Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-25 / 170. szám

t oldal 1969. Július 25. péntek Zenekar a Vajdaságból Termelés és ellátás A hallgatóságra is kisu­gárzó lelkesedés, a közös já­tékban megtalált érezhető öröm: ez tette emlékezetessé á jugoszláviai Magyarkam- zsa szimfonikus zenekará­nak kecskeméti vendégsze­replését. — Nagy izgalommal ké­szültünk az útra — mondta Nagy János, az együttes tár­sadalmi elnöke —, hiszen még nem játszottunk a Vaj­daságon kívül. 1966 őszén, a felszabadulás ünnepére rendezett hangversenyen játszottak először együtt a zenekar alapító tagjai, ak­kor még csak tizenhármán. A következő tavasszal ért bennünket Kodály Zoltán halálának híre. ekkor hatá­rozta el a kanizsai zeneba­rátok kicsiny csoportja, hogy amennyire tőlük te­lik, megpróbálják gyakor­latban valóra váltani a mes­ter tanítását. Az alkalmi társulásból így jött létre a Kodály Zoltán nevét viselő zenekar. Jelenleg 23 tagja van, pedagógusok, gyári munkások, magániparosok, földművesek, diákok. 600 ezer helyett egymillió A kiskunfélegyházi Vörös Október Termelőszövetkezet ben a múlt évben és az idén fordult termőre a 95 holdas fiatal barackos. A szaksze­rű telepítés és a gondos ápolás most kezdi meghozni a gyümölcsét. A közös gaz­daságból már elszállítottak nyolc vagon barackot, eb­ből két és fél vagonnal exportfogyasztásra, négy és fél vagonnal pedig export- konzerv célra került. Bőven jutott a helybeli, fővárosi, várpalotai és pomázi piacra is a jóízű termésből. A vá­ros iskolái és üzemei nagy részt vállaltak a szedés és osztályozás jórészt kézierőt igénylő munkájából, napon­ta átlag száz-százhúszan sze­dik az illatos gyümölcsöt. A tervek szerint még hét va­gon barackot szállítanak el, ebből két és fél vagonnal küldenek külföldre. A ter­melőszövetkezet vezetősége elégedetten állapította meg: barackból a tervezett 600 ezer helyett elérik az egy­millió forint bevételt. Szöllősy Vágó László a zenekar fiatal ügyintéző tit­kára és egyben fuvolása művészi és népművelési célkitűzéseikről beszélt: — Névadónk, Kodály Zol­tán útmutatását kívánjuk követni, ezért a nemzeti ze­ne művelése és népszerűsí­tése a legfőbb célunk. Mint kisebbségben élő nemzeti­ségieknek ez kétszeresen is kötelességünk. Szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy az irodalomhoz hasonlóan ze­nei életünk is szerves ré­szévé váljon az egységes magyar kulturális életnek. Természetesen egyúttal a velünk testvéri közösségben élő jugoszláv nép gazdag zenei kincsével való kap­csolatunkat is éppen ilyen fontosnak tartjuk, épp ezért eddigi tizenegy bemutató hangversenyünk műsorda­rabjait többségében Kodály műveiből, magyar és dél­szláv népdalfeldolgozások­ból, modem jugoszláv zene­szerzők kompozícióból válo­gattuk. — Milyen szereplési al­kalmai vannak a zenekar­nak, és hogy fogadja a kö­zönség fellépéseiket? — Rendszeresen fellépünk a közművelődési központ rendezvényein, ezenkívül aj környező községekbe, Hor-’ gosra, Oronra, Zentára is el-ellátogatunk. Kanizsai előadásainkat átlagosan há­romszázan látogatják. Eűdi- gi legnagyobb sikerünknek könyvelhetjük el, hogy jö­vőre meghívtak bennünket a tartományi kulturális szemlére. A zenekar legképzettebb muzsikusa Radács Mihály, az első hegedűs, a kanizsai zeneiskola nyugalmazott igazgatója: — öreg zenész vagyok, de azóta értettem meg igazán a muzsika hatalmát, hogy az együttes megalakult. Senki sem rest feláldozni idejét az együttes fejlődé­sének érdekében, Karna­gyunk, Szöllősy Vágó János, aki civilben egyébként poli­technikai tanár, rendkívüli energiával képes lelkesedést önteni a társaságba Tanul­nunk még rengeteget kell, éppen ezért esett olyan jól Kecskemét művelődési há­zának meghívása Jövőre újabb meghívást kaptunk a Zenepedagógusok Szakszer­vezetétől. Reméljük addigra meglátszik már játékunkon a híres kecskeméti zenei élet vezetői által megígért baráti segítség. Sz. J. Harmadszor báláznak A tataházi Petőfi Termelőszövetkezetben a harmadik kaszálás után bálázzák a lucernát. A hatszáz holdnyi lucernatelepítés holdanként huszonnégy mázsa széna- értéknek megfelelő takarmányt adott. (Pásztor Zoltán felvétele.) Hogyan alakul a megye gyümölcs- és zöldségpiaca ? i. A piaci árak befolyásol­ják az emberek hangulatát. Rendszeres beszédtéma: mi­ként alakul a zöldség- és gyümölcsfelhozatal, van-e elegendő e fontos, minden­napi élelmezési cikkekből? Hazánkban a gyümölcster­melés mennyisége az utób­bi három évtizedben több mint háromszorosára nőtt. Megyénkben a korszerű te­lepítések mind nagyobb mennyiséget adnak. Az idén néhány gyümölcsféléből jó termésre lehet számítani. Tavaly az aszályos eszten­dő miatt kevés volt a gyü­mölcs. összesen mintegy 8 ezer vagon volt a termés a megyében. 1967-ben ennek csaknem kétszerese, 15 ezer vagon. Az idén az előzetes becslések szerint eléri a 20 ezer vagont. Űjabb nagy­üzemi telepítések fordulnak termőre. Kevés a burgonya A zöldségesek vetésterü­lete alig változik. Az el­múlt évhez képest mintegy ezer holddal emelkedett az idén. A megyei összesítések szerint 30 ezerről 31 ezer holdra. Tavaly a megyében az összes zöldségtermés — nem számolva a burgonyát — 15 500 vagon volt. Az idén a konzervgyárak, a MÉK, a hűtőházak, a fo­gyasztási szövetkezetek, 17 337 vagonra szerződtek. A terméseredmény ennél több lesz, hiszen a termelő- szövetkezetek saját stand­jukon is jelentkeznek zöld­ségfélékkel. Külön említést érdemel a burgonya vetésterületének a csökkenése, amely igen nagy mértékű. Ennek több oka van. Elsősorban gazda­ságossági szempontból ha­nyagolják el a mezőgazda- sági nagyüzemek a terme­lését, de közrejátszik a faj­taleromlás is. Az idén a kedvező időjárás következ­Növekvő felhozatal Az utóbbi hetekben egy­re növekvő árumennyiség jellemzi a piacot Ez első­sorban a kedvező időjárás eredménye. Tavaly ilyenkor az aszály miatt kevesebb és drágább volt a zöldség és a gyümölcs. Az idén alacso­nyabbak a fogyasztói árak, a kereslet és a kínálat tör­vényeinek érvényesülése kö­vetkeztében. A zöldség-, gyümölcsfel­vásárlást és ellátást legna­gyobbrészt jelenleg is a Szövetkezetek Megyei Érté­kesítő Központja, a MÉK végzi. Az idén is bővítette a bolthálózatot, és nemcsak a városokban, hanem a na­gyobb községekben is több új elárusítóhelyet nyitott. Tavasszal nagy erőfeszítése­ket tett a zöldség- és gyü­tében jó termés várható, és az üzemek megtalálják szá­mításaikat. Hosszabb távon azonban nem tartható a je­lenlegi vetésterület, amely mintegy 40 százalékkal ala­csonyabb az előző évekénél. Az úgynevezett több csa­tornás értékesítés bevezeté­sével javult a lakosság el­látása, több áru nagyobb választékban jelentkezett a piacokon. Még mindig elég­telen azonban egyes helye­ken az ellátás, akadozik a gyümölcs-, zöldségfelhoza­tal. mölcsellátás megszervezésé­re. Nehezítette a helyzetet, hogy a megyében egy-két termelőszövetkezet foglalko­zik korai zöldségfélék ter­melésével. Emiatt az ubor­ka, paprika nagyobb részt Csongrád és Békés megyé­ből, az ottani nagyüzemi kertészetekből került hoz­zánk. A megyében csak a hónapos retket termelték na- gyob mennyiségben Kiskun­félegyházán a nagyüzemi kertészetekben, és a háztáji területeken fóliasátor alatt. Miért nem Vizsgálatot érdemelne, hogy miért nem foglalkozik több termelőszövetkezet ná­lunk korai zöldségtermesz­téssel. A tiszakécskei Üj Élet példája bizonyítja, hogy érdemes törődni az üzemág fejlesztésével. Két­ségtelenül az is közreját­szik, hogy a közös gazdasá­gokban nem állnak rendel­kezésre olyan számítások, amelyek bizonyítanák a fó­lia alatti termesztés elő­nyeit. Több tapasztalatcsere zajlott le e témakörben, azonban nem érték el azt az eredményt a rendező szervek, amit várhatnánk egy-egy ilyen üzemi láto­gatástól. Állami gazdasága­inkban pedig jóformán egy­általában nincs nemcsak ko­rai, hanem általában zöld­ségtermesztés. A napokban a kiskunfél­egyházi piacon jártunk. Az itteni tapasztalatokról a holnapi számunkban szó­lunk. (Folytatjuk.) Balatoni borkóstoló Bács megyei szívélyességgel Balatonszéplak-Felső A tó irányába indulva alig távolodunk pár lépésnyire a kedves, sárga állo­másépülettől, a kertes-lombos villák mögül máris a Balaton égkékje mosolyog ránk. Ekkor már „nyakig” szabadsághangulatban vagyunk. Ez már nem civil világ, itt az a feltűnő, ha nem shortban, fürdőruhában, színes, könnyű napozóban sétafikái az ember. A nyak­kendőig szalonképesen öltözött férfit kinézik innét; mi a csudának idézi megjelenésével a szürke hétköz­napokat? Mikor olyan könnyed-vidáman ünnepi ez az üdülővilág. Persze a hölgyek rém tehetségesen gondoskodnak néznivalóról a fürdődivat „elenyésző keretei között” is. Bájosak, csinosak. Direkt zavarja az embert, ha a minduntalan előbukkanó autócsodák megbámulására is vesztegetni kell az időt, mikor élő csodákat is ta­nulmányozhat. Mennyi ragyogás, kavargó játéka szí­neknek, formáknak, napfény aranya, lugasok zöldje, bikinik egzotikuma. Hova nézzen az ember, melyiket szeresse?... Mikor onnan balfelől mennyei illatok is zargatják. Lángos, kolbász! Nyomás! Ezt nem lehet kihagyni. Mint ahogy bősz csikorgással itt stoppolt le az az élénkpiros csehszlovák terepjáró autó is, hogy fekete szakállas, trópusi neglizsés utasai mint mohó bennszülötek szánjanak meg két négyzetméternyi te­rületet a sort állók társadalmában... Aztán franciák. lengyelek, olaszok. Ez utóbbiak szeme olyan hálásan csillog a barnasárga lángoskorongok fölött, s olyan jóízűen kanyarítják körül zsíros szájukat a nyelvük­kel, mintha most fedezték volna fel, mi a legjobb falat a világon. Jóllaknánk már a látvánnyal is. de pont mi, hazaiak zsugoriskodjunk?! Lángososné, aranyvilág, két pár fokhagymás-zsíros sült kereket — ide az asztalra! Feleségem, s a gyerek is átveszi az olaszok módszerét: kidülledt szemmel esik mindkettő a lángosoknak. Te­hát én se maradhatok le a nemzetközi vetélkedőn. Atyaúristen, de hisz nem mehetünk el gyáván, meg­futamodva a kolbász kihívása elől sem. Nosza be egy forró, sistergő adag! S milyen megváltás, hogy e nyilvános közétkeztető bódéintézmények végén ott áll az a kedves, drága, aranyos, alumínium hullámlemezből készült pavilo- nocska. Aranyos nyitott pultján ugyancsak aranyos boroskancsókkal — egyiknek a tartalma csábítóbb, mint a másiké —. kristálytisztán csillogó talpas és mélyhasú poharakkal. Ugyan, miféle borokkal vendégeli azt az özön szomjas férfit, nőt az a fiatal és idősebb fehérköpe­nyes hölgy? Tátva marad a szám, ezért tudom olyan nehezen közölni az asszonnyal: — Nézd, jól látok?! Aszongya: Tiszakécskei Szabadság Mg. Termelőszö­vetkezet borkóstolója... Ott olvasd az oldalán!... Micsoda cuppogással ízlelgetjük a hazai nedűt a Balaton partján, ahol a Bács megyei bornak a nehéz somogyi borokkal kell megmérkőzniök — a többi közt. A találkozást még egy pohárral ünnepeljük. Va­gyunk vagy kéttucatnyian — érdekesek a decis-kétde- cis poharakkal egymásnak tisztelgő csoportok, ugyan­csak nemzetközi összetételben. Mikor letesszük a po­harat, hogy észrevétlenül eltűnjünk — persze már fi­zettünk —, szíves szavak szállnak utánunk. — Kedves egészségükre! — mondja a két hölgy. — Te — nem gondolod, hogy felismertek bennün­ket? — súgom az asszonynak. Ilyen barátságosan, ilyen melegséggel nem szokták mondani máshol... Egyálta­lán nem is szokták... Biztosan láttak már engem Ti- szakécskén — riporterúton ... Aztán tizenvalahány nap alatt meggyőződhettünk, hogy Pál Józsefné — ő az idősebb — és Jóljárt Mi- hályné nem ismer minket. Mindenkihez ilyen őszintén kedvesek, mosolygósak, készségesek. Az üdülés utolsó napján tártuk fel kilétünket a Bács megyei — tisza­kécskei — borok két kiváló propagátorának. Négy esztendeje, mindig június 7-től szeptember 8-ig, „tart­ják itt a frontot”. A pavilon végében, függönnyel ket­té osztott kis fülkében laknak, főzőcskéinek, s reggel 9-től este 10-ig szolgálják ki a látogatókat. Naponta 1—1,5 hektolitert mérnek ki, egész idény alatt több mint 100 hektót. S a vendégek hűségesek. Lengyel, cseh, jugoszláv, német, olasz nyaralók évről évre visz- szatérnek. Sokuk első útja ide vezet: ők adják-e most is — és ugyanolyan jó bort, mint tavaly, meg azelőtt? Legutóbb vendéglátós emberek végeztek egy kis fel­mérést. Megállapították: a Balaton végétől Zamárdiig — ameddig vizsgálták — a tiszakécskei borkóstoló csinálta a legnagyobb forgalmat. (Ha belegondol az ember: milyen hosszú a Balaton-part, mennyi jó arany­homoki bor elfogyna azon még több hasonló kóstoló­ban.) Természetesen a bor minősége mellett nem kevésbé jó „cégér” a két asszony kedves vendéglátása. Csak Úgy — „nem újságba” súgták meg: azokban a napokban egy belker ellenőr inkognitóban vásárolt náluk. Öt is nagyon kellemesen érintette, milyen szív­ből jövő barátsággal foglalkoznak a vendégekkel. Tá­vozásakor mutatkozott be. s azzal búcsúzott, hogy szó­beli dicséretét hivatalos írásbeli elismerés fogja követni. Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents