Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-16 / 162. szám

1969. Július 16, szerda 5. oldat A Jeunesses Musicales világkongresszusa Budapesten NYELVŐR A „popont” Egy faliig egy mérnök Figyelemre méltó kezde­ményezés bontakozott ki Szabolcs-Szatmár megyé­ben. A Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett működő településfejlesztési, és községpolitikai társadal­mi bizottság „egy falu, egy mérnök” elnevezéssel moz­galmat indított. Ennek az a célja, hogy minden nagy településnek, közös községi tanácsnak legyen egy olyan műszaki aktivistája (mér­nök, technikus), aki társa­dalmi munkában műszaki tanácsokkal segíti a vezető­ket a településfejlesztési tervek elkészítésében, az építkezések előkészítésében, és lebonyolításában. Rendkívül értékes esz­közzel gyarapodott egy köz­ségi művelődési központ. Bácsalmáson a Vörösmarty Mihály nevét viselő könyv­tár, a járási tanács jóvol­tából a közelmúltban mik­rofilm-leolvasó készülékhez jutott. A könyvtár tulajdo­nában csaknem ötezer mik­rofilm van, s ezzel hozzá­férhetővé váltak itt azok a régi Bács-Bodrog vármegyei újságok is, amelyekből pe­dig nagyon kevés helyen ta­lálhatók már példányok az országban. Ugyancsak a Ba­jai Járási Tanács Vérehajtó Bizottságának támogató készségét dicséri, hogy — felismerve a bácsalmási helytörténészek eredményes Július 16-23 kozott Budapesten találkozik csak­nem negyven ország 1000 ifjú zenebarátja, s ebben az időben tartja közgyűlé­sét az UNESCO keretében működő Ifjú Zenebarátok Nemzetközi Szervezete. Ez a nagyszabású találkozó erőpróbája lesz az Ifjú Ze­nebarátok Magyarországi Szervezetének. Az iskolán kívüli zenei népművelés eredményeire, s a zenepe­dagógia sikereire alapoz­hatták munkájukat a Fil­harmónia égisze alatt tíz éve megindult ifjú zeneba­rát klubok. Az Ifjú Zenebarátok Ma­értékmentő munkáját — le­hetővé tette a mikrofilmek elkészítését, és az immár sok kötetes községi krónika számára dolgozó fotólabora­tórium felszerelését is töké­letesítette. A gazdag archí­vum számos diplomamun­ka megírásához nyújtott az elmúlt években adatokat, s alapvető forrást jelent a különféle vetélkedőkre való felkészüléshez. Az új beren­dezés a nyári vakációk ide­je alatt sem pihen. Épp Magyar Jánosné, a Rákóczi úti általános iskola igazga­tója tanulmányozza a ké­szülék segítségével a hely- történeti vonatkozású cik­keket. (Szénási Lászlóné felvétele.) gyarországi Szervezetének múlt év decemberében tar­tott első közgyűlésén 60 csoportot képviseltek a kül­döttek, s a csoportok közül 40 vidéken tevékenykedik. A szervezet mintegy 3000 tagja csepp a zenét sze­rető magyar ifjúság tenge­rében, de tagnak csak azok a fiatalok jelentkeznek, akik a zenehallgatáson kí­vül még valami plusz te­vékenységet is vállalnak a muzsikáért. Vidéken akad­nak egyetemi konzervató- riumi és zeneakadémiai csoportok éppúgy, mint fa­lusi, kisvárosi közösségek. A nemzetközi Jeunes­ses Musicales kongresszu­sának előkészületei még jobban aktivizálták a ma­gyar szervezet csoportjait. Komlón például megren­dezték a Baranya megyei csoportok találkozóját. — Győrött a meglevő csopor­tok újabbak alakítására tettek előkészületeket, s különösen fontos, hogy ifjúmunkások bevonását is tervezik. Miskolcon a Bu­dapesti Zeneakadémia cso­portjának tagjai muzsikál­tak. A kis zalai község, Lenti csoportja, egy közvé­leménykutatásra válaszol­va, több, mint 400 kisdiák véleményét gyűjtötte ösz- sze a magyar népdalról és népd alkultuszról. A szervezet fiatal aktí­váinak segítsége nélkül a nagy rendezvényt aligha lehetne zökkenőmentesen lebonyolítani. A külföldi delegációk mellett több mint 60 fiatal tolmács tel­jesít majd társadalmi mun­kában házigazdái szolgála­tot. Több mint húsz vá­rosból és községből 150 hazai résztvevőt vár a Jeu­nesses Musicales világ- kongresszusa. Az események szín­helye a MÉMOSZ-székliáz, a Zeneakadémia és a Fé­szek Klub lesz, egy alka­lommal a KISZ Központi Művészegyüttes magyar folklórestjén az Erkel Szín­ház látja vendégül a rész­vevőket. Lehel György ve­zényletével és Kiss Gyula zongoraművész közremű­ködésével játszik majd az Állami Hangversenyzene­kar, díszhangversenyt ad három magyar ifjúsági együttes, fellép a Tátrai- quartett, s a műsor gondol a dzsessz híveire is: bemu­tatja a legjobb magyar együtteseket. A budapesti kongresszust két kiváló vidéki énekka­runk nyitja meg, az első ünnepélyes összejövetelen a Komlói Zenei Általános Iskola és a Győri Zenemű­vészeti Szakközépiskola kó­rusa Bartók, Kodály és Bárdos Lajos műveivel kö­szönti a világ zeneszerető ifjúságát. Az első este meg­nyitó bált tartanak, amely­nek házigazdája Ilku Pál művelődésügyi miniszter lesz, a zárófogadást pedig a Fővárosi Tanács adja majd. Szocialista országban nem került még sor Jeu­nesses Musicales világta­lálkozóra. Budapesten a fiatalok lehetőséget kapnak álláspontjaik ismertetésé­re. Két nyilvános ifjúsági vitafórumon a Jeunesses Musicales-munka és az is­kolai zenei nevelés kapcso­latait beszélik meg 40 or­szág fiataljai. Ez a téma számunkra különösen elő­nyös, hiszen Magyarorszá­gon az iskolai zenetanítás és az iskolán kívüli zenei nevelés különféle formái harmonikusan fejlődnek. Figyelemre méltó eseménye lesz a kongresz- szusmak a fiatal művészek pódiuma, amelyen fiatal külföldi előadóművészek mutatják be tudásukat. A műsoron ritkán játszott modern művek is szerepel­nek. A pódiumra olyan so­kán jelentkeztek, hogy' a játékidőt 20—25 percre kel­lett korlátozni. A Fészek Klub — amely a kongresz- szus idején reggeltől éjfé­lig otthont ad a vendégek­nek — további rögtönzött koncertekre ad majd lehe­tőséget. Itt fiatal magyar muzsikusok is fellépnek, kötetlen, klubszerű keret­ben együtt játszanak majd a külföldi vendégekkel. A Fészekben fiatal magyar zeneszerzők műveinek be­mutatására is lehetőség nyílik. Móra Ferenc egyik cikké­ből idézek. A címe csak egy nyomtatott kettőspont: „Tetszik tudni: mi ez. Min­denki látja: kettőspont. Vagy ahogy a régi világban mondták: popont. Ez a po­pont maholnap: egyedural­kodója lesz a magyar írás­nak. Mint Mózes kígyója a Faraó kígyóit: megeszi a többi írásjelet. Kötözködő ember ezen: megütközhet­nék. Azt mondaná: ebbe be­le lehet bolondulni. S azt javasolhatná: író urak: mars vissza: az elemibe. Ott ta­nítják azt a bölcsességet: hova: mikor: milyen: írás­jel dukál”. De be is fejezem: az idé­zetet. Nagy örömömre: nem volt öncélú: mert arra is utal: hogyan lehetne: segí­teni ezen az: elharapódzott szokáson. Mi azért: legyünk megértőbbek: ne küldjük vissza: az elemibe vagy az általánosba: ki hol tanult: az írókat, és általában: minden toliforgatót, ha­nem: elégedjünk meg azzal: hogy megígérik: tanulmá­nyozzák: a Magyar: He­lyesírás Szabályait. Félre a tréfával (ide még a kettőspont kívánkozik): fordítsuk komolyra a szót. Bizony, még ma is ugyan­úgy időszerű a kettőspont elharapózása miatti aggo­dalom, mint ötven évvel ezelőtt. Pedig a helyesírási szabályzat félreérthetetlenül megszabja ennek a túlteng­ni, hivalkodni akaró írásjel­nek a használatát. Egy sorozatosan visszaté­MOSZKVA (MTI) Indiai, spanyol és ameri­kai film szerepelt a moszk­vai nemzetközi filmfesztivál keddi műsorán. Hatalmas érdeklődést kelt az Egye­sült Államok versenyfilm­je, amelynek címe: „2001: kozmikus Odüsszeia”. A háromórás színes játékfilm, rő hibát alaposabban tán gyalok. A szerző neve, és a mű címe közé kettőspontot csak felsorolásban, kataló­gusban, címben kell tenni. (Pl. Madách: Az ember tragédiája.) Ha a nevet, és címet mondatba foglaljuk, akkor felesleges a kettős­pont. Pedig nagyon sokszor ezt találjuk: „Színházunk előadta Heltai: A néma ts- vente című vígjátékát.” „Most olvasom Móricz: Ro­konok című regényét.” Itt tulajdonképpen birtokos szerkezet van, és ha ide kettőspontot tennék, akkor így kellene más mondatok­ban is: „Az iskola: tanulói kirándulni mentek.” Nö­veljük a gabona: termésho­zamát!* Egyéb pétdákat nem so­rolok fel, se jókat, te rosszakat. Olvastam olyan cikket, amely hemzsegett a rossz példáktól. De olyant is, amelyben egyet sem ta­láltam, mivel éppen nem volt rá szükség. Akik azt ta­pasztalják, hogy írás köz­ben sűrűn ráfordul a kezük a pont kettőzésére, meg le­helnek győződve, hogy sok­szor hibásan használják. A mondanivaló pontosabb megértését szolgálják az írásjelek, mindegyiknek megvan a maga szerepe. Egyiknek se koptassuk el a használatát, mert akkor hiába akarjuk valamelyiket is megkülönböztetésre, ki­emelésre felhasználni, már nem tudja funkcióját betöl­teni. Kiss István az előzetes értesülések sze­rint, tökéletes technikával ábrázolja a kozmikus kor­szak bolygóközi utazásait. Cesaer Ardvain, a spanyo­lok versenyművének, a „Ce- lestiná”-nak rendezője egy reneszánsz korabeli szerelmi tragédiát vitt filmre. Az indiai versenyfilm címe: „Napsütés és zápor”. Mikrofilmek Bácsalmáson Ä Pál utcai fiúk dicséret® Vincze György: 1 11 r 1 út a pokolból 3. — Szervusz — mondta széles jókedvvel és' saját hangjától megbátorodott. — Mi az, te is bejössz a Fácánba? — Hm. Miért ne? — vá­laszolta kis zavarrral, de egyre bátrabban fejteget­ni kezdte: — Miért ne öre­gem? Én sem fülledhetek meg az otthonülésben. Be- dohosodik az ember. — Okosan beszélsz, mit iszol? — Ezt most én kérde­zem ... — Bort öregem, bort! De igyunk azt, amit te akarsz. — Akkor konyakot. Az a legjobb. Ittak jócskán, és szertar­tásosan. Megszámlálhatatlan féldecis pohár hevert az asztalon. — Tudod, más az élet, ha az ember nem zárja be magát a szobájába. Ennek mától kezdve vége — és a nyomaték kedvéért egy poharat a cserépkályhá­hoz csapott Korompai. Kü­lönös erőt érzett magában. Mintha izmai megduzzadtak volna. Ügy vélte, hétfejű sárkánnyal is megbirkózna most. Kocsis saját életfilozófiá­ját fejtegette. — Nem is értem, hogyan tudtál eddig otthon, az asz- szony mellett ülni... Nem élet az, nem az. Magamról tudom. Lesoványodik attól az ember. Le teljesen. A szüntelen gondtól, olyan lesz az ember, mint az agyonhajszolt gebe. Meg az egész élet... Tudod milyen ez az élet? Olyan mint a hold. Sárgán, erőtlenül süt, és aztán elfogy. Mi lesz be­lőlünk? Semmi sem. Semmi sem lesz az emberből. Por­ból lettél, porrá leszel... Ezt mondja majd el a ko­pasz páter, aztán kész. Ezért kucorogni, spórolgatni, egy életen át, hát mi az, ha nem rothadás? Nem élet! Az asztalra csapott és el­hallgatott. A hatást figyel­te Korompai arcán. Korom­pai rágyújtott. Mélyeket slukkolt és a szája szélére ragadt dohánytörmeléket köpködte. — Igaz. Szemét a világ. Ma vége lesz. Ma vége sza­kad annak, ami volt. Nem lehet úgy élni. mint a her­nyó, hogy egyre összébb hú- zódzkodjon. Összébb és ösz- szébb és végül levedli a bő­rét is. Amikor kimondta ezeket, reccsenést érzett fejében. Valami megszakadt. Szűk­nek érezte ruháját, cipőjét. Szeretett volna kibújni belő­le. A szesz, feltódította fe­jébe a vért, és önmagán csodálkozott, mert mindig békés ember volt, de most szeretett volna verekedni. Akkorát verekedni, hogy folyjon a vér. — De kifordítom én a Ba­kó belét egyszer, az biztos! Megjátssza az igazgatót a szemét. Közben szűri a levet a Partisnéval. Tudod me­lyik az? Az a telivér asz- szony. Akinek az ura tébé- cés. Munka után- ők még dolgoznak. Gondolhatod, milyen munka az. Akkor tüntetik el a nyomokat. Fir- nejszes csibész. Arra tud vi­gyázni, hogy le ne bukjon. Aztán, ha kisimították a papírokon a napi csaláso­kat, akkor „túlórázik” a te­livérrel. Azt mondják, fe­hérmájú. Az isten se győz­né kielégíteni. A szomszéd asztalhoz ül­tek és halkabbra fogta a szót Korompai. — Érted, minősítgetik a parasztók dohányát össze­vissza. Alig akad másodosz­tályú. De ezt csak neked mondom. Szóval minősítget- nek, s amennyit lehet, zseb- revágnak... — Te meg elég félnótás vagy — szólt közbe Kocsis. Szóval úgy értem, hogy be­csületes hülye vagy. Élni tudni kell komám. Korompai most szörnyű nagy utálatot érzett az egész világ iránt. Kocsis iránt is. „Elvetemedett állat” — gon­dolta róla. S hogy feszült­ségét levezesse, a pincérhez kiáltott. — Halló! Még egyszer ugyanazt. Üjabb konyakospoharak kerültek az asztalra. — Ezeket a romokat tün­tesse el —• szólt Korompai a pincérnek és az üres po­harakra mutatott. — Fél nyolc — mondta Kocsis. — Most nyit a Jáz­min. Menjünk át. Valami nyanyát összeszedhetünk. Korompai egyetértett ve­le és fizetett. Kocsis kiment a vécére. Korompai a zsebébe nyúlt. Ujjai remegtek, óvatosan kitapintott három darabot a pénzcsomó közül. A Jázminban éjjel kettő­ig ittak. Kocsis egy nővel eltűnt. Korompai egyedül indult haza. Erre még em­lékezett, többre nem. Reg­gel fél hétkor az asszony rázta fel. Bódult volt és po­csékul fájt a feje. — Hol voltál az éjjel? — kérdezte a felesége. Korompait feldühítette ez az egyenes, követelő hang. Nem válaszolt, csak feküdt az ágyon. — Azt kérdeztem — is­mételte meg az asszony —, hol voltál? — Az istennél! — vágta oda Korompai. Nem kérdezett többet. a felesége. Kiment a konyhá­ba és a gyerekekkel foglala­toskodott. (Folytatjuk.) Bocsarov szovjet film­rendező a Szovjetszkaja Kultúra keddi számában el­ismerő szavakkal méltatja a gyermekfilmek fesztivál­ján bemutatott „Pál utcai fiúk”-at. Mint hangsúlyoz­za: Fábry Zoltán filmjének a fesztivál legjobb alkotá­sai között van a helye. A filmben — mutat rá a szov­jet rendező — a leghalvá­nyabb hamisság sincs, men­tes bármiféle túljátszástól. Emlékplakett tervezőknek Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter Állami Építéstervezés 1948—1968. elnevezésű emlékplakettet alapított a 20 éve állami vállalatnál kiemelkedő eredményt elért építéster­vezők részére. Kedden dél­előtt dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhe­lyettes nyújtotta át a mű­velődésügyi területen dol­gozó építésztervezők részé­re az emlékplakettet. v

Next

/
Thumbnails
Contents