Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-12 / 133. szám

4. Oldal 1969. ión in a ÍZ. csütörtök Központi határozatok nyomán helyi politika A községi pártbizottságok és csúcsvezetőségek leg­utóbbi ülésein tartalmas és hasznos eszmecserék ala­kultak ki a pártmunka módszereiről. A témák kö­zül a legnagyobb figyelem az alapszervezetek határo­zat-feldolgozó. illetve hatá­rozathozó tevékenységére irányult. Nemcsak arról esett szó a testületi vitákon, hogy az alapszervezeti pártmunká­nak e két fontos mozzanata hogyan válik ténylegesen a helyi politika kialakításá­nak eszközévé. Hanem ar­ról is, hogy a felsőbb szin­ten hozott párthatározatok feldolgozásával, s a helyi határozatokkal tulajdon­képpen a demokratikus centralizmus elvét valósít­ják meg pártszervezeteink. Érdemes számba venni azokat a járásunkban ki­alakult módszereket, aho­gyan a községi pártbizott­ságok és csúcsvezetőségek a felsőbb pártszervek hatá­rozatait feldolgozzák és el­juttatják a párttagsághoz. Akad azonban ellentétes példa is. Egyik tsz-párt- szervezet taggyűlésén a tag­ság szóvátette. hogy titká­ruk minden alkalommal egyforma feladatról beszél. Megvizsgálva a jogos ész­revételt, kiderült, hogy az említett párttitkár nem jegyzetel az értekezleteken, mert mint mondta: — „Már húsz éve párttitkár vagyok, a kisujjamban van min­den ...” Szerencsére ritka az ilyen példa. Figyelmez­tetésnek mégis hasznos: nem lehet „rutinszerűen” tájé­koztatni a párttagságot, kü­lönösen akkor nem, ha fon­Fórumok, ahol a hogyanról is szó esik Helyi politika — helyi határozatok ni. Szabó Attila .CDS ■vq és^OQálö vaiNER BE&EKM= tos határozatok ismertetése és megvalósítása van napi­renden. sági vezetőit, vagy más kér­déseknél az érintett szervek vezetőit is. Nehezíti az alapszerveze­tek határozathozó munká­ját, ha a gazdasági vezetés­sel nincs meg a kellő együttműködés. A szabad- szállási Mathiász Tsz fő­könyvelője például a mun­katervkészítéskor nem volt hajlandó gazdasági vonat­kozású adatokat szolgáltat­ni az alapszervezetnek, sőt, a községi pártbizottságnak sem(!). Vajon milyen oka volt erre a főkönyvelőnek? Az ilyen jelenségekre ide­jében fel kell figyelni és mielőbb helyreállítani a kapcsolatokat. összegezve: a dunavecsei járásban a pártalapszerve- zetek a korábbinál jóval öntevékenyebbek, alapvető­en meghatározzák a helyi politikai irányát. A helyi po­litika hosszú folyamatában egy-egy rövidebb, vagy hosszabb szakasz feladata­it jelölik meg a határoza­tok, melyek megalkotására és végrehajtására a jövőben is nagy gondot kell fordíta­A járási és községypárt- titkári munkaértekezletek­nek közös vonásuk, hogy pontos információkat nyúj­tanak a végrehajtandó ha­tározatok lényegéről és le­hetőséget adnak konzultá­cióra is. A két munkaérte­kezlet között azonban lé­nyeges az eltérés a közsé­gi értekezletek javára. Míg ugyanis a járási összevont értekezleten (70—100 rész­vevő) főként csak a tájéko­zódásra nyílik alkalom és mindenekelőtt idő, addig a községin a rendelkezésre ál­ló idő nagy részét a végre­hajtás módszereinek alapos megvitatására fordítják. Fontossá teszi ezeket a tanácskozásokat a helyi is­meret, amelyre bizton lehet a vitát és a konzultációt is alapozni. Emellett kölcsö­nösségi alapon alkalom nyílik a napi friss informá­ciók összegyűjtésére, és még valami: jó szereplési, helye­sebben gyakorlási lehetőség nyílik itt a részvevők vita­készségének fokozására. A felsoroltak egyúttal azt is jelentik, hogy e fórumo­kon nemcsak a határozatok ismertetésére, feldolgozásá­ra és a végrehajtás módsze­reinek meghatározására ke­rül sor, hanem tulajdonkép­pen rríeg is kezdődik a ha­tározatok végrehajtása. A kunszentmiklósi közsé­gi pártbizottság havonta egyszer tart titkári értekez­letet, de ha szükséges, sű­rűbben is. A 13 alapszerve­zetből öt üzemi, négy terme­lőszövetkezeti. három válla­lati-intézményi, egy pedig területi jellegű. A községi bizottságnak a határozatok sikeres feldol­gozásához e jelleg szerinti megoszlást figyelembe kell vennie és még a titkári ér­tekezlet előtt meghatározni, hogy az egyes alapszerveze­tekre milyen sajátos felada­tok hárulnak. Mindez nem kis munkát igényel a községi bizottság­tól. Kunszentmiklóson ez azért is sikerült, mert a kollektív vezető testületek tagjai önálló reszort-, illet­ve területi jellegű tevékeny­séget végeznek a pártmun­ka különböző posztjain és felelősei a rájuk bízott rhunkának. Nem elegendő a rutin A járási pártbizottság egy korábbi vizsgálat nyomán megállapította, hogy a járá­si és községi titkári érte­kezleteken nyilvánosságra hozott határozatok, tájékoz­tatók anyagát a részvevők nagy többsége írásban is rögzíti és odahaza e jegy­zetek alapján számolnak be a tagságnak. Az alapszervezetek által hozott sajátos helyi határo­zatok számszerűleg is gya­rapodtak az utóbbi két év­ben. Ez a pártszervezetek szervezeti tevékenységének javulásában, a párton be­lüli demokratizmus erősö­désében is érezteti hatását. Érdemes hangsúlyozni, hogy e helyi határozatok nem csupán a felsőbb szin­tű pártdokumentumok le­bontott, kis „egységei”, ha­nem kiegészítve a helyi sa­játosságokkal — önálló ér­vényűek, akár a párt belső életére, akár a gazdaságpo­litikára utaljanak is. A dunavecsei járás 70 pártszervezete a vezetőség- újjáválasztás óta 207 hatá­rozatot hozott. Az alapszervezetek szinte kivétel nélkül határozato­kat hoztak a pártoktatással, a tömegszervezetek munká­jával, illetve az ott dolgozó kommunisták tevékenységé­vel kapcsolatban. Helyes módszer, hogy a határozatok előkészítésébe bevonják az illetékes szak­embereket, a tsz-ek gazda­25. Sarapov tekintete átme­legedett. — Jól van. fiam. Nem a tengerpartra siettünk... Legközelebb tudni fogjuk. Szóval, mi van azzal a kí­sérlettel? — Végre'kell hajtani. — Rendben van. Csak semmi feltűnés, semmi lár­ma. Ne keltsünk pánikot. Tyihonov felkelt és né­hány lépést tett a szobá­ban: — Jobb lenne feltűnéssel. — Hogyhogy? — Azt hiszem, minél na­gyobb feltűnést keltünk, annál jobb. Minél több em­ber gyűlik össze, annál töb­ben fogják kérdezgetni: mi történt tulajdonképpen? Megmagyarázzuk nekik, az eseményt szárnyára kapja a hír. Akad talán más szem­tanú is. nemcsak Jevsztyig- nyejeva és Latina. Talán hallotta valaki a lövést. Vagy gyanakszik valakire. Sok minden előadódhat. Csak a merénylőt ne ijesz- szük el túlságosan... Sarapov elmosolyodott: — Ne galoppozd el ma­gad! Nincs okunk titkolózni a merénylő előtt. Hiszen nyilvánosan körözzük. A gyilkos semmit sem tehet ellene, ha helyes nyomra bukkanunk. Elrejtőzött, de ott van valahol. S ha fel­kerekedik, hogy összezavar­ja a vizeinket, könnyen raj­taveszthet. Sarapov megpuhította ci­garettáját. a dohánytörme­léket leseperte az asztalról, rágyújtott: — Emlékszem egy ügyre, Lolik-Káin — ez volt a csúfneve —, visszaeső bű­nöző volt, megölt egy em­bert. Többek közt megtud­tuk, hogy lecsatolta áldoza­ta aranyóráját. Omega óra volt. Káin megszagolhatta, hogy keressük az órát, vagy magától rájött, hogy jobb. ha megszabadul a bűnjeltől. Egy étteremben összebarát­kozott az asztaltársával. Jócskán a pohár fenekére néztek, s amikor kapcsola­tuk a részeg ölelkezés stá­diumába jutott, elcserélték Növekvő idegenforgalom Megyénk idegenfor­galmi nyitányát, immár évek óta, rendszerint a húsvét jelenti. Az E—5-ös nemzetközi főútvonalon megindult a modern „nép- vándorlás”, s a hazai autó­sok mellett megszaporodik a külföldi átutazók száma. Mint ahogyan a megye- székhely központjában is húsvét táján „horgonyoz­nak” le először a külhon­ból hazánkba látogató tu­ristacsoportok autóbuszai, hogy néhány órás kecske­méti tartózkodás után a számukra különösen vonzó bugaci puszta romantiká­jával, vagy éppen a világ­hírű kalocsai népművészet­tel ismerkedjenek a hely­színen. Évről évre növekszik ez a megyénkre jellemző át­utazó forgalom. A főútvo­nalon éppúgy, mint — bu­gaci, vagy kalocsai vég­céllal — Kecskeméten, nem is szólva a déli határmen­ti vendégj árásróL Maradjunk ezúttal csupán a megyei idegen- forgalmi hivatal közre­működésével bonyolódó forgalomnáL Tavaly Eu­rópa csaknem valamennyi országának képviselőin kí­vül az Amerikai Egyesült Államokból, Egyiptomból, Törökországból, sőt Auszt­ráliából is ellátogattak hozzánk. 1968 május végé­ig például a hazánkba ér­kező turistacsoportok tag­jai közül több mint ki- lencszázan voltak kíván­csiak Bugacra, az idén pe­dig ugyan ez ideig számuk meghaladta a 1300-at, akik főleg Ausztriából, az NSZK-ból és Svájcból ér­keztek. A megye nevezetességei iránti érdeklődés felkelté­sében szerepe van az itt megfordulók otthoni él­ménybeszámolóinak, annak, hogy hírünket viszik. Még- inkább azonban annak a céltudatos propagandának, melyet az idegenforgalmi partnerekkel — utazási irodák, társhivatalok stb. — közösen végez, és ter­mészetesen a tetszetős is­mertetőknek, melyekből öt nyelven tizenkét féle for­mában csaknem 150 ezer példányt adott ki a hiva­tal. Egyik legújabb partner ebben az együttműködés­ben a MALÉV, melynek jóvoltából főként Európa távoli részein, például a skandináv országokban re­méljük a hazánk, s így megyénk iránti érdeklődés felkeltését. Bács-Kiskun megye idegenforgalma azonban korántsem korlátozódik a külföldi vendégekre. Noha erre nincsenek pontos ada­tok, érezhetően növekszik a hozzánk látogató hazai vendégek száma is. Ele­gendő utalni csupán az elmúlt hetekben, hónapok­ban látogatóba érkezett számos diákcsoportra, vagy például az idegenforgalmi hivatal kecskeméti fizető- vendg-szolgálatára, amely a szállodát hivatott te­hermentesíteni. Május vé­géig ugyanis 6333 napra 1107 vendég vette igénybe a rendelkezésre álló szál­láshelyeket. Ez pedig már­is kétszerese az elmúlt év hasonló időszakában elért forgalomnak. Népszerű a rétesbolt Már az első napokban várakozáson felüli forgalmat bonyolított le az elmúlt hétfőn Kecskeméten megnyílt rétesbolt. A napi 6400 forintos forgalom mellett bizony előfordul, hogy az ellátás akadozik a finom sütemények — rétes, kürtőskalács stb. — gyorsan kifogynak. A Kecskeméti Sütőipari Vállalat azonban igyekszik a hi­ányt gyorsan pótolni. Somogyi József, a vállalat mű­szála vezetője egyébként elmondta, hogy a rétesbolt népszerűsége arra figyelmezteti őket, hogy a város más részén — pontosabban a Hunyadivárosban, ahol telket is vásároltak már, az ott felépülő sütöde és kenyérbolt mellett — rétesboltot is létesítenek. Képünk az új Nagy­kőrösi utcai rétesboltban készült. A háttérben Drozlik István a sütőből húzza ki a friss süteményt. a karóráikat Káin egy Pol­jot márkájú órát kapott az Omegáért. Az asztaltárs rö­videsen elaludt. Amikor fel­ébredt, csodálkozva látta új szerzeményét. Rendes fickó volt. bement az őrszobára és kérte: kerítsék elő az óráját, nem tart igényt ide­gen holmira. Már-már ajtót mutattak neki. amikor — szerencsére — megérkezett Vologya Dranyikov. Egy pillantást vetett az Omegá­ra és sóbálvánnyá dermedt. S amikor a látogató leírta éjszakai asztaltársának kül­sejét. világossá vált: Lolik volt a tettes. — Sarapov felállt. — Ügyhogy. fiacs­kám, a gyilkos csak jót tesz nekünk, ha kibújik az odújából. Szervezd meg a kísérletet. Meglátjuk, mi lesz belőle. KEDD Tyihonov ceruzával gyor­san felvázolta a helyszínt, a papírlapot átnyújtotta Sarapovnak: — Nézd csak, a szakér­tők véleménye szerint a lö­vést csakis a három ablak egyikéből adhatták le: a Baikál szálloda bal oldali épületszárnyának harmadik emeletéről, az 58-as vagy 59-es számú szobából. A harmadik ablak a lépcső- fordulónál nyílik. Az 58-as szobában ketten laknak: Lev Alekszejevics Kozak építészmérnök Lvovból és Dmitrij Mihajlovics Lagu­nov főkönyvelő Kromszk- ból. Az 59-es szobában egy házaspár lakik: Alekszandr Pavlovics Popov kisinyovi orvos a feleségével. Múlt hétfőn már mindannyian a szálloda vendégei voltak. A lépcsőházi ablakból azon­ban olyasvalaki is rálőhe- hetett Akszjonovára, akinek a személyazonossága teljes­séggel ismeretlen. — Mik az elképzeléseid? — Kozákot és Laguno- vot még nem láttam: öt felé szoktak hazatérni. Po- powal beszéltem. — És van valami érde­kes? — Van. A lekvár. Szere­ted a meggylekvárt? — Micsodát? — Mondom, hogy szere- ted-e a meggylekvárt? Egy egész vödörre valót tartogat belőle. Meghívott, máskor is szívesen megkínál. — És a lekváron kívül? — nevette el ms"át Sara­pov. — A disszertációja meg­védésére jött Moszkvába, a felesége szurkol neki. Spe­ciálisan a te számodra fel­írtam valahová a disszertá­ció témáját is. csak tud­nám. hová. — Tyihonov előhalászta zsebnoteszét, fellapozta és rendíthetetlen arckifejezéssel felolvasta: „A hipofízikáRs tirreoid- szisztéma állapota ionsu- gárzásnál”. — Szép. És mondd csak, nem fáj a hasad a meggy­lekvártól? — Tudod, sehogyan sem tetszik nekem az a lépcső­házi ablak. A lépcsőházi beugró a folyosó végéről nyílik, kijárással egy oldal­erkélyre. Egyszóval a vak­bélhez hasonlatos. A beug­rót nem látni a folyosóról. Általában a kiszolgáló sze­mélyzet közlekedik a lép­csőn: pincérek, szerelők, sa­többi. Afféle hátsólépcső, a szálloda udvarából. A lenti ajtót általában este tízkor bezárják. A felső vége a padlástérbe vezet. A pad- lásajtó zárva van. valami­kor le is plombálták. A rozsdás dróton ólomdarab­kát találtam. A padozat rendkívül poros, a betonon elmosódott lábnyomokat fi­gyeltem meg. Felforgattuk a padlást alaposan, de sem­mit sem találtunk. A láb­nyomokról mindenesetre mintát vettünk. Titokban abban reménykedtem, hogy rábukkanunk a töltényhü­velyre, de híre-hamva sincs. Most felkeresem Kozákot és Lagunovot A lépcsőház­zal még foglalkoznunk kell... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents