillanatnyilag itt tartanak az Űj Tavaszban. „Megijedünk attól, hogy bért követelnek, ezért bért emelünk” — a tsz-irodában így jellemzik a helyzetet. A tagság maga alatt vágja fát, de kár volna ezért a tagságot hibáztatni.

Ök, a tulajdonostársak egyben munkavállalók; ez a kettőség tudtukban is benne van. A túlzó, indokolatlan, erőszakos bérkövetelések mindig azt jelzik a tsz-ekben, hogy a munkavállalói tudat erősebben hat, mint a tulajdonosi tudat. Ha nem egységes a szakvezetés (mint az Üj Tavaszban), engedni kényszerül. Ha elég szilárd a pozíciója a vezetésnek, rátapos a fékre, s azt hiszi, hogy eleget tett az üdvösségnek. Amikor azután egy-egy munkacsapat „leül”, „leáll” (magyarán: bérsztrájkot kezd) lepődik meg sok tsz-veze- tő és siránkozik azon, hogy mennyire nem ismerik fel ezek a tagok a saját érdekeiket. Pedig arról van szó, hogy csak az egyik érdeküket ismerték fel, a munkavállalóit, amelyet a tsz-ben egy-egy szakterülethez, vagy részmunkához kötve felismerhetnek.

A vezetők dolga,

hogy megismertessék a tagsággal a nagyon lényeges, de a 'kevés iskolát járt ember számára is értszövetkezetben. Ez jó dolog. A baj ott kezdődik, amikor az igénytöbblet nincsen munkatöbblettel lefedezve. Sok szövetkezetben — az Űj Tavaszban is — gyakoriak mostanában az egyoldalú bér- követelések, normahígítási törekvések.

A volt tsz-elnök népszerűtlenné válásának egyik oka volt, hogy kemény ellenállást tanúsított az indokolatlan bérigényekkel szemben- (még a jogosaknak is csak fogcsikorgatva engedett), s most, távozása után félő, hogy utódjával elszalad a szekér. Illés Gábort a népakarat ültette a bakra. Ha most erősen nyomja a féket, azzal a saját népszerűségét kockáztatja, ha nem nyomja erősen, a gazdálkodásnak árt. A normákat sok helyen rendezni kell, de ezt nem végzik mindig elég körültekintően. Egyetlen példát erre. Szénagyűjtésnél, hordásnál az emberek 48 forintot kerestek, s azt mondták, hogy ez kevés. Megegyeztek az elnökkel abban, hogy a munkanormát változatlanul hagyják, a ráeső bért megkétszerezik, s így várhatóan 90—100 forint körül kérésnek naponta. De míg előzőleg 100 mázsa szénát hordtak be, most megháromszorozták a teljesítményüket és 300 forintot kaptak egy napra. Az ilyen „napszám” nem ritka. Elvétve pedig egészen különös esetek adják elő magukat. A fő- agronómust idézem: „Leigazoltam egy munkalapot, mert nem volt fizikai bátorságom megtagadni”.

A félévi értékelés szerint kb. azonos összegű bért számfejtettek (száz százalékosan számítva) mint az előző év hasonló időszakában, de akkor 35 ezer ledolgozott munkanap volt, most meg csak 32 ezer van. És míg tavaly az egy napra számfejtett llűfl százalékost összeg BQ.I

hető közgazdasági, összefüggéseket. A vezetők kötelessége rendszeres és őszinte információkat adni az üzem helyzetéről a társtulajdonosoknak; nekik feladatuk fejleszteni a nagyüzemi szemléletet, és a tulajdonosi tudatot, amely kellően megépítve és állandóan karban tartva, megbízható fékje a munkavállalói mohóságnak. Ha az emberek ismerik tulajdonosi mivoltuk lehetőségeit, akkor hajlamosak mérsékelni munkavállalói igényeiket.

Megkérdeztem az Új Tavasz főkönyvelőjétől: is- merik-e a tsz-tagok az üzem bérügyi helyzetét? Tudják-e, hogy hol, s hogyan üt vissza rájuk, a tagságra, ha az üzemvezetést alaptalan bérkövetelésekkel zaklatják?... A válasz: nem tudják, nem ismerik. Brigádgyűlések aZ idén még nem voltak, a főkönyvelő évek óta nem tud kijutni az irodából. Rendszeres és pontos tájékoztatás híján a tagság védtelen az álhírekel, rémhírekkel, intrikákkal szemben, körében oktalan gyanúsítgatások, vádaskodások kapnak lábra ...

Erre is egy példa. A főkönyvelő másfél milliós hitelkérelmet terjesztett a vezetőség elé megtárgyalásra, de a tagsághoz ez úgy jutott el, hogy a főkönyvelőnek másfél millió hiánya van. A hangulat ellene fordult. „Azonnal elzavarni” — mondták egyesek. „Csak azután — mondták mások —- ha előbb visszaszerzi a pénzt”.

Ebben a történetben is feltűnik valamiféle tulajdonosi tudat. És abban is, hogy az egyik tsz-tag írásbeli utasítást kér a főag- ronómustól, amikor az kazalba akarja rakatni a villások által még magas nedvességtartalmúnak ítélt szénát. (Tavaly ugyanis a másik agronómus idején, befülledt és kigyulladt a

ka 7^1),

i

Természetesen ezekre a progresszív elemekre figyelve sem lesz könnyű kiépíteni azt a tudati kul- túráltságot, amelyek birtokában a tagság mindig tudja, hogy mikor viselkedjék munkavállalóként, mikor tulajdonosként. A szövetkezeti struktúra belső ellentmondásai nemcsak Csátalján okoznak gondot (az egész szövetkezeti mozgalomnak a gondjáról van szó), azt azonban Csátalján is, máshol is el lehet érni — és el kell érni —, hogy az ellentmondásokból nagyobb összetűzések, ütközések ne származzanak.

A tagság zöme nem kacsingat kifelé a szövetkezetből. Tekintet nélkül arra, hogy egyénenként melyik népcsoporthoz tartozik, lekötötte magát a tsz- hez: ott akar dolgozni, onnan akar élni.

Az elmúlt évek során a közösségi létforma elemi fokú ismereteit már elsajátította. Tehát van alap ahhoz, hogy a feszültségeket — átgondolt, értő közelítéssel — csökkentse a vezetőség.

Ebben most a lappangó személyi ellentétek, az egységes akarat és cselekvés hiánya nagymértékben akadályozza. Gyakori eset — különben öröklött betegség —, hogy a vezetők vagy nem jutnak közös nevezőre az éppen megoldásra váró kérdésben (itt a választó vezetői testületet nem választom széjjel a szakvezetéstől), vagy a közös elhatározást egyesek nem tartják magukra nézve kötelezőnek. „Nem én akarom, az elnök akarja”, a főagronómus akarja, vagy éppen az, aki nincs ott, arra szokás áttolni a közös döntés személyre szabott súlyát, felelősségét. Ha ezt valaki azért teszi, hogy minden körülmények közt „jó ember”, maradjon, akkor csak zűrzavart, fejetlenséget okoz a közösségben. Ezzel a tagság tulajdonosi és munkavállalói érdekeinek egyaránt árt. Egységre van szükség. Ha a szövetkezet vezetői és tisztségviselői ki nem iktatják munkamódszerükből az elvtelen és sunyi konfrontálást — le egészen a brigádvezetőkig — akkor azzal nemcsak egymást járatják le, hanem a vezetést, amelybe maguk is tartoznak.

Lehangoló tapasztalat, nem hallgatom el: félreérthetetlen jeleit észleltem annak, hogy a szövetkezet kulcsemberei nem ásták el a csatabárdot. Amíg ők is ellenségként figyelik, félik egymást, s gyanakszanak egymásra, addig a választott vezetői testület sem emelkedhetik arra a magaslatra, hogy jó lelkiismerettel és a szükséges hatásfokkal intézze a termelőszövetkezet ügyeit.

A közösség vezetése nagy felelősséggel jár. A vezetők felelősségtudatának az is mércéje, hogy az elöljárók mennyire tudnak egymással szót érteni, kicsinyes személyes szempontjaikon, ellentéteiken túlemelkedni. Ka erne képtelenek, vezetőkként megbuknak: később az a közösség fogja őket félreállítani, amelyik korábban az élre állította. Ez nem jóslás, hanem tapasztalat.

A csátaljai vezetőknek is érdemes lesz megszívlelni.

Zám Tibor

verőnmre rejtvénytotéja *

1x2 2. forduló 2

8. szelvény. A ROMANTIKUS ZENÉBŐL

1. Olvasóink bizonyára felismerik képünkről a romantikus zene legnagyobb alakját. Kérdésünk: vajon az alábbi, világhírű szimfóniák közül ő melyiket írta?

IX. szimfónia (1) Befejezetlen szimfónia (x) Kismartoni szimfónia (2)

2. A romantikus zene alábbi híres orosz képviselői közül a „Ruszlán és Ludmilla” című, egyik első, orosz nemzeti muzsikával telített meseoperát ki írta?

Muszorgszkij (1) Rimszfcij-Korszakov (x) Glinka (2)

3. Mi a neve a vidám jellegű, élénk ütemben előadott zenedarabnak, amely egyébként a romantikusok által igen kedvelt szimfóniák vagy szonáták második és harmadik tételét szokta képezni ?

Capriccio (1) Scherzo (x)

Rondo (2)

Beküldte: .....• ,•

P

ontos címet

Rejtvényposta

Többeknek. Nem tudunk eleget tenni kedves olvasóink olyan kéréseinek, hogy lapunk bizonyos számait küldjük meg, amelyben közölt szelvények nekik hiányzanak. Lapunk terjesztésével a posta foglalkozik, az ilyen kérésekkel szíveskedjenek a hírlapkihordóhoz vagy a helyi postahivatalhoz fordulni.

Id. Garaguly Gy., Kecskemét. Ügy döntöttünk, hogy — a totóhoz hasonlóan — egy- egy fordulónk 14 szelvényből áll. örülüpk a leveléhez mellékelt előfizetési nyugtának, annál is inkább, mert az egy régi kedves nyomdász barátunk nevére szól.

Molnár J. Köszönjük kedves elismerő sorait. Rejtvénysorozatunknak valóban az Ön által felismert célja: játékosan, szórakoztatóan az ismereteket terjeszteni. Már az első forduló tapasztalatai alapján úgy hisszük, ezt a célunkat el is értük. Lapunk fennállása óta egyetlen rejtvénypályázatunkra sem érkezett be ennyi megfejtés.

Buda Pál. Ahhoz, hogy a pontszámok jobban megoszoljanak, a további kérdések során kénytelenek leszünk — az ön szavaival élve — „csalafintasággal” élni . . . Erre kényszerít bennünket olvasóink meglepő felkészültsége.

Szűcs István. A rajzolt szelvényeket nem fogadjuk el. Már a pályázat kiírásakor utaltunk erre.

Goros Sándor. Csak egy megfejtése van az ön által említett kérdésnek.

Nagy Ágostonná. Minden megfejtőnek. minden egyes szelvényét átnézzük és a fordulóban beküldött sorozatok pontszámát állapítjuk meg. ön sorozataival így több pontszámmal szerepel. Hogy biztosra menjen, az ön által említett számot azonban a 2. fordulóban már 3-mal meg kell szoroznia!...

Ádám Erzsébet, Hetényegy- háza. A 3—7 szelvényét vettük figyelembe.

Szentesi Mátyásné, Kecskemét. Megfejtését nem vettük figyelembe, mert azt nem a szelvényen küldte be.

Bodó Barnabás, Kecskemét, P. G. Szabadszállás, ifj. Kiss Lajos, Kunszállás. Ne keresse a 15. és a 16. szelvényt.

Megfejtések

Az első forduló megfejtéseit az alábbiakban közöljük:

Az 1—13. szelvény megfejtése: csupa x, a 14. szelvényé: 2, x, 1.

Könyvjutalmat nyertek, amit egyidejűleg postán megküld- tünk: Gyenizse László Baja, Molnár Sándor Bácsalmás« Magó László Kecskemét, Kassai János Kecskemét, Csányi Ist- vánné Császártöltés.

Az első fordulóban a legtöbb pontszámot érték el: Bakos Péter. dj. Bállá Mária, Bene Rózái, dr. Dömötör Istvánná, Farkas Gábor, Gyöngyösi Im- réné, Karácsonyi József, Körösi Gyuia, Kövesdy Kloti'd, Nagy Margit, Papp Zoltán, Nagy Ágostonná, Puliusz Ernő, Richnovszky Andor, Simon János (3 sorozatával), Szabó István, Mélykút (3 sorozatával), Szabó Istvánná, Kecskemét, Tokaji Sándor, Üveges Olga, Zelenák Katalin (3 sorozatával).

Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a pontversenyben — sportnyelven szólva — a versenyzők „fej-fej mellett” állanak, s a fenti 26, legtöbb pontszámot elért sorozathoz több mint százan zárkóztak fel, csak néhány pont különbséggel. A megfejtők közé, még most is be lehet sorolni. A következő kérdések olyanok lesznek, hogy a pontverseny még nagy meglepetéseket hozhat.

Baján két ktsz egyesült

A héten beolvadt a Bajai Lakberendező és Építő Ktsz-be az ugyancsak bajai Kályhás Kisipari Termelőszövetkezet. A tizenhárom kályhaépítő, javító és égető szakember foglalkoztatására megszülettek már az elképzelések. Az eddigi telephelyüket mintegy 300 ezer forintos költséggel korszerűsítik; felújítják a kemencéket. Amellett, hogy a Duna- parti kisvárosban jelentkező, kályhaépítéssel és javítással kapcsolatos igényeket továbbra is kielégítik, a volt kályhás ktsz mesterei, egy uj terméket is gyártanak. Megtanulják az épületburkoló kerámia készítésének a fogásait, s a jövő évtől kezdve a rendkívül keresett színes kerámia mozaiklapokat állítják elő. Ezt a terméket a társas házak, szövetkezeti lakások ' készítésével foglalkozó lakberendező ktsz felhasználja.