Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-27 / 146. szám

! 4, »»Mal 1969. június 27. péntek Vita a tsz-demokráciáról Tárjuk fel a teljes igazságot Nagy érdeklődéssel olvastam a Petőfi Népében a hartai Béke Termelőszövetkezetről megjelent cikkso­rozatot. Egyrészt azért, mert a téma felvetését rend­kívül időszerűnek tartom, másrészt, mert a cikk szá­momra meglepő képet ad a termelőszövetkezetről. A termelőszövetkezet — mint az említett írásból is kitűnik — kiváló eredményeket mondhat magáénak, jelenleg is az élvonalbeli gazdaságok közé tartozik. Ezzel szemben a cikksorozat elolvasása után olyan kép alakul ki az olvasóban, hogy ebben a tsz-ben csak negatívumokat talál az, aki érdemben vizsgálja a szö­vetkezet belső életét, hogy a vezetők fittyet hánynak a tsz-demokráciára, s a tsz-ben a félelem légköre ural­kodik és menni kell annak, aki szólni mer... Akik másképp nyilatkoznak Mi az igazság ? írógép a rajztáblán kém az a véleményem, hogy a vezetők meghallgat­ják a tagság véleményét, panaszait és segítenek is, ha arra lehetőség van. Ter­mészetesen előfordul olyan intézkedés is, ami nem tet­szik a dolgozóknak. A cikk egyes esetekben nagyon erős kifejezéseket használ, amivel nem lehet egyetér­teni. Elekem is volt már munkabérproblémám, fel­vetésemet a vezetők meg­hallgatták és intézkedtek is. Közgyűlésen én vetettem fel az agronómus háztáji problémáját, de nem érez­tette velem. A tagok na­gyobb része nem ért egyet a cikkek megállapításaival, mert nem olyan a tsz, amilyennek az újság fel­tünteti. Hát ennyit a megkérde­zett tagok véleményéről, kommentár nélkül. szabály előkészítése, rész­leteinek kidolgozása — a három hartai tsz bizonyos együttműködése mellett — a tagok széles rétegeinek bevonásával történt. A rendezvényeken feltett kér­désekre, javaslatokra ér­demi választ kaptak a ta­gok. Találtam vezetőségi határozatot, ahol nem az elnök előterjesztésének, ha­nem a vita során kialakult ellenkező álláspontnak meg­felelő döntés született. DR. LÁTÓ SÁNDOR, a Duna menti és Kis­kunsági Mg Tsz Szö­vetség munkatársa (A levél befejező részét a Petőfi Népe szombati szá­mában közöljük.) Drága rezsi A termelőszövetkezetet, tagságát és vezetőit jól is­merem, ezért bennem két­ségeket kelt ez a disszo­nancia. Nem tudom elhinni, de nem is hihetem, hogy ez igaz legyen. S bár e téves következtetést eddigi isme­reteim alapján sem tudom magamévá tenni, kíváncsi voltam, a cikksorozat vissz­hangjára, szavahihető em­berek véleményére. A meg­állapításokat és következte­téseket illetően őket szólal­tatom meg, akikkel beszél­tem, és akik véleményt mondtak: HÁLÁK JANOS, a ter­melőszövetkezet pártalap- szervezetének titkára: — A téma felvetését idő­szerűnek és szükségesnek tartom, de meggyőződésem, hogy Zám Tibor cikke ter­melőszövetkezetünkre nézve elferdíti az igazságot. Tel­jesen egyoldalúan, néhány kiragadott jelenség, több­nyire elfogult vélemény alapján ad olyan képet a tsz-ről, ami nem találkozik a tagság többségének egyet­értésével. Aki nem ismeri a termelőszövetkezetet, a cikksorozat alapján méltán gondolhatja, hogy nálunk hadiállapotok uralkodnak, pedig nálunk rend és nyu­galom van. A cikksorozat hatása a közvéleményben nem mondható pozitívnak. Az utóbbi időben többen kérdezték tőlem; igaz, hogy feloszlik a tsz? Utána me­lyik termelőszövetkezethez csatlakozik a tagság? Vé­leményem szerint a felve­tésekre feltétlenül reagálni kell. TÓTH LAJOS növény­termesztési brigádvezető: — A tsz-nek alapító tagja vagyok és azóta brigádve­zető. Kétségtelen, hogy a mi termelőszövetkezetünk sem hiba nélkül való, so­kan vagyunk, sok a véle­mény, vezetőink is követ­hetnek el hibákat, de a cikksorozat eltúlozza azo­kat. Véleményem szerint az olvasó elriasztónak lát­ja a cikksorozatból a tsz- ünkben uralkodó állapo­tokat, ami nem felel meg a valóságnak. A cikksoro­zatban megszólaltatott ta­gok elfogultak a vezetéssel szemben, de a tagság na­gyobbik részének más a véleménye. * BEICSTAG PETER, az ellenőrző bizottság elnöke: — 1960-tól vagyok tsz- tag, három éve pedig az ellenőrző bizottság elnöke. Ellenőrzéseinket minden korlátozástól és befolyástól mentesen, saját elhatározá­sunk és a közösség érde­sei szerint végezhetjük. Megállapításainkat a veze­tők figyelembe veszik és azok kapcsán megteszik a szükséges intézkedéseket. A tsz elnöke naponta felkere­si a munkahelyeket, elbe­szélget a dolgozókkal, meg­hallgatja őket és szükség szerint intézkedik is. Két­ségtelen, hogy az elnök és a főmezőgazdász határo­zott, elég kemény is ha kell, de erre szükség van. Láttam én az egyik tsz- ben, ahol a tagok átjáró­háznak használták az iro­dát, felültek az íróaszta­lokra és úgy vitatkoztak a vezetőkkel, de azt a tsz-t meg is lehetett nézni. Ha minden termelőszövetke­zetben úgy mennének a dolgok, mint nálunk, semmi baj nem lenne. Vélemé­nyem szerint a cikksorozat nem ad reális képet ter­melőszövetkezetünk helyze­téről, ami megmutatkozik a közvéleményben kivál­tott visszhangjában is. DOMBOS VINCE vezető- ségi tag: — Én voltam az a vezető­ségi tag, aki a mázsaház- ban több tag jelenlétében és részvételével folytatott beszélgetés során — a cikk­író szerint — kijelentet­tem: nekem nincs szavam. Nehéz lenne most már megállapítani, hogy az új­ságcikkben jelölt mázsa­házban ki, mit mondott és főleg milyen hangsúllyal és értelmezéssel, de egy biztos: az újságíró teljesen kiforgatta szavaimat Én ugyanis azt mondtam, hogy a tagok problémáinak el­döntésére nem vagyok ille­tékes, arakkal kapcsolatban itt nem nyilvánítok véle­ményt, van arra megfelelő hely és fórum, ahol azokat meg lehet tárgyaink 1959 óta vezetőségi tag vagyok, szó sincs arról, hogy nem mondhatnék véleményt akár a vezetőségi ülésen, akár más fórumokon, vagy ép­pen beszélgetés közben. Függetlenített vezetőink na­ponta közöttünk vannak, nem lehet mondani, hogy szakadás lenne a tagság és a vezetés között. FELFÖLDI JÁNOS veze­tőségi tag: — 1959-től, tehát a meg­alakulástól vezetőségi tag vagyok, munkaköröm ker­tész. Minden fontos ügyet megtárgyalunk a vezetőségi ülésen, akár közügy, akár személyi ügy legyen az. Igaz, hogy a tagság nem igen szólal fel a közgyűlé­seken, de ennek véletlenül sem a félelem az oka, mert nincs kitől félni. A tagok nem tudják jól kifejezni magukat (több anyanyelvű­ség miatt), s ez gátlásokat jelent. Ezenkívül nálunk a tagság ünnepi alkalomnak tekinti a közgyűléseket, és egyébként is jól mennek a dolgok a tsz-ben. De ter­melőszövetkezetünkben nem is a közgyűlés az egyetlen fórum, ahol a tagok véle­ményt mondhatnak, javas­latokat tehetnek. Gyakran vannak szűkebb körű ren­dezvények, utcánként, bri­gádonként, szakágazaton­ként, ahol a gazdasági és szervezeti kérdéseket meg­tárgyalhatjuk. Ezeken az összejöveteleken a tagok nem fukarkodnak a szavak­kal, sőt gyakran elég viha­rosak ezek a gyűlések. Mondhatom, az elnök és a főagronómus bizalmi vi­szonyban van a tagsággal, naponta látogatják a mun­kahelyeket, a tagok között élnek. Véleményem sze­rint a cikksorozat nem ad reális képet termelőszövet­kezetünkről. KASZT JÁNOS rakodó- munkás: — A termelőszövetkezet alapító tagja vagyok. Mint rakodómunkás kb. havi 3000 forintot keresek. Ne­Ezek után jogosan merül fel a kérdés, mi is az igaz­ság a hartai Béke Tsz- ben a tagok helyzetét, a ta­gok és a vezetők viszonyát, a tsz-demokráciát illetően? Tovább kutatom a ténye­ket, érveket és ellenérve­ket. A cikksorozat szerint a tagság nem tájékozott jo­gaiban. Nézem a tsz-köz- gyűlések és vezetőségi ülé­sek jegyzőkönyveit. Az 1968-as évben öt közgyűlést tartottak, ahol 86 százalé­kos volt a tagok átlagos megjelenése. Csupa fontos, a tagságot érintő gazdasági, szervezeti kérdést ismer­tettek a vezetők, tárgyaltak meg és hoztak döntést ezek a testületi szervek. Az alap­A műszaki rajzolók ta­núsíthatják, hogy a terv­rajzokhoz tartozó darab­jegyzékek szabványos be­tűkkel való kitöltése mi­lyen időt rabló, körülmé­nyes munka. De a bizony­latok kiállításával bajlódó ipunkahelyeken is régóta vágynak már olyan segéd­eszközre, amely megköny- nyíti, mechanizálja, egysé­gesíti a feladat elvégzését. A képen látható szovjet gyártmányú készülék most egy csapásra megoldja a korábbi problémákat. A rajztábla vízszintes vonal­zójára felszerelhető kis író­géppel gyorsan és olvasha­tóan kitölthetők tábláza­tok, űrlapok, stb. Ha a gé­pet tartó vonalzó rögzítve van — mint a képen is —, akkor a papír megfelelő eltolásával kell beállítani a sorhelyeket. Ha viszont a minden irányban elmozdít­ható rajzgép vonalzójára erősítik fel az írószerkeze­tet, a papírt (rajzot) nem kell elmozdítani új sor kezdésekor. Az írószerke­zet vízszintes „lépegetése” mindkét esetben automati­kus, akárcsak az asztali írógépek gumihengeres ko­csijáé. Sztempjén Zsigmond nyíregyházi lakos — erede­ti nevén Zigmund Joszi- fovics Sztempjén — azzal a kéréssel fordult a Ma­gyar—Szovjet Baráti Tár­saság Szabolcs-Szatmár me­gyei Titkárságához, hogy segítsen megkeresni ukraj­nai hozzátartozóit. Sztemp­jén Zsigmond 1943-ban 15 éves korában a németek kegyetlenkedései elől me­nekült el a szülői házból, az ukrajnai Rovno város­6116 forint 80 fillért kért az egyik kisipari termelő- szövetkezetünk két fotel javításáért. Meg kell hagyni, békebelien régi, kényeliiies és öblös fote­lek voltak. Első ránézésre fölöt­tébb soknak tűnik a sum­ma. A kalkuláció papír­formája viszont teljesen szabályos. Két kárpitos összesen 196 órát „fordí­tott munkára” — a bérük 1640 forint. Pótoltak né­hány belső anyagot, kicse­réltek hevedereket, rugó­kat: 611 forint 20 fillér. Az anyagkezelési költség 3 százalékot tesz ki. A munkabérre és a rezsire 12 százalékos hasznot szá­moltak fel, ami egészen pontosan 570 forint 24 fil­lér. S most következik a bűvös rezsi, ami egyéb­ként ugyancsak megenge­dett, sőt a 190 százaléknál az utóbbi mérleg adatai szerint még több is lehe­tett volna. Mindenesetre 3116 forintra rúg ez a té­tel. A jóhiszemű állam­polgár, aki valamilyen ok­nál fogva ragaszkodott a családi bútordarabokhoz, abból a pénzből, amit re­zsiköltségre fizetett ki, akár új foteleket is vásá­rolhatott volna. Megjegy­zendő hogy az áthúzásá­hoz szükséges műbőrt az illető adta. A ktsz-ek és a szolgál­tató-javító vállalatok fo­kozzák árutermelő tevé­kenységüket, mivel ez a kifizetődő. Értékes ter­melési eszközök halmo­zódnak fel, nő a rezsi. S ezzel már — néhány ki­vételtől eltekintve — egy­ségesen kalkulálnak az árutermelésnél, illetve azoknál a szolgáltatások­nál és javításoknál is, amelyek pedig elenyésző­en kevés eszközt, kis fel- készültséget, apparátust igényelnek. Valahogy így vehet ki az ember zsebé­ből egy szobafestés, vagy villanyszerelési művelet szinte valószínűtlenül nagy összeget — ha azt ktsz, vagy tanácsi vállalat vég­zi eL Amennyiben ugyan­ezt illegálisan csinálják meg munkaidő után ugyanazok a mesterek, akkor csupán kiszállási és munkadíjjal, közvetlen anyagköltséggel és az ak­ciót kísérő bérpótlékkal, vagyis borravalóval vág­nak meg. A fusizók még így is szemtelenül „ol­csón” dolgoznak. Ezért né­hány nem egészen legáli­san ügyködő szakember és magánzó fejében az utób­bi időben esetleg megfor­dulhatott a gondolat, hogy közvetett költség címen úgynevezett kontárrezsit vezet be. Ez kétségtelenül „lovaglás” indítékokra val- lana, mivel ők is úgy ér­zik, hogy aránytalanul nagyobb eséllyel indulhat­nak a javítások és szol­gáltatások piacán levő ver­senyben egyes vállalatok­kal és ktsz-ekkel szem­ben. Például azok ellené­ben, ahol egy kárpitos két héten át képes elpiszmog­ni — természetesen óra­bérben — egy fotel meg­javításával. Következés­képpen képtelenül megug­rik a rezsi is, s a horri­bilis végösszeg semmikép­pen sem a létrehozott ér­téket tükrözi. Igazán csak könyvelés dolga az egész. Csoda lenne-e ezek után. ha a ktsz elnöke kontárokkal javíttatná ki a foteléit, festetné a szo­báját, s fusizókat hívna, amikor rövidzárlat támad a szövetkezetnél? Halász Ferenc lyen pihenő vendégek élel­miszer-ellátása, mert az ér­tékesítő szövetkezet nem gondoskodik arról megfele­lően. A környező termelő- szövetkezetek úgy határoz­tak, hogy bekapcsolódnak a telep áruellátásába. Pionírok a hadak útján Bulgária felszabadulásá­nak 25. évfordulója alkal­mából a testvéri ország fiataljai pionírok és kom- szomolisták — végigjárták azt az útvonalat, amelyen a hitleristák ellen harcoló bolgár népi hadsereg na- ladt Dél-Európában. A kö­zelmúltban háromszáz bol­gár pionír járta végig a „hadak útját”, s tartózko­dott több napig Pécsett és Baranyában. A közeli na­pokban újabb nagy bolgár csoport látogat hazánkba: négyszáz komszomolisla, akiket több — a magyar- országi felszabadító har­cokban részt vett —. vete­rán katona is elkísér útjá­ra. A bolgár fiatalok jú­nius 30-án különvonattal érkeznek Pécsre, s a kö­vetkező napokban felkere­sik a legendás hírű „drá- vai” bolgár hadosztály har­cainak színhelyét, Har­kányban megkoszorúzzák a bolgár hősi emlékművet és találkoznak a pécsi, bar i • nyai KISZ-fiatalokkal. Hozzátartozóit keresi Kulturált pihenőhellyé formálódik a Tőserdő Az egyre kedveltebb hét­végi pihenőhelyen, Tőser- dőn a kialakított 500 te­lekből mintegy 300 gazdá­ra talált már. A több mil­lió forint költséggel for­málódó üdülőtelepet a nemrégen épített egy kilo­méter hosszú bekötő úton lehet megközelíteni. A gombamódra szaporo­dó víkendházakba bevezet­ték már a villanyt és a vizet, s a hálózatot tovább bővítik. Ehhez a telektu- ! lajdonosok 700 forinttal j járulnak hozzá. A járási tanács gondos­kodik az ott nyaralók szó­rakozási lehetősége megte­remtéséről. Például szabad­téri színpad épül a tele­pen. A közeli években új kempingtábor és sportte­lep is létesül a Tőserdőn. Gondot okoz viszont a Tisza menti kellemes ne­kából. Szüleiről, testvérei­ről azóta sem hallott sem­mit. Sztempjén Zsigmond 1943-ban egy Ukrajnában harcoló magyar alakulat­hoz került. Megsebesült, s előbb az ungvári, majd a nyíregyházi kórházban ápol­ták. 1952-ben családot ala­pított. Egy újfehértói le­ányt vett feleségül. 16 éves leánya és 10 éves fia van. A Nyíregyházi Húsipari Vállalat dolgozója.

Next

/
Thumbnails
Contents