Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-22 / 167. szám
Milyen lett volna szemes fül tanúnak lenni Co- lombus vagy a többiek nagy felfedező útjain? Velük együtt nézni szembe a minden pillanatban új és jelen lehettünk, amikor az emberiség első két küldötte a holdkomp kabinjában megszüntette a nyomást, kinyitotta járműve ajtaját, néhány lépcsőnyit ről lépésre előrehaladó, kitartó munkájára. A távoliból, 400 ezer kilométernyire a helyszíntől, távcsövek segítségével Galilei óta már sokszor részEmber a Holdon. Mintegy 70 mm-es, szárazjéggel (szénsavhóval) hűtött szkafander védi a kozmikus sugárzástól és a 130—ISO fokra is felmelegedő környezet hatásától. Az Apolló „anyahajójának” belseje a falat beborító műszerekkel, jelzőkkel, kapcsolókkal. öj veszedelmeket, kalandokat és szépségeket nyújtó, félelmetes és titokzatos ismeretlennel? Előretörni a világ — helyesebben a Föld — még felderítetlen i'észeire, előre nem is sejtett célok felé. Ma nemcsak kortársai, hanem szinte közvetlen, egyidejű szem- és fültanúi vagyunk az első idegen égitest, a Hold meghódításának. Szinte mindannyian leereszkedett és rátette libát a Hold felszínére. Hogy azután e páratlan landolást ismét megkísérelje és megvalósítsa majd az űrhajók — Hold-hajók? — egész sora. Az első holdutazás nem a vak-ismeretlenbe vezet, hanem mintegy felteszi a koronát múlt századok csillagászainak és az utóbbi évtized űrkutatóinak lépésletesen tanulmányozták a Hold felénk első oldalát A Föld körüli térség, a Hold és a világűr megismerésére és meghódítására 1957. október 4-én, az első szputnyik fellövésével jutott új, minden eddiginél hatásosabb eszközhöz a tudomány. Ennek hib-bip jeleit a rádión hallgatva lettünk először fültanúi a világűr meghódítására tett első lépéseknek. A szputLevált a holdkomp a parkolópályáa keringő anyahajóról, amelynek pilótája mintegy 15 kilométer magasságból így látja a Hold felszínét nyikok segítségévei hamarosan az is bebizonyosodott, hogy az élővilág magasrendű képviselője, melegvérű gerinces állat — Lajka kutya — is elviseli az űrutazás viszontagságait, s napokon keresztül lényegesebb nehézség nélkül élhet az űrtiajóban. A Hold közvetlen kutatásának első eszközei az önműködő műszerek hosszú sorát feljuttató és telemet- rikus úton hiteles jelentéseket szolgáltató űrszondák voltak. Elérhetővé akkor vált a Hold, amikor a szovjet Luna—2 1959. szeptember 13-án a Maré Im- briumnál a felszínére csapódott. A Földünkről láthatatlan Hold-oldalt a Luna—3 fényképezte le 1959. október 7-én, majd 1964. július 28-án az amerikai Ranger—7 sugározta az első tv-f el vét eleket, közvetlenül becsapódása előtt. Az első sima holdraszállás 1966. január 31-én a Luna—9 érdeme, és egyben ez közvetítette az első helyszíni felvételeket is a Földre. Az első talajvizsgálatokat a Luna—13 végezte el a Holdon 1966. december 21-én, s hozzá hasonló eredményeket jelentettek az amerikai Surveyorok is. A Luna—10 volt a Hold első mesterséges holdja, az amerikai Lunar-Orbiterek pedig a Hold körüli kertngé- Államok fiainak, s nem a fősük ködjen tv-közvetítést kés és imperialista körök adtak. A szovjet Zond—5 ismert politikájának druk- és 6 a Hold megkerülése kólánk. Az első lépés a Holdon az úgynevezett holdpapucsban. Egyik lábával még a komp talapzatát alátámasztó tálcán áll az űrhajós. Az egész emberiség győzelme ez — melyet még Tanulság is lehetne... LENYÜGÖZÓr egyben nyomasztó is a feladat: úgy írni cikket a csodálatos eseményről, hogy az — ha csak egy parányit is — méltó legyen az élményhez. Amely ugyanazokban az órákban a földgolyó minden pontján odanyűgözte az Embert a televízió képernyője elé. (Már ahol van televízió, mert ha ugyanez az Ember rá is tette a lábát a Holdra, itt, ezen a megpróbált sártekén még nem tud adni minden testvérének — nemhogy televíziót, de százmillióknak kenyeret se mindig.) Csodálatos volt az Ember, aki mint az anyaméhből előgyámoltalankodó csecsemő, harmatgyenge mozdulatokkal, költőien áttetszőén — ha úgy tetszik — ott — minden földi rossztól tisztán — kezdte tanulni a járást Volt abban sok-sok megható, hogy Armstrong olyan sokáig fogta még a holdkomp létráját, az utolsó tárgyat, ami még — számára, számunkra — onnan a messzehagyott földanyáról való... Aztán saját lábára állt, járt. Ö is, Aldrin is... És amikor ugrálni kezdtek! Azokban a szellemkönnyű mozdulatokban mennyi öröm, játékosság volt, — nem csupán a „lecke”: ismerkedni az ottani gravitációval. HARCSAK minden földi ténykedésbe — Európában, az USA-ban, s máshol — az a megrendítően fiatalos öröm menne át, amely ezekben a történelmi órákban minden tudni vágyó, tisztességes, jobbra törő embert eltöltött. Csodálatos! — mondjuk arra, amihez már a legkisebb köze sincs a csodának. Sőt — a holdralépés most már nemcsak a Földről, hanem a világűrön is kívül űzött minden csodát, az anyag — a világ — felett „uralkodó” istenséget, világszellemet. De az a csodaűzés nem egyedülálló, első tette korunknak. Betetőzése annak, amit a szovjet Gagarin tett: a Föld tojásburkából ő nyitott elsőként utat az Embernek — a nagyobb, a végtelen szabadság irányába. Szabadság, szabadság... Az Ember a Hold anyagát mor- zsolgatja ujja közt, de még „idelent” nem tudta végleg megoldani, hogy a földet mindenütt azok pergessék sajátjukként kérges tenyerükből, — akik azt megművelik. S hiába nem akar ünneprontó lenni az ember, az is eszébe jut, hogy amikor a holdralépés magasztos élményének adta át magát — a tv előtt, — a rádió a vietnami vérontás, a Közel-Kelet rettenetéiről szólt... MERT HA" az öreg Föld nyűgéből ki is szabadította magát az Ember, még ott tart, hogy félnie kell: nem kerül-e sor arra a végzetesen őrült gombnyomásra, amely az emberi munka, tudás e nagy sikerét — mindenestül megsemmisíti?! Ügy, hogy 1969. július 21-re senki és semmi nem emlékezne többé a világegyetemben. Mert hisz a Hold csak kihűlt égitest, s kinek „mondhatná” el, hogy homokjában azok a változások az Ember lábnyomától eredtek? Csak jönne meg az emberiség csökönyös, ártó hányadának is az esze ... Reméljük, a Holdra szállt Ember, a bátor úttörők példája a „másik oldalon” is intenzivebb gondolkodásra sarkall mind többeket, azok közül, akik eddig — ha nem rontottak is, de — fülüket bedugták a történelem nagy parancsa előtt. Hogy olyan egyszerű lenne megérteni: ha az Ember erre képes, szégyene minden, ami még mocsok itt a Földön: az éhezés, a más népek pusztítása, a butaság... Ó, ha ezt — hogy akarni kellene és sok minden egyszerűvé, magától érthetődővé válna — ott a mostani sikert kivívó nagy Amerikában is belátnák!... Akkor hogy ösz- sze lehetett volna ezt a világűr-történelmi eseményt olyan földi történelmi aktussal kapcsolni, mint egyetlen nagy hadparanccsal ezen a napon: a holdraérés óráiban örökre véget vetni a vietnami háborúnak... Aztán a többi is könnyű lenne. A nagy Amerikához ez lett volna igazán méltó — ezen a napon. Tóth István után visszatért a Földre. A „felderítések” során bebizonyosodott, hogy az _ ember bátran vállalkozhat so^ mas nagyszerű, tudo- a Hold megostromlására. mányos eredmény követ Bátran, de nem minden majd rövidesen, kockázat nélkül. Sok műszer pontos működése, az előre kiszámított tényezők egybevá- gása, emberi bátorság, fegyelem és találékonyság kell a sikeres művelethez. Az emberiség figyelme most Földünk bolygója felé fordul. Az első kísérlet, hogy távlatot nyissunk más égitestek felé, most folyik szinte a szemünk előtt. A tudomány nagy diadala ez. Évszázadok megfigyelései, tapasztalatai összegeződnek ebben a vállalkozásban. Kívánjuk, hogy a három amerikai űrutas sikerrel hajtsa végre feladatát. Bár — mint az egyik amerikai lap elítélően írja — Nixon elnök megpróbál személyes politikai tőkét is kovácsolni a három bátor ember tettéből, ez mit-. sem vonhat le előttünk annak értékéből. Tudjuk, hogy kétféle Amerika létezik, s mi most a dolgos, a munkás, a tudós, az építő Egyesült A talajminta vételére különleges eszköz szolgál. A felszínről kiemelt anyagot ezzel helyezte Amstrong a légmentesen zárt tartályba. (A felvétel még a művelet gyakorlása ideién készült.) Ember Járt a Holdon
