Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-20 / 192. szám
. V Világ proletárjai, egyesüljetek! verőn nép, A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÁCS-KISKUN MCGVEI BIZOTTSÁGÁNAK NAP.LA 7a Alaptörvényünk H uszonöt évvel fiata- labban, tapasztalatokban sokkal szegényebben mint ma, de világot jobbá forgató szándékkal harsogtuk a „Föl, vörösök, proletárok .. második versszakaként, hogy „Velünk az egész világon az elnyomott parasztság, mert tudja, hogy csak mivélünk vívhatja ki igazát.” És József Attilával együtt váltottuk magunkat az utca és a föld — a város és a falu, a munkásosztály és a parasztság fiainak. Tapasztalatokban — legalábbis az akkori fiatalok — szegényebbek, majdnem nincstelenek voltak. Két szeminárium között vonultak ki az utcára, hogy a munkásosztály és pártja jelszavát megzen- gessék a szövetséges frissen kivívott joga és élet- lehetősége érdekében: „Földet vissza nem adunk!” Igen, noha a mohón habzsolt és minden tudományoknál fontosabb tudnivalók közül talán méfi nem is ismerkedtek meg a szövetségi politika elveivel. A szabadság első óráiban, a megostromlott és felszabadult főváros romjai alól előbúvó emberekkel együtt sarjadtak ennek a szövetségnek új hajtásai — gyökerei egész a munkásmozgalom hajnaláig nyúltak vissza. Élelmet küldött a falu az éhező városnak, s a városlakók — pedig még saját otthonaikat sem tették teljesen lakhatóvá — elindultak a falvakba, hogy beüvegez/zék az iskolák és községházák üresen tátongó ablakait, megjavítsák a tetőket, (nem ritkán a templomokét is), használhatóvá tegyék az urasá- goktól megmaradt mező- gazdasági gépeket, testvéri támogatást nyújtsanak az újgazdáknak a termelés megindításához. A kkor még a kommunisták közül is kevesen tudták, hogy a kivívandó proletárdiktatúrának, a remények határán kirajzolódó szocializmusnak a munkás-paraszt szövetség a politikai alapja. Ám, szerencsére, a kevesek, akik tudták, mindig egyengették ennek a szövetségnek az útjáf, azokban a nehéz esztendőkben is, amikor a szűklátókörűség, a türelmetlenség, a bal- és jobboldali torzítások egyáltalán nem tették ezt könnyűvé. Negyedszázada még sok mindent nem tudtunk, de az elmúlt történelmi huszonöt év alatt* sok mindent megtanultunk. Volt, amit könyvekből, nem keveset mások tapasztalataiból, sokat magunk kárán. De megtanultuk, tudjuk és nem feledkezünk el a marxizmus—leninizmus alapvető tanításáról, hogy a munkásosztály csak a dolgozó nép élén, széles osztályszövetségben viheti győzelemre a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért vívott harcot. Ezért épül országot vezető pártunk politikája a munkás- osztály vezette munkásparaszt szövetségre. Új, emberibb életet és otthont biztosító szocialista hazánk az egész nép számára épül, nem is jöhet létre másként, csak az egész nép műveként. A szocializmus kivívása és megvalósítása egykor csak a munkásosztály harci programja volt, ma — túlzás nélkül mondhatjuk — nemzeti cél. Ez a cél — állapította meg a Hazafias Népfront IV. kongresszusa — „alapvető politikai érdekközösséget teremt a társadalom minden része számára és a szövetségi politika a részérdek ütközésének a közös alapon való megoldását teszi lehetővé”. H úsz évvel ezelőtt hirdették ki a Magyar Népköztársaság alkotmányát, amely ezt az országot a munkások és dolgozó parasztok államává nyilvánította. Két évtized, s mi minden változott azóta is! A hajdan paraszti többségű Magyarországon ma már munkás és alkalmazott a keresők több mint háromnegyede, s több mint húsz százaléka szövetkezeti paraszt. A parasztság jelentős része ipari munkássá, más része tsz-paraszttá, az ipari munkások és parasztok egy része értelmiségivé és alkalmazottá vált. Ma a munkásoknak csaknem fele falun lakik, s ez is hozzájárul ahhoz, hogy a paraszti életforma, a parasztság igényei és törekvései egyre inkább hasonulnak a munkások igényeihez és törekvéseihez. Ez a nagy változás a társadalom széles rétegei számára az anyagi és kulturális színvonal jelentős emelkedését hozta. S ha időközben a munkásosztály gyarapodott tapasztalatlanabb rétegekkel is, ma már sokkal láthatóbbak azok a pozitívumok, amelyeket ugyancsak ez a mozgás hozott magával — évszázados szokások bilincseinek szaggatásával, a társadalmi érdeket, vallást, babonákat érintő nézetek változásával. A munkás-paraszt szövetség erősödése elsősorban a két alapvető dolgozó osztály érdekeinek helyes összehangolásán múlik. Ezt az összhangot pedig csaíc a népgazdaság arányos fejlesztésének megfelelő gazdaságpolitikával lehet elérni. [09, elmondhatjuk: van ilyen gazdaságpolitikánk. A másfél éve bevezetett gazdasági reform átfogja és áthatja egész gazdasági életünket. Szellemében tudatosabban és hatékonyabban alakít hatjuk a gazdasági folyamatokat. Ez így igaz akkor is, ha a bevezetés időszaka még nem mutatja fel az összes várt eredményt, s ha a kifejlődés szakaszában is akad majd újra és újra igazítani való. A munkás-paraszt szövetség erősítése nem új feladat. A szocialista nemzeti egység keretéül szolgáló népfrontmozgalomnak azonban újszerűén kell megfogalmaznia tennivalóit, s ezeknek korszerűen kell megfelelnie. A helyes feleleteket szülő módszerek csak akkor lel- hetőek meg, ha alaposan tanulmányozzuk és figyelembe vesszük a társadalom szerkezetében végbemenő változásokat, különösen a munkásosztály és a parasztság körében tapasztalható történelmi fejlődést. Augusztus 20-a ünnepkörében — az alkotmányban rögzített munkás-paraszt szövetségnek is ünnepe ez — feltétlenül gondolnunk kell ezekre a tennivalókra. Munkások, parasztok, értelmiségiek egyaránt tapasztalják: hasznos és érdemes a népfrontban tevékenykedni, mert ott párttagok és pártonkívüliek, hívők és materialisták gondjaikról, problémáikról, a szűkebb pátria és a tágabb haza dolgairól közéleti vezetők jelenlétében cselekvést vállalva, cselekvést remélve nyilatkozhatnak meg. Alkalmuk nyílik arra, hogy eszmét cseréljenek szövetségük lényegéről, az elvi tartalomról és célokról épp úgy, mint a mindennapok gyakorlatának sikereiről és kudarcairól; tájékozódhatnak és tájékoztathatnak, haszonnal szólhatnak bele a szűkebb és a nagyobb közösség dolgaiba egyaránt. Szép hagyomány, hogy augusztus 20-a körül, vagy éppen azon a napon országszerte találkoznak az üzemek és a termelőszövetkezetek tagjai, vezetői, munkások és parasztok, akiket az osztályszövetség szétszakíthatatlan szálain kívül, a családi, rokoni kapcsolatok is összefűznek. m m egbeszélni való az yVl idei augusztus 20-án is bőven akad, sok örülni valóval, nem kevés gonddal. Elgondolkodunk és elbeszélgetünk a múlt és méginkább a jövő hétköznapjairól, a hétköznapokról, amelyeknek különféle és mégis egy célú munkája újabb ünnepekhez vezet. XXIV. évi. 192. szám 1969. augusztus 20, SZERDA Ara : 1 forint Á nyár nagy ünnepe (4. oldal) Dávod, Augusztus 20 (4. oldal) Az alkotó örömével (5. oldal) Művelődés, irodalom, művészet (6. és 7. oldal) Rejtvénytoté (8. oldal) Keresztrejtvény (8. oldal) (9. oldal)
