Petőfi Népe, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-02 / 177. szám

»mmmm S zőlőj szőlő, szőlő..; A látványtól szánté szédül az ember! Dús termés ígéreté­vel kecsegtető, csilingelő fürtökkel busásan megra­kott tőke-rengeteg. Jaj, csak legyen kegyes az idő­járás, hogy a szüret be­válthassa a ma ígéretét! Fajtánként telepített há­rom-négy hektárnyi táblák közötti homokutakon halad 20 éves gazdaság születésé­nél. Hol vannak már a hajdani dimbek-dombok? Hol a régi kisfoirtokofc?! Aligha akad valaki, aki ma egy-egy hajdani dűlőét nyomvonalát akárcsak hoz­závetőleges pontossággal is meg tudná jelölni! Mint hazánk megannyi állami gazdaságában, a Kunbaja—Bácsalmás— det rendkívül nehéz, hő­sies időszakát. Hiszen ez az emlékezés olyan forrás, melyből erőt, ösztönzést meríthet az ember a jö­vőre nézve; 1949. őszén (500 holdon — résziben a gróf Teleki csa­lád, másrészt a kitelepített svábok elhagyott birtokán — rügyezett ki a mai gaz­daság. Elhanyagolt, csak újszerű munkaszervezés, az emberi gondolkodás átfor­málása és így tovább. Bi­zony, vékonyka kenyér ju­tott mindazoknak, akik a születő szocialista nagy­üzem bölcsője mellé sze­gődtek. Az időbérben vég­zett munka 1,87 forintos órabért jelentett a dolgo­zóknak. Saját igaerő hiá­nyában bérfuvarosokkal végeztették a szükséges szállításokat. Az első gaz­dasági év végén 4,550 má­zsa szőlőtermést sikerült elémiök, ami holdanként 11,36 mázsás átlaghozamot jelentett..: Czeglédi János igazgató, aki 1952 óta részese a gaz­daság életének, munkájá­nak, így emlékezik vissza az ötvenes évek elejére; — Az akkori gazdasá­gunk körül itt is, ott is A gazdálkodás eredmé­nyességében 19564g lassú volt az előrehaladás. A mérföldkövet az 1957— 1958-as évek jelentették. Az 5704 holdas gazdaság­ban megkezdődött a mo­dem nagyüzemi tábláik tervszerű kialakítása; A szőlő sortávolságát 140 centiméterben határozták meg — fogaterővel való művelhetősége céljáibóL E közben azonban mind erőteljesebben körvonala­zódtak a fokozódó gépesí­tésben rejlő lehetőségek, s párhuzamosan ezzel, nem maradtak el a tettek sem azok kihasználására. Mind nagyobb terepet kaptak a jóval kisebb kézimunka igényű 240, illetve 320 cen­timéter sortávolságé, leg­korszerűbb ültetvényeik. S ami ugyancsak nem A rákövetkező esztendőben már 8 ezer, tavaly 12 ezer hektó. Az idén pedig már 23 ezer hektoliternyi pom­pás zarnatú borok palac­kozása van folyamatban, s ez a mennyiség jövőre csaknem megkétszereződik: 40 ezer hektoliter palac­kozását tervezik. A garan­cia erre ott díszük több minit 2 ezer hold tőkéin. És 1972-ig még újabb 800 hold szőlő tenmőrefordulá- sát várják! A Kunbajai ÄOami Gaz­daság bácsszőlősd központ­jában — a hajdani grófi Mrtökrész kastélyában — egy jókora szekrény fiókjai számtalan érmet őriznek: hazai és nemzetközi bor­versenyeken szerzett arany-, ezüst- és bronzfokozatú el­ismeréseket. (Nem a túlzott szerénység rejtette ide a Tizenhárom szolgálati lakás — a gazdaság erejebol.., a gépkocsi. Itt-ott csak egy kicsit is eüdőzve a hival­kodó tábláknál, órákba te­lik a déli országhatárral tő­szomszédos gazdaság ültet­vényeinek áttekintése. Gya­logszerrel pedig két napba biztosan bele telne Hiszen a kunbajai, hazánk egyik legnagyobb szőlőtermelő ál­lami gazdasága* Nem ismer rá, aki utoljá­ra húsz esztendővel ezelőtt járt ezen a tájon. S hogy visszaidézzék a régi képet, ugyancsak meg kell eről- tetniök emlékező tehetsé­güket mindazoknak, akik 1949-ben ott voltak az idén Bácsszőlős—Csikéria övezte területen elhelyezkedő Kunbajai Állami Gazdaság 20. születésnapjáig elveze­tő út sem volt mentes a göröngyöktől. Csak a szo­cialista építés biztos sike­rébe vetett rendíthetetlen hit adta az erőt az alapí­tóknak; Weich! Istvánnak; Cüczrnger Antalnak, Papp György és Szalontai Sán­dor brigádvezetőnek és szá­mos társuknak az ígére­tes jövő megálmodására, az érte való küzdelmes, oly­kor csüggedésektöl sem mentes munkálkodásra. Érdemes felidézni a kez­kisüzemi termelésre alkal­mas területek. Hiányzott a szükséges gazdasági felsze­relés, szakember aüg-alig került, s a vezetés gya­korlatát is a minden na­pok kemény munkája sod­rásában kellett megtanul­ni. Mint a társainak, épp­úgy főhetett a feje pél­dául Sárdi Györgynek, az akkori, 396 holdba tagosí- tott, öreg elhanyagolt tőkékből álló szőlészeti üzemrész vezetőjének. Tömérdek erőfeszítést kívánt a mindennapi gon­dokkal való szembenézés: a bizakodás plántálása, az „PipaH-sz&natet tart az ezüsikoszorás Csinosak szocialista brigád, Munkagép-„táplálás” a gazdaság üzemanyagkútjánál. elhanyagolt állami tartalék­földek kellették magukat. A helyi tanácsokhoz ko­pogtattunk hát a kérdés­sel; „Nem kaphatnánk egy kis területet betelepítésre?” S a válasz szinte felsza­badultan hangzott: „De­hogynem, csak vigyék .. .” Szó, ami szó, a mai terü­let nagyságát tekintve 1954-ben nőtte ki magát a gazdaság. Talajforgatást a telepítés alá kézierővel vé­gezték. dolgozóink. Szemé­lyenként 20 négyszögöl megforgatása naponta. És mintegy háromszázan fog­lalatoskodtak e kemény, verejtékes munkával, míg­nem 1957-ben a szolgála­tunkba szegődve megérkez­tek az első, 100 lóerős, lánctalpas traktorok. Mint hangyáik, úgy sürögtekezek a homokdombok között, asztalsimaságúra egyenget­ve a terepet! mellékes: a gazdaság ve­zetői időben felismerték a szőlőfajta megválasztásá­nak jelentőségét. A mai ültetvényeknek csaknem a fele díszelgett már 1961- ben, amikor csupa minősé­gi szőlő: olasz rizling, hárs­levelű* lányka, rajnai riz- ling, szilvám, muskotály, veltelini, szovinyon, kék­frankos fajtát sorakoztat­ták az újabb és újabb ha­talmas táblákba. Jó volt-e a választás? Feltétlenül! Ez már be­bizonyosodott. Válogatni lehet a kitűnő borok gaz­dag kínálatából. És válo­gatnak is belőle, itthon és külföldön egyaránt. Bi­zonyság ,rá a palackozás mennyiségének évenkénti megsokszorozódása is. Négy évvel ezelőtt még például csupán 2 ezer hektoüter került a tízféle kunbajai márkát viselő palackokba. gazidag gyűjteményt. Ter­mészetesen méltóbb helyre kerül, mihelyt... Erről azonban a formálódó kö­zeljövőt vizsgálgatva ej­tünk szót.) Az okos, előre­látó gazdálkodás, a jó szer­vezett és fegyelmezetten végzett munka a borok minőségében is kamatozik. Nem szólva a gazdaság év­ről évre növekvő vagyo­náról, vagy éppen a nye­reségrészesedésről, mely­nek összege legutóbb meg­haladta a 2,2 millió forin­tot. — A Freidinger szőlőbe! — jelezte az úticélt a gép­kocsivezetőnek az igazgató. S miután odaérve, szemünk elé tárulkozott a legkor­szerűbb, Lens-Moser mű­velésű — holdanként mint­egy 60 mázsa átlagtermést ígérő — hatalmas olasz- rizling tábla, azt is meg­tudhatta a látogató, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents