Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-19 / 191. szám
\ 4. oldal 1969. augusztus 19, kedd Kedvezően alakúit a tagfelvétel Atomjaira szakadt a határ... A Dartmunka frtntflR rPS7P a tacffphj.- ünt áO eaáaalAlra lrSaár, „om? fa A pártmunka fontos része a tagfelvétel. Ez egyúttal megújulást is jelent, hiszen fiatal erőkkel frissül az alapszervezet. A bajai járási párt végrehajtóbizottság nemrég tárgyalta a tagfelvételt. Rendszeresen figyelemmel kíséri ezt a témát. Már az év elején állást foglalt, bírálta a mulasztásokat. A határozatodat titkári értekezleteken, csoportos munkamegbeszéléseken is megvitatták. Az első félévi pártépítésről szóló jelentés azt bizonyítja, hogy a tanácskozásoknak meg van az eredménye és sokat javult a tagfelvételi munka. A párt- szervezeteknek több mint fele vett fel új tagot az első félévben. Harminchéttel több felvétel történt, mint az előző év első hat hónapjában. Emelkedett a nők aránya, 13 százalékról 32 százalékra. A felvetteknek csaknem egyharmada 26 éven aluli. Tizenhárom fiatal felvételénél az egyik ajánló a KISZ-taggyűlés volt. Az új tagok csaknem 40 százaléka közép, vagy ennél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik. Több mint fele fizikai dolgozó. A járási végrehajtó bizottság nyolc felvételi kérelmet utasított vissza. Okok: politikailag nem megbízható, vagy másutt már kizárták a pártból. Előfordult egy esetben, hogy olyat is ajánlottak, aki emberölésért már börtönben ült. A végrehajtó bizottság véleménye szerint, ha nagyobb felelősséggel történik az ajánlás, mindez elkerülhető lett volna. Ez év első hat hónapjában hat alapszervezet, nycflc párttagot zárt ki. Köztük olyanokat, akik erkölcstelen, iszákos életük miatt távol állnak a kommunista magatartástól. Kizártak egy személyt intrikus, rágalmazó magatartása miatt. A tagfelvétel ellenőrzése elősegíti a pártmunka javulását. A bajai járási pártbizottság ezért is fontosnak tartja, és a pártépítési feladatokat rendszeresen megvitatja az alapszervezetekkel. K. S. Fiúk a téglagyárban Hajóson a faluvégen van a téglagyár. Nem mai üzem ez már, amit az is 'bizonyít, hogy a bánya több száz méterre van a préstől és szárítótól. Egyre távolabb húzódnak az agyagföldek, amelyek az ezüstös csengésű téglát adják. A téglakészítés nem könnyű munka, mert bár gépesítették már az agyagbényászatot, a szállítást is motoros kisvasút végzi, mégis fel kell itt gyűrkőzni, ha az ember eleget akar tenni a gépek kívánságának. A helytállásból kiveszik részüket a Kalocsai Állami Fiúnevelő Intézet fiataljai is. akik — 20—25-en, a szám változó — július eleje óta dolgozrfak a téglagyárban. Somorai János és DSny- nyés János nevelőtanárok kalauzolása mellett meglátogattuk a kalocsai egykori «.javító intézet” fiataljait. — Nem merész dolog ez, az intézet gyerekeit ilyen szabadsággal felruházni7 Végeredményben itt teljes szabadságot élveznek, ahogy hallottuk, még a kimenő- ruhájuk is itt van. Répás Sándort „rukkoló”- nak hívják. A síneket rakja odább és a csillék megtöltésében segédkezik. tónk ennek a módszernek karítják, új le.rakodóhelye- a meghonosítója — sokkal két készítenek a száradó eredményesebb a munkánk, lényegesen kevesebb a fegyelemsértés. És a szökés is. Elmondja még a nevelőtanár, hogy a fiatotok nemtéglának, mások az etetőnél dolgoznak és a csilléket homokozzák. — Kereset? Ponyeczki András gyártásvezető technikus válacsak évközben végeznek szol: jelentős fizikai, termelő- , Az ellátáson és szálmunkát az iskolai tanulás iáson kívül tisztán átlag öt- mellett. hanem nyáron ki- hatszáz forint. Ottlakán György július eleje óta egyfolytában dolgozik, ő a döntögető csillés. — Egyáltalán nem merész dolog. Intézetünk évek óta nevelő és nem javító intézet — mondja Somorai János tanár. — Elsősorban mennek az üzemekbe és hosszú heteken keresztül dolgoznak felnőttként. A jakabszállási Népfront Tszcs-ben például már harmadik esztendeje rendszé- resen dolgoznak, és úgy megszerették a fiatalokat, hogy az elnök még a szak* munkásképzés lehetőségét is felajánlotta számukra a motorszerelő segédüzemágban. De maradjunk, most a téglagyárban. Az égotőkemence bejáratánál zömök, barnára sült fiatal hordja kifelé a kész téglákat. Dömötör Jánosnak hívják. — Mennyit hordasz ki aponta? — Négyezret. A felnőttnorma hatezer. — Nehéz a munka? — Nem könnyű, de ha Szöveg: Balogh József Kép: Pásztor Zoltán Ha szemléltetővé akarnánk tenni a káosz meglehetősen elvont fogalmát, kitűnő példaként kínálkozna a helvéciai földügyek helyzete. Vaskos könyv telne ki az ott uralkodó zűrzavar minden részletének tollhegyre tűzéséből. Itt csak vázlatosságra szorítkozhatunk. Néhány adat: a község több mint 13 ezer holdas határának jelentős hányadát uraló Helvéciai Állami Gazdaság itteni területe legalább 60. az Aranyhomok Szakszövetkezet négyezer holdnyi földje — közös és tagsági művelésű együtt — mintegy 30 és a miniatűrnek számító Rákóczi Szakszövetkezet ezer holdnyi területe is három táblára, illetve parcellára tagozódik. S a szórtságot ezzel még csak nagyvonalaiban jeleztük! Egy példa: az Aranyhomok átadott az állami gazdaságnak 280 holdat, két tagban, s ezt a határ más részein visszakapta — 150 darabban. Vágó József községi tanácselnök 84 olyan tszcs-gazdáról tud, akinek tanyakörüli földje az állami gazdaság tulajdonába ment át, s helyette 3—4 kilométerre, vagy még ennél is messzebb kapott csereterületet. Közülük legalább 30- an bennrekedtek a gazdaság egy nagyobb táblájában, a tanyához még bejáró útjuk sem maradt. Ámenetileg még olyan eset is előfordult, hogy az állami gazdaság bekerített egy-két nagyobb táblát, azok négy oldalán a kapukat bezáratta, s így a kerítésen belül rekedt tanyák gazdái egy ideig akrobatikus önképzésre használhatták a kifeszített drótszövetet, amennyiben a táblán kívül is akadt dolguk. Matkópusztán volt egy 140 holdas terület, amelyet a Rákóczi Szakszövetkezet gazdái műveltek, mint csereterületet, de amelyet azonban — máig is kiderítetlen módon — a városföldi Petőfi Tsz nevére írtak A tsz vezetői is csak évek múlva jöttek rá. hogy e terület után — adót fizetnek. Az ügyet legutóbb úgy rendezték, hogy a területet átvette a Petőfi Tsz, s kiadta haszonbérbe a szakszövetkezet gazdáinak, akik eddig is művelték. Ami ezen túl van, azt emberi elme már nem képes követni. A helyzetnek — fellengzős felhang nélkül használva a jelzőt — történelmi gyökerei vannak. Földosztás, önálló községgé szerveződés 1950-ben, az állami gazdaság létrejötte, majd a tsz-, illetve tszefe-szervezés több szakaszban, s az ezekkel járó tagosítás — nemhogy letisztulás, de egyre nagyobb zűrzavar keletkezett a földügyekben. Az okok között kell számontartanunk az állami gazdaság által csaknem a legutóbbi évekig érvényesített expanziós törekvéseket; minden tartalékföldet bekebelezni igyekezett, lett légyen szó akárcsak 5(1 négyszögölnyi szögletről is, korábbi vezetői kierőszakoltak néhány földcserét a táb- lásítás érdekében, ám mivel egyoldalú szándékok érvényesítéséről volt szó, nem indult meg a kristályosodási folyamat az atomjaira hullott határban. Einhoffer István, az Aranyhomok Szak- szövetkezet elnöke elmondja: az állami gazdaság módszerei közé tartozott, hogy brigádvezetői a gazdasági területtel szomszédos tanyákat ősszel vagy tavasszal sorra látogatták, sűrűn hangoztatván, hogy készüljenek a tagosításra, s a hatás kedvéért még a mérőszalagot is kihúzták a parcella végénél, megvárva, míg kellő számú nézőközönség összegyűl. E módszerek felett, remélhetőleg mindörökre eljárt az idő. Az állami gazdaság veszteségei nem kis részben a „hódító” törekvések következményei. s ezt az új vezetés felismervén, a di- rib-darab homokparcellákat, öszességükben több száz holdat, üresen hagyta az idén. Itt ugyanis csak óriási ráfizetéssel termelhették volna a rozsot. méghozzá kisüzemi módszerekkel. A parlagok ökonómiai célszerűségét józan ésszel aligha lehet kifogásolni, mégha az esztétikai ízlés tiltakozik is a gyomszigetek láttán. De ez csak az első lépcsőfoka a káoszból kivezető hosszadalmas és kanyargós utaknak. A gazdaság nyilván szabadulni kíván a parcellák ballasztjaitól, ám ezt csere útján aljgha érheti el. A szakszövetkezeti gazdák ugyanis tudják, hogy számukra az ilyen csere csak hátrányos lehet. Molnár András, a Kecskeméti Járási Tanács V. B. elnökhelyettese így vélekedik: — A pozitív lépés az volna, ha a nemrég kinn járt szanálási bizottság hozzájárulása értelmében a parcellákat a gazdaság visszaadná községi kezelésbe, amennyiben a tsz-szel vagy a szakszövetkezettel való csere nem realizálható. Ezeket aztán áruba lehetne bocsátani, a műúthoz közeleső- ket akár hobby-kertek céljaira is. Ez esetleg aktivizál, hatná a most és már jó ideje szunnyadó vásárlási vagy cserekedvet. Itt csakis a szigorú önkéntesség vezethet eredményre. Lehetséges, hogy csakugyan megélénkülrie a föld forgalmazása. Ámbár ki tudja Az állami gazdaság által mesterségesen életben tartott bizonytalanság kikezdte a szőlőművelő kedvet is; elhanyagolták a talajerőpótlást, s a szakszövetkezeti gazdák 800 holdnyi parcellás szőlője között már legalább száz hold az, amit nem érdemes művelni. Ez az arány csak növekszik, ősztől kezdve a szakszövetkezeti közös területen is kivonják a művelésből az alacsony termőképességű homokparcellákat. így a község határában ezer holdnál nagyobb lesz a parlagon maradó terület. A mezőgazdasági munkaerő évről évre kevesebb; 1961-ben még a község munkaképes lakosságának 86, jelenleg már csak a 60 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban. Az idén a cséplőcsapatot már csak úgy tudták kiállítani a gazdák, hogy a szövetkezet állandó alkalmazottait kérte fel a vezetőség a kétségkívül nehéz munkára. Tavaly több mint száz holdra rúgott a gazdák által a közös részére leadott földek teiü- lete. Ez az aktus főleg az el. halálozásokat követi; az utódok nem maradnak a mező. gazdaságban, szabadulnak a földtől... Milyen távlat vár a helvéciai mezőgazdálkodásra, szőlő- és gyümölcskultúrára? — ez a kérdés most már nem kerülhető meg. Az atomjaira szakadt határ csak a kor- s’.erűtlen, kisüzemi művelés, nek ad szűk keretet. A sovány homokparcellákon pedig hosszú távra nem érdemes beruházni. Az alapoknál kellene újból elindulni, türelemmel, átgondoltan, közös megegyezéssel. Hosz- szú. küzdelmes út vár a hel-’ véciaiakra; mert már nem pusztán a földrendezés kusza gondjairól, hanem az ültetvény-kultúra létezéséről és jövőjéről van szó. Hatvani Dániel nem fegyelmi eszközökkel végeztünk, megyünk füröd- nevelünk, hanem a munka ni. meg moziba. Az ellátás megszerettetésével. És mi- is kitűnő. Szállásunkon óta ezt a módszert követ- van rádió, televízió és ping. jük — hadd mondjam el: pongfelszerelés. Érsek Kálmán, új ígazga- A többiek a terepet taNem könnyű munka a tereprendezés, ök készítik a a most készülő nedves téglának helyet. Jövőre Tiszakécskén rendezik az országos bábtanfolyamot Harminc bábcsoportvezető és megyei szakreferens vett részt Zalaegerszegen azon a tanfolyamon, amelyet évente megrendeznek a legjobb bábos szakemberek szakmai továbbképzésére. Az idei to. vábbképzés témája az elmé. leti munka elsajátítása volt. A Népművelési Intézet és a Művelődésügyi Minisztérium úgy határozott, hogy a tiszakécskei általános iskolás diákotthon bábszakkörének számos sikerére való tekintettél a jövő évi továbbképzést Tiszakécskén rendezik meg és annak témája a gyakorlati foglalkozások lesznek. A pontosan egy év múlva rendezendő bábos továbbképzésre meghívják gyakorlati bemutatókra az ország hat legjobb általános iskolai bábcsoportját, köztük természetesen a vendéglátó tiszakécskeieket is.
