Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-23 / 168. szám

MM. Julias 23, szerda

5. oldal

Múzeumi

előadás

gyógyszerészeknek

Dávod kincse

A gyógyszerészet történetével szervezett formában csak mostanában kezdtek el foglalkozni. Ennek egyik eredményeként országszerte létesülnek patikamúzeumok meglepően szép és értékes anyaggal. Kecskeméten Is össze van már gyűjtve' egy megyei múzeumot kitevő anyag, mely egyelőre a Gyógyszertári Központban kapott helyet. A lelkes gyűjtők nem múzeumi szakemberek, hanem szakmájukat szerető gyógyszerészek. Ezért a Budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeum munkatársai múzeológiai továbbképzéssel siettek segítségükre. Képünkön dr. Pataky Zoltán „Kerámika, tekintettel a magyar gyógyszerészeti edény- zetre” címmel első előadását tartja.

Pontosan ötven esztendővel ezelőtt a pécsi uradalom dávodi majorjában kutat fúrtak, hogy legyen vize az Intézői lakásnak és jusson belőle az istállók tartályaiba is. Egy kifolyó szabadon maradt, a majori cselédség onnan hordta az ivóvizet.

Évtizedekkel később dr. Bruszt Pál fogorvos, jelenleg a bajai kórház főorvosa észrevette: a major lakosságának fogazata feltűnően ép, alig van közöttük szuvas fogú ember. Magánszorgalomból vizsgálatokat végzett és megállapította: a kút vize erősen fluor tartalmú, ami gátolja a fogszuvasodást. Dr. Bruszt Pál tanulmányt is írt észleleteiről.

A 38 Celsius-fokú gyógyvíz — most már nevezhetjük annak — pedig percenként 70 liter mennyiségben csordogált tovább, alig vette valaki gyógyító hasznát. A környéken lakó 500 ember ivóvízéül szolgált csupán.

1958-ban az Országos Közegészségügyi Intézet megállapította: a dávodi

víz kiválóan alkalmas reumatikus bántalmak és női betegségek gyógyítására. Kincset fedeztek fel tehát, amelynek hasznosítása érdekében — pénz hiányában — sajnos, sokáig

nem történt semmi. Hacsak annyi nem, hogy a kút mellé építettek egy 25 négyzet- méteres pancsoló medencét.

A község vezetői azonban nem nyugodtak bele. Széles körű mozgalom indult, s a bajai járás valamennyi községe, továbbá a megye és a járás is — teljesen önkéntes alapon — összeadták a pénzt, összesen kétmillió forintot, az Országos Vízügyi Hivatal is hozzájárult 320 ezer forinttal. És az eredmény: gyógyfürdő-avatásra készülnek Dávodon.

Gál József vb-el nőkkel és Simon Jenő vb-tit- kárral együtt végigjártuk a fürdőtelepet, amely lázas munkáról árulkodik. Hatalmas földkupacok, szerteszét iramló kanálisok, a mélyükben vízvezetékcsövekkel, frissen betonozott vízmedencék, no és a háttérben egyemeletes öltözőépület: így fest jelenleg az új gyógyfürdő.

— Augusztus első hetében nyitni szeretnénk, — mondja az elnök. — Ez a rendetlenség akkorra eltűnik, ígérik az építők.

Nemrégiben új kutat fúrtak a régi mellé, amelynek vízhozama percenként 210 liter, de ez a teljesítmény szivattyú segítségével 500— 600 literre fokozható. íieg7M- ezer házszámtáblát vásárolt Baja

A Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás történetében első ízben szerepel a bemutatón mezőgazdasági termelőszövetkezet. Az orosházi Dózsa Tsz műanyagüzemének termékeit vitte Szegedre. A gazdaság két éve létesítette ezt a melléküzemágat, amelynek gyártmányai közül a legtöbbet a mezőgazdaság használhat. Ilyenek az állatok egyedazonosítását szolgáló füljelző lapocskák. Alkalmazásukkal megszabadítják a jószágokat a korábbi „inkvizí- tori” módszerektől, amikor a törzskönyvi számokat belesütötték az állatok bőrébe. Legújabb gyártmányuk a színes műanyag házszámtábla, amely rugalmasabb, rendkívül időtálló. A tsz ezeket tízéves garanciával hozza forgalomba. Eddig Baja városnak 74 ezret adtak el.

Készételeink külföldi sikere

Hazaérkeztek Csehszlovákiából a TE- RIMPEX szakemberei, akik mint a magyar kiállítás szervezői részt vettek a közelmúltban lezajlott EX PLZEN nemzetközi gasztronómiai kiállításon. A TE- RIMPEX a szalámin, kolbászon és különböző konzerveken kívül elsősorban a készételeket kívánta megismertetni. A kóstolón 10 féle készételt ízleltek meg a meghívott szakemberek, s ebből a székelygulyás, a bakonyi sertésborda, a kolozsvári rakottkáposzta már ismert Csehszlovákiában, míg a többi — köztük a kapros mártásos marhaszelet és ugyancsak kapormártással együtt tálalt húsgombóc, a hargitai sertésszelet, a sertés- és marhapörkölt először mutatkozott be és aratott sikert

építették a gyulai várfürdő pontos mását, vagyis két

— egyenkint 250 négyzet- méteres, ülőpados —• medencét és egy 100 négyzet- méteres gyermekpancsolót. A kút a három medence ellátására, az állandó vízcserére kellő víztömeget ad.

Elmondják a község vezetői: amint híre ment a fürdő létesítésének, óriási érdeklődés indult meg a környék parcellázása iránt. A Dunai Vasmű műszaki kollektívája társadalmi munkában készítette el a környék rendezésének tervét. Nagy segítséget adott a tervezéshez a két helyi termelőszövetkezet: az

Augusztus 20. és a Rákóczi. Hozzájárultak az építéshez is, háromezer köbméter követ, homokot, kavicsot fuvaroztak a helyszínre.

A jelenlegi tervek szerint 200—220 — egyenkint 50— 60 négyszögöles — teljesen közművesített telket bocsátanak áruba a magánosok részére, a vállalatok pedig

— eddig mintegy 40-re számítanak, köztük elsőnek a Dunai Vasműre — 100

négyszögöles parcellát kapnak. A fásítás őszre megindul, a vendéglátást a Rákóczi Tsz oldja meg, 100 személyes csárdát épít és saját halastavából látja el a nyersanyaggal a konyhát. A távlati tervek szerint a Bajai Állami Gazdaság is részt vállal majd a fürdő ellátásából.

A fürdő avatását — mint már írtuk — augusztus első hetére tervezik. Elsőként a Dunai Vasműből 50—60 főnyi vendégsereg érkezik, őket fizetővendégként egyelőre magánlakásokban helyezik el. Ha a gyógyvíz hatása megfelelő lesz, a Vasmű kétszintes üdülőt épít a telepen. Udü- lőházak építését tervezi a többi, eddig jelentkezett vállalat is.

Kincshez jutottak Dávodon, amelyhez — a község fejlődését illetően — nagy terveket fűznek a község vezetői. A fürdő olyan területen fekszik, hogy a fejlesztésnek, bővítésnek semmi akadálya nincs.

Balogh József

Három lépés a politikáért

A HIVATÁSOS politikusok leginkább csak alkalmi vendégként fordulnak meg egy-egy szocialista brigádban, de ez igazán nem lehet akadálya a politizáló mikrocentrum kialakításának. Néhány brigád ugyan tagjai között tudhat még parlamenti képviselőt is, pártbizottsági és pártvezetőségi tagot, szakszervezeti vagy ifjúsági vezetőt. Ezeknek a brigádoknak csakugyan köny- nyebb. Köztük van X, vagy Y elvtárs, aki szükség esetén ismerteti, megmagyarázza, vagy ha kell, helyére teszi mindazt, ami egy ilyen kis közösségben szóba kerülhet. Választ igényelhet. De mit tehetnek azok, akiknek nincsenek „saját termésű politikusaik?” „Ugyan kérem, ez csak nem probléma, nálunk a politikához és a futballhoz mindenki ért” — válaszolhatnak egyesek. E megállapítást természetesen nem vehetjük komolyan, de segítség hiányán valóban nem múlhat és indokoltan hisszük, hogy nem is múlik a dolog.

„Szépen néznénk ki, ha még ennyit sem nyújtanánk brigádjainknak” — fakadhatnának ki joggal a munkahelyek pártszervezetei. De hogyan jelentkezik a segítség, ez már nem mindig ilyen egyszerű.

KEZDŐDIK azzal, hogy az emberek többnyire nem nagyon szívlelik az előre beprogramozott politizálásokat. Sok buzgó propagandistát lehangol, hogy szépen, szabatosan, jó előre kidolgozott és tervbe foglalt témák iránt gyakran a szocialista brigádok tagjai is érdektelenek. Ám lenne csak közöttük az előadó, amikor hallgatókból alkalmi előadókká válva szinte hajbakapnak egy- egy újságcikken, televíziós vagy rádióriporton. Örömmel győződhetne meg arról, hogy ugyanazok az emberek, akik esetleg tisztelettudóan végigbóbiskolják előadását most egymás szavába vágva kérdeznek,

Vincze György:

ÚT A

pokolból

9.

Magdinak szörnyű volt ilyen állapotban viszontlátni férjét. Ezt a vásott külsejű, önmagából kivetkőzött embert. Arcának összetört- ségében, ruhája gyűrődéseiben benne volt az alkoholisták lényege.

— . Haragszol? — kérdezte Korompai.

Az asszony nem válaszolt. A szobába ment és tiszta, vasalt öltönnyel tért vissza.

— Tedd rendbe magad, vedd fel ezt a ruhát — mondta parancsolóan, majd hozzátette: — Itt volt érted Bakó.

— Itt volt? — kapta fel fejét.

— Itt, és hívott, menj dolgozni.

— Mit mondtál neki?

Az asszony nem válaszolt.

— Mit mondtál? — kérdezte követelőén.

— Mit mondhattam? — Mondtam, hogy nem tudom hol vagy.

— Miért kellett ezt megmondani? Miért nem mondtad például, hogy családi

ügyben sürgősen el kellett utaznom.

— Hazudni senki kedvéért nem tanulok meg.

— Na jó — mondta jelentőségteljesen Korompai. Közben levetette magáról a gyűrött ruhát és öltözködni kezdett. — És még mit kérdezett Bakó?

— Nem kérdezett semmit ... Én mondtam el, hogy nem bírom tovább. Térítsenek észhez. Talán még nem késő.

Korompai félig húzta fel a vasalt nadrágot, aztán megállt az öltözködéssel és a székre vetette magát.

— Szóval kiadtál, mint az idegent.

— Nem adtalak ki. Ha ezt tettem, akkor a te érdekedben tettem. Különben azt csinálsz, amit akarsz. Miattam úgy rendezed az életedet, ahogy jónak látod.

Az asszony szavai keményen, határozottan koppan- tak Korompai kóválygó tudatában. Erőtlen volt ahhoz, hogy bármit mondjon. Most érezte csak igazán azt a gyengeséget, amit az alkoholista érez az átvirrasztott éjszaka után. Ügy vélte, izmainak minden rostját szétáztatta a konyak és most annyi ereje sincs, hogy szembenézzen önmagával.

— Akkor nem megyek többet dolgozni — jelentette ki és a szobába indult. A bevetett ágyon felhajtotta a paplant és lefeküdt. Gondolatai szabadjára engedve csapongtak. Sorra vett minden lehetőséget. Legjobban attól félt, hogy ez az eset leleplezi, vagy legalábbis kiindulópontot nyújt leleplezéséhez. Fáradtnak érezte magát, de a felelem nem hagyta aludni. Forgolódott az ágyon és remegett az elébe vetült szégyentől, amely akkor következik be, ha minden kitudódik. Sőt, nem egyszerűen szégyenről van szó. Hiszen a vállalatnál köztudott, hogy Korompai szigorú bírálója a trehányságnak és az elv- telenségeknek.

Ezek jobban foglalkoztatták, mint egy esetleges fegyelmi, ami nincs kizárva, hiszen Bakóval is szembekerült néhányszor. Igaz, akkor még önmagát is szigorú

mércével mérte. Most azonban már olyan könnyű fajsúlyú, hogy semmi joga többé számon kérni az emberi hibákat. Most Bakó is alkalmazhatja vele szemben a szigorú mércét és akkor többé már senki.

Végül kimerültén elaludt, csak reggel ébredt fel. Megnézte a vekkert, hat óra volt. Felesége még aludt Felült az ágyban és most — noha nagyon kábult — tisztább fejjel gondolt végig mindent. Aztán határozott. Bemegy és elmond mindent Bakónak. Azt, hogy régóta összejátszik a parasztokkal. Mindezért vállalja a felelősséget, csináljanak vele azt, amit megérdemel. Ahogy ezeket végiggondolta megkönnyebbült Ismét tisztának érezte magát. Hangulata is jobb lett, fütyörész- ni kezdett, úgy ment a konyhába mosakodni. _ A tűzhelyen lábas volt, benne káposztás kocka. Villát vett elő és belefalt. Így hidegen is nagyon ízlett. Leült a székre és jócskán evett. Elmenőben cédulát hagyott az asztalon.

„Nagyon finom volt a tészta, délután időben jövök.”

Ment az utcán, révetegen lépkedett. Gondolatban végigélte azt a helyzetet, hogy beállít Bakóhoz, előadja mindazt, ami lelkiismeretét terheli és megújulva kijön tőle. Ahogy ismételgette magában ezt a jelenetet, egyre jobban félt.

Hiszen nem is olyan egyszerű. Nem csupán botlásról van szó, amit önkritikával el lehet intézni. Több ezer forintot kapott a parasztoktól és szinte felmérhetetlen az az összeg, amellyel — a hamis osztályozás révén — becsapta az államot.

A kedélyes bátorságot mind jobban kiszorította belőle a félelem. Amikor a keresztutcához ért, újra azon tanakodott, hogy be sem megy, lesz, ami lesz. Esetleg felmondanak neki és kész. Keres másik munkahelyet, de nem hurcoltat- ja meg magát. A börtön jutott eszébe. Ettől remegett. Magában beszélni kezdett.

— Nem, ezt mégsem lehet. Nem rohanhatok önként a börtönbe. Ha nem megyek be, legfeljebb kirúgnak. Ez lehet minden. D soha nem derül fény a csalásra. Na, kirúgnak ... Akkor kirúgnak.

(Folytatjuk)

vitáznak, jól vagy rosszul állás tfoglalnak.

Lenne csak köztük! De hát miért nincs? Ha nem is állandóan — mert ehhez talán az ország összes előadója is kevés lenne —, legalább időnként. Olyankor, amikor erre is ideje jut az előadónak, kedve és igénye a brigádnak. Szóval, amolyan programon kívüli — de azért mégis rendszeres — spontán beszélgetésekre gondolok, ahol egyszerre lehetne mindenki előadó is, mag hallgató is. Szőnyegre kerülhetne itt minden, ami az embereket érdekli, foglalkoztatja.

A PARTSZERVEZET azzal teheti meg az első lépést, azzal kezdheti a segítséget, ha legalább többkevesebb rendszerességgel, gyakorlott politikusokat küld, de még jobb, ha az ott dolgozók közül nevel a szocialista brigádoknak. Nem okvetlenül valami nagy kaliberű fenomének- re kell gondolnunk, hanem olyan felkészültségű emberekre, akik tájékozottságuk, műveltségük, józan politikai érzékük, vitakészségük és bátorságuk révén képesek jó értelemben vett politikai hangadókká, szóvivőkké válni, a brigádban és a brigád körül az állandó politikai közvéleményt kialakítani.

NEM VITAS, hogy ha ütőképes politikai szóvivőgárdát sikerül kialakítani, akkor minden a tájékozottságukon és tájékoztatásukon múlik. Ez lehet tehát a második lépése a segíteni akaró pártszervezeteknek.

Persze, teljesen igaza van azoknak, akik azt mondják, hogy csak kellő tájékozottság esetén képesek a mélyebb, az emberek számára kevéssé ismert összefüggések tolmácsolására, magyarázására és minősítésére. A kis- és nagypolitikában nincsenek és nem is lehetnek titkainak. Egyébként is az emberek nem az állami és katonai titkokra kíváncsiak, hanem azokra az eseményekre, okokra és okozatokra, amelyek körülöttünk, vagy a nagyvilágban zajlanak, amelyek így vagy úgy hatással vannak életükre, sorsukra.

ÍME TEHAT a pártszervezetek harmadik lehetséges segítő lépése. Figyelemmel kell kísérni, hasznosítani a szocialista brigádokban és brigádok körül kialakuló politikai közvéleményt. Másszóval: választ kell keresni, igényelni és adíii mindazokra a kérdésekre, amelyek — legyenek akár kényesek akár kevésbé kényesek — a közvéleményt foglalkoztatják. A tapasztalatok hasznosítását illetően pedig érdemes arra gondolniuk a pártszervezeteknek, hogy működési területükre vonatkozó elhatározásaiknál, közelebbi és távolabbi terveik kialakításánál stabil támpontot nyújthat számukra a brigádok mindenről tudni akaró, mindenről állástfoglaló szocialista módon dolgozó és politizáló közössége. A politika így termékenyítheti, színesítheti meg a szocialistává váló emberek életét, s az életet így kötheti a valóságnak megfelelően a politikához.

Gy. z.