Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

4. oldal 1969. június 1. vasárnap Mozgalmas nyár az üdülőkben Közel nyolcezer beutaló, külföldi csereakció, hajóutak, kirándulások Alig köszöntött be a jó idő, máris százakra tehető azoknak a száma, akik me- gj énkböl üdülni voltak, vagy éppen most élvezik a pihenést, szórakozást, a szabadságot. „Hivatalosan” ugyan mindössze néhány napja nyitották meg az üdülési szezont a Balaton­nál, de azt megelőzően is már sokan lubickoltak a magyar tenger habjaiban. Nos. ez a megnyitó adott alkalmat arra, hogy infor­mációt kérjünk a Szak- szervezetek Megyei Taná­csától és az Állami Biz­tosító megyei igazgatósá­gától: hányán és hol üdül­nek, szórakoznak, hová utaznak, kirándulnak a me­gyéből az idén? Ötszázzal több beutaló Az üdülés főszezonja két­ségtelenül a nyár, de van­nak akik inkább ősszel, ko­ra tavasszal, vagy télen mennek pihenni. A dolgo­zók jelentős többsége azon­ban a jó időt igyekszik ki­használni. Az SZMT-nél megtudtuk, hogy erre az idei nyáron is sok lehető­ség kínálkozik, a tavalyi­nál 554-gyel több beutalót tudnak szétosztani az üze­meknek. vállalatoknak, in­tézményeknek. Kéthetes külföldi csereüdültetésen, illetve turista-kirándulá­son 132 fő vehet részt, s a tíz-, illetve hatnapos hajó- kázásra — Bratislava, Al- duna, vagy Bécs — 360 személyre szóló beutalót osztottak szét a szakszer­vezetek. Egyhetes belföldi hajóúton 720-an tölthetik szabadságuk egy részét. rántsem ilyen kedvező vi­szont a családos üdülési le­hetőség, amely megosztva 565 felnőttel és 437 gye­rekkel számol. A beutalók elosztása szinte lehetetlen úgy, hogy a reális igénye­ket ki lehessen elégíteni. Évek óta téma, hogy szükséges a családi üdülé­si lehetőség szélesítése. Ar­ra azonban senki sem gon­dol, hogy helytelen megha­tározni : hány felnőttel hány gyerek mehet össze­sen. Ügy véljük, hogy a jelenlegi gyakorlatnak a a helyes, „testre szabott” megoldása is családvédelmi feladat lehet Gondolnak a szakszerve­zetek a gyerekek üdülteté­sére is, s ezt tavaszi, nyá­ri és őszi időszakokra oszt­ják. Három-, illetve kéthe­tes időtartamra megyénk­ből ebben az évben 1187 iskolás kap beutalót olyan helyre/ ahol tanulmányait is folytathatja, ugyanakkor pihen, szórakozik is. Az Állami Biztositó Felnőttek. családok. gyerekek Legtöbb kedvezményes beutalót a felnőtteknek tudnak adni. Az első és a második félévben összesen több, mint 4500 jegyet kap­tak a vállalatok, intézmé­nyek, üzemek, s ez jóval több, mint fele az egész évre szóló összes beuta­lóknak a megyében. Ko­programja Említettük, hogy az Ál­lami Biztosító megyei igaz­gatósága is nagy részt vál­lal már évek óta a dolgo­zók üdültetéséből, kirándu­lások, országjárások szer­vezéséből. Ezt maga a biz­tosító, illetve annak fel­ügyelete alatt működő ön­segélyező csoportok bonyo­lítják le. Arról, hogy való­ban nagy részt vállal a biztosító, meggyőznek a számok: eddig — május végéig — már 641 csoport­tag üdült Debrecenben, Harkányfürdőn, Pécsett és Hévízen, s az év végéig még további 1271 bizto­sítottat — főleg termelő­szövetkezeti tagokat — ré­szesítenek ebben a ked­vezményben. Közülük töb­ben Cserkeszőlőn, Miskolc- Tapolcán, illetve Siófokon tölthetnek két-két hetet. Rendkívül sok dolgozót érintenek a kirándulások. Budapestre, Gyulára, Sze­gedre, Pécsre, a Duna-ka- nyarba 300—700 személy- lyel indultak, illetve in­dulnak majd különvonatok és autóbuszok. Rendszeres­nek mondhatjuk a külföl­di utakat is, amelyeket szintén a CSÉB (csoportos élet- és balesetbiztosítás) intéző bizottsága szervez, el­sősorban a környező, ba­ráti országokba: Jugoszlá­via, Ausztria, Lengyelor­szág ,stb. G. S. Építkezések Bármerre járunk a me- évre előirányzott tervek gyében nagyarányú építke- végrehajtása a biztosíték, zéseket látunk. Lakások, Az építők nagyarányú mun­ipari, mezőgazdasági létesí- mények falai emelkednek egyre magasabbra. Az épí­tők munkáját (korszerű gé­pek, hatalmas emelődaruk is segítik. Az idén a megye építőiparára, mintegy más­fél milliárd forint értékű építési beruházás megvaló­sítása vár. Az építők napját munkasikerek jegyében kí­vánják ünnepelni az építő­ipar dolgozói. S hogy ez így is lesz, arra a szocialista brigádok vállalásainak tel­jesítése és az első negyed­kájának illusztrálására kél építkezést mutatunk be. NYELVŐR Szabadna” kérnem? „Szabad.” szavunkat név­szóként tartjuk számon: mint melléknevet (szabad ez a hely?) és mint főne­vet (kimegyünk a szabad­ba). Régen állítmányi sze­repben csak igével együtt használták: Szabad legyen elmondanom! Szabad volna bejönnöm? Nem volt sza­bad meglátogatnom a be­teget. Ma már ilyen for­mában halljuk: Szabadjon elmondanom! Szabadna be­jönnöm? Nem szabadott meglátogatnom a beteget. (Ez utóbbi mondat még szokatlan.) Itt tehát az történt, hogy állítmányként a „szabad” névszó melléknévi jellege elhalványult, és igei jellege megerősödött. Már főnévi igeneve is van. Gondoljunk ilyenféle párbeszédre: Sza­bad kimennem a kapun? — Szabadni szabad, csak nem lehet. „Szabad” szavunknak ez az újabb szófaji „helyez­kedése” természetesen ala­kult ki. Igaz, ma még a „szabad legyen”, „szabad­jon” alakok stílusbeli ár­nyalatok kifejezésére al­kalmasak. A fejlődés irá­nya bizonyára az lesz, hogy a ma még jobb hangzású­nak érzett „szabad legyen, szabad volna” helyét elfog­lalják a ,.szabadjon, sza­badna” igésített alakok, és az előbbieket érezzük majd szokatlannak. Szavainknak ez a szófaji átcsapása nem elszigetelt jelenség. Kötőszavaink kö­zül a „tudniillik” és a „hiszen” igéből keletkezett. Az előzőben könnyű fel­ismerni az igei szerkezetet (tudni illik, hogy...), az utóbbi pedig jelen idejű igealak (hiszem, hogy.,.). A „kis mitugrász”, „mi- tugrász ember” kifejezések­ben kérdő igealakot talá­lunk egy kis helyesírási el­téréssel (mit ugrálsz?). A „lesz majd nemulass” féle mondatban, a nefelejcs vi­rágnévben és a nebáncsvi- rág kifejezésben nem ne­héz felismerni a tiltó ala­kot, a két utóbbit helyes­írási eltéréssel (ne felejts! ne bánts!). A „lebuj” rossz hírű kocsma jelentésű sza­vunkban is ráismerhetünk a „bújj le” felszólításra. „En­nek a tárgynak „ne bántsd” a neve” — ebben a mondat­ban még szinte csak alka­lomszerűen használjuk fő­névként a tiltó alakot. A példákat tovább is so­rolhatjuk. „Benned van a félsz?” — kérdezzük attól, aki nem mer ugató kutyá­hoz közeledni. Itt a rago­zott ige lett főnév. „Lesz nagy eszem-iszom, ó olyan eszem-iszom ember.” Ezek­ben a ragozott ige főnév, illetve melléknév lett. „Ez olyan tessék-lássék munka, Csak úgy tessék-lássék dol­gozik.” Ezekben meg a ra­gozott ige melléknévi és határozószói használatát fi­gyelhetjük meg. De itt inkább hely, mint példa fogytán befejezzük a cikket. Kiss István A Fémmunkás Vállalat Kecskeméti Gyára magában véve is építőipari üzem. Itt készülnek a különböző létesítményekhez a fém nyílászáró szerkezetek. Hogy minél több termékével segíthesse a jövőben az építő­munkát, hővítik a gyárat. Képünkön a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat megkezdte a Fémmunkás szociális létesítményeinek és az irodáinak elhelyezé­sére készülő épület előregyártott elemekből való ősz- szeszerelését. A Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari • Vál­lalat Kecskeméten a Nyíri úton három lakóházat épít 96 lakással. Az építkezést szakaszosan, illetve szalagsze- rűen végzik. Míg az első épületnek az alapozásán, a második földszintjének falazásán, addig a harmadik­nak már az emeletén dolgoznak. Ily módón a külön­böző szakmákban dolgozó építők szinte „melegcsá- kányváltással” adják egymásnak a munkahelyet. A szerelőipari munkát is hasonlóan szervezik meg. Kunszabó Ferenc: Kimaradni a történelemből? Valahányszor továbblapo­zok jegyzeteimben, mindig megállók, eltűnődöm: íme, megint valami nagyon fon­tos, ami nagyon beleszól a mába. s amiről még nem beszéltünk. Itt van például K. D. esete: egy kisemberből ho­gyan lesz nagyember, az­tán újra kicsi, és megint nagy. amint a sors hozza, a történelem, amibe ő — paraszt őseitől örökölt óva­tosságánál fogva — tulaj­donképpen sohasem akar beleszólni, de amibe mégis mindig berántják az ese­mények! Ül a széken, aprón, tö­rékenyen. de arca kőke­mény; nem rideg, nem szo­bor, csak éppen mozdulat­lan még akkor is, ha beszél a szája: — A mi falunkban én voltam az első parasztgye­rek. aki tanultam. Én is csak egy baleset folytán. Nem én jártam szerencsét­lenül. hanem az apám: fia­tal korában leesett a rakott kocsiról, több helyen eltört a bal lába. és egész életé­re sánta maradt. Ezért a földiére erdőt telepített, abban legeltette a méheit. S mikor én. első gyereke és egyetlen fia, odáig csepe­redtem. >azt mondta: „Lá­tom én. fiam. hogy mi a különbség a látástól vaku- lásig dolgozás és az embe­ribb élet között. Hát te ne maradi saját igádat vonó nyomorult!” És kijártam a nyolc gimnáziumot. Éppen mikor végeztem vnlna. beütött a kommün. Hazajöttem. Akkoriban ala­kult a direktórium, dehogy igaz legyek, községi prole- tártanácsmak hívtuk mi azt akkor. Egy délben jön ám értem Dávid Gergely bá­csi. távolról rokonom — lm jós volt világéletében, de akkor fent telelt az uszá­lya valahol Pesten —, jön, hogy induljak vele a köz­ségházára, engem válasz­tottak a tanács titkárá­nak! ... Kézzel-lábbal el­lenkeztem, hogy hú, te jóis­ten, dehogy dugom be a fe­jem a kaptárba, de Gergő bácsi olyan szépen tudott beszélni, hogy lám ők ott mind tanulatlanok, a betű­vetésre is nehezen áll a kezük, hogy hiszi, nem hi­szi. megsajnáltam őket... >— Elhallgat, simogatja tér­dén a sapkáját. — De az is igaz, hogy úgy gondol­tam: fordult a világ, új idők járnak, és hátha még jobban is érvényesülök ev­vel a titkársággal. Nagyot szusszan, elmoso- lyintja magát: — Hát feneketlenül ráfi­zettem. kérem! Majd há­rom évet ültem a Margit körúton, meg a Gyűjtőfog­házban. Prónayék többször is ott jártak, „alanyokat” szedni, de én valahogy ki­maradtam: apró voltam, gyenge falat a libatollas nagy vitézeknek, meg biz­tos igen alázatosan nézhet­tem. mikor a korbács nye­lével yégigböködték a mel­lünket ... Kiengedtek végül, de a bélyeg rajtam maradt: vö­rös!... Az érettségit még csak le tudtam tenni, de tovább semerre. Persze, mindenki tudta a környé­ken. hogy tanult gazdafiú létemre beálltam a kom- münbe. Legkivált pedig azt nem tudták megbocsátani, mikor júniusban a prole­tártanács tagjait kiszabadí­tottam ... Az úgy történt, hogy a Kecskemétről ki­vert fehérek egy csoportja elvetődött erre. q ráültek a falura, illetve csak ültek volna, de a tanács föllází- totta a népet, és az elle­nük vonult. Akkor a fehé­rek körbevették Dávid Ger­gely bátyámat, meg Rake- novics Milánt, és azt mond­ták, ha nekik támad a nép. leölik őket. így menték ki a községből, felemelt fegy- verreL közbül a túszok. Nagyon sajnáltam őket, Puskát kaptam, és a csa­torna medrében elébük vágtam. Mikor a hídhoz ér­tek. a levegőbe lőttem, és elkiáltottam magam, hogy itt a pesti Lenin-fiúk van­nak! ... Látta volna, hogy szaladtak erre! Széttárja a kezét, bocsá- natkérően néz rám: — Nem tudom, mi ütött belém. Csak pillanatnyi el­mezavar lehetett, még ma is azt mondom, kérem ... Szóval, nem tudtam to­vábbtanulni, és nem tud­tam elhelyezkedni, hát mű­veltem apám földjét, segí­tettem neki a méhesben. Huszonháromban aztán si­került egy távoli faluban díjtalan községi írnoknak lennem. Huszonnyolcban végezhettem el a jegyzői tanfolvamot. és attól kezd­ve adóügyis voltam — ir- noki fizetéssel, egészen a háborúig. Negyvenkettőben kineveztek főjegyzőnek Er­délybe. Vállalom? Hát vál­lalom!... Lassan megöreg­szem, és még mindig írnok vagyok; családom volt, ké­rem, öt gyerekem... A front előtt néhány hét­tel jöttem haza. Az utolsó napokban szakasznyi ma­gyar katona tartózkodott itt, egy páncélkocsi fedeze­te alatt. A tankban néme­tek ülték, afféle ellenőrök voltak, s mikor a vastaga következett, megléptek, a magyarok pedig fogságba estek. A szovjetek bezár­ták őket a mi pajtánkba, az ajtót lelakatolták, és be­kiáltottak nekik, hogy dél­után értük jönnek. Ez reg­geltájt történt Ügy három óra körül jött két részeg katona. Nem oroszok: má­sok. Észrevették a foglyo­kat leverték a lakatot, hogy ott az udvaron agyon­lövik őket... Már állítot­ták is föl a sort. arccal az istálló falának ... Engem bent a házban a feleségem markolt, kérem, és suttogva rimánkodott hogy ne mozduljak!... Az egyik fogoly megfordult, térdreesett és összetette a kezét, A részeg katona be­lerúgott az; arcába!... Ak­kor én. leérem ... nekem fejembe ment a vér, és ki-

Next

/
Thumbnails
Contents