Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-16 / 162. szám
1969. Július 16, szerda 5. oldat A Jeunesses Musicales világkongresszusa Budapesten NYELVŐR A „popont” Egy faliig egy mérnök Figyelemre méltó kezdeményezés bontakozott ki Szabolcs-Szatmár megyében. A Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett működő településfejlesztési, és községpolitikai társadalmi bizottság „egy falu, egy mérnök” elnevezéssel mozgalmat indított. Ennek az a célja, hogy minden nagy településnek, közös községi tanácsnak legyen egy olyan műszaki aktivistája (mérnök, technikus), aki társadalmi munkában műszaki tanácsokkal segíti a vezetőket a településfejlesztési tervek elkészítésében, az építkezések előkészítésében, és lebonyolításában. Rendkívül értékes eszközzel gyarapodott egy községi művelődési központ. Bácsalmáson a Vörösmarty Mihály nevét viselő könyvtár, a járási tanács jóvoltából a közelmúltban mikrofilm-leolvasó készülékhez jutott. A könyvtár tulajdonában csaknem ötezer mikrofilm van, s ezzel hozzáférhetővé váltak itt azok a régi Bács-Bodrog vármegyei újságok is, amelyekből pedig nagyon kevés helyen találhatók már példányok az országban. Ugyancsak a Bajai Járási Tanács Vérehajtó Bizottságának támogató készségét dicséri, hogy — felismerve a bácsalmási helytörténészek eredményes Július 16-23 kozott Budapesten találkozik csaknem negyven ország 1000 ifjú zenebarátja, s ebben az időben tartja közgyűlését az UNESCO keretében működő Ifjú Zenebarátok Nemzetközi Szervezete. Ez a nagyszabású találkozó erőpróbája lesz az Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezetének. Az iskolán kívüli zenei népművelés eredményeire, s a zenepedagógia sikereire alapozhatták munkájukat a Filharmónia égisze alatt tíz éve megindult ifjú zenebarát klubok. Az Ifjú Zenebarátok Maértékmentő munkáját — lehetővé tette a mikrofilmek elkészítését, és az immár sok kötetes községi krónika számára dolgozó fotólaboratórium felszerelését is tökéletesítette. A gazdag archívum számos diplomamunka megírásához nyújtott az elmúlt években adatokat, s alapvető forrást jelent a különféle vetélkedőkre való felkészüléshez. Az új berendezés a nyári vakációk ideje alatt sem pihen. Épp Magyar Jánosné, a Rákóczi úti általános iskola igazgatója tanulmányozza a készülék segítségével a hely- történeti vonatkozású cikkeket. (Szénási Lászlóné felvétele.) gyarországi Szervezetének múlt év decemberében tartott első közgyűlésén 60 csoportot képviseltek a küldöttek, s a csoportok közül 40 vidéken tevékenykedik. A szervezet mintegy 3000 tagja csepp a zenét szerető magyar ifjúság tengerében, de tagnak csak azok a fiatalok jelentkeznek, akik a zenehallgatáson kívül még valami plusz tevékenységet is vállalnak a muzsikáért. Vidéken akadnak egyetemi konzervató- riumi és zeneakadémiai csoportok éppúgy, mint falusi, kisvárosi közösségek. A nemzetközi Jeunesses Musicales kongresszusának előkészületei még jobban aktivizálták a magyar szervezet csoportjait. Komlón például megrendezték a Baranya megyei csoportok találkozóját. — Győrött a meglevő csoportok újabbak alakítására tettek előkészületeket, s különösen fontos, hogy ifjúmunkások bevonását is tervezik. Miskolcon a Budapesti Zeneakadémia csoportjának tagjai muzsikáltak. A kis zalai község, Lenti csoportja, egy közvéleménykutatásra válaszolva, több, mint 400 kisdiák véleményét gyűjtötte ösz- sze a magyar népdalról és népd alkultuszról. A szervezet fiatal aktíváinak segítsége nélkül a nagy rendezvényt aligha lehetne zökkenőmentesen lebonyolítani. A külföldi delegációk mellett több mint 60 fiatal tolmács teljesít majd társadalmi munkában házigazdái szolgálatot. Több mint húsz városból és községből 150 hazai résztvevőt vár a Jeunesses Musicales világ- kongresszusa. Az események színhelye a MÉMOSZ-székliáz, a Zeneakadémia és a Fészek Klub lesz, egy alkalommal a KISZ Központi Művészegyüttes magyar folklórestjén az Erkel Színház látja vendégül a részvevőket. Lehel György vezényletével és Kiss Gyula zongoraművész közreműködésével játszik majd az Állami Hangversenyzenekar, díszhangversenyt ad három magyar ifjúsági együttes, fellép a Tátrai- quartett, s a műsor gondol a dzsessz híveire is: bemutatja a legjobb magyar együtteseket. A budapesti kongresszust két kiváló vidéki énekkarunk nyitja meg, az első ünnepélyes összejövetelen a Komlói Zenei Általános Iskola és a Győri Zeneművészeti Szakközépiskola kórusa Bartók, Kodály és Bárdos Lajos műveivel köszönti a világ zeneszerető ifjúságát. Az első este megnyitó bált tartanak, amelynek házigazdája Ilku Pál művelődésügyi miniszter lesz, a zárófogadást pedig a Fővárosi Tanács adja majd. Szocialista országban nem került még sor Jeunesses Musicales világtalálkozóra. Budapesten a fiatalok lehetőséget kapnak álláspontjaik ismertetésére. Két nyilvános ifjúsági vitafórumon a Jeunesses Musicales-munka és az iskolai zenei nevelés kapcsolatait beszélik meg 40 ország fiataljai. Ez a téma számunkra különösen előnyös, hiszen Magyarországon az iskolai zenetanítás és az iskolán kívüli zenei nevelés különféle formái harmonikusan fejlődnek. Figyelemre méltó eseménye lesz a kongresz- szusmak a fiatal művészek pódiuma, amelyen fiatal külföldi előadóművészek mutatják be tudásukat. A műsoron ritkán játszott modern művek is szerepelnek. A pódiumra olyan sokán jelentkeztek, hogy' a játékidőt 20—25 percre kellett korlátozni. A Fészek Klub — amely a kongresz- szus idején reggeltől éjfélig otthont ad a vendégeknek — további rögtönzött koncertekre ad majd lehetőséget. Itt fiatal magyar muzsikusok is fellépnek, kötetlen, klubszerű keretben együtt játszanak majd a külföldi vendégekkel. A Fészekben fiatal magyar zeneszerzők műveinek bemutatására is lehetőség nyílik. Móra Ferenc egyik cikkéből idézek. A címe csak egy nyomtatott kettőspont: „Tetszik tudni: mi ez. Mindenki látja: kettőspont. Vagy ahogy a régi világban mondták: popont. Ez a popont maholnap: egyeduralkodója lesz a magyar írásnak. Mint Mózes kígyója a Faraó kígyóit: megeszi a többi írásjelet. Kötözködő ember ezen: megütközhetnék. Azt mondaná: ebbe bele lehet bolondulni. S azt javasolhatná: író urak: mars vissza: az elemibe. Ott tanítják azt a bölcsességet: hova: mikor: milyen: írásjel dukál”. De be is fejezem: az idézetet. Nagy örömömre: nem volt öncélú: mert arra is utal: hogyan lehetne: segíteni ezen az: elharapódzott szokáson. Mi azért: legyünk megértőbbek: ne küldjük vissza: az elemibe vagy az általánosba: ki hol tanult: az írókat, és általában: minden toliforgatót, hanem: elégedjünk meg azzal: hogy megígérik: tanulmányozzák: a Magyar: Helyesírás Szabályait. Félre a tréfával (ide még a kettőspont kívánkozik): fordítsuk komolyra a szót. Bizony, még ma is ugyanúgy időszerű a kettőspont elharapózása miatti aggodalom, mint ötven évvel ezelőtt. Pedig a helyesírási szabályzat félreérthetetlenül megszabja ennek a túltengni, hivalkodni akaró írásjelnek a használatát. Egy sorozatosan visszatéMOSZKVA (MTI) Indiai, spanyol és amerikai film szerepelt a moszkvai nemzetközi filmfesztivál keddi műsorán. Hatalmas érdeklődést kelt az Egyesült Államok versenyfilmje, amelynek címe: „2001: kozmikus Odüsszeia”. A háromórás színes játékfilm, rő hibát alaposabban tán gyalok. A szerző neve, és a mű címe közé kettőspontot csak felsorolásban, katalógusban, címben kell tenni. (Pl. Madách: Az ember tragédiája.) Ha a nevet, és címet mondatba foglaljuk, akkor felesleges a kettőspont. Pedig nagyon sokszor ezt találjuk: „Színházunk előadta Heltai: A néma ts- vente című vígjátékát.” „Most olvasom Móricz: Rokonok című regényét.” Itt tulajdonképpen birtokos szerkezet van, és ha ide kettőspontot tennék, akkor így kellene más mondatokban is: „Az iskola: tanulói kirándulni mentek.” Növeljük a gabona: terméshozamát!* Egyéb pétdákat nem sorolok fel, se jókat, te rosszakat. Olvastam olyan cikket, amely hemzsegett a rossz példáktól. De olyant is, amelyben egyet sem találtam, mivel éppen nem volt rá szükség. Akik azt tapasztalják, hogy írás közben sűrűn ráfordul a kezük a pont kettőzésére, meg lehelnek győződve, hogy sokszor hibásan használják. A mondanivaló pontosabb megértését szolgálják az írásjelek, mindegyiknek megvan a maga szerepe. Egyiknek se koptassuk el a használatát, mert akkor hiába akarjuk valamelyiket is megkülönböztetésre, kiemelésre felhasználni, már nem tudja funkcióját betölteni. Kiss István az előzetes értesülések szerint, tökéletes technikával ábrázolja a kozmikus korszak bolygóközi utazásait. Cesaer Ardvain, a spanyolok versenyművének, a „Ce- lestiná”-nak rendezője egy reneszánsz korabeli szerelmi tragédiát vitt filmre. Az indiai versenyfilm címe: „Napsütés és zápor”. Mikrofilmek Bácsalmáson Ä Pál utcai fiúk dicséret® Vincze György: 1 11 r 1 út a pokolból 3. — Szervusz — mondta széles jókedvvel és' saját hangjától megbátorodott. — Mi az, te is bejössz a Fácánba? — Hm. Miért ne? — válaszolta kis zavarrral, de egyre bátrabban fejtegetni kezdte: — Miért ne öregem? Én sem fülledhetek meg az otthonülésben. Be- dohosodik az ember. — Okosan beszélsz, mit iszol? — Ezt most én kérdezem ... — Bort öregem, bort! De igyunk azt, amit te akarsz. — Akkor konyakot. Az a legjobb. Ittak jócskán, és szertartásosan. Megszámlálhatatlan féldecis pohár hevert az asztalon. — Tudod, más az élet, ha az ember nem zárja be magát a szobájába. Ennek mától kezdve vége — és a nyomaték kedvéért egy poharat a cserépkályhához csapott Korompai. Különös erőt érzett magában. Mintha izmai megduzzadtak volna. Ügy vélte, hétfejű sárkánnyal is megbirkózna most. Kocsis saját életfilozófiáját fejtegette. — Nem is értem, hogyan tudtál eddig otthon, az asz- szony mellett ülni... Nem élet az, nem az. Magamról tudom. Lesoványodik attól az ember. Le teljesen. A szüntelen gondtól, olyan lesz az ember, mint az agyonhajszolt gebe. Meg az egész élet... Tudod milyen ez az élet? Olyan mint a hold. Sárgán, erőtlenül süt, és aztán elfogy. Mi lesz belőlünk? Semmi sem. Semmi sem lesz az emberből. Porból lettél, porrá leszel... Ezt mondja majd el a kopasz páter, aztán kész. Ezért kucorogni, spórolgatni, egy életen át, hát mi az, ha nem rothadás? Nem élet! Az asztalra csapott és elhallgatott. A hatást figyelte Korompai arcán. Korompai rágyújtott. Mélyeket slukkolt és a szája szélére ragadt dohánytörmeléket köpködte. — Igaz. Szemét a világ. Ma vége lesz. Ma vége szakad annak, ami volt. Nem lehet úgy élni. mint a hernyó, hogy egyre összébb hú- zódzkodjon. Összébb és ösz- szébb és végül levedli a bőrét is. Amikor kimondta ezeket, reccsenést érzett fejében. Valami megszakadt. Szűknek érezte ruháját, cipőjét. Szeretett volna kibújni belőle. A szesz, feltódította fejébe a vért, és önmagán csodálkozott, mert mindig békés ember volt, de most szeretett volna verekedni. Akkorát verekedni, hogy folyjon a vér. — De kifordítom én a Bakó belét egyszer, az biztos! Megjátssza az igazgatót a szemét. Közben szűri a levet a Partisnéval. Tudod melyik az? Az a telivér asz- szony. Akinek az ura tébé- cés. Munka után- ők még dolgoznak. Gondolhatod, milyen munka az. Akkor tüntetik el a nyomokat. Fir- nejszes csibész. Arra tud vigyázni, hogy le ne bukjon. Aztán, ha kisimították a papírokon a napi csalásokat, akkor „túlórázik” a telivérrel. Azt mondják, fehérmájú. Az isten se győzné kielégíteni. A szomszéd asztalhoz ültek és halkabbra fogta a szót Korompai. — Érted, minősítgetik a parasztók dohányát összevissza. Alig akad másodosztályú. De ezt csak neked mondom. Szóval minősítget- nek, s amennyit lehet, zseb- revágnak... — Te meg elég félnótás vagy — szólt közbe Kocsis. Szóval úgy értem, hogy becsületes hülye vagy. Élni tudni kell komám. Korompai most szörnyű nagy utálatot érzett az egész világ iránt. Kocsis iránt is. „Elvetemedett állat” — gondolta róla. S hogy feszültségét levezesse, a pincérhez kiáltott. — Halló! Még egyszer ugyanazt. Üjabb konyakospoharak kerültek az asztalra. — Ezeket a romokat tüntesse el —• szólt Korompai a pincérnek és az üres poharakra mutatott. — Fél nyolc — mondta Kocsis. — Most nyit a Jázmin. Menjünk át. Valami nyanyát összeszedhetünk. Korompai egyetértett vele és fizetett. Kocsis kiment a vécére. Korompai a zsebébe nyúlt. Ujjai remegtek, óvatosan kitapintott három darabot a pénzcsomó közül. A Jázminban éjjel kettőig ittak. Kocsis egy nővel eltűnt. Korompai egyedül indult haza. Erre még emlékezett, többre nem. Reggel fél hétkor az asszony rázta fel. Bódult volt és pocsékul fájt a feje. — Hol voltál az éjjel? — kérdezte a felesége. Korompait feldühítette ez az egyenes, követelő hang. Nem válaszolt, csak feküdt az ágyon. — Azt kérdeztem — ismételte meg az asszony —, hol voltál? — Az istennél! — vágta oda Korompai. Nem kérdezett többet. a felesége. Kiment a konyhába és a gyerekekkel foglalatoskodott. (Folytatjuk.) Bocsarov szovjet filmrendező a Szovjetszkaja Kultúra keddi számában elismerő szavakkal méltatja a gyermekfilmek fesztiválján bemutatott „Pál utcai fiúk”-at. Mint hangsúlyozza: Fábry Zoltán filmjének a fesztivál legjobb alkotásai között van a helye. A filmben — mutat rá a szovjet rendező — a leghalványabb hamisság sincs, mentes bármiféle túljátszástól. Emlékplakett tervezőknek Az építésügyi és városfejlesztési miniszter Állami Építéstervezés 1948—1968. elnevezésű emlékplakettet alapított a 20 éve állami vállalatnál kiemelkedő eredményt elért építéstervezők részére. Kedden délelőtt dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes nyújtotta át a művelődésügyi területen dolgozó építésztervezők részére az emlékplakettet. v
