Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-27 / 172. szám
4. oldal 1989. JÄDtJS 87, vasárnap Termelés és ellátás Hogyan alakul a megye gyümölcs- és zöldségpiaca? in A fogyasztó — ez természetes — igyekszik minél olcsóbban vásárolni. Az árakra azonban sok minden hit, elsősorban a termelés és a forgalmazás költségei. Ezek pedig évről évre emelkednek. A termelési költségeket rendkívüli mértékben befolyásolja, hogy az ipari eredetű eszközük, gépek, vegyszerek ára magas, és egyre emelkedik. Az élő munkaerőért is többet kell fizetni évről évre. A zöldség- és gyümölcsféléknél pedig még igen sok a manuális munka, például a szedést csak kézzel lehet megoldani. Szabad forgalom A zöldség- és gyümölcs- félék forgalma hazánkban szabad, tehát a termelő üzemek közvetlenül a piacra vihetik termékeiket. Ez az értékesítési lehetőség a fogyasztók szempontjából rendkívüli előnyös. Megrövidül az áru útja, friss termékhez jutnak, nagyobb a választék. Vizsgálódásaink alkalmával azt is kutattuk, hogy miként élnek a termelőszövetkezetek a saját értékesítési lehetőségekkel. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az idén kevesebb a termelőszövetkezeti elárusítóhely. Ennek fő oka, hogy nem tudták ellátni rendszeresen áruval a standokat és az üzleteket, emiatt vagy megszüntették őket, vagy pedig átadták a MÉK-nek vagy a fogyasztási szövetkezeteknek. Most hogy jelentkezik ismét a sok áru, újból szorgalmazzák elárusítóhelyek létesítését. Akadályozó tényezők Pesir István, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke, aki egyúttal a Kecskemét—Kiskunfélegyháza környéki Termelőszövetkezetek és Szakszövetkezetek Területi Szövetségének az elnöke, országgyűlési képviselő, kissé a közéleti ember szemével is nézi ezeket a gondokat. — Ügy érezzük, hogy a város ellátását nagyobb mértékben kell segítenünk, ezért is határoztuk el, hogy a meglevő 3 élelmiszerüzlet mellett újabb hármat nyiFelvásárlási helyzetkép Július végére ismét normalizálódott a hazai szarvasmarha- és sertésfelvásárlás helyzete. A gazdaságokban jelenleg csak alig több mint 10 000 szarvas- marha értékesítése késik, ez a szám azonban nem nagyobb a sokévi átlagnál. Az át nem vett állatok ugyanis vagy a minőség tekintetében kifogásolhatók, vagy pedig nem érték el a megkívánt 450 kilós súlyt. Húzódik 40 000 sertés átvétele is, főként azért, mert súlyuk nem üti meg a 100 kilót. Az első félévben a tavalyinál lényegesen több szarvasmarhát — összesen 127 000-et — exportáltak. A harmadik negyedévben fiO 000 állatot akarnak külföldön értékesíteni. tunk, főként zöldség- és gyü- mölcs-elárusításra. Arra a kérdésre, hogy miért nem fejlődig gyorsabban a termelőszövetkezetek árusító hálózata ezt válaszolta. — Még mindig igen hosz- szadalmas az engedélyek megszerzése. Drágák az üzlethelyiségek és a pavilonok. Aztán jelentkeznek raktárgondok, kevés a szállító eszköz, és nem utolsósorban a jó szakember. A kész lethitelezés rendszere sem elég korszerű. Hosszú az út A mezőgazdasági nagyüzemek sok erőfeszítést tesznek a terméseredmények növelésére. Munkájuknak jelentkezik a gyümölcse, hiszen évről évre magasabbak a hozamok. A paradicsom holdankénti terméseredménye például az utóbbi években megkétszereződött, sőt egyes üzemekben három-, négyszerese a régieknek. A korszerű gyümölcstelepítések szintén jóval magasabb terméseket adnak, mint a hagyományosak. Mindebből következik, hogy több árura lehet számítani. Amíg a termés eljut a fogyasztóig, addig sok mindennek kell történni. Nem elég megtermelni, le is kell szedni, csomagolni, szállítani szükséges az árut. Ha egyetlen egy láncszem is kiesik, már kockáztatva van a fogyasztóhoz történő eljutás. Tárolóhelyiségek, hűtőházak, hűtőkocsik és vagonok is kellenek. Azokat a készleteket, amelyeket nem lehet azonnal eladni, tartósítani szükséges. Ezért fontos a termelőszövetkezetek ipari tevékenységének fejlesztése. Az élelmiszergazdaságon belül tehát sok-sok tennivaló van annak érdekében, hogy elősegítsük a több és olcsóbb áru megjelenését a piacon. A nagyobb felhozatal nemcsak a fogyasztónak i jó, aki ily módon olcsóbb zöldséghez és gyümölcshöz jut, hanem a termelő üzemnek is, mert ha több áruval jelentkeznek, alacsonyobbak a termelési költségek is. Kereskedő Sándor A porban Raktár épül Péten A Péti Nitrogén Művek rekonstrukciójának a második szakaszában hígsavüze- met, nyersfoszfát-raktárt, műtrágya intenzifikáló üzemet és kettős műtrágyakomplexumot építenek. A gyár rekonstrukciójának erre a szakaszára 400 millió forintot irányoztak elő. Képünkön: A földbe süly- lyesztve építik a nyersfoszfát-raktárt, amely terv szerint még az idén elkészül. Ahogy közeledik az alkony. egyre valószínűdé nebbé válik a táj. A seal marakások és a megnyúlt árnyékok sárga-fekete kont rasztiát. valami lebegő szűr keség tompítja, szelídíti. A megrekedt, meleg levegőben lassan ülepedik a por. A táj békéjéhez csak a csönd hiányzik. A lapos hajlatából időről, időre előbukkannak a kombájnok végig zakatolnak a táblán A por ismét felkavarodik, a felkavart felhőkben a kombájnok kormánykerekeinél görnyedt emberi sziluettek állnak. * A vezető mellől nézve, alig változik a kép. Csak a zaj süketítőbb, a por elviselhetetlenebb. Az előbbiekkel szemben itt nemcsak látja, mindezt érzi is az ember. A vezető. Hegedűs Ferenc, a szabadszállási Mathiász Termelőszövetkezet kombájnosa megmosó i y og - ja a porral kapcsolatos szörnyülködést. — Amíg por van — bármilyen furcsán hangzik — mi örülünk. Azt jelzi, hogy még száraz a gabona, törik a kalász, a szár és jól lehet dolgozni. Figyelje csak meg. úgy másfél-kést óra múlva először a por csökken, majd dohogni kezd a gép. Akkor rövidesen meg kell állni ... Vége lesz ennek a napnak is. — És mikor kezdődött ez a nap? — Hajnali négy órakor. A gépem — olyan mint én, öreg batár. Ha végig akarom vele dolgozni a napot, reggelenként nagyon alaposan át kell vizsgálni. Meghúzni. vagy pótolni a csavarokat. zsírozni, aztán ha fel- szárad a hármait, úgy fél kilenc körül nekivágunk a táblának. — A váltótárs 60—70 percenként jelentkezik, ezután van egy teljes óra pihenő. Elhúzódok ilyenkor az árnyékba. vagy valamelyik tanyába ... Nem nagyon szoktunk aludni a pihenők alatt, beszélgetni sem sokat ... Lassan enged fel a nyomás a tüdőmről, fél óráig is eltart... Nekem egyébként sincs kedvem beszélgetni. Kinek és miért beszéljek a gondjaimról, amiben naponta belefájdul a fejem Hogy ezt kellene, meg az kellene, hogy — hiába beszélek neki — az istennek sem akar tanulni a gyerek... Ez jár a fejemben. ha pihenőben vagyok, ezt a fáradtság sem tudja elnyomni. Tudom, mi is hibásak vagyunk, de hát nem érünk rá foglalkozni vele. az asszony is dolgozik. Én nem értek ehhez, de azt tudom, hogy a Végeredmény mindig a legfontosabb ... A dűlt gabonát is le tudja vágni a jó kombáj- nos ... Egyik gyereknél szigorral. a másiknál talán jó szóval lehet eredményt eléírni ... Persze a jó kom- báinos mögött is el marad néha szem. vagy egy-egv kalász ... De ez az én fiam!. Ha vége a pihenőnek, doigozni jó. A munka, ha odafigyel az ember, elűzi a gondoltat. * A munka állandó figyelésből cs 30—40 unalomig begyakorolt mozdulatából áll. Hegedűs Ferenc 20 esztendeje gépész, a kombájnokon 7 év óta gyakorolja ezeket a mozdulatokat. Munka köziben nem a gépet. a műszereket figyeli, nem a kezére ügyel, ahogy valamelyik karhoz, kapcsolóhoz nyúl, hanem a munka eredményére. Talán úgy is írhatnánk, amit szerszámával alkot, nyílegyenes rendet. tiszta tarlót, tisztára csépelt gabonát. * — Vannak mindennapos örömök is. Ha este hazamegyek. az asszony vizet önt a lavórba, én meg előveszem valamelyik szép, tarkára festett dobozos mosószert. három-négy öblítés és tisztára mossa a bőröm. Ilyenkor mindig eigondol- kodok. milyen jók ezek a mosószerek, hogy nem kell rossz szappannal dörzsölni magam. Megállunk egy pillanatra, kigyújtja a reflektorokat, most már valóban csak a motolla alá hajló kalászok látszanak, a távoli fák. árnyékai és a szürke égen feltünedező csillagok. A por nem fojtogat már. a dobban a száraz csörgés tompa dohogássá szelídül. Csak addig tart a munka, amíg megtelnek a pótkocsik, hogy reggp! rögtön indulhasson a szállítás. A kombájnosok 1 ieszúllnak a gépekről. Egyik, másik megtapegatiíMá «ég lábon álló kalászokat, a harmat valóban megérkezett. Egy traktor fényszóróinak világosságánál kot ten két oldalról kapaszkodunk a pótkocsira. Hegedűs Ferenc belemarkol a búzába, egyik tenyeréből a másikbá pergeti a szemeket. Nem szól, csak lassan, elégedetten bólogat. Baranyi Pál Vincze György: ÚT A pokolból 13. De kinek beszélje most ezt el? Talán olyan is lenne, aki kinevetné és azt mondaná: „Ni csak, a farkasból bárány!” Pedig ő komolyan gondol mindent. Így még soha nem rázták meg. Nem megalázás volt ez, hanem az ügyész is, védő is mintha összebeszéltek volna, azt mondták: „Ember, itt az ideje, térj észhez, s ha büntetésed letelik, szedd össze magad.” Vajon hány évet kapok — ötlött fel Korompaiban. Válaszolni azonban már nem tudott saját kérdésére, mert a bíróság bevonult. A bíró szavai úgy kopogtak, mint nyári zivatarban a jégeső. Korompai csak akkor eszmélt fel. amikor a bíró utasította a fegyőrt. — A foglyot vezesse el. Furcsa kábulatból ébredt Korompai. amikor elindult vele a rabszállító kocsi. Kevés fény szűrődött be. Pe~ di" most szeretett volna kirohanni a napra, mélyen levegőt venni és megkönynyebbülni. Azonban ebben a homályban még a gondolkodás is nehéz volt. Azt azonban már fel tudta fogni, amit a bíró kinyilatkoztatott: két és fél évi szabadságvesztés. Latolgatta. Nem is találta soknak. Amíg visszaérkeztek a börtönig. elhatározta, nem fellebbez. A börtöngazdaságban ió dolga volt. Legalább is így mondták a többi elítéltek. Azt a feladatot kapta, hogy a felszereléseket tartsa rendben. Kötelezettségének mintaszerűen eleget tett. Egy alkalommal a nevelőtiszt hívatta. — Jó ideje itt van — mondta — beszélgessünk. Tudja, én figyelem magát, és nem tudom megérteni, hogyan kerülhetett ide. Gondolkodott már ezen? Korompai nem tudta, hová akar kilyukadni a nevelőtiszt, tehát egyelőre hallgatott. Meg különben is mit mondjon? Mondja azt. hogy igen. gondolkodtam, megváltoztam. Ez frázisnak tűnne. Meg ki tudja?... — Most mi a helyzet a családdal? — kérdezte a nevelőtiszt. — A gyerekek intézettbe kerültek. — És az asszony? — Küldtem neki beszélőt, de nem jött el. Az apám. amikor legutóbb itt volt, azt mondta, Magdi kijelentette: „Nem érdekli az a börtöntöltelék”. — Mármint én. Ez fáj. — Gondolkozzon, maga hogyan viselkedne az ő helyében? — Értem a kérdést. Nehéz rá válaszolni. Azonban mit érek azzal, ha tovább vádolom magam. Tizenkét év alatt négy pofont adtam neki. Azt eltűrném, hogy duplán visszaadja, de azzal, hogy egyszerűen megtagad... Szóval nem tudok mit mondani erről. Én szeretem. A történtek ellenére még lobban. Tetszik érteni, ő lenne a szalmaszál. amiben megkapaszkodhatok szabadulás után. — Beszélek a feleségével. Mi p véleménye erről? — Nem tudom. — Ugyanis hamarosan kikerül az életbe. Meghsr- madolták a büntetést. Ezt mi javasoltuk. S ha nem -TUór-rl talajra lén. az újból ví»->-sive>ket reit. „Me"harmadolták?” — gondolta Korompai. örülni szeretett volna, de nem tudott. Inkább féltá. Mihez kezd? Mit csinál?... És persze az asszony. Nélküle félkarú. — Köszönöm, ha beszél a feleségemmel — mondta a nevelőtisztnek. Reggelente már ködös az idő. A december eleji hó elolvadt és az utca kövezete tiszta egy lucsok. A szürkeség ráterpeszkedik mindenre, behatol a pólusokba. Ilyenkor új életet kezdeni? Tavasszal, amikor a természet is újul, amikor megindul a nedvkeringés, akkor igen. Így tél elején nehezebb. Korompai mögött bezárult a börtönkapu. Most nem dübörgött, mint amikor belépett rajta. Tompa huppanást érzett az agyában. Ez volt minden, amit felfogott. Aztán állt az utcán. Ballonkabátját fázósan összehúzta magán. Elindult, nem tudta merre megy, csak ment. Agya zsibongott. Enyhe fejfájást érzett. Az állomásra indult. Fázott. A restiben tolongtak az emberek. Jócskán volt idő a gyors indulásáig. Zsebében négvezer-nvole- száz forint. Ezt kapta munkáiéért. n levonások után. A nAo^lárho7 ■ lénett és blokkot kért egy pár tormás virslire. Nagyon ízlett, még két párat békebelezett. A vonat ingott a síneken. Az ablakot apró szemű eső csapkodta. Belülről olyan volt minden kiöt, mintha akváriumból nézné a tájat. Időnként letörölte kezével a párát az ablakról. A táj, amerre a vonat suhant, ismerős volt, emléket ébresztő. . _ — Ja, az emlékek — gondolta. — Ahogy korosodik az ember, úgy szaporodnak az emlékek. Vannak szépek, frissítőek és vannak nagyon fárasztóak. Nem akart a fájó, sebet hagyott emlékekre gondolni. Emlékezetének szárnyalását próbálta megszűrni egy láthatatlan rostán. Ez azonban nem mindig sikerült. Gondolatai a múlttól a máig csanongtak. S a holnap ... Egyelőre nem akart erre gondolni. Valahogy biztosan lesz. Egészen biztos. Most utazik, a vonat kellemesen ringatja, s hozzá kísérőzenét szolgáltatnak a csattogó kerekek. .így most nagyszerű. Sokáig szeretne utazni, valahová a végtelenségbe. Olyan hósz- szan, hogv soha ne érkezzen meg. Csak himbálja a vonat és csattogjon üteme1 sen a 'serék ... (Folytatjuk.)
