Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-10 / 131. szám
IMS. fánhtn IS. kedd 5. oldal A Forrás jövőjéért A mikor a megyénk 'rm' szellemi életét egybefogó. közgondolkodásunkat alakító, a jó és igaz alkotásokat világra segítő céllal létrehoztuk rendszeresen megjelenő, országos terjesztésű folyóiratunkat, a Forrást, tudatában voltunk annak: két alapvető követelménye van a további rendszeres, tartós megjelenésnek. Egyik a szerkesztés, másik a terjesztés gondja, dolga. A szerkesztésé, hogy tudjon színvonalat tartani. Képes legyen elevenen ható, izgalmas, tartalmilag és formailag egyaránt színvonalas írásokat az olvasók elé tárni. A terjesztésé, hogy eljuttassa a folyóiratot azokhoz, akikhez szólni akarunk, akikben megvan az érdeklődés, az igény egy ilyen kiadvány iránt Talán nem annyira meglepő. minit inkább örvendetes és elgondolkoztató, hogy » szerkesztési elképzelések könnyebben megvalósíthatók. mint eljutni azokhoz, akiknek támogatására számítunk. A Forrás mellé felsorakozott máris egy rangos szerzőgárda. A szerkesztők válogathatnak a színvonalas művek között. A köztudottan jó versanyag és irodalomtörténeti írások mellett egyre több a mai valóságot bemutató riport, tanulmány. s lehetőség van végre arra is. hogy erősödjön a kritikai rovatunk. Tudunk minden számban izgalmasat újat, mondani. Olyat is. ami vitákat válthat ki. Ez nemcsak megengedhető, hanem szükséges is. Semmi sem áll távolabb tőlünk, mint megelégedni a dolgok regisztrálásával. mint szellemi állóvizet létrehozni, papírízű, vérszegény világot teremteni, j "ÍT lő és elevenen ható tényezővé akarunk válni. Minden szükséges eszköz együtt van ehhez. Kimeríthetellenül gazdag múlt. kincsesbányát jelentő szellemi örökség, gyorsan változó jelen, és éberszemű szerzőgárda. A másik alapkövetelmény a megfelelő számú olvasó megtalálása már nehezebben teljesíthető. Egyik oldalról a szellemi termékek, hírforrások dömpingje. másik oldalról a még sokaknál tapasztalható szellemi közöny és érdektelenség dolgozik ellenünk. S van egy harmadik is, amiről végre őszintébben kellene szólnunk: ez a saját helyi értékek lebecsülése. vagy nem eléggé becsülése, sőt sokszor a dolgok nem ismerésén. értetlenségen alapuló sznóbisztikus, arisztokratikus fölényeskedés. Veres Péter a Forrás második számában szemléletesen és hig- gadt-okosan írt erről. Ezért van az, hogy a folyóiratot jelenleg csupán az értelmiség és a diákság egy kis hányada veszi vagy rendeli meg. Pedig mi a munkásság és termelőszövetkezeti parasztság legjobbjaihoz is szeretnénk eljutni. Az tapasztalható, hogy a pusztán látványos propaganda: a plakát, hirdetés, előfizetési felhívás nem elegendő. Több kell ennél: személyes beszélgetés, agitáció, meggyőzés. Számos, példa van arra. hogy egy-egy kulturáltan élő. igényes, magasabb szellemi életre vágyó munkás vagy diák, miután valaki felhívta a Forrásra a figyelmét, érdeklődéssel forgatta azt és megrendelte. Ezért is kellenek a Forrás-ankétek. szerzői estek. És ezért tudjuk olyan szeretettel és lelkesedéssel üdvözölni a bajai kezdeményezést: itt a járás és a város vezetőd összefogtak ennek az ügynek a segítésére, támogatására- Ankétra hívják össze a járási, városi kulturális vezetőket, irodalmi estéket, találkozókat szerveznek, s mindezt azzal a céllal, hogy folyóiratunk olvasótáborát kiszélesítsék. Jó lenne, ha más járások, városok is követnék ezt a dicséretes példát. A múzeumok, könyvtárak, művelődési házak sokat segíthetnének. Többet, mint eddig. Az ő munkájukra is áldásosán visszahathat a szellemi erjesztésnek, ízlésformálásinak ez a módja, ha [ az érdeklődő olvasóink száma szaporodik. Az iskolák igazgatói, s a tanárok is sokat lendíthetnének az ügyön. Osztályfőnöki órákon, magyarórákon lehetne szánni erre néhány mondatot. Természetesen ennek előfeltétele, hogy az osztályfőnök, magyartanár ismerje és szeresse a folyóiratot. JK zoktunk hivatkozni rá. s a türelmetlenséggel szemben említeni, hogy valamikor a híres „Nyugat” című folyóirat csupán 600—700 példányban talált olvasóra. Jó érzés, hogy a Forrás kétezer példányban jelenhet meg. ami nagyjából el is fogy. Mi mégsem lehetünk elégedettek. A példányszámot emelnünk kell, ha azt akarjuk, hogy a megjelenés jogosságát senki ne vonhassa kétségbe. Az a légkör, amelyben a jelent gazdagítaná és a jövőt formálni ma alkalmunk van. bizakodóvá tesz bennünket. Varga Mihály Tiz ér alatt újabb 33 százalékkal csökkent a csecsemőhalandóság A Központi Statisztikai Hivatalban érdekes tanulmány készült a csecsemő- halandóság alakulásáról, s az igen kedvező tendenciák okairól. Hazánkban ugyanis évek óta csökken az egy évnél fiatalabbak elhalálozásának arányszáma. 1937 és 1941 között évi átlagban ezer újszülött közül 126,4, tavaly pedig már csak 36 nem érte meg az egyéves kort. Harminc év alatt 71, s ezen belül az utóbbi tíz évben 33 százalékkal csökkent a csecsemőhalandóság. Az állandósult javulás mindenekelőtt az orvostudomány fejlődésének és az életkörülmények kedvező alakulásának köszönhető. A tanulmány szerint azonban közrejátszik ebben az is, hogy egyre kevesebb a sok- gyermekes család. Kimutatható ugyanis, hogy minél kevesebb az azonos anyától származó gyermek, annál kisebb a csecsemőhalandóság. KÉSZÜLŐDÉS a moszkvai nemzetközi filmfesztiválra A MOSZKVÁBAN kétévenként sorra kerülő nemzetközi filmfesztivál a szovjet társadalmi és művé- szeti élet jelentős eseménye. „A humanista filmművészetért, a békéért és a népek barátságáért!” — ez a jelszó tette a fesztivált népszerűvé és széles körben elismertté. 1967-ben 57 ország filmesei, az UNESCO képviselői, több mint 800 ismert rendező, színész, producer és újságíró volt részese ennek a nagy jelentőségű eseménynek. Harminc- három egész estét betöltő — harminchét rövidfilm — harmincnégy gyermekfilm szerepelt a hivatalos programban, ezenkívül több tucat filmet mutattak be versenyen kívül. Az idei, a július 7-tól 22- ig tartó fesztivál iránt is jelentős az érdeklődés. Nevezetes történelmi dátum, Vlagyimir Iljics Lenin századik születésnapja előtt zajlik ez a nemzetközi találkozó. Továbbá idén augusztus 27-én lesz 50 éve, hogy a lenini dekrétum alapján államosították a filmipart. Megemlékezésül a fesztivál idején a moszkvai filmszínházak a szovjet hatalom évei alatt született, kiemelkedő filmalkotásokat, köztük a Leninnel foglalkozó filmeket tűzik műsorukra. Az egész estét betöltő filmeket a Kongresz- szusi Palotában, a rövidfilmeket a Filmművészeti Székházban, a gyermekfilmeket a Lenin-hegyen levő gyönyörű Űttörőpalotá- ban mutatják be. A FELTÉTELEK szerint minden ország egy nagyfilmmel és egy — 35 percnél nem hoszabb — rövidfilmmel nevezhet. A fesztivál főigazgatósága dönt a filmek elfogadásáról. A hivatalos programban nem szereplő filmeket versenyen kívül mutatják be. A győzteseknek a nemzetközi zsűri ítélete alapján az egész estét betöltő filmek kategóriájában 3 arany-, 3 ezüstdíj, valamint a legjobb férfi és női alakításokért járó két-két díj kerül átadásra. A rövidfilmeknél a kisjátékfilm, a híradó, a dokumentum- és a tudományos ismeretterjesztő filmek kategóriájában adnak ki első díjat. A gyermekfilmeknél 1 arany- és 3 ezüstdíjat osztanak ki. A VENDÉGEK ellátogatnak több szovjet köztársaságba. Leningrádban megtekintik azokat a helyeket, amelyek Lenin életéhez és munkásságához kapcsolódnak. Találkozhatnak majd velük Kijevben. Minszkben, Novoszibirszkben, Rigában, Szverdlovszkban, Alma- Atában és Szocsiban. A. P. (APN) Könyvespolc Kórusnevelés Kardos Pál: kórushangzás A széles körben virágzó magyar énekkari mozgalom évtizedeken át nélkülözte az elméleti és gyakorlati kérdésekben eligazítást nyújtó, átfogó jellegű szakkönyveket. Nem véletlen, hogy éppen most, amikor a mozgalom méreteiben, tömegjellegében csökkenő tendencia mutatkozik, néhány év alatt két ilyen jellegű munka is napvilágot látott. (Űttörő jelentőségű volt korábban M. Bodon Pál néhai kecskeméti zeneiskolai igazgató „Az into- nálás iskolája” c. 1953-ban megjelent könyve, melyet a most tárgyalt munka szerzője is forrásmunkaként említ.) Köztudott tény, hogy a karvezető felkészültsége milyen mértékben határozza meg az azonos külső feltételek mellett működő együttesek munkájának eredményességét, s ebben a vonatkozásban többek között a jó szakkönyvek hatásosan járulhatnak hozzá a sokágú karvezetői munka színvonalának emeléséhez. Egyrészt ez a szükséglet vezetett a szakirodalom megszületéséhez, mivel a mennyiségi visszaesést csak a minőség terén lehet kompenzálni, másrészt az az objektív adottság, hogy kitűnő elméleti felkészültségű és nagy gyakorlattal, sok tapasztalattal rendelkező karvezető és kórusnevelő egyéniségei vannak a hazai zenei életnek. Vásárhelyi Zoltán 1965-ben megjelent alapvető és a kórusmunka valamennyi területére kiterjedő könyvében Kardos Pál „Az intonálás” c. fejezetet írta. Ugyanezt a témát alaposabban és részletesebben fejti ki Kórusnevelés — kórushangzás c. /RkAOvn VEHNER ésftEORúIU VELlNER RE6ÉMVE 23. Sztasz csodálkozva pillantott rá. — Igen, igen! — Lebe- gyinszkij felkelt a díványról, bekapcsolta a televíziót. — Megpróbálom megmagyarázni hozzám közelálló fogalmakkal. A szimpóziumon nagyon érdekes előadást tartott egy francia tudás, Ohavoisier-Prud- homme. Egy olyan elektronikus gép elvi sémáját ismertette, amely tökéletesen lemodellezi az emberi agyat. Csak egyetlen, apró hibája volt: gyakorlatilag megvalósíthatatlan, az alkatrészek fantasztikus mennyisége miatt. Érted? A gép egész munkája attól függ: megbízhatóan működik-e valamennyi eleme egyidejűleg. De a rengeteg alkotóelem közül minden pillanatban elromlik legalább egy. Az eredmény: a gép leáll, vagy helytelen eredményt ad. Érted? Any- nyi alkotórésze volt az ügyednek, hogy egyidejűleg nem tudtad ellenőrizni valamennyi megbízhatóságát. Pedig te még computer sem vagy. csak egy közönséges ember, és annak sem a legszerencsésebb példánya. Lebegyinszkij elnevette magát, átölelte barátját: — Ej, Sztasz. Sztasz! Látom, nagyon hadilábon állsz ezzel az üggyel. Sztasz komoran bólintott: — Ne is mondd, Száska. — Egy kicsit pihenned kell, ki kell kapcsolódnod. Ezt mint oVvos mondom neked. Elfáradtál. Valahol hibát követsz el. de nem tudod, hol; körben járkálsz. Beszélgessünk inkább elvont témákról, nehogy úgy járjunk, mint a kanadai favágók: az erdőben asszonyokról diskuráltak, az asszonyokkal meg a fákról. Lebegyinszkij öntött a konyakból, becukrozott egy szelet citromot; — Iszunk, Sztasz? A rendőrségre! Sztasz elnevette magát. Ittak. Lebegyinszkij fintor- gott. Láthatóan szívesebben ivott volna teát a konyak helyett. Míg felállította a sakkfigurákat. Sztasz a tévét nézte. A „Rómeó és Júliát” adták. — Opera hang nélkül! — jegyezte meg Lebegyinszkij. — De a balett így is élvezhető, talán még jobb. Ha nem tévedek, most hányja egymást kardélre a két ifjú. — Atavizmus! — mondta Lebegyinszkij. — Bur- zsoá csökevény az elmaradott emberek agyában! — Micsoda? A szerelem? — Nem a szerelem, hanem, hogy ölnek és meghalnak — szerelemből. Azon a bizonyos szimpóziumon soronkívüli bejelentést tett egy tudós. Olyan elektronikus gépet javasolt, amely megkönnyíti a pár- választást. — Hogyan? — Az emberek többsége, hozzád hasonlóan, sokáig nem nősül, mert sehogyan sem talál rá arra az egyetlenre, akire szüksége van. A megoldás: kitöltesz egy blankettát, megfogalmazod a követelményeidet, és elküldöd a Házasítási Központba. Ott megfelelő jelzésekkel ellátva betáplálják a blankettádat a gépbe, amely kiválasztja neked a legmegfelelőbb menyasszonyt. Felkeresed, bemutatkozol neki, és közlőd: te vagy a neki leginkább megfelelő, fáradjon el veled az anyakönyvvezetőhöz. Hogy tetszik? — Sehogy. Valahogy majd csak nyélbeütöm hagyományos módszerrel is. De te, Száska. mi vagy inkább: orvos, vagy kibernetikus? — Elméleti orvos — nevetett Lebegyinszkij. — Akkor mondd meg, az életben előfordulhat-e olyasmi, hogy valakit szíven szúrnak, és az illető ezek után tovább lépked? — Legfeljebb, ha egy-két lépést tehet. — De hiszen Akszjonova legalább húsz lépést tett azután, hogy halálos sebet kapott. Ez tény! — Nincs viszonylagosabb dolog az abszolút tényéknél. Emlékezz arra a hollóra, amit jó tizenöt éve fogtunk. Gyűrűt húztunk a lábára ezzel az évszárUmal: „1472”. Ha egy ornitológus kezébe került, már bizonyára disszertációt írt a madárról. Megszólalt a telefon. Sztasz a kagylóért nyúlt. — Jó estét. Sztanyiszlav Pavlovics. Trifonova beszél. — Jó estét kívánok, Anna Szergejevna. Mi újság? — Ne haragudjon a késői zavarásért. Gondoltam, nem halogatom. A laboratóriumban azt állítják, hogy a kardigánban levő lyuk széle megpörkölődött... A telefonvezetékek surrognak: apró villámokként cikáznak rajtuk az emberi szavak. Mintegy gombnyomásra kitisztult a feje. Óvatosan helyére tette a kagylót, majd a lóval levette az ellenfél királyát. Lebegyinszkij magán kívül ordította: — Mit művelsz, csirkefogó? — Állj! — mondta halkan Sztasz. — Mindent értek ... A lyuk a kardigánban, az egyenletesen elmetszett szálak, a halott Tánya Akszjonova húsz lépése, az előtte haladó Kazancev, a szálloda fekete ablakai... — Golyó! — kiáltott Sztasz. — Golyó volt! (Folytatjuk) könyvében Kardos, mely az idén került az érdeklődők kezébe. • A szerző meggyőzően bizonyítja, hogy a szép, egységes kórushangzás és á tiszta éneklés eszköz csupán, de egyszersmind minden kórusművészet olyan elengedhetetlen alapfeltétele, mely visszahat a művészi átélésre és kifejezőkészségre: magára a produkció egészére. A szép hangzás elsajátítására a gyakorlatban sokszorosan kipróbált módszereket, gyakorlatokat ajánl, a tiszta éneklésre nevelés összetettebb folyamatát pedig tudományos alapokon közelíti meg elméletileg, majd ugyanazt szintén számos gyakorlati példával támasztja alá, teszi hozzáférhetővé és elsa- játíthatóvá. Értéke a könyvnek, hogy az elméleti és gyakorlati vonatkozások szoros kapcsolatban kerülnek tárgyalásra, egymást támogatva és kiegészítve. Ezt szolgálja a kötet nagyobbik felét alkotó gazdag szemelvényanyag, mely az énekkari gyakorlat számára használható példatár formájában külön is megjelent. A felhangok rendszerének és a hangközök bonyolult matematikai összefüggéseinek megértése és tudatos feldolgozása az olvasó számára természetesen nem könnyű feladat: időt és nagy figyelmet igényel, az e területen dolgozók számára azonban ez a fáradság nyilván hasznos befektetésnek bizonyul majd. A könyv jelentősége végeredményben túlmutat a szorosan értett szakmai határokon: az amatőr és hivatásos énekkarvezetőkön kívül értékes segítséget nyújthat az iskolai ének- tanítás-kórusvezetés területén tevékenykedő valamennyi pedagógusnak is. Reméljük, eredménnyel tanulmányozzák majd! K. T.
