Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-20 / 166. szám
4. oldal 1969. július 20, vasárnap FORRÓ MEZŐKÖN Szálló a kastélyban örvendeznek az üdü-j§{ lök: — Végre megjött a|| nyár — sóhajtják és éZ- = vezik a meleg napsugara- j kát, a csillogó vizet.M Ugyancsak örülnek a me-| zők dolgozói. Végre tud-M nak aratni. A föld fel száradt, csökkent a víz-M tartalom a gabonasze-M mekben, megindulhatnak^ a kombájnok. Körutat tettüctk a forr4M mezőkön, a bácskai kör-|| zetben, amely a megye]|| gabonatermésének egy-M harmadát adja. = Friss jelentés Indulás előtt Váradl Albertiéi, a Bajai Járási Tanács V. B. elnökhelyettesével a legfrissebb jelentést tanulmányozzuk. — Az őszi árpa aratását befejeztük. Az előzetes adatok szerint a járási átlag 16,9 mázsa holdanként A takarmánybúza, a kétszeres betakarítása is meggyorsult. Az eddigiek szerint 19,2 mázsa a holdankénti átlag. A kenyérnekvaló búzáról még nem sokat mondhatok. Alig több mint háromezer holdat vágtak le a kombájnok. Az átlagtermés az eddigi adatok szerint 18,4 mázsa. A kemény búzák zöme még hátra van. Arra számítunk, hogy elérjük a 20 mázsa körüli járási átlagot. Megjegyzem, hogy a jégkárok, a szélviharok, a rendszeres esők másfél-két mázsával csökkentették átlagosan a holdankénti termést. Most, hogy melegebbre fordult az idő, a pergés veszélye fenyeget Meleg étel a határban — Sürget az idő, ha most nem sietünk, száz mázsákat veszthetünk — mondják az üzemek vezetői. Mindenütt serényen dolgoznak a kombájnok, nyorhukban a szal- malehúzók, bálázógépek — amelyekből egyre több van a járás nagyüzemeiben —, végül pedig a szántógépek. Eddig mintegy négyezer holdon történt másodvetés. Impozáns látvány ragad meg bennünket a Bajai Állami Gazdaság egyik gabonatábláján. Öt kombájn halad egymás után, vágja a rendet. A termés itt is, mint általában a gazdaság területén, 20 mázsa körül mutatkozik, bár lesznek olyan táblák, amelyek közelebb lesznek a harminchoz. Délben az árok szélén vidáman falatozó gépkezelőkkel találkozunk. Az állami gazdaság valamennyi kerületében üzemi konyhákról szállítják a meleg ételt a mezei munkásoknak. Elmondják a gazdaságokban, hogy csak a hét második felében, szerdán, csütörtökön tudtak megindulni a gépek. Bosszankodik az elnök Szalonnás Mihály, a bácsalmási Petőfi Termelőszövetkezet elnöke mérgelődik. — Két kombájn lerobbant és most csak egy dolgozik. Az egyik gépet saját műhelyünkben meg tudjuk javítani, a másikhoz alkatrész kell. Remélem kapunk és nem lesz nagy kiesés Annál is inkább bosz- szant a dolog, mert el vagyunk maradva. Tavaly ilyenkor már pontot tettünk az aratásra, az idén pedig alig kezdtük meg. Csak az őszi árpát takarítottuk be. Arra a kérdésre, hogy milyen lesz a terméseredmény, már vidámabban válaszol. — Őszi árpából úgy is mondhatnám, hogy rekordot értünk el, mert 28 holdról 29,23 mázsát takarítottunk be holdanként. Tegnap a Libelulla nevű búzafajtát kezdtük aratni, 24,9 mázsát adott átlagban. Most egy viszonylag gyengébb táblán megy a gép, de itt is elértük a 18 mázsás átlagot — És még hátra van a Bezosztája. — Ügy van, hétszáz hold van ebből a búzafajtából, s 19—20 mázsás átlagra számítunk. Leszerződtünk a felvásárló vállalattal 15 Vagonnyi termés saját tárolására, ezért jelentős bérleti összeget kapunk, amit beruházásokra tudunk fordítani. A vállalat is örül a megállapodásnak, hiszen raktározási gondokkal küzd. A járásban számos termelőszövetkezet kötött szerződést a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalattal. Csaknem 900 vagon gabona bértárolására született eddig megállapodás. Bizakodó hangulat Bácsalmáson útba ejtjük a vállalat második számú átvevő telepét. Bauer János raktáros elmondja, hogy az itteni két átvevőhelyre hozzák Bácsbokodról, Bács- bors ódról, Madarasról, Katymárról, Tataházáról és Mátételkéről a gabonát. Most még nincs nagy forgalom, mert eddig keveset arattak. A gabona is nedves volt, tárolásra alkalmatlan. Sajnos, a szárítási lehetőség a termelőszövetkezetekben és a vállalatnál egyaránt kevés. A járásban alig 80 vagon ga- aonát szárítottak eddig. Több nagyüzem a betakarítás gépesítése mellett az egyéb munkafolyamatok mechanizálására is törekszik. A madarasi Béke Termelőszövetkezetben Fazekas Gyula főkönyvelő elmondja, hogy egy szovjet berendezést vásároltak, amellyel megoldják a termés tisztítását. Ók is megállapodtak 100 vagon búza bértárolására és mint ismeretes, tárolni csak tisztított gabonát lehet. Megérte tehát, hogy tisztító- berendezést vásároltak. A legfrissebb jelentések szerint a megyében 1600 vagon étkezési búzát vettek át a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat átvevőhelyein. Ennek felét a bajai járásban. Nehéz az idei aratás. Sok helyen a dőlt gabonával küszködnek, másutt a szempergés veszélye idegesíti az embereket, még mindig magas a víztartalom, nehéz a tárolás, nincs elegendő szárító-berendezés. Igen nagy gondot, körültekintést kíván a termés megmentése. A hangulat mégis bizakodó, hiszen a terméseredmények — az elemi károk ellenére is — jók. Ha a kedvezőre fordult időjárással párosul a jó szervezés, az üzemek összefogása, egymás segítése, akkor sikerre viszik a betakarítást. Kereskedő Sándor Calacz Ignác bácsi, a ^ dunapataji Új Élet Termelőszövetkezet tagja még ismerte Bencze Gábor földbirtokost. — Háromszáz holdja volt. Az egyik darab szőlejét felesben műveltem. Akkoriban sokat jártam errefelé — mutat a kastélyra, melynek parkjában beszélgetünk. Ignác bácsi a perk egyik gondozója. — 1945 után államosították a kastélyt, a tulajdonos emlékezetem szerint 1949-ben halt meg. Később a szövetkezet kezelésébe került az épület. Itt rendezték be egy barabig a baromfitelepet. Most bezzeg olyan szép, hogy alig lehet ráismerni. Valóban, a kastély új Ízlik a borsóleves a kombájnosoknak. köntöst kapott és belül kor-« szerűen, átépítették szállodának. A megyei idegen- forgalmi hivatal kezdeményezésére az országos idegenforgalmi hivatal két millió forinttal hozzájárult az újjáépítéshez, segített a községi tanács, a berendezés egy részét az Űj Élet Termelőszövetkezet adta. Kisebb javításokat is vállalt, amelyeket utólagosan, még a megnyitás előtt kellett elvégezni. V ita volt arról, hogy ' ki hasznosítsa az újjávarázsolt kastély-szállodát. Végül úgy döntöttek, hogy átadják a helyi termelőszövetkezetnek, tíz évre. Két évig nem kell bérleti díjat fizetni a közös gazdaságnak, mivel a megnyitás előtti utolsó simításokban, kisebb hibák kijavításában segített. íme, ez a kastély újjászületésének története. Tizenöt 2—3 ágyas szoba áll a vendégek rendelkezésére, a hajdani borospincében éttermet rendeztek be. Hideg, meleg víz szolgáltatás van. A szálloda alkalmazottai termelőszövetkezeti tagok, vagy azok hozzátartozói. Vezetője Meri élez Bé- láné, a tsz gépcsoport vezetőjének a felesége. — Az ország minden részéből, sőt külföldről is volt már vendégünk; szombat, vasárnap pedig telt házunk van. Most, hogy végre megérkezett a nyár, egyre nő a forgalmunk. A mellettünk levő Szelidi-tő immár országos hírű fürdőhelynek számít — ad felvilágosítást a gondnokasz- szony. Szeretnék egész évben nyitva tartani. Hiszen a szálloda télen is kényelmes pihenést nyújt. Azt tervezik, hogy megszervezik a termelőszövetkezeti tagok téli üdültetését. A Nagykőrösről, Apos- tagról és máshonnan érkezett vendégek elmondják, hogy nagyon jól érzik magukat, hiszen itt minden együtt van: a jó házikoszt, a tiszta levegő és a fürdési lehetőség. Ha ehhez jó idő is társul, akkor igazán nem lehet panaszuk az üdülőknek. —5. —s. Vincze György: ÚT A pokolból 7. Korompai egyre jobban érezte, hogy kezd elázni. Azonban a nyereségvágy hatalmába kerítette, és nem tudott felállni az asztaltól. Meg arra gondolt, hogy ne nézzék holmiféle fickónak, aki nyerés után kilép a játszmából. Mind nagyobb összegek kerültek a bankba, és cserétek gazdát. Korompai rendületlenül nyert. Pedig a szesz már teljesen átjárta tudatát, értelmét vasmarok szorította. Nem is annyira tudatosan, mint inkább be- idegzett mozdulatokkal vette fel az újabb lapokat és őrjöngő röhögéssel dobta ki: — Ez a jó. huszonegy! Este tíz óráig ütötték a blattot. A társaság üres zsebbel hagyta el a Rézfá eánt. Egyedül Korompai volt pénzzel megpakolva. Elindult a kisváros utcáján. Hazafelé vette az irányt és düllöngélve el is jutott a főtérre. Itt aztán meggondolta magát, mert eszébe jutott a reggeli jelenet. A tér csendes volt, kevesen járkáltak. Leült az egyik padra és félhangosan magyarázta önmagának: — Megütöttem. Miért is ütöttem meg? Nem megyek, azért sem megyek haza. Menjen haza az isten... Nem ráznak át a parasztok. Az biztos, hogy nem ráznak át! Főleg ingyen nem ráznak át! A maszek az jó, de a tszcs nem bőt. Azokon egy vasat sem lehet keresni. De le is .minősítem a tszcs-sek dohányát. Rohadjanak meg. kit érdekel... Le se fekszem. Fekszik az isten, az fekszik le. Majd kipihenem magam az alatt a rohadt föld alatt. De nehezen is tud az ember odakerülni. Rohadt világ. Még megdögleni is nehéz... Dögöljön meg az, aki akar. én nem, biztos. Nem is olyan rossz az a Partisné. Jó telivér. Az a piszkos Bakó használgatja. Az is rohadjon meg. Rohadjon meg a világ is. Szédült. Érezte, hogy túl sokat ivott. Lassú esti szél lengedezett. nekitartotta homlokát. Ez jól esett. Ült és figyelte a járókelőket. Egyszerre csak fáradtság és álom vett rajta erőt. Szundikálni próbált, de az elrobogó autók szüntelenül felköltötték. „Mégis csak haza kellene menni” — motyogta. Aztán el is vetette gondolatát. Furcsa érzések lüktettek benne és most először érezte, hogy az otthon már nem otthon többé. Valami megszakadt abban a régi kapcsolatban, ami nem olyan régen még az otthonhoz, a gyerekekhez és a feleségéhez kapcsolta. Sokáig tűnődött. Elkeseredett és felmentette magát. Vádolta és tisztázta tetteit. Olyan érzése támadt a sok gondolat nyomán. hogy menten megbolondult. Felállt a pádról. Nagyon kábult. Lépni próbált, de alig engedelmeskedtek lábai. Erőltette a menést. Sikerült. Éhséget érzett, pedig az utóbbi időben soha nem kívánta az ételt, csak megszokásból evett. Most nagyon éhesnek érezte magát. Valami jót evett volna. Káposztás kockát, sok borssal. Olyan finomat, amilyet felesége szokott főzni. Vékony leveles tésztán sok káposzta ... Betért a sarki büfébe és káposztás kockát kért. Volt. Beletúrta a villát, szájába vette és krákogni kezdett, mert amint belefalt, szét- mállott és szájpadlására ragadt. Dühösen otthagyta és kilépdelt a talponállóból. Belenézett az esti fénybe és vádolva kérdezte magától: — Miért is nem megyek haza? Hülyeség az egész Magdi már rég elfelejtette. Reggel óta sok idő eltelt .. Igaz. tíz óra. Miért menjek ilyen későn? ... Egy ideig tanakodott, aztán mégis elindult hazafelé. Meglepetésére még világosság volt a konyhában. Lopakodva ment az ajtóig és a függöny melletti részen belesett. Magdi a gyerekek cipőit pucolta. Arcán egyhangúság volt Nem látszott rajta jókedv, de elkeseredettség sem. Kis ideig figyelte feleségét, aztán benyitott. Nem köszönt.: Magdi úgy tett, mintha észre sem venné. Ez bosszantotta Korompai! Arra számított, hogy a reggeli pofon után valami mondanivalója lesz. Újságot terített arca elé és úgy figyelte. Az asszony azonban egy cseppet sem zavartatta magát, tovább folytatta munkáját. Sőt, idegességében majdhogynem dudorászni kezdett. A férfi nem bírta tovább a némaságot. Megjöttem — mondta választ követelő hangon. Magdi nem reagált rá Korompai kisvártatva megismételte. — Mondom, megjöttem! Az asszony kivárt, s aztán megszólalt. — Tudom. Azonnal meg- éreztem a pálinkaszagról. Ismét kínos csend lett a konyhában. Csupán a vekker cérnahangú, de fémes ketyegése szakította meg a némaságot. A férfi tehetetlenül forgatta az újság lap- iait és pillantásokat lopott feleségére. (Folytatjuk)
