Petőfi Népe, 1969. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-13 / 160. szám
Csordás Nagy Dezső: Őrizlek én akkor is, úgy is Lehet, hogy majd nem ismerek rád: az idő tőlem elragad, elviszi majd mind, ami voltál: fénylő, gyermeki hajadat, s megfakítja kéklő szalagját homlokod szűz hava felett, tavaszod bimbófakadásán vágyra-nyílt virágszemedet, s méltatlan, durva karolásból fogant gyermekek, unokák elvihetik, lehervaszthatják arcod tavaszos mosolyát, hogy nem marad más semmi, semm abból, mi voltál, semmi sem: egy név, árnyék, vagy egy koporsó, egy ravatal, egy hült tetem — ■— őrizlek én akkor is, úgy is, dalomba zárva itt maradsz, örökre nyílt virágszemeddel mint örök, végtelen tavasz! Hemingway világa ÍRÓK VILÁGA címmel kitűnő könyvsorozatot kezdett kiadni az Európa Könyvkiadó, melynek első két kötete nemrég látott napvilágot: Pók Lajos „Thomas Mann világa” és Sükösd Mihály „Hemingway világa” c. műve. Az egyik szerző így jellemezte e kötetek sajátos műfaját: „Szándéka szerint egy élet, egy írói sors szükségszerűen sietősre komponált „filmje” ez a könyv, amely — türelmesebb megállókkal a nagy műveknél — vegyít írói vallomást és filológiát, élményt és történeti-esztétikai mérlegelést. (Pók Lajos) Hemingway vitathatatlanul az egyik legjelentősebb és legnépszerűbb XX. századi prózaíró. E népszerűséghez nem csupán a művek alkotója járult hozzá, hanem a kalandvágyó, a háborúk és az izgalmas vadászatok, bikaviadalok és bokszmérkőzések légkörében élő ember is. E kettő részben összefonódott, „legendává” vált, s már-már szerepjátszássá is torzult. Írásművészetéről többször vallott: „Én mindig a jéghegyelv szerint igyekszem írni. Minden kiemelkedő résznek hétnyolcad rész felel meg a víz alatt. Az ember mindazt elsüllyesztheti, amit tud, és ez csak erősíti a jéghegyét. Ez az a rész, ami nem látszik ki. De ha az író azért hagy ki valamit, mert nem tudja, akkor lyuk marad a történetben.” Ez nem szerepjátszás. Ez Hemingway őszinte vallomása. Követte is ezt az elvet. A felszín, a jéghegy víz feletti, mindenki számára látható része a Hemingway által megírt párbeszédek és leírások, a „sztori”, a történet. De ami a mélyben van, ami az „elhallgatásokban” rejlik, ami túlmutat az egyszeri elbeszélésen: ez már az író jelképszerű mondandója, ez már a lényeg. A KÖNYVBEN megismerkedünk a pályakezdő újságíróval, ki a Kansas City Starnál tanulja meg a tömörítést, a felesleges szavak kerülését, a mondatok rövidítését. Aztán az első világháború kalandjából sebesülten, „légszomjjal” továbblépő író Párizsban találja meg önmagát. „Ha szerencséd volt és ifjan Párizsban élhettél, bárhová vetődj élted során, Párizs veled marad mindig, mert Párizs vándorünnep” — vallja később Hemingway. Megőrzi a háború legyőzött- jeinek témáját, úgy érzi, nemzedéke a háború áldozata. Menekül, ez a menekülés a „Fiesta” témája. „Pályám kezdetén úgy éreztem, ha igazat és fontosat akarok írni, a legelemibb dolgokkal kell az írást kezdenem. S bárhová néztem, ezek közül az első mindig az erőszakos halál.” Megírja a híres „Búcsú a fegyverektől” c. regényét, mely a legigazibb háborús regények egyike. Henry hadnagy, a főhős az olasz fronton ismeri meg a háborút, s rádöbben, hogy ehhez semmi köze. Különbékét köt, s a szerelembe menekül a háborúból. De a menekülés hiábavaló. „Az ember belecsöppen az életbe. Mondják neki a szabályokat, de az első alkalommal, ha valami hibán rajtakapják, végeznek vele... Ezzel számolni kell. Várj sorodra. Előbb vagy utóbb meghalsz te is.” A spanyol polgárháborút közelről ismerve írja msg az „Akiért a harang szól” című regényét. A főhős, Robert talán értelmetlen áldozat, talán a „cél”, a híd felrobbantása is hiábavaló volt, mégis megtalálta a Hemingway-i hős erköcsi győzelmét, s a jó halált. „Nem szívesen távozom e világból, de remélem, nem dolgom végezetlen megyek. Megtettem mindent, ami erőmtől tellett”, mondja Robert szerelmének, Máriának. MAJD A MÁSODIK világháború idején jachtjával felderít, haditudósítóként ott van a normandiai partraszállásnál. Megírja a szép halál igézetével befont „A folyón át a fák közé” című regényét, s bizonyos „hullámvölgy” után jelenteti meg egész munkásságának világhíressé vált, Nobel-díjjal jutalmazott summáza- tát: „Az öx-eg halász és a tengert”. Santiago elvesztette a nagy halat, de többet nyert. A látszólagos, a felszínen levő sors „tragikus”. Valójában Santiago sem érzi annak. Mert: „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék — az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha.” Szekér Endre Magyar írók Kárpát-Ukrajnában A múlt vasárnap Kárpát-Ukrajna magyar könyvkiadását elemeztük, a rövid vázlatban nem volt hely arra, hogy írókat — ha csak pár ecsetvonással is — bemutassunk. Pedig vannak bőven, ez az előttünk alig ismert terület újabb és újabb tehetségeket állít munkába. A középkorú és legfiatalabb korosztályú írói gárda igen heterogén összetételű: értelmiségiek, munkások és kolhozparasztok találhatók közöttük. Legtöbbjük mégis az ungvári egyetem bölcsészkaráról indul, ami egyúttal bizonyíték is arra, hogy az egyetem magyar tanszékén magas fokú a magyar nyelvi oktatás. A jelentkező írói tehetségek felkarolására nagy gondot fordítanak Kárpát-Ukrajnában. Előző cikkünkben bemutatott Kárpát Kiadón kívül jelentős fóruma még az új tehetségeknek a beregszászi helyi lap, a Vörös Zászló szerkesztőségének patronálásával működő írói stúdió, amelynek jelenleg 15 tagja van. A stúdió bíráló és gyámolító szerv, a lap pedig közli az új tehetségek írásait. A Forrás Ifjúsági Stúdió a területi ifjúsági lap, a Kárpátontúli Ifjúság (a Mology Zakarpattja magyar nyelvű kiadása) az egész kárpátontúli terület fiatal magyar íróit fogja össze és ad nekik lehetőséget műveik publikálására. Természetesen ezenkívül jelentős a községi-városi művelődési házakban működő irodalmi klubok szerepe az új tehetségek felfedezésében. Ide sorolható az iskolák valamennyi irodalmi szakköre is. A jelenleg élő és alkotó magyar írók közül különösen háromnak a munkássága kiemelkedő a kárpátontúli területen. Őket hadd mutassam be, ha csak vázlatosan is. BÁLLÁ LÁSZLÓ életpályája igen változatos, tulajdonképpen szobrásznak indult, el is végezte az ungvári képzőművészeti főiskolát. Közben — már diákkorában is — írogatott. Három évig a Képző- művészeti Szalon igazgatója. Hamarosan átkerült azonban a magyar nyelvű laphoz, ahol különféle beosztásokban tevékenykedett. Nemsokára a tan- könyvkiadó magyar osztályán lett szerkesztő és maga is aktív tankönyvíró, majd az ungvári egyetemen kilenc évig a magyar irodalom tanára, ö készítette el elsőnek a magyar irodalom marxista értelmezését. Ezután két évig a Kárpát Kiadó magyar osztályának vezetője. Jelenleg az itt élő magyarság lapjának, a Kárpáti Igaz Szónak főszerkesztője. Írói munkásságának ösz- szefoglalására oldalakat lehetne fordítani, annyira sokoldalú és termékeny iró. Számos verseskönyve jelent meg, továbbá elbeszéléskötete, regénye. Az ifjúsági irodalomban különösen kimagasló eredményeket ért el. Csak néhányat eddig megjelent könyve! közűt: Kitárom karom (1954), Rohanó évek sodrában (1956) versek; Nyári lángok (1961) költői elbeszélés; És felgördül a függöny (1961) riportkönyv. A riportírás egyébként kedvenc területe. A Juventus I. űrutasai című ifjúsági regénye a Móra Kiadóval közösen jelent meg és a magyar könyvpiac egyik sikeres könyve volt. Parázs a hóban című elbeszélés- kötete 20 év termésének a javát adja. A közeljövőben jelenik meg második no- velláskötete, továbbá egy regénye és a beregszászi népszínház számára színdarabot ír. A másik — a kárpátontúli magyar nyelvű irodalomban vezető szerepet játszó — prózaíró SZENES LÁSZLÓ, ő ugyancsak a középkorosztályhoz tartozik. Egyébként a Kárpáti Igaz Szó művelődési rovatának vezetője. Az általa szerkesztett Neon című irodalmi mellékletnek nagy szerepe van az új, fiatal tehetségek munkáinak publikálásában. Szenes László élményanyagának meghatározó jelleget adott a háborús években való meghurcoltatása, az illegális kommunista párt tagjaként való üldöztetése, öt évig sínylődött a kassai, budapesti, kistarcsai és buchenwaldi koncentrációs táborokban. Írói élményanyaga is — különösen régebbi munkáiban — nagyrészt ezekből táplálkozik. Néhány elbeszélést a Szovjet Írók Szövetségének folyóirata, az Oktyabr jelentette meg, majd a Moszkvai Kiadó 21 novelláját tartalmazó kötetét adta ki, Az ég akkor is kék marad címmel. Sóvirágok címet viselő riportkötete az aknaszlatinai sóbányászok életéről ad szociografikus beszámolót. 1963-ban Hajnalra kitisztul címmel ismét elbeszéléskötete látott napvilágot, amelyben tizenegy hosszabb-rövi- debb írásában életképeket rajzol a hétköznapok embereinek helytállásáról. Két évvel később újabb elbeszéléskötete jelenik meg: a Kiszakított lapok. Találkozásunk alkalmával közölte velem: újabb elbeszéléskötete van készülőben és dolgozik egy regényen is, amelyben a szovjet ember belső alakulásának folyamatát szeretné megrajzolni. Irodalmi munkássága aligha választható el újságírói tevékenységétől, riportjai, publicisztikai írásai mind magasfokú irodalmi igénnyel íródnak. A két prózaíró után következzék egy költő: KOVÁCS VILMOS. A körülötte sűrűsödő irodalmi viták jelzik, hogy a kárpátontúli terület irodalmi életének egyik legérdekesebb írójáról van szó. Róla a Népszabadság egyik legutóbbi számában olvashattunk magvas, a Csillagfénynél című kötetéhez kapcsolódó elemző írást. Kovács Vilmos a Kárpát Kiadó magyar szerkesztőségénél dolgozik vezető beosztásban és egyúttal az Ukrán Írószövetség Kárpátontúli Területi Szervezetének titkára. Eddigi köteteiben (Vallani kell, 1957; — Tavaszi viharok, 1959; — Lázas föld, 1962; — Csillagfénynél, 1968) egy belső vívódásokkal teli, súlyos közéleti mondanivalókat magába hordozó költő szólal meg. Versei ne- hézveretűek, írásformája rendkívül cizellált, munkásságának gyöngyszemei nem egyszeri olvasásra kínálják magukat. Bár elsősorban költőként tartják számon, verseit megelőzve kellett volna említeni Holnap is élünk című regényét, amely a személyi kultusz korszakának életrajzi elemekkel sűrűn átszőtt boncolása. A regény mindjárt megjelenésekor nagy vihart kavart, mert új hangot ütött meg, bátran és felelősséggel szólt a személyi kultusz idejének megpróbáltatásairól, arról a nehéz és bonyolult harcról, amelynek eredményeképpen elkövetkezett a kibontakozás. • Nem fejezhetjük be ezt a rövid beszámolót anélkül, hogy a jelentősebb fiatalokról egy-egy mondatot ne ejtenénk. HORVÁTH ANNA festő- és szobrászművész, akinek ízléses kerámiáival grafittóival szinte minden városban és községben találkozhatunk, Megtört csend című, nemrég megjelent kötetében árulkodik erős írói tehetségéről. SÜTŐ KÁLMÁN — az idősebb költőgeneráció tagja, jelenleg 60 éves —, már huszonhat éves korában ismert költője volt a vidéknek. Kacagó faluvégek című, pár éve megjelent kötete a beregsomi kolhozparaszt szemével nézi a felszabadult életet. KECSKÉS BÉLA a munka és a hétköznapok költője, szerencsés megfogalmazója a tájverseknek és a szerelmi lírának is. GYÜRKE ZOLTÁN, a falusi tanítóból lett újságíró, a fiatal költőnemzedék egyik legszínesebb egyénisége, akire — a közelmúltban megjelent Homokszemek című kötete kapcsán — az itthoni sajtóban is felfigyeltek. Tőle is sokat vár az itteni irodalmi közvélemény. A kárpátontúli területen való bolyongásom alkalmával rengeteg alkalom kínálkozott számomra írókkal, költőkkel való találkozásra. Beszéltem az ungvári egyetem magyar tanszékének vezetőivel, irodalmi körök tagjaival, szerkesztőkkel, kiadókkal, összképként az a-vélemény formálódott ki bennem: pezsgő irodalmi élet van itt, jó volna, ha idehaza is többet tudnánk róla. Kölcsönösen javítani kellene a kapcsolatokat! Balogh József F elszabadulási képzőművészeti pályázat Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére képzőművészeti pályázatot hirdet a megyei tanács vb, a Kecskeméti Városi Tanács V. B., a Szakszervezetek Megyei Tanácsának Elnöksége, a Hazafias Népfront megyei titkársága, az általános fogyasztási szövetkezetek megyei szövetsége és a KISZ megyei bizottsága. A pályázaton — műfaji megkötöttség nélkül — olyan alkotások vehetnek részt, amelyek a felszabadulást, népünk építő munkáját és eredményeit, az ellen- forradalommal vívott harcát, s új életünket ábrázolják megyebeli témák alapján. A pályázaton a Képzőművészek Középmagyarországi Területi Szervezetének tagjai vehetnek részt. Beküldési határidő 1970. február 1. A műveket a Kecskeméti Katona József Múzeum gyűjti össze. A megyei tanács vb a legjobb alkotásokat a következő díjakkal jutalmazza: I. díj: 5000 forint, II. díj: 3000 forint, III. díj: 2000 forint. Az általános fogyasztási szövetkezetek megyei szövetsége ezenkívül 3000 forint jutalmat tűzött ki a szövetkezeti mozgalmat művészi erővel kifejező alkotásra, a KISZ megyei bizottsága pedig 1000 forinttal jutái, mázzá az ifjúsági témát feldolgozó művek legjobbját. Kecskemét Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága 5000 forint összeggel elővásárlási jogot jelentett be olyan alkotásra, amely jellegzetes kecskeméti témát dolgoz fel, illetve a várost ábrázolja. Baja mai életét ábrázoló alkotás elővásárlására szintén 5000 forint összeggel jelentett be elővásárlási jogot a Bajai Városi Tanács V. B. Ugyanezzel a joggal a Szakszervezetek Megyei Tanácsa 3000 forintot ajánlott fel üzemi jelenetet ábrázoló alkotás számára. A beérkezett műveket zsűrizés után 1970 tavaszán kiállításon mutatják be.
