Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-24 / 143. szám

1989. június 24. kedd 5. oldal juhus 7 8: ^fagy jelentőségű honismereti tanácskozás Baján Országos Viszonylatban is kezdeményező jellegű rendezvény színhelye lesz július 7-én és 8-án a Bajai Vízügyi Technikum. A Ha­zafias Népfront honismere ti bizottsága és a megyei helytörténeti bizottság ide hívja össze nagyszabású ta­nácskozásra a helytörténeti kutatással, krónikaírással foglalkozó lelkes embere két, elsősorban mezőgazda' sági értelmiségieket, peda­gógusokat — tehát a hely- történeti, honismereti mun­ka „gyakorlati” embereit—, valamint a népfronttitkáro­kat, népművelőket A kétnapos találkozó cél­ja, hogy a felszabadulás 25. évfordulója előkészítésének jegyében előadásokkal, ta­pasztalatcserékkel, szemlél­tetéssel segítséget nyújtsa­nak azoknak, akik a mező- gazdasági nagyüzemek, ter­melőszövetkezetek történe­tének, krónikájának meg­írásával foglalkoznak. Milyen előzmények késztették a bizottságokat ennek a bajai konferenciá­nak a megszervezésére? Mi­ként Farkas József, a nép­front megyei bizottságának titkára, és Gerinczi György, a megyei titkárság munka­társa hangsúlyozta, a me- gyeszerte kinyilvánított igé­nyek is siettették ezt. Min­den „megyei ráhatás” nél­kül, olyan kedvvel kezdtek például tsz-elnökök, üzem­gazdászok, agronómusok, pedagógusok a helyi terme­lőszövetkezetek történeté­nek feldolgozásához, hogy már most szinte egy nemes mozgalom határozott kon­túrjai mutatkoznak. A köz- gazdasági szemlélettel, me­zőgazdasági szakismeretek­kel felvértezett, önkéntes kutatók máris jelentős mennyiségű forrásanyag, dokumentum birtokában vannak. Minthogy ezek művekké formálása tudományos rend­szerező munkát igényel, is­mertetésére — és a széles körű kutatások valóban mozgalommá fejlesztése céljából — rendezik meg a bajai honismereti tanács­kozást. Amikor a múlt hónap­ban Visegrádon ülésezett az Országos Helytörténeti és Honismereti Bizottság — általános érdeklődést kel­tett megyénk küldötteinek tájékoztatása a Bács me­gyei kutatómunkáról. Megtudva, hogy a nép­front honismereti bizottsá­ga és a megyei helytörténe­ti bizottság a bajai tanács­kozást készíti elő, már ed­dig is számos megyéből — Fejér, Csongrád, Szolnok, Baranya, Borsod — jelen­tették részvételi szándéku­kat a témában érdekeltek. S mondhatni, hogy már a Visegrádon hallottak alap­ján is — nagy elismerést kapott például Mándity Jó­zsef országgyűlési képvise­lőnk Csávolyról szóló falu- története — olyan neves történész vállalt előadást a bajai tanácskozásra, mint dr. Székely György egyete­mi tanár, az Országos Hely- történeti Bizottság Elnök­ségének tagja, és dr. Timaf- fy László, a Győri Mezőgaz­dasági Technikum tanára. Előbbi A helytörténeti ku­tatás jelentősége a paraszt­ság , életében, címmel tart előadást, utóbbi pedig a< tsz-történetek. krónikák megírásával kapcsolatos módszertani kérdéseket is­merteti. A résztvevők bejárják a Sugovica-parti város és kör­nyéke nevezetes helyeit, megtekintik Csávolyoh a helytörténeti kiállítást. Az előadásokat követően pedig csoportos megbeszéléseket, konzultációkat tartanak. A szakmai tudnivalókon túl­menően — a mozgalmi em­berek tanácskozásán annak módozatait is körvonalaz­zák, hogyan fogják egység­be ezt a nagyszerű mozgal­mat Ennek jelenlegi mé­reteiről az is némi képet ad, hogy csupán az eddig nyert értesülések szerint legalább 30 termelőszövet­kezet történetének feldől gozásában munkálkodnak a megyében. Nem kevésbé lénye­ges motívuma a helytörté­neti kutatómunka e fajtá­jának, hogy szinte minden részletében szoros kapcso­latban van a ma formálódó élettel. Tóth István Idegenvezetés9 mint iskolai tantárgy A Kecskeméti Katona Jó­zsef Gimnázium most vég­zett I/D osztálya idegenve­zetést tanult a gyakorlati foglalkozás keretében. Ez azért is érdekes, mert az országban talán még három iskola van, ahol ilyen tan­tárgyat tanítanak, egy-egy osztályban. Az első év anya­ga Kecskemét volt. A ta­nulók oktatóik, Berecz Vendel és Bruncsák Éva vezetésével részletesen meg­ismerkedtek Kecskemét múltjával, jelenével. A városban talán nem is volt olyan kiállítás az el­múlt tanévben, amelyet az osztály tanulói ne tekintet­tek volna meg. Jártak a Műkertben, ahol két fiatal művésszel találkoztak. Részt vettek az „Újságírás története” című előadáson. Jártak az irattárban, ahol Joós Ferenc kalauzolta a tanulókat. Májusban az osz­tály Kecskemét címmel ki­állítást mutatott be. A ki­állítás anyagának nagy ré­szét a tanulók maguk gyűj­tötték. Az ízléses albumok, a régi kecskeméti újságok, a bélyegek, a használati tárgyak egyaránt megnyer­ték a látogatók tetszését. A konzervgyár történeté­ről, Kodály Zoltán, Tóth László életéről, a művész­telepről, a város fejlődésé­ről készített munkák külö­nösen szépek voltak, a ki­állítás sikere megérte a fá­radságot. Idegennyelvfi osztályról lévén szó (az osztály fele angol, a másik fele orosz tagozatos), a most megta­nult anyagot mindkét ide­gen nyelven igyekeznek majd elsajátítani. N. E. Mesterrajzok T t I Kiállítás a Szépművészeti JUipUS&lJOl Múzeumban CJ zázhuszonegy éve ala- pították a Lipcsei Képzőművészeti Múzeumot és a város határain kívül ez az első kiállítás, amely most a Budapesti Szépmű­vészeti Múzeumban nyílt meg. A vásárváros múzeu­ma öt évszázad grafikusai­nak mintegy negyvenezer rajzát foglalja falai közé. Százmegyvenhárom reme­ket válogatott első „külföldi vendégszereplésére” a lip­csei közgyűjtemény, és a budapesti kiállítás félezer év német, olasz, francia és németalföldi grafikáját rep­rezentálja kitűnően. Hiszen Óriásmotor — Jugoszláviának A Ganz Villamossági Művek széles körű tevé­kenységet fejt ki. Jelenleg Törökország részére nagy teljesítményű elektromos megszakító berendezéseket, a Szovjetunió számára úszódaru-fődinamót, Jugo­szláviába pedig váltóáramú motort szállítanak. Képünkön: Marék Attila a FÖD 327/12-es váltóára­mú motor álló részét sze­reli. Ez a berendezés ju­goszláv megrendelésre ké­szül. olyan ritkaságokkal kezdő­dik a bemutató, mint a Há­zikönyv Mesterének Szerel­mespár sólyommal című al­kotása. A név szerint isme­retlen. 1500 körül tevékeny­kedő német művészi legis­mertebb alkotása, az úgyne­vezett „Haustuch” alapján tartja számon a művészet- történet. és ez az ezüstvesz- szővel rajzolt finom, lírai alkotás kevés fennmaradt műve között a legszebbek közé tartozik. Martin Schon- gauemek, a nagy Dürer elődjének és példaképének tollrajzát látjuk mellette, majd a német reneszánsz olyan. Dürerhez méltó ha­talmas alakjai következnek, mint az ifjabb Hans Hol­bein és az idősebb Lucas Cranach. X) ernininek. a kor ha­■*-' talmas szobrász-gra- fi'kus-épftészének. a római Szent Péter templom és a párizsi Louvre mesterének életművéből százharminc grafikai lapot őriznek Lip­csében, s a hozzánk érke­zett öt mű között megtalál­juk egy átszéllemülten moz­galmas Térdelő angyal fes­tőién finom fekete kréta­rajzát. Nápolyban dolgozott a nápolyi születésű Bemini kortársa, Salvator Rosa, akinek ugyancsak kétszáz rajzát őrzik Lipcsében, s a kétszázból hatot küldtek Budapestié, köztük a köny- nyedén mozgalmas, bravú­ros Lovascsatát. S még egy világhírű mestert említsünk Itália ege alól: Piranesit. akinek most bemutatott Építészeti vázlata egy, a ró­mai mester megszámlálha­tatlan híres épületgrafiká­jából. oRand-németalföld! művészek bőséges anyagánál is meg kell elé-, gectni Ruisdael. Ostade, Avercamp, Bloemaert nevé­nek említésével. Az óriás Rembrandt tollal és ecsettel készített rajzára — egy hát­tal álló nőt ábrázoló tömör és jellemző erővel teli lap­jára — sem jut hely né­hány szónál több az ismer­tetésben. ha nem akarjuk említés nélkül hagyni a lip­csei múzeum talán leggaz­dagabb részgyűjteményét, a múlt századi és modem né­met grafikusok munkáit őr­ző részleget. A modem német művé­szet alkotásait a művek születésével egy időben kezdte gyűjteni a lipcsei múzeum, és ez a hagyo­mány ma. az NDK művé-i szeinek gyűjtésében is to­vább él. A század elejéről Käthe Kollwitznak, a for­radalmár művéézasszony- nak döbbenetes rajzait lát­hatjuk, s mellette a kitűnő modem szobrász egyik szén- rajzvázlatát A múzeum hajdan gazdagabb volt ilyen remekművekben, ám a hitleri kultúrpolitika 1937-ben több száz remeket modern és baloldali művé­szek alkotásait tépte ki a gyűjteményből. A megma­radtak közül most annál nagyobb örömmel fogadjuk Budapesten az egyetemes művészetnek olyan képvise­lőit. mint a lenyűgöző víz- f estin Ínyekkel szereplő mes­ter. Emil Nolde.' az egykor üldözött, most NDK-ban élő expresszionista Schmidts Rottloff művészetét. 2, z NDK-beli kortárs művészet skálája Hans Theo Richtertől Lea Grundigdg, Otto Nageltől Max Schwimmerig terjed, s gyűjteményük erősíti azt a véleményt, hogy nagyszerű kiállítás tárul a látogató elé Zs. A. INER RFZiEMye 35. Tyihonov az asztalnál ült, öklére hajtotta a fejét, és maga elé bámult. „A nyo­mozás zsákutcába került” — gondolta. — Az utolsó re­mény: a puska. Ha megta­lálják a tulajdonost, űj nyomra bukkannak. A régi feltevések elavultak: Popov doktor, Lagunov. Kozak, Murtaza — valamennyien ártatlanok. De hiszen lehe­tetlen elképzelni, hogy a gyilkos semmiféle nyomot ne hagyott volna maga után! Ha beszélhetne Tányával! Biztosan tisztában volt a reá leselkedő veszéllyel, tudta, hogy meg akarják ölni. De az is lehet, hogy nem. Ha sejti, bizonyára elővigyáza­tosabb. Váratlanul érte a halál. Most már halott, nem lehet belelátni a gondola­taiba. Hát pensze. Kozákot könnyű elkápráztatni affé­le Sherlock Hnlmes-1 trük­kökkel. Rövidesen fel kell keresni Tánya édesanyját a szomorú közleménnyel: „A nyomozás megakadt...” Mit fog felelni? „Hiába élsz a földön!” Tyihonov áttelepült az ab­lakpárkányra. a hideg üveg jótékonyan lehűtötte forró homlokát. „Tételezzük fel, hogy a tettes, vagy valami­féle nyoma elkerülte a figyelmemet. Meg kelle­ne végre tanulni, hogy semmit se tekintsünk egy­szer és mindenkorra adott, befejezett ténynek. Hiszen mindenfajta ténynek végte­lenül sok árnyalata lehet. Hétfő este ~Tánya beszélt valakivel telefonon. Nyil­vánvalóan odacsalták Vla- dikinóha. De kicsoda? És mivel? S legfőképpen: miért? Álljunk csak meg.. Kezdjük elölről. Tánya szombaton érkezett meg a kiküldetéséből... Ügy van. És most ugorjunk újra elő­re. A tényeket ki kell tapo­gatni. A kiküldetés! Erről kell valamit megtudnom!” Beljakov ezúttal mele­gebben, szinte együttérzően fogadta Sztaszt. „Jól nézek ki!” — gondolta Tyihonov. Tánya asztalát gondosan le- törölgették. elrámolták róla a papírokat, feljegyzéseket. Beljakov elfogta Sztasz pil­lantását és bocsánatkérő hangon sóhajtotta: — Mit tegyünk? Az élet folytatódik... — Igen, folytatódik — bó­lintott Sztasz. — De egy pillanatra megállt. És ne­künk ehhez a pillanathoz kell visszatérnünk. A múlt­kor említette, hogy Tánya szombaton, tizenkettedikén jött be dolgozni, holott a kiküldetése eredetileg tize­dikéig szólt. Mivel magya­rázható ez az eltérés? — Ezt mondtam? — cso­dálkozott Beljakov. — őszintén szólva, imár nem emlékszem. Talán így be­széltük meg. Nem tudok rá visszaemlékezni. — Próbáljon meg. Ez na­gyon fontos. — Lehet, hocrv csúszta­tott. Nem emlékszem rá. hogy említette volna.; 1 — Feszítse meg az emlé­kezőtehetségét! — Nem emlékszem. Tárta szét a karját Beljakov. — Rendben van — mond­ta Tyihonov. — A múltkor együtt nézegettük Akszjo- nova noteszét. Megvan még? — Iáin. eltettem emlé­kül. — Kölcsönadná néhány napra? Beljakov látható rossz- kedvvel húzta elő asztal­fiókjából a zsebnoteszt. — De feltétlenül kérem vissza. — Rendben — felelte Tyi­honov. miközben a noteszt lapozgatta. Az imerős mon­dattöredékek, érthetetlen megjegyzések után a név: „A. F. Hizsnyak.” — Nem tudja, ki lehet ez a Hizsnyak? — mutatta a nevel Sztasz Beljakovnak, aki rövidlátóan hunyorgott, hosszasan, figyelmesen ta­nulmányozta a feljegyzése­ket, átlapozta a noteszt, s végül megvonta a vállát: — Nem ez az egyetlen név itt. Tánya sok ember­rel találkozott. Nézze csak: Kendratetynko. Szemjonov. satöbbi. „De Hizsnyak a legutolsó név — gondolta Sztasz. — A legutolsó azelőtt, hogy Tányát megölték. Persze ez lehet véletlen is”. A könyvelésben Sztasz sokáig forgatta Tánya ki­küldetési papírját. Repülő­jegy a moszkva—rovnói já­ratra. hatnapos szállodai számla, vasúti jegy. Tánya február harmadikén érkezett Rovnóba, ezen a napon foglalta el szállodai szobáját. Itt lakott kilence­dikéig, azaz hét napig. Ezek szerint harmadikéin csak délután költözött be, kilen­cedikén pedig délelőtt uta­zott el — hiszen a számla hat napra szól. Rovnótól Moszkváig körülbelül hu­szonnégy órás az út. Ha dél körül utazott el, tizedikén délben Moszkvában kellett lennie. A húga, Gálja azon­ban határozottam állítja, hogy csak tizenegyedikén, pénteken reggel érkezett meg. Hol lehetett egy teljes napig? Tyihonov a világos­ság felé emelte a vonatje­gyet. A jegy a 16. sz. gyorsvo­natra szól, a rovnói vasút­állomás pénztárában váltot­ták. A gyorsvonat február tizenegyedikén 16 óra 20 perckor ért Moszkvába. Az utas azonban — amint a pecsétből látható — tizedi­kén megszakította útját Brjanszkban és a 20 óra 45 perces vonattal folytatta út­ját, amely tizenegyedikén reggel 8-kor ért Moszkvába. — A pénztáros Tyihonovra pillantott és hozzátette: «- Ellenőrizheti a menetrendi­ből is. — És a gyorsvonat mikor ért Brjansákba? — kérdezte Sztasz. — Rögtön megnézem. — A pénztáros végigfuttatta ceruzáját a menetrenden. — Február tizedikén, reggel 9.15-kor. — Köszönöm. A pályaudvar előtti té­ren négyet kongatott a to­ronyóra. Hideg, nedves szél fújt a Moszkva folyó felől. Tyihonov felsétált a Boro- gyinói hídra. A folyó nem fagyott be, széttöredezett, sárgára piszkolódott jégtáb­lák úsztak a vízen. Tyiho­nov megállt a korlát­nál. Mit keresett Tánya Brajnszkban? Honnan ke­rül ide Brjanszk? A folyó nem válaszolt. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents