Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-15 / 161. szám
i oldal 1969. július 15, kedd Utak a Duna menti „szigetekhez" Talán ildomos a szójáték: Elviség és gyakorlatiasság a pártmuiikában a Duna mellett is vannak állóvizek. Átvitt értelemben, természetesen. A múltban, a posványbán, a kilá- tástalanságban megfeneklett ember- és tudatszigetek; amelyekre nem mozduló árnyékot vet az alkoholizmus, a tudatlanság, a bűnözés, a magárahagyatott- ság, s az itt-ott még elevenen Indázó egyéb emberi nyomorúság növényszövedéke. A napokban a dunavecsei járásban is utat kerestek, és sok tekintetben találtak is ehhez a dzsungelhez, amely, noha társadalmunk peremén, még szívósan tenyészik. ALKOHOL Ezúttal is kiderült, az alkoholizmus elleni küzdelem csak úgy lehet eredményes, ha a problémához mint társadalmi jelenséghez közelítünk. A járási főorvos is elismerte, hogy az elvonókúra csak tüneti kezelést jelent, s ha egyedi esetekben érnek is el sikereket, alapjában véve nem sokat használ. Jogos a társadalmi összefogás igénye, a kérdés viszont az, hogy milyen intézkedésekben nyilvánuljon meg. Honnan kellene elindulni? Ezzel kapcsolatban jogos a feltevés, hogy a munkahelyi szondázást nem ártana gyakoribbá tenni, egyúttal a vétkesek ellen szigorúbb szankciókat foganatosítani. Emellett azonban a munkahelyi körülmények javítása is megérdemli a nagyobb figyelmet, hiszen a korszerűtlen munkafeltételek kimondottan sarkallanak az ivásra, az iszákosságra. Mindezeken túl nem ártana a falusi művelődési házak programját elevenebbé, színesebbé tenni, megfelelő választási lehetőséget állítva ezzel azok elé, akik a társas kapcsolat keresését, az unaloműzést az ital közvetítésével látják megvalósíthatónak. Jogos az igény a helyenkénti, s kellő tapintattal történő adminisztratív beavatkozásra. Megfontolandó az a javaslat is, hogy a notórius iszákosok fizetésének nagyobb hányadát tiltsák le, s azt közvetlenül a családhoz, az eltartásra szorulókhoz juttassák el. Némiképp indokolja ezt a felvetést a zugkimérők elszaporodása, prosperálása, ahová a fizetések jelentős része törlesztésként, havonta lecsapódik. A zugkocsmárosok némelyike annyira elszemte- lenedett, hogy nem átall a munkahelyi vezetéshez fordulni a „letiltás” végett. Itt bizony a mostaninál sokkal szigorúbb hatósági intézkedés segítene — első lépésként. ÖREGEK Számok hangzanak el: évente ennyi száz meg any- nyi száz tsz-gazda válik járadékossá, nyugdíjassá. Sokuk nehéz anyagi körülmények közé kerül. „Mégiscsak tűrhetetlen, hogy a 40—50 év körüli jómódú tsz-gazda, aki a fiának autót vesz, mert a Já- wa-motort már kinőtte, elaggott szüleinek a kis háztájiját csak felesben hajlandó megművelni. — „Elsősorban államilag kellene rendezni a nyugdíjakat, mert a fiatalok is családot alapítanak, s nekik már inkább arra van gondjuk és a kezdő fizetések sehol sem nagyok.” — „Tegyék a tsz- ekben általánossá, hogy üzemi étkezdéjükben nyugdíjas gazdáik is kapjanak kedvezményes ebédet, mint ahogy ez Dunaegyházán rövidesen megvalósul.” — „Szociális otthonok helyett inkább az öregek napközi otthonát kellene mindenütt megvalósítani.” — „Solton kihasználatlanul áll egy volt uradalmi kastély, legalábbis harminc nyugdíjasnak nyújtana napközi otthont, ha kis átalakítással erre alkalmassá tennék.” Építő szándékú javaslatban tehát nincs hiány, még ha ezek itt-ott ütköznek is egymással. A tartási kötelezettségek bírói megállapítása kirívó esetekben megoldás lehet, tömeges alkalmazása azonban nem volna célszerű, s nincs is rá mód, éppen az eltartásra szorulók szégyenkezése miatt. A nyugdíjak, járadékok állami úton történő rendezésére belátható időn belül nincs lehetőség. Így az eltartást illetően komoly kötelezettség hárul magukra a tsz-ek- re, s erre ma már több szép példa is akad a dunavecsei járásban. A támogatásnak több útja is van; egyes gazdaságokban a teljes háztáji föld juttatása mellett törnek lándzsát, s ez a gyengébb adottságú területeken inkább látszik járható útnak, mint a rendszeres nyugdíj - kigészítés. Ez utóbbit megtehetik, s meg is teszik a szilárd alapokkal rendelkező hartai szövetkezetek. A hartai Lenin Tsz ezenkívül a tanyán maradó öregek faluba, vagy tanyaközpontba való telepítését illetően is példamutató kezdeményezéssel jár elől. FELMÉRÉS Nyugtalanító statisztikát ismertet a járásbíróság elnöke: „67-ben 97, 68-ban 114 és 69 első felében 81 válás történt. Egy-egy válás átlagosan két-három gyermek sorsát érinti. Elejét kellene venni a meggondolatlan házasságkötéseknek, s evégett, kezdő lépésként be kellene vezetni a hirdetési határidőt, mint ahogy azt a Szovjetunióban tették.” És a többiek: „Az iskolákban a túlkorosak okozzák a legtöbb problémát. Valósággal demoralizálnak. Ha a művelődésügy itt nem talál megoldást, akkor a szülői munkaközösség fokozódó tiltakozásával kell számolnia.” — „Nem tudom, miként lehetne munkára szoktatni a vándormadár-hajlamú cigányokat. Községről községre vándorolnak, mindegyik rokona a másiknak, s így a negatív jelenségek tömegesen jelentkeznek, ellenük alig tehetünk valamit.” Dr. Varga Jenő megyei tanácselnök: Mindenképpen segítenünk kell az egyetlen szobában élő nagycsaládosok súlyos helyzetén. Mindjárt kezdetben azzal, hogy a szobához hozzáragasztunk egy másikat. Ez a megyében élő sok ezer ilyen családnál 30—40 millió forintos költséget jelent, ám ez mintegy nyolcezer gyermek sorsát érinti. Akiknek csak négy százaléka tanulhat to-, vább, szemben a megyei 70 százalékos aránnyal.” S egy felmérés Dunave- csén. Hatvanhat nyolcadik általános iskolás családi környezetébe merült le a szociológiai szonda. A családok 60 százalékában 500, 19 százalékában 300 forint alatti az egy főre jutó átlagjövedelem. Ezer forirít feletti átlag csak 3 százaléknál található. 30 százalék egyszobás lakásban él, 19 százaléknál a gyereknek nincs külön ágya. Fürdőszoba a lakásoknak csak egy- tizedében van, de egynegyedét ezeknek sem használják. Figyelmeztető adatok. S még oldalakon át sorolhatnánk. A teendőket is. Ezeket: hogyan gyorsíthatnánk meg a hétköznapi kollégiumok hálózatának kiépítését? Milyen sürgős beavatkozást igényelnek az elmaradottságnak azok a fészkei, mint amilyen a szalk- szentmártoni Feketehalom, vagy Homokpuszta, a szabadszállási Farkasérpart, vagy a kunszentmiklósi téglagyári „negyed”? Ha mindjárt hozzáfogunk, akkor is évek telnek el, amíg a válaszok a cselekvésekben öltenek testet. Pedig megyei szinten a lakosság alig tíz százalékáról van szó ... „Csak” tíz százalékról... Hatvani Dániel Ahogyan a társadalmi életünk valamennyi területén, úgy a párfemuntkában is az újabb, a korszerűbb módszerek és formák keresésének időszakát éljük. A növekvő feladatok sokrétűsége — mindenekelőtt a gazdaságirányítás reformjának bevezetése, állami életünk továbbfejlesztése, a szocialista demokrácia kiszélesítésének feladata — erőteljesen igényli a párt- munka stílusának továbbfejlesztését. Ismeretes, hogy pártunk IX. kongresszusa, majd a Központi Bizottság több határozata is foglalkozott azzal a követelménnyel, hogy a pártszervezetek tevékenységében nagyobb helyet kell biztosítani az elvi elemző munkának. Az is újszerű követelmény, hogy az elvi elemző munkával ne csak kifejezetten vezető pártszervek, hanem megyei, járási, városi, sőt az alapszervezetek is rendszeresen foglalkozzanak. Egyesek úgy képzelik el ezt a feladatot, hogy a pártszervezetek fokozatosan valamiféle elméleti irányító szervekké, a pártmunkások pedig tudományos kutatókká válnak. A pártszervezetek — úgymond — csupán elvi jellegű feladatokat oldanak majd meg és a gyakorlati munka, a szervezés, az ellenőrzés az illetékes állami és gazdasági szervek feladata lesz. Más oldalról viszont jelentkeznek olyan nézetek is, amelyek ugyan elismerik az elvi elemző munka szükségességét, de azt kizárólag a vezető pártszervek monopóliumának tekintik. Mondani sem kell, hogy mindkét álláspont téves és nem felel meg a pártmunkával szemben támasztott új követelményeknek. Szocializmust építő társadalmunk fejlődése olyan irányba tart, hogy a helyi szervek önállósága minden téren és nagy mértékben növekszik. Az önállóság fontossága, fejlesztésének szükségessége nem valami divatos jelszó, hanem a társadalmi, gazdasági fejlődésünkből következő objektív szükségszerűségek felismerése. Arról van szó, hogy a feladat általában sokrétűbbé, differenciáltabbá vált és ezért a megoldási módokat is árnyaltabban életközeiben, a helyi szervek által, vagy azok közreműködésével kell kidolgozni. Ez viszont nem alapulhat rögtönzésekre, szubjektív elképzelésekre, hanem alapos, mélyreható elemző munkára. Vagyis nem kevesebbről, mint arról van szó, hogy a helyi pártszerveknek nem csupán a feladatok végrehajtásában, hanem az előkészítés folyamatában, a feladatok meghatározásában is az eddiginél lényegesen nagyobb szerepet kell kapniuk. ' Mit jelent ez a követelmény a pártmunkában? Mindenekelőtt azt, hogy érvényesíteni kell az elméleti munka stílusának lenini követelményeit, azaz a konkrét helyzet, konkrét elemzését. Kívánatos általános gyakorlattá tenni, hogy a helyi pártszervek rendszeresen tanulmányozzák saját területeik speciális problémáit, az ismétlődő gazdasági és politikai jelenségeket és ezekre a párt politikájával szinkronban levő helyi megoldási formákat dolgozzanak ki. Elméleti munka ez? Igen, a szó igazi értelmében! A korábbi állapotokhoz képest az ilyen jellegő feladatok megnövelik a pártszervezetek munkájában az elvi elemző munkát. De mégsem mondhatjuk, hogy a munka ilyen irányú fejlesztése a gyakorlati, a szervező munka háttérbe szorítását eredményezi. A helyes irányú elméleti munka végső soron a gyakorlati, szervező munka tartalmát, értelmét adja meg, s annak erősödéséhez vezet, több vonatkozásában is. Az egyik, hogy az elméleti munka is nagyfokú terv- szerűséget, szervezettséget követei a pártszervezetek munkájában. Meg kell keresni, találni, mindenekelőtt azokat a kommunistákat, akik erre a munkára a helyi pártszervezetekben a legalkalmasabbak. Továbbá gyakorlati munka része az is, hogy ezeknek a kommunistáknak a tevékenységét irányítani, szervezni, ellenőrizni és segíteni kell. Az elvi elemző munka eredményeként több helyes feladat megoldását tűzhetik majd napirendre a pártszervezetek. Vannak olyan nézetek is, amelyek szerint a párt- szervezetek elméleti, elemző munkájának növekedésével csökkenteni kell a pártmunka operativitását. Ez sem felel meg ilyen kategorikusan a valóságnak, és alkalmat ad félreértésekre. Egyesek úgy gondolják, hogy az operativitás azonos valamiféle elaprózott, kicsinyes, a részletekbe menő beavatkozással, az állami, társadalmi, vagy gazdasági szervek munkájába. Az operativitás egészen mást jelent. Nem más ez, mint az egyes elvi felismerésekből következő teendők gyors megszervezése és konstruktív megoldása. Az operativitáshoz tehát nagyon is hozzátartozik az elviség, a szakszerűség és a hatékonyság. Napjainkban' nagy erőfeszítések történnek, hogy a gazdasági és az állami szervek önállósága növekedjék, hogy megszűnjék az átfedés, a párhuzamosság a párt, valamint az állami és gazdasági munka között. A pártszervezeteknek tehát a jövőben még inkább a helyes döntések előkészítésére, a fontosabb feladatok kimunkálására, valamint a ellenőrzés biztosítására kell koncentrálniuk. Viszont kívánatos megemlíteni az öncélú szervezgetéseket, a párt ,fő céljaitól elidegenedett üresjáratokat, az erőt, energiát pazarló, látszateredményeket produkáló tevékenység minden válfaját. Mint már az eddigiek során volt róla szó, a pártmunka is szüntelenül fejlődik, de ez a fejlődés nem fordulatok, különböző ugrások útján ment végbe. A pártmunka fejlődése egy viszonylag lassú és átgondolt feladat. E folyamat eredményeként a pártmunka szüntelenül új vonásokkal gazdagodik, és ugyanakkor fokozatosan kiküszöböli a régi, idejétmúlt módszereket. A pártmunkát tehát úgy kell továbbfejlesztenünk, hogy ne csak ta- .gadjuk az elavultat, hanem úgy is, hogy mindinkább erősítsük beme az újat, a korszerűt. ,V. L Izotóphajó a Dunán A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet „Bálna” nevű kutató hajója kísérletsorozatot végez a Duna Győr fölötti szakaszán — az úgynevezett zuhatagi részen. Izotóppal besugárzott kavicsokat helyeznek el a Dunában, és így kísérik nyomon a hordalék vándorlását és sebességét. Mai szellemben ^Szocialista módon élni. dolgozni és tanulni” — ez az ismert, felirat, a szocialista brigádmozgalom jelszava állt a jánoshalmi községi pártbizottság tanácstermének homlokfalán, amikor a község gazdasági és pártvezetői a község valamennyi üzemének brigádvezetőjével tanácskozásra ültek össze. A községi pártbizottság titkárának vitaindító előadása, a brigádvezetők elmondott tapasztalatai nagy segítséget jelentettek minden résztvevőnek a brigádmozgalom tartalmának megértéséhez. Az elmúlt évben a KMP megalakulása 50. évfordulója tiszteletére indított versenyfelhívás Jánoshalmán is megfelelő visszhangra talált. A szocialista brigádok termelési vállalásaik mellett a szocialista embertípust alakító tevékenységek egész sorát valósították meg. A tanácskozás elsősorban a szociális és kulturális jellegű változások jelentőségét emelte ki. hangsúlyozván, hogy a versenymozgalom a Tanácsköztársaság megalakulásának 50. évfordulójára indult. Nagy Sándor .tsz-párttitkár Mi, apostagialc. Községünk pártszervezete vezetőségének a közelmúlt napokban tartott ülésére jómagam mint bizalmi kaptam meghívót A napirendre tűzött témák közül hadd említsem az egyik leglényegesebbet. Párttitkárunk. Tompái János a többi között a jövő év kiemelkedő eseményei: Lenin elvtárs születésének 100.. a hazánk felszabadulásának 25.. és a helybeli Duna Tsz megalaikulásának 10. évfordulója — megünneplésének feladatairól, azok előkészületeiről, szólt. Lenin elvtársra nemcsak az ünnepség előadása révén fogunk emlékezni, hanem egy érdekes, szép kiállítással is. Érdekesnek ígérkezik a felszabadulásunk negyedszázados évfordulója tiszteletére, tervezett programunk. Babucsdk Pál általános iskolai tanár például leírja mindazt, amit községünk lakossága a 25 év alatt elért a felszabadulásunk jóvoltából. A Duna Tsz vezetősége pedig ugyancsak kiállításon kívánja bemutatni, hogy mit tud biztosítani a szocialista nagyüzemi gazdaság. Bánrévi János
