Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-11 / 132. szám

1969. június 11. szeret» 9 5. oldat Fokozódik az érdeklődés a III. kecskeméti népzenei találkozó iránt Hétköznapok Kunbaracson egy húsbodt. ami legalább I egyházi Vegyes Ktsz az ősz- hetente kétszer tartana | re ígéri a befejezést... nyitva. Igen gyenge a hús- ellátás ... ! Nemrégiben olyan hí­rek kelitek szárnyra, hogy az immár két év óta rend­szeresen megtartott kecske­méti népzenei találkozót — anyagi fedezet hiányában — az idén nem rendezik meg. Az illetékeseik min­dent elkövettek, hogy a nagy népszerűségre szert tett és egyre nagyobb ér­deklődésre számot tartó ta­lálkozó ne maradion el. Si­kerrel is járt az erőfeszítés, közben — éppen a rendez­vény értékét igazolandó — több intézmény — többek között a MÉSZÖV is — be­jelentette erkölcsi és anya­gi támogatását. Így az aka­dályok elhárultak és szep­tember 19—21-én megren­dezésre kerül a III. kecske­méti népzenei találkozó. részt a nagyközönség bevo­násával. Több tanyaköz­pontban ugyancsak fellép­nek a Kecskemétre látogató népzenészek, sőt az egyik — még csak ezután kijelö­lésre kerülő tanyaközpont­ban — hazai és külföldi vendégek előtt is lesz be­mutató. A célkitűzéseknek megfe­lelően a népzenészek ellá­togatnak majd több kecske­méti iskolába és ott az if­júság részére adnak műsor. Bizonyára nagy érdeklődés­re tart majd számot az óvónőképző intézet énekka­rának fellépése: a kórus Kálmán Lajos összeállítá­sában népdalokból és nép­zenéből szerkesztett műsort ad elő. A színházban elő­adásra kerülő műsor tema­tikája a szerelem és házas­ság köré fonódik, vala­mennyi népművész e téma­kör felhasználásával adja elő számá t A háromnapos találkozó idején több népművészeti tárgyú kiállítás Is nyílik Kecskeméten. Jellemző a kecskeméti népzenei találkozók által felkeltett érdeklődésre, hogy a Rádió és Televízió veze­tősége már most bejelen­tette: 1970-ben nemzetközi keretek között szeretné megrendezni Kodály Zoltán szülővárosában a népzenei találkozót Ehhez nemcsak erkölcsi, hanem anyagi se­gítséget is ad a Rádió és Televízió. A kunbaracsi vegyesbolt­ban találkoztam dr. Szent kúti Sándor vb-titkárral, aki egyben a község párt­titkára is. A napi gondokról beszélgettek Pruszkai Ist­ván boltvezetővel. Arról, hogy hiánycikk a krumpli, a zseblámpaelem és a drót­szeg. Az utóbbi kettő orszá­gosan is. a falusi boltok­ban leginkább. De a burgo­nya? Ezen segíteni kell ha­marosan. Kétszázötvenen laknak bent a községben, ám a tanyáról is sokam jön­nek a boltba. — Mennyi a havi forgal­muk? — kérdem a boltost. — 180—200 ezer forint. Árukészletünk általában havonta fordul meg. Talán ha egy kérést lehetne: Na­gyon elkelne a községben Kedvező lehetőségek végső» hallgatók elhelyezkedésére A meghívókat még nem küldték ki, mégis tucatjá­val jelentkeznek már az egész országból a hamgsize- res és énekes népművészek. Mivél most már lassan ki­alakul az évente ismétlődő rendezvény arculata, a ren­dezőség elhatározta, hogy minden évben valami sajá­tos célt tűz a találkozó elé. Az idén az ifjúság és a nép­zene kapcsolatát és egymás­ra való hatását vizsgálják. Ennek megfelelően — hogy csak egy példát említsünk — tudományos tanácskozá­son is megvitatják a kér­dést. A szimpóziumra neves tudósokat. írókat, néprajzo­sokat hívnak meg és terve­zik egy-két — a népzenei hagyományokat felhasználó beat-együttes vezetőjének a meghívását is. Elsősorban az Illés-zenekar és Tolcs- vay-duó neve kerül elő­térbe. Az idei program még csak most van kialakuló­ban. Elöljáróban azonban annyit már el lehet monda­ni. hogy a nagyközönség számára a díszbemutató a Katona József Színházban lesz szeptember 21-én. Szá­mos konzultációt is tarta­nak, egyrészt a népművé­szek maguk között, más­A Művelődésügyi Minisz­tériumban összeállítás ké­szült arról, milyen elhe­lyezkedési lehetőségek vár­ják a különböző felsőfokú oktatási intézményekben idén végző fiatalokat. Ebben az esztentőben a tudományegyetemek tanár­képző szakain, a tanárkép­ző főiskolákon, a tanító- és óvónőképzőkben összesen 3018-an fejezik be tanul­mányaikat, közülük 270 társadalmi ösztöndíjas. Így pályázatra 2748-an jogosul­tak. A meghirdetett állá­sok száma 4170 — tehát az elhelyezkedési lehetőség 152 százalékos — ezekből 372 budapesti, 3705 vidéki, 93 megyei jogú városi. Bár az elhelyezkedési lehetősé­gek bőségesek, bizonyos aránytalanságok tapasztal­hatók. A három tudomány- egyetem 1017 pályázatra jo­gosult végzősének például 550 középiskolai tanári ál­lást hirdettek meg. A ta­nárképző főiskolák pályá­zatra jogosult 575 hallgató­ját viszont 1921 (334 szá­zalék! állás várja. Az elő­ző évekhez hasonlóan a közgazdaság-tudományi egyetemről kikerülő tanár­szakos hallgatók elhelyezé­se most is biztosított. A ta­nító- és óvónőképzők egy- egy végző hallgatóját átla­gosan másfél állás várja. A vidék óvónőigénye azon­ban előreláthatólag csak részben elégíthető ki, mi­vel a főváros is 118 óvónői munkakört hirdetett meg. A gyógypedagógiai tanár­képző főiskolán végzők egyenként csaknem négy hely között válogathatnak. A nem pedagógus hallga­tók közül a műszaki egye­temen végző 915 hályázat- ra jogosult fiatal számára 3560 állást hirdettek, s en­nek csaknem fele főváro­si. A műszaki egyetemek valamennyi karán lénye­gesen meghaladja a pályá­zatra jogosultak számát az állások száma. A közgazdaság-tudományi egyetemen tanulmányait befejező 317 pályázatra jo­gosult hallgatót 1146 állás várja, s ebből 737 Buda­pesten van. Az agráregye­temek 199 végzősének 358 — zömmel természetesen vidéki — munkahely áll rendelkezésére. A felsőfo­kú ipari technikumokban 1263-an végeznek, s 1838 munkahelyet, a felsőfokú mezőgazdasági techniku­mok 257 hallgatójának 291, többségében vidéki állást hirdettek meg. Az idén 814 új fiatal or­vos vár elhelyezésre. Ré­szükre a különböző egész­ségügyi intézmények 850 állást hirdettek meg. Biz­tosított a munkahelye an­nak a 165 végző gyógysze­résznek is, akik most kezd­ték meg az államvizsga előtti szakmai gyakorlatot. A számok azt bizonyít­ják, hogy a felsőoktatási in­tézményeinkben idén vég­ző hallgatók elhelyezkedési lehetőségei az elmúlt évi­hez viszonyítva mennyisé­gileg és minőségileg is ked­vezőbbek; (MTI) A 9500 holdas területen 1100 ember lakik. 850-en ta­nyán. A községben 68 ház épült eddig, s változatlanul na®y az építési kedv. Az Űj Tavasz Szakszövetkezet­ben 280-an dolgoznak. A többiek? Huszonötén Buda­pestre járnak — heti egy­szeri itthon alvással — har­mincán pedig Kecskemétre és Lajosmizsére. — Az eljárók az állami és az erdőgazdaságban dol­goztak. Toborzás útján ke­rültek el a faluból. — Nem hiányoznak nyá­ron a gazdaságban? — Igen. de télen már nem tudnak munkát adni nekik. Sajnos, emiatt egyre többen vállalnak idegenben munkát. Munkaalkalmat kellene teremteni tehát szá­mukra akár az állami, akár az erdőgazdaságban. Ez most a legsürgősebb teen­dőnk — mondja a község tanácstitkára. A tűzoltószertárban prüsz­kölnek a lovak, készenlét­ben a fogat. — Mikor volt utoljára tűz? — Sxnka Ödön bognár- mester műhelye égett le a közelmúltban. Azaz, csak a teteje, mert a helybeli tűz­oltók eloltották a tüzet. A motoros fecskendőnk 400 li­teres, a csapatok kiképzése jó. csak a vízzel van baj ilyenkor. Kevés, kicsi a nyomás. A kunbaracsi tűzoltóra­joknak jó híre van a me­gyében: az úttörő, férfi és női csapatok minden évben feltűnnek a versenyeken, az ügyeleti szoba fala tele van oklevelekkel. írtam már: remélhetőleg még ebben az évben meg­nyílik az újjáépített kultúr- ház. Blénkebb lesz hát a népművelő munka is. — A tantestülethez vár­ják a fiatalokat? Közben beérünk a ta­nácsházára. Sehol egy lélek, ügyfél órákig nem jelent­kezik. így van ez mindig? — Tessék megnézni dél­után. Ma orvosi rendelés lesz. ilyenkorra tartogatják hivatalos ügyeik elintézését is. Hetente kétszer jár ki Ladánybenéről dr. Zsigó László körzeti orvos, 20—30 beteget megvizsgál, olykor még többet is. — Hallom, egészségházat terveznek. — Igen, a terv készen is van. rendelővel, szolgálati lakással, a körzeti ápolónő is itt lakik majd. Az idén szeretnénk elkezdeni az építkezést. — A művelődési otthon is épül? — Csak átépül. De na­gyon lassan. Több mint egy éve nem tudunk ünnepsé­get rendezni, hacsak az is­kolában nem. Átépítés alatt a kultúrotthon, a Kerek­— Néhány nyugdíjazás van kilátásban bel- és kül­területen. Talán a szolgálati lakás is megoldható lesz, 1970-re kaptunk keretet szolgálati lakásra. A tanyai iskolákban van három la­kás. — Még egy hétköznapi kérdés: hány kisiparos van a faluban? —■ összesen tizenegy. Nagyjából elegendő is len­ne. csak egy asztalos hiány­zik. Reggeltől estig volna munkája... Apró gondok, egy kis község hétköznapi gondjai. Fel kell rájuk figyelni, mi­előtt nagyobbra nőnek. Balogh József Kecskeméti kutatók 24. HÉTFŐ Sarapov napja jól kezdő­dött. A hirhedt szélhámos, Kosztya Korszunszkij, akit bárom hónapja kerestek, feltűnt a Berlin Étterem­ben. A fényűző ebéd után bőkezűen fizetett és kilé­pett az utcára. Az ajtóban Szavonyenko és Drigin várta. Korszunsz­kij jól ismerte Szavo- nyenkót. Meghajlással üdvözölték egymást, kimérten és elő­kelőén. Korszunszkij szólalt meg elsőnek: — Ha helyesen értelme­zem, tisztelt Szavonyenko polgártárs, úgy ön most megszabadít engem a feles­leges taxiköltségtől. A nyomozó bólintott és pazar gesztussal szélesre tárta a rendőrségi Volga aj­taját: — Helyesen értelmezi, Kosztya... Pillanatnyilag Korszunsz­kij a szomszéd szobában ült és részletes vallomását fogalmazta, feltéve a pontot egy egész sereg „i” betűre. Sikeres akció volt! Sara­pov hátradőlt karosszéké­ben, úgy tűnt. elbóbiskolt: arca a szokásosnál is szé­lesebbre kerekedett. Tyiho- nov megállt az ajtóban, s már-már visszalépett, de mégis meggondolta magát. Belépett az irodába és Sa­rapov azonnal ráemelte te­kintetét: a mosolyt lefújták az arcáról. Nyilván a jó­kedvvel együtt. Nincs mit tenni, oda kell lépni hozzá, le kell ülni és el kell mon­dani mindent szép sorjá­ban. — Vlagyimir Ivanics, baj van — szólalt meg halkan Tyihonov. — Beigazolódtak a legrosszabb feltevéseim. Akszjonovával golyó vég­zett, s mi egész héten át hamis úton jártunk. Elvesz­tegettük a drága időt. Sarapov váratlanul elmo­solyodott, igaz. nem a legvi­dámabb mosollyal. — Ne izgulj — mondta Sarapov. — Az idő a mi leggonoszabb ellenségünk, ez való. És a legravaszabb. De azért mégsem veszteget­tük teljesen hiába. Kár, hogy első feltevésünk hi­básnak bizonyult. De azért ez alatt a hét alatt megtud­tunk egyet-mást, ami még jól jöhet. Ne lógasd az or­rod, kinyomozzuk az igaz­ságot. Kérsz kávét? Nem? Akkor ölj ide. s mesélj el mindent, szép sorjában. Tyihonov papírlapot hú­zott elő kabátzsebéből, ki­simította és beszélni kez­dett: — Amikor megértettem, hogy az orvosszakértő téve­dett és zsákutcába kerül­tünk, mindenkit mozgósítot­tam. Tegnap vasárnap volt ugyan, de mégis sikerült megismételtetni az orvos­szakértői vizsgálatot. A vi­lág nincs jó emberek híján. Negyven perc múlva Pav- lovszkij professzor megta­lálta a golyót. Tyihonov mélyet sóhaj­tott. Kartondobozt vett elő zsebéből: hosszúkás fémda­rab feküdt benne, vattába csomagolva. Sarapov a dobozért nyúlt, figyelmesen vizsgálgatni kezdte a golyót. — 5-ször 6-os — jegyezte meg Tyihonov. — Igen ... 5-ször 6-os — ismételte meg Sarapov. — Hallgass ide. Sztasz: tulaj­donképpen hogy történhe­tett meg ez a hiba? — A professzor magya­rázata szerint ritka eset tör­tént. A golyó áthatolt a szí­ven, lefelé csúszott a bor­dán és a mellkas bőr alatti részében akadt meg. Ahogy Pavlovszkij írja a jelenté­sében, bordasérülés vezette félre az orvosszakértőt, aki szúrószerszámnak tulajdo­nította a sebet. — Ügy látszik — vetette közbe Sarapov —, megté­vesztették a merénylet kö­rülményei: Akszjonova az ösvényen haladt, egy férfi megelőzte, s ezután az asz- szony összeesett. Valóban ritka eset. És mit ír még a professzor? Tyihonov a papírlapra pillantott: — A halál azonnal bekö­vetkezett. Oka: szívbénulás. Következésképpen Tánya nem tehetett többet egy-két lépésnél azután, hogy meg­sebesült. A nyomok hiányá­ból ítélve a lövést távolról adhatták le. Sarapov hosszasan, rá­érősen töpreng. — Az építményünk tehát összedőlt. És két nap múl­va az ügyet át kell adnunk az ügyészségnek. Fogalmam sincs, mit fogunk átadni Tyihonov reménytelenül legyintett. — Nem baj — szólt Sa­rapov. — Meg kell keres­nünk a fegyvert. — Mindenekelőtt tisztáz­ni kell, honnan lőttek — vetette közbe Sztasz reked­ten. — Kazancev nem jöhet számításba: csak közvetlen közelről lőhetett volna, a professzor véleménye sze­rint azonban a lövést távol­ról adták le. Kazanceven kívül Jevsztyignyejeva és Latina senkit sem látott a telken ... Tyihonov elgondolkozott, majd hirtelen támadt hatá­rozottsággal folytatja: — Vlagyimir Ivanics, a lövés irányát kísérletileg fogjuk megállapítani! — Kétséges dolog ... — Semmi kétség nincs benne, tudományos alapos­sággal csináljuk. — Egyszer már átejtett bennünket a tudomány, ez­zel az árral — csóválta meg a fejét Sarapov. — A képért nem a tükröt kell hibáztatni — gurult méregbe Sztasz. — Az or­vosszakértő azt adta, amit elvártunk tőle: a legkényel­mesebb változatot. Mert ál­landóan rohanunk... (Folytatjuk) Brnóban Szombaton fejeződik be Brnóban a KGST-tagorszá- gok erdészeti szakértőinek egyhetes szemináriuma. Az üléssorozat tárgya az erdé­szeti csemetetermelés szer­vezési problémáit öleli fel. Hazánkat az Erdészeti Tu­dományos Intézet Duna— Tisza közi Kísérleti Állo­másának két kutatója kép­viseli a tanácskozáson. Mindketten előadást is tar­tanak. Dr. Papp László re­ferátumának a címe: A nyár-szaporítóanyag ter­mesztésének korszerűsítése Magyarországon. Dr. Wal­ter Ferenc pedig a nyár­szaporítóanyagot termelő kertek gépesítéséről számol be. Úítörőváros Zánka és Balatonaka- li között 360 holdas terü­leten úttörőváros épül. A Cserszo patak mellett, a Balatontól egy kilométer­re alakítják ki az úttörő­város központját. Az úttö­rőváros háromezer gyer­meket fogad. A nagyszabá­sú építkezésre tavaly, 6,5 millió forintot költöttek.

Next

/
Thumbnails
Contents