Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-27 / 172. szám

1 oldal ss Utazás a Holdba 1869-ben Kereken száz esztendő­vel ezelőtt, 1869. májusá­ban, XVI. évfolyamának 22. számában a Vasárnapi Új­ság új folytatásos regény közlését kezdte el. A re­gény címe: Utazás a Hold ba. Írója: Verne Gyula. Az akkori legnépszerűbb, ha­tározottan természettudo­mányos szellemű hetilap szerkesztősége az új folyta­tásos regény elé az alábbi megjegyzést fűzte: „A közelebbi múlt évek­ben néhány szeszélyes elő­adásit, bár alapos tartalmú mű költötte föl majdnem világszerte a művelt olvasó közönség figyelmét, melyek a meseszerű valószínűtlen­ség álarcza alatt valódi is­mereteket tartalmaztak a természettudományok szá­mos nevezetes tételét nép­szerű, regényes alakban könnyedén adták át a nagy közönségnek. E művek, Verne Gyula jeles franczia írótól, utóbb egész cyclus- sá nőtték ki magukat, Rendkívüli utazások” czí- me alatt, míg egyenként a következő czímeket visel­ték: „A Föld a Holdba”, „Utazás a Föld középpont­jába”, „Az angolok az észa­ki sarknál és a jégsivatag”, „öt hét léghajóban”, „Utazás a világ körül”. „25 000 mér­föld a víz alatt.” Mind e műveket tu­dományos alaposság a tar­talomban, regényes szeszé­lyesség a külalakban, vagy a tárgy keretében, melybe az helyezve van, s megka­pó élénkség az előadásban jellemzi; úgy, hogy épp oly kellemes, mint tanulságos olvasmánynak nevezhetők. Olvasták is ezer meg ezer példányban, s számos egy- mást követett kiadásban el­kapkodták, majd minden nyelven. De mindannyi közt talán a legnagyobb érdeket köl­tötte a „Földtől a Holdbá című, melyet most olva­sóinkkal is, kivonatban leg­alább, megismertetni szán­dékozunk, miután róla a magyar irodalomban még alig volt szó, míg hazai né­met olvasó közönségünk az egészet ismeri, az önálló német fordításokan kívül a „Pester Lloyd”-ból is, mely e művet egész terjedelmé­ben közölte. Mi az eredeti francia kiadásokhoz tartjuk magunkat, s a tartalmon kívül annak illusztrációiból is bemutatunk egy párt ol­vasóinknak.” Verne zseniális jövőbe­látását a tudós alapossága s az író merész fantáziája ihlette. Hogy hitt-e a tudós Verne az író Verne fantá­ziájának? Minden, bizomy- nyal. De még bizonyosabb az, ahogyan az író Verne hitt a emberi megismerés végtelen lehetőségeiben. Érdemes itt megjegyez­ni, hogy ugyanannak a Va­sárnapi Újságnak 1869. jú­lius 18-i száma, mely egyik oldalon a regény befejezé­sét közölte, másik oldalán kis kétsoros hírt ad: „Fél­egyháza, s Halas közt lóvo- natú vasútat terveznek. Na­gyon elkelne az ottani Sa­harában.” — Száz évvel ezelőtt a magyar valóság messzebb esett Verne fran­cia valóságától, mint az a HoldtóL A magyar olvasót pedig csakúgy magával ragadta az Ágyú Club Columbiad- jának története, mint bár­mely nemzet bármely nyel­vű olvasóját. Hogy milyen viharos sikere volt az első magyar fordításnak, mi sem bizonyíthatja jobban, mint éppen a Vasárnapi Újság­ban 1869. aug. 1-én, a re­venmwam rejtvénytotója 13. szelvény MEGYESZÉKHELYÜNK ÉPÜLETEIRŐL A Á 1. Képünk Bornemisza László festőművész modem felfogású. „Kecskemét” című fest­ményét ábrázolja. Kérdésünk: a rajta levő zsinagóga épületének — mely jelenleg a Mű­emlékvédelmi Bizottság átalakítása alatt áll — homlokzata milyen stílust képvisel? Klasszicista (1) Moreszk (x) Szecessziós (*) 2. Megyénk idegenforgalmi nevezetessége, a 103 szobás és 183 ágyas „Aranyhomok Szál­loda” mikor nyílt meg? 1961-ben (1) 1963-ban (x) 1965-ben (31 3. Ki festette a szintén a képen látszó, nó­tabeli „öregtemplom” mennyezetfreskóit 1902-ben? Székely Bertalan (1) Roskovics Ignác fx) Falconer József (2) TIPP Beküldte: Pontos címe: gény befejezését követően három hét múlva megje­lent, most már nem „fan­tasztikus”, hanem „szigo­rúan tudományos” közle­mény, mely hivatva lett volna lehűteni az együ- gyűek oktalan lelkesedését, s a „lehetetlenségek” vilá­gába tévedt balgatagokat visszatéríteni, „a szigorú va­lóság” világába: „E lapok hasábjain nem­rég záródtak be a sorok, melyekben az ékes, könnyű­tollú Jules Verne műve után: „Utazás a Földről a Holdba” czím alatt egy vak­merő vállalattal ismerked­tek meg olvasóink, melynek czélja volt lögyapot segé­lyével egy óriási löveget a röpíteni a Holdba, s ebben embert szállítva oda, halan­dókkal megnépesíteni e szomszéd égitestet. Hogy e vállalat, valamint az egész mű is csak az esz­medús író képzeletszülötte és semmi más, a nélkül, hogy valósággal csak az el­ső lépés is megtörtént volna e tárgyban — azt úgy hisz- szük nem szükséges itt mondogatnunk. De az ér­dek utoljára is, mint az egész világon, úgy e lapok olvasóinál is, fel van költve a Hold iránt; úgy véljük ezért nem lesz érdektelen, ha Földünk e kísérőjéről most komolyan, a tudomány jelen állása szerint is fo­gunk mondani egy pár szót.” Azután a cikkíró a kor legjava tudását összegezve szól a Holdról. Leírja, hogy nincs légköre, hogy valószí­nűleg nincs vize, hogy szél­sőséges, ember által elvisel­hetetlen a hőmérsékleti in­gadozása. Alapos tájékozott­sággal rajzolja a holdbéli tájat, hogy végül is cikkét kérlelhetetlen következtetés­sel zárhassa: „A Jules Ver­ne gondolata, a Holdban megtelepedés két okánál 1. mert a Holdba jutni, 2. mert a Holdon élni nem lehet.” Aláírás szer­zőként: Heller. • Heller Ágost korának jeles magyar tudósa volt. Fizikus, mérnök, két évig tanársegédkedett a budai József Műegyetemen, Kir- choff és Helmholtz tanítvá­nya volt Heidelbergben. 1893- ban a Magyar Tudo­mányos Akadémia tagja, 1894- ben főkönyvtárosa lett Seregnyi kitűnő tudo­mányos értekezést írt: A physika története a XIX. században, A XIX. század physikai kutatásainak moz­gató eszméi, Az energia tan alapjai stb„ stb. HéLler életműve tévedésmentes volt Verne művéről szólva is igazat szól, „a tudomány jelen állása szerint” mi­nősíti csupán az író esz­medús szülöttének. Az olvasók pedig az egész világon csillapíthatat­lan érdeklődéssel olvasták Vernét. Generációk nőt­tek fel a Verne-könyveken. Tudósok, kutatók, rettent­hetetlen bátorságú férfiak legjavát pedig éppen az el­érhetetlennek vélt célok hevítették. Hiába mondta ki a francia tudományos akadémia testületileg, hogy géppel repülni pedig nem lehet. Otto Lilienthal 1896- ban magatervezte siklóre­pülőgépével, kezdeti sikeres kísérletek után halálrazúz- ta magát, a Wright test­vérek 1903. december 17- én repülőgéppel csaknem egy percet repültek. 1927- ben Lindbergh átrepülte az Atlanti-óceánt. A szovjet Ciolkovszkij ekkor már a folyadéküzemanyagú raké­ta mozgáselméletén dolgo­zott. 1959. január 2-án az első szovjet űrrakéta elérte az űrbelépéshez szükséges sebességet. 1961. április 12- én Jurij Gagarin elsőként utazott mesterséges égi­testen. És 1969. július 20- án Neil Armstrong rálé­pett a Holdra. Vorák József NYELVŐR „Csupáncsak* rajta múlik* 99 A címet Nagy J. Béla neves nyelvművelőnk már egy előző cikkemben emlí­tett könyvének két cikkei­méből raktam össze. De mindez csak ürügy, róla magáról szeretnék most beszélni, a cikkek ismerte­tésével jellemezve őt. 1967-ben, 83 éves korá­ban Veszprémben halt meg. Középiskolai magyar —francia szakos tanári ok­levelének megszerzése után a Budapesti Állami Közép­iskolai Tanárvizsgáló Bi­zottságban működött. 1902- től haláláig írta nyelvmű­velő cikkeit, tanulmányait. Tavaly megjelent könyvé­nek anyagát még maga vá­logatta (Egy emberöltő nyelvünk védelmében). Cikkei ma is eleven ha­tásúak, ma is meglep ben­nünket bámulatos adatgaz­dagsága, ötletessége, harcos helytállása, meg nem alku­vó természete. Tévedni té­vedett, de bátran megval­lotta, helyreigazította téve­déseit. A Csupáncsak című cik­két 1929-ben a Magyarság című napilap rovatvezetője ellen írta. Az ugyanis hely­benhagyta a lap egyik le­velezőjének azt az állítá­sát, hogy a „csupáncsak” helytelen: „A tsupán-tsak és a tsak-tsupán tsakugyan tsupántsak tsámtsogók sza­va. Ne tsámtsogjunk!” Nagy J. Béla példák özönével bi­zonyítja, hogy ilyen erősí­tő, nyomatékosító szóismét­lés sok van nyelvünkben (telides-teli, folyton-foly- vást, véges-végig, körös­körül, való igaz stb.). Ezt üzeni a rovatvezetőnek: „ Csámcsogjunk ran tovább: a csupáncsak egészen jóravaló eleme sió- készletünknek. A csak csu­pán alkalmasint csupán­csak a rovatvezető alkotá­sa, szótárban legalább nem találni nyomát” A „Rajta múlik” című cikket ugyancsak 1929-ben írta, Kardos Albert vitaira* tára (Feladott őrállás). Kar­dos ugyanis megtámadta a Magyar Nyelv című folyó­iratot, hogy „fel akarja ad­ni” a „rajta múlik” elleni jogos és szükséges küzdel­met. Kifejtve, hogy a „raj­ta múlik” újabb jelentése már megállapodott, Nagy J. Béla arra hivatkozott, hogy az egész nyelvtörté­net azt bizonyítja, hogy szavak árnyalati különbsé­gei elmosódhatnak, de ter­mészetesen újabbak és má­sok támadnak helyettük „Éppen ezért könnyen vi­selem a nyelvkárosítás vád­ját — folytatta — annál könnyebben, mert a vád terhét megosztja velem a jó magyar nép” (a nép szó­használatára gondolt). Végül Kardos néhány germanizmusára (pl.: felad) célozva azt kérdezte tők:, hogy miért hagyott ott mégis néhány más őrállást. Cikkét így fejezte be: „Hi­szen ezek jóval fontosabb őrállások, mert ezeket a német akarja elfoglalni tő­lünk, itt tehát jobban el­kelnének „a helyes ma­gyarság zászlaját fennen lobogtató”, hibát el nem néző, harcias kedvű vité­zek r ö biztosan az volt! Kiss István Pályázat ­típustervre A vidéki közműves víz­ellátás fejlődése mind sür­getőbbé teszi a csatorná­zást is. A csatornahálózat és a szennyvíztisztító mű­vek építése azonban há­Modellezés és számolás Hétfőn este fél 6-kor ke­rül sor a Kecskeméti Gép­ipari Főiskolán a városi művelődési központ által rendezett sorozat második előadására. Dr. Kalmár Sándor, a főiskola tanára Modellezés és számolás simmel a matematikai mo­dellezés elvi alapjait az univerzális analóg számí­tógép és az automatikus digitális számítógép műkö­dését ismerteti. Mi történik önöknél ma? Megcseréltük a szabad szombatot Villáminteriú-sorozatunk indulásakor elsőként a Kecs­keméti Baromfifeldolgozó Vállalatot hívtuk fel tegnap reggel, hogy megkérdezzük: kizárólag ezen a napon mi a legfontosabb, legérdekesebb esemény az üzemben? Szabad szombat van. sem az igazgatóval, som a fő­mérnökkel nincs mód beszélni —. közölte a telefonkagy­lót felvevő Berki Zoltán szállítási előadó, maid így foly­tatta: — De azért két vágóvonalunk — két műszakban — este 8-ig ma is dolgozik. Húszezer kacsával, hétezer csir­kével több árumennyiségünk volt a héten, mint amire számítottunk, s ezek feldolgozásával késlekedni nem lehet. Ezért — hogy az említett részlegek számára meg kel­lett cserélnünk a szabad szombatot. — Ezekben a percekben például milyen említésre mél­tó történik — az elmondottak mellett? — Énoen indulásra kész egy kamion. 18 tonna darabolt csirkét szállít — Riiekába... romszor-négyszer annyiba kerül, mint a vízművek létesítése. Ezért az Orszá­gos Vízügyi Hivatal és a Magyar Hidrológiai Társa­ság országos pályázatot hir­det falukörzetközpontok szennyvízelvezetésének meg­tervezésére, mégpedig a tömeggyártás előnyeinek kihasználását segítő tervek kidolgozásával, amelyek gazdaságosabbá, olcsóbbá tehetik a falusi csatorná­zást. A pályázati kiírást jú­lius 31-től vehetik át az érdeklődők a Magyar Hid­rológiai Társaság titkársá­gán (Budapest, V., Szabad­ság tér 17. I. em. 16) és ugyanide kell beküldeni a kész terveket legkésőbb no­vember 17-ig. A legjobb munkák díjazására és meg­vásárlására összesen száz­ezer forintot irányoztak elő. A pályázat eredmé­nyét legkésőbb december elején Hozza nyilvánosság­ra a bíráló bizottság. Öngyulladás a szénakazalban Az elmúlt napokban több mezőgazdasági tűzről érke­zett jelentés. így például a vasútvonalak mellett egész sor esetben szántással nem teremtettek védőövezetet a tűz ellen. Emiatt a mozdo­nyokból kipattanó szikra nyolc-tíz esetben lobbantot- ta lángra a gabonatáblákat Idei „specialitás” a kazal­tűz. A nedves állapotban összehordott és kellően ki nem szárított széna önma­gától is begyullad. Az el­múlt időben akadt olyan termelőszövetkezet is, amelynek egyidőben két nagy — tízezer forint érté­kű — kazla fogott tüzet. Ezért a gazdaságoknak még- egyszer ellenőrizniük kelle­ne, nem tartalmaznak-e a megengedettnél több vizet a takarmánynövényekből ösz- szegyűjtött, júniusban beta­karított kazlak. Ha így van, csak az ismételt szárítás je­lenthet megoldást. Magyar bóják - a Dunán A Duna-bizottságban Ma­gyarország vállalta a dunai víziót egységes radarbójái­nak kipróbálását. Egysége­síteni kell ugyanis a radar­hullámokat jól visszaverő bójákat, mégpedig a Duna —Majna—Rajna víziút át­adásáig, amitől a nemzet­közi hajóforgalom lénye­ges fellendülése várható. A Duna-bizottság nyolc tagjának tervei szerint Ma­gyarország készítette el az egységes jelnek javasolt 18 radarbója mintapéldányát. A napokban a Budapesti Műszaki Egyetem szakem­berei befejezték az első próbát, s a laboratóriumi vizsgálatok alapján a 18 kö­zül kiválasztották azt a hármat, amely a radar kép­ernyőjén a legtisztább, leg­fényesebb jelet mutatja.

Next

/
Thumbnails
Contents