Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-04 / 126. szám
8. oldal 1969. június 4. szerda Külpolitikai kommentár Két év után „Önök erősebbek, hadseregük felkészültebb, s ezért mast legyőzhetik az arabokat de ezzel nem oldanak meg semmit, csupán megnehezítik a megoldást” — éppen két éve, az egyre forróbb májusi napokban intette óva e szavakkal de Gaulle francia elnök Abba Eban izraeli külügyminisztert — az arabok megtámadásától. Hiába. És két év után — az agresszió megvalósulásával, a megszállás fenntartásával a feszültség lényegében hasonló, bármely percben robbanással fenyegető a Közel- Keleten. A hatnapos háborúval, amelyben meglepetésszerűen támadt a — katonai és propagandahibákat kétségtelenül elkövető arab országokra — Izrael, tarthatatlan helyzetet teremtett a Közel-Keleten. KÉT ÉVE a Tel Avivot támogató nyugati propaganda gőzerővel terjesztette az érvet: „Izrael nemzeti érdekeiért, fennmaradásáért harcol.” A háborúban és azóta naponta kiderül, hogy ez az állam korántsem gyengeségből tudott hódítani, hanem valójában katonai hatalomnak számít a Közel-Keleten. Most fél éve Dajan izraeli hadügyminiszter kijelentette: „Izraelnek továbbra is olyan erősnek kell lennie, mint a környező arab államoknak együtt véve...” Ez a mondat, bármennyire is a ma még valóságos viszonyokat tükrözi, egyben leleplezi azt a rövidlátó, ön- és közveszélyes politikát, amelyet a Tel Aviv-i körök folytatnak. Már a háború óta eltelt időszak is bizonyította, hogy az arab országok gyors ütemben talpraállnak, mind társadalmi rendjük haladó vonásait, mind hadseregüket fejlesztik, nagymértékben a szocialista országok segítségével. Ha valóban a Tel Avivban sokat emlegetett nemzeti érdek vezérelné a nyugati stratégiai célokat szolgáló és a hódítási vágytól megittasult izraeli vezető köröket, akkor minden erővel arra kellett volna törekedniük az elmúlt időszakban, hogy megnyerjék népüknek a békét. Csakhogy Tel Avivban mindenáron nyerni akarnak a békán — ki kevesebbet ki többet —, hódításokat legalizálni. íZRAEl állam politikai irányvonalának agresszív voltára éppen az a legjellemzőbb, hogy makacsul elutasít mindenféle, bárhonnan jövő rendezési javaslatot, semmibe veszi a Biztonsági Tanácsnak a térség vala- menny állama és a hazájukból immár több hullámban elűzőU arab menekültek igazságos érdekeit figyelembe vevő határozatát. Az egyetlen, mostanában már Nyugaton is egyre hatástalanabb izraeli érv a_ „közvetlen tárgyalások” hangoztatása; az arab területeket megszállva tartó Tel Aviv valójában a győztesek pozíciójából alkarja diktálni feltételeit egész arab környezetének. Ennek a látszatra tetszetős, valójában mélységes politikai önhittséget és rövidlátást tanúsító formulának a legfőbb jellemzője, hogy megalázni kívánja azt az ellenfelet, akivel állítólag rendezést akar elérni. Á történelem tanúsága pedig éppen az, hogy a hasonló megoldások sohasem bizonyultak tartósnak. AKÁRHONNAN közelítjük is meg a kérdést, világossá válik, ki akadályozza a közel-keleti rendezést, és hogy a megoldás késlekedésével mint válik szükségszerűen „napról napra feszültebbé a közel-keleti helyzet” — ahogy május elején U Thant ENSZ-főtitkár fogalmazta. Mint a New York Times nemrégiben megírta, az izraeli vezérkar már elkészítette az EAK lét- fontosságú objektumainak listáját, amelyekre — a lap szerint — „sorban akar lecsapni”. Dajan május 12-én „új katonai csapásokkal” fenyegetőzött. Golda Meir miniszterelnök-asszony pedig a hónap során több nyilatkozatában is leszögezte, hogy Tel Aviv a megszállt területek egy részéről semmiféle rendezés során nem akar lemondani. A KÖZEL-KELETI helyzet az elmúlt két év során mindenesetre annyira egyértelművé vált, hogy a nyugati hatalmak is kénytelenek voltak előbb megszavazni a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozatát, majd pedig az idén tavasszal leültek New Yorkban a nagyhatalmak rendezést kutató konferenciájának asztalához A négyhatalmi rendezést Izrael kormánya jóformán naponta utasítja el, minősíti „beavatkozásnak”. AZ ARAB államok több ízben kifejezték készségüket a Biztonsági Tanács határozatának keretei között végrehajtandó valóban igazságos rendezés elfogadására. Mint Nasszer — ugyancsak május folyamán — kijelentette. a rendezés után elfogadják, tudomásul veszik Izrael állami létét. Tel Avivból azonban minderre csak a sztereotip elutasító válasz érkezett. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben az arab államoknak fel kell készüí- niök minden eshetőségre, beleértve a katonai összecsapást is. A mostani évforduló eléggé int arra, hogy nem szabad figyelmen kívül hagynunk Dajan és társai fenyegetőzéseit. A megszállt arab területeken pedig egyre növekszik és egyre szervezettebb az ellenállás. A PARÁZS mind jobban izzik a Közel-Keleten. Kétségtelen, hogy az újabb háborútól és annak esetleges, láncreakciót, szélesebb körű nemzetközi konfliktust, atomhatalmi konfrontációt kiváltó lehetőségétől visszariadnak a nyugati hatalmak is, amelyek két éve a haladó arab rendszerek megtörését remélték a hatnapos háborútól. Most lázasan próbálják presztízsüket visszaszerezni az arab világban, s a tárgyalások tényével kívánnak jóindulatot tanúsítani. Kétségtelen azonban, hogy mind a négyhatalmi tárgyalások kimeneteléért, mind pedig közvetve az izraeli politikáért azok a nyugati hatalmak a felelősek, amelyek lényegében a kezükben és a zsebükben tartják Izraelt, és amelyek támogatása nélkül Tel-Aviv sem hódítani, sem fenyegetőzni nem tudna. — Államosítás Szudánban KAIRÓ (MTI) Az államcsínnyel hatalomra jutott szudáni kormány hétfőn este nagyszabású államosítási tervet jelentett be. Abu Bakr Audallah miniszterelnök közölte, hogy az államosítási terv beleszólást biztosít a dolgozóknak az üzemek irányításában és lehetővé teszi, hogy a nép rendelkezzék a termelőeszközök felett. A miniszterelnök Khartoumban beszélt egy nagygyűlésen. Szudán kairói nagykövete hétfőn hangoztatta, hogy az országban az élet a rendes mederben folyik és csupán a feloszlatott Umma-párt egyes tagjai ellenzik az új kormányt. A kairói lapok jelentése szerint Eberhard Feister, az NDK új szudáni nagykövete kedden átnyújtotta megbízólevelét Dzsafar Numeiri tábornoknak, a szudáni forr radalmi tanács elnökének. v ismét kommunistákat öltek Haitiban PORT AU PRINCE (MTI) Duvalier haiti diktátor hadseregének egy zászlóalja hétfőn este támadást intézett Port au Prince főutcáján egy épület ellen, ahol a kommunista párt illegális szervezete tartott találkozót — közölte az elnöki hivatal. A közlemény szerint az épületben 22 kommunista tartózkodott, ezek közül húszat megöltek. Néhány héten belül ez a második eset, hogy a haiti diktátor hadserege a főváros kellős közepén intéz támadást illegális csoportok ellen. Ibiéi „konkrét békepnaranit” emleget, de továbbra is koalícióellenes TAJPEJ (JúTI) Thieu dél-viétriami elnök Tajpejben tett ötnapos hivatalos látogatásának befer jeztével sajtóértekezletet tartott, ahol a többi között kijelentette: Nixon elnökkel való közelgő találkozóján tárgyalni fognak arról, hogy Dél-Vietnamban a saigoni kormány csapataival helyettesítsék az amerikai katonákat. Szándékában van — tette hozzá —, hogy megvitasson egy „konkrétabb békeprogramot’' is, de kizárta egy koalíciós kormány lehetőségét. Hangoztatta, hogy a saigoni rezsim inkább egyedül folytatja a vietnami háborút, minthogy elfogadja egy koalíciós kormány gondolatát. HajóDSSzelitközés PEARL HARBOR (MTI) A „Melbourne” ausztráliai repülőgép-anyahajó kedden kora hajnalban összeütközött a „Frank E. Evans” amerikai torpedórombolóval és kettéhasította azt. , Az amerikai hajó legénységéből 216 ember maradt életben, egy matróz meghalt, ötvenhét eltűnt. A lengyel választások végeredménye Az országos választási bizottság közzétette a Lengyel Népköztársaság június 1-én megtartott nemzet- gyűlési és néptanácsi választásainak hivatalos végeredményét. A közlemény szerint a választásra jogosultak száma 21 millió 149 ezer volt. Közülük 20 642 000-ren szavaztak, ami a választásra jogosultak 97,6 százaléka. Összesen 20 635 000 érvényes szavazatot adtak le. A Népi Egységfront jelöltjeire 20 473 000-ren szavaztak. Az érvényes szavazatok 99,2 százalékát kapták. A nemzetgyűlés 460 új képviselője közé beválasztották a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjait és póttagjait, valamint a Lengyel Néppárt és a Demokrata Párt vezetőit. Magyar—finn árucsere Finn kereskedelmi delegáció érkezett Budapestre. A finn szakemberek részt vesznek a Külkereskedelmi Minisztériumban kezdődött magyar—finn kereskedelmi vegyes bizottsági tárgyalásokon. A tárgyalások témája a két ország közötti árucsereforgalom alakulása a következő egyéves időszakban. Kiesinger már hajlik a tárgyalásokra BONN Kiesinger nyugatnémet kancellár a nyugatnémet kereskedelmi élet vezető képviselőinek kongresszusán mondot beszédében a többi közöt kijelentette, hogy hajlandó tárgyalásokat kezdeni Wladyslaw Go- mulkával. a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkárával, a két ország kapcsolatainak megjavításáról, különös tekintettel az Odera— Neisse határ problémájára. A kancellár azonnal hozzátette, hogy a vitás határkérdéseket véleménye szerint csupán „az egész német nép” hozzájárulásával megkötött békeszerződés keretében lehet rendezni. Az AP-hírügynökség Kiesinger beszédével kapcsolatban emlékeztet arra. hogy Willy Brandt nyugatnémet külügyminiszter a közelmúltban „az Odera— Neisse határ realitásának” elismerését szorgalmazta, és az SPD áprilisi kongresszusán el is érte. hogy a párt ezt a formulát elfogadja. Gomulka május 17-i beszédében — fűzi hozzá az AP — nem zárkózott el a nyugatnémet—lengyel kapcsolatoknak a Brandt-féie irányvonal alapján ■ történő megvitatása elől. (MTI) 50 napja sztrájkolnak MONTEVIDEO (MTI) Négy órán át utcai harcokat vívott a rendőrség hétfőn este az uruguayi főváros Cerro nevezetű munkásnegyedében. ahol valóságos felkelés tört ki. A városnegyedben ötven napja sztrájkolnak a hűtőgépgyár dolgozói, ők kezdtek tüntetést, s csatlakoztak hozzájuk a diákok is. Az összecsapások során hat rendőr és több tucatnyi tüntető megsebesült. Az esti órákban páncélos járművekkel katonaság vonult be a negyedbe, hogy rendet teremtsen. Az uruguayi köztársasági elnöki hivatal hétfőn közleményben hívta fel az illetékeseket a sztrájkproblémák rendezésére. Szénsavjárattal Belgrádhan /. . ‘‘•v '• '• - • ii A Répcelaki Szénsavgyárban történt robbanás után a kereskedelmi vállalatok importból igyekeztek kielégíteni a szénsavigényeket. Az Alföld ellátására a Csongrád-Bács megyei FŰSZERT Vállalat szerződést kötött a 9. AKÖV-vel, s megállapodtak abban, hogy a vállalat gépkocsijai Belg- rádból 130 fordulóval mintegy 2 ezer tonna palackos szénsavai szállítanak a szegedi raktárba. B. Kovács Imre, Pintér István, Farkas Antal és Szabó Ferenc kapta a megbízatást: Két. egyenként tizenhat tonnás Skodával tegyenek eleget a szerződésnek. * Lapunkban beszámoltunk annak idején a szénsavjáratról és ezt követően megszületett az ötlet: A lap munkatársai közül valaki tegyen egy fordulót az egyik kocsival és számoljon be olvasóinknak arról, hogy a kecskeméti gépkocsivezetők milyen körülmények között látják el feladatukat. A szegedi FÜSZÉRT-te- lepen várakozott ránk a Az YC 21—29 forgalmi rendszámú Skoda, volánja mellett B. Kovács Imre gépkocsivezetővel útrakész. hatalmas pótkocsis zöld teherautó. B. Kovács Imre rövid műszaki szemlét tartott s máris gurultunk a határ felé. A röszkei határállomáson nem sokat időztünk, alig félóra múlva már jugoszláv területen futott kocsink. — Ez már a tizenharmadik fordulóm — mondja a gépkocsivezető. miközben lefékez egy kis motorkerékpár mögött, amelyet a szembejövő kocsik miatt nem tudunk megelőzni. — örültem, amikor rám esett a választás, szeretek világot látni. Igaz. meglehetősen fárasztó egy-egy forduló, sietni kell, a szénsavat nagyon várják. Szépen gondozott földek, gyümölcsöskertek között kanyarog az országút. Egy- egy kisebb községen átszaladunk, s alig győzöm magamban raktározni a látnivalókat. Itt is sok helyen találkozik a mult a jelennel. Földszintes kis házikó mellett emeletes áruház. Az egyik sarkon kerekes, szivattyús kút mögött gyönyörű Opel-Combi, a hátsó ajtaján nagy kalapos paraszt- ember rakja be a vízzel telt kannákat. — Szuboticán, amíg a Transped és a vámosok a hivatalos dolgokat intézik, lesz időnk egy kicsit néze- lődn; — biztat B. Kovács Imre. — Hamarosan ott leszünk. A vasútállomás előtti térre kanyarodunk, a hivatalban leadjuk az okmányokat, s gyalog indulunk rövid városnézésre. Vasárnapi hangulat, az utca tele sétálókkal. Egy dolog azonnal feltűnt: Egyetlen hosszúhajú fiatalembert sem láttam, és a miniszoknyák sem feltűnőek. A kirakatok telve áruval. A járdaszélen egy idősebb férfi állt, fagylaltot nyalogatva, mellette egy olyan Ms „minimotor” amelyet úton-útfélen láttunk. — Tetszik? — kérdezi, mikor hallja, hogy magyarul beszélünk. — Nagyon jó kis motor, mindössze negyvennyolc köbcentis, kiválóan alkalmas a városi közlekedésre. Van nekem különben egy másik is. Hat éve vettem egy Pannóniát, városon kívül csak azt használom. Újdonsült ismerősünk szeme felcsillan, mikor megtudja, hogy kecskemétiek vagyunk. — Kiskunhalason voltam
