Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

8. Oldás! 1969. június 22. vasárnap A bajaiak sikere 4 MÉM szakoktatasi fő­osztálya az 1968—69-es tan­évben is meghirdette az or­szágos szakmai tanulmányi versenyt a kertészeti és a mezőgazdasági techniku­mok negyedik osztályos ta­nulói részére. A három for­dulós verseny országos dön­tőjén, amely Budapesten volt, az ország legjobb eredményt elért technikumi tanulói mérték össze tudá­sukat. A végső erőpróbán a bajaiak kiválóan szerepel­tek. Somogyi István a gyü­mölcstermesztési szakon lett országosan első, Szolá- rov Emil pedig a szőlőter­mesztésben országosan má­sodik lett. B. A. Jogi védelmet kapnak bejelentők a A Központi Néni Ellen­őrzési Bizottság felmérte: hogyan áll a közérdekű be­jelentők jogvédelme? Évente különböző szemé­lyektől összesen mintegy hatezer bejelentés érkezik, de csak igen ritkán fordul elő. hogy emiatt az illetőt vélt vagy valós jogsérelem éri. A KNEB és a népi el­lenőrzés területi bizottságai tavaly 17 esetben foglalkoz­tak a közérdekű bejelentők jogvédelmével. Az eljárások során megállapították, hogy jogvédelemre 14 személynek volt szüksége, ezt vala­mennyiük számára biztosí­Forrás-ankétok Bácskában Elkerülheti-e a provinci­alizmus veszélyét a Forrás, ha országos terjesztésű fo­lyóirattá válna is elsősor­ban Bács-Kiskun megye irodalmi, tudományos, mű­vészeti fórumának vallja magát? Megengedhető-e, hogy a példányszám növe­lése érdekében lentebb szál­lítsák a sokak szerint túl magasra helyezett művészi mércét? Az értelmiség fo­lyóirata legyen, vagy min­den rétegé? Hogyan foglal­jon állást az idősebb és az ifjú írók, művészek közöt­ti tagadhatatlan ellentét­ben ?... Ebből a néhány — majd­nem önkényesen kiragadott — kérdésből is látható ta­lán, milyen fontos, és iz­galmas problémák kerültek szóba a Forrás másfélna­pos bácskai ankétkörútján Baján (két alkalommal is), Felsőszentivánon, Csávo- lyon és Bácsalmáson talál­koztak olvasóikkal a szer­kesztő bizottság és a szerző­gárda képviselői: Madarász László, Varga Mihály. Gyó- ni Lajos, Gál Farkas, Goór Imre, Hatvani Dániel, Sze­kér Endre. A találkozások „műfaja” nehezen határoz­ható meg; előadóest, nyílt vita, tervezgető tanácskozás volt szinte egyszerre mind­egyik, emellett tsz-, üzem-, iskola-, könyvtár-, művelő­dési ház- és napközi ott­honlátogatás is szerepelt a zsúfolt programban. Hogy ez a zsúfoltság mégsem volt fárasztó, hogy minden találkozón pezsgő hangulat uralkodott, az az irodalom, és művészet ba­rátainak friss, érdeklődő szellemét, szókimondó őszinteségét dicséri. És ter­mészetesen a vendéglátók ötletességét, szervezőkész­ségét, jó ügyet támogató buzgalmát. Név szerint csak dr. Gajdócsi Istvánt említ­jük meg ezúttal: a járási tanács vb-elnökének szóló elismerés úgyis szól min­den bácskainak, akit illet. Sz. J. tolták is. Három személy­nek azonban nem járt jog­védelem. A KNEB álláspontja az, hogy a jogvédelemnek a tel­jes rehabilitációra, tehát a teljes anyagi és erkölcsi jó­vátételre kell kiterjednie. Akadnák persze bejelentők — csak elvétve! — akiket bejelentéskor nem a közér­dek szolgálata, hanem saját érdekvédelmük vezet. Nem egv olyan eset fordult már elő, hogy az illető már tud­ta: valamiféle mulasztása vagy visszaélése miatt fe­lelősségre vonás készül el­lene. Gyorsan „közérdekű” bejelentést tett a népi el­lenőrzésnél, és amikor az elkövetett vétségért felelős­ségre vonták, állítólagos „üldözés” miatt jogvédele­mért fordult a KNEB-hez. Az ilyen ügyeskedők érde­kében természetesen egyet­len egy alkalommal sem lépnek fel. Bonyolultabb a helyzet, amikor a bejelentő olyan mulasztást, vétséget tár fel. amelyben maga is részes volt. és a felelősség- revonás után mint közérde­kű bejelentő jogvédelmet kér. Ilyenkor abból indul­nak ki, hogy a jogvédelem akkor illeti meg a bejelen­tőt, ha a jogellenesen hát­rányos intézkedést vele szemben a bejelentés miatt tették. Más kérdés az, hogy a felelősségrevonást alkal­mazó szervnek módjában áll mérlegelni az ügy elbí­rálása során, hogy a beje­Ha utazik el A. Kovtun Mint arról beszámoltunk, A. Kovtun tábornok, Kecs­kemét díszpolgára, aki részt vett a megyeszékhely fel­szabadító harcaiban, a Ba­laton mellett töltötte a pi­henő idejét Hazatérése előtt szimferopoli vendé­günk több napot töltött Kecskeméten. Ellátogatott a bó Lajos főmérnök ka­lauzolása mellett megtekin­tette a folyamatban levő beruházásokat, az új ön­tödét és a zománcozó üze­met. Ma Kiskunfélegyházá­ra és Bugacra utazik, este pedig Erdélyi Ignác, a kecs­keméti városi pártbizottság első titkára és Reile Géza, a városi tanács vb-elnöke lentő tárta fel az esetet, és ezért esetleg enyhébb bün­tetésben részesítik mint az ügyben érdekelt többi sze­mélyt. Az illető védelmében azonban a népi ellenőrzés nem járhat el. (MTI) Hétfőn és kedden békekölcsön-sorsolás Az Országos Takarék- pénztár június 23-án és 24- én Budapesten a Münnich- Ferenc utcai kultúrtermé­ben rendezi a II. a III. és a IV. Békekölcsön 1969. első félévi sorsolását. Hétfőn húzzák a II. bé­kekölcsönt. Kedden dél­előtt először a III. Béke­kölcsönt, majd a IV. Béke­kölcsönt sorsolják ki. A kétnapos húzáson a három békekölcsönből ösz- szesen több mint egymillió kötvényre 159,6 millió fo­rint jut nyeremény és tör­lesztés formájában. A ki­sorsolt kötvények beváltása július 7-én kezdődik. A MOSTOHA — NEM TUDTUNK i gáttá ki az anya bűncse­Zománcipari Művek Kecs-j búcsúztatja a megyeszék- keméti Gyárába, ahol Sza-1 hely díszpolgárát. olyan korán munkába in­dulni, hogy a kislánnyal ne találkoztunk volna. Reggel fél ötkor már kint legel­tette a rengeteg disznót, s csak akkor mehetett be, ha az anyja szólította. Kint, az állatok mellett reggeli­zett, leginkább egy darab kenyeret nyomtak a kezé­be ... — A gyerek mindig elké­sett az iskolából. Kérdez­gettem, hogy mi baja van. Eleinte nem mondott sem­mit, csak látszott rajta, hogy kimerült, el-elszundít az órákon. Aztán egyszer családlátogatásra mentem Szilvásiékhoz, de először a szomszéd tanyába tértem be. Onnan láttam, hogy a kislány hazaért, s két perc múlva már hajtotta ki az állatokat, tehát nem is ebé­delhetett annyi idő alatt... — Tudok arról, hogy az asszony nem sokat törő­dött a kislánnyal, csak munkára használta. Egy al­kalommal láttam, hogy a gyerek főz, az anyja pedig az ágyban fekszik, regényt olvas. De maga, Sárika is mondott nekem hasonló­kat. Azt is elmondta pél­dául, hogy mire este vég­zett a rábízott munkával, már csak lámpafénynél ta­nulhatott volna, de az any­ja megparancsolta neki: oltsa el a lámpát, mert ő világosban nem tud alud­ni. Még az a csoda, hogy ezek ellenére nem bukott meg a kislány. EGY-EGY TANŰ vallo­másából idéztünk a fenti­ekben. A tanúkat a Kecs­keméti Járásbíróság hall­lekményeivel kapcsolat­ban. A címben nem vélet­lenül beszélünk mostohá­ról, hiszen sok felnőtt még ma is a legrosszabb em­lékeit őrzi gyerekkorából, amikor mostoha szülőknél nevelkedett. Ma már ritka az ilyesmi, nem igen for­dul elő, hogy gyermekte­len házaspár azért fogadjon örökbe kiskorút, mert a munkájára szükség lenne, hogy hajnaltól késő estig dolgoztassa, megfosztva az örömtől, a gyermekkor él­ményeitől, a játéktól. SAJNOS, a városföldi Szilvási Jánosné még a haj­dani rossz emlékű mosto­hák közé tartozik, aki nem számolt azzal, hogy ma már törvények védik a kisko­rúakat, s nem lehet bün­tetlenül hajszolni, testileg, lelkileg kizsákmányolni őket. Mit tett hát a fiatal- asszony, hogy a vádlottak padjára került? A fenti ta­núvallomásokban elmon­dottakon túl még sok min­denben vétkes. A többi között abban, hogy rábe­szélte a kislányt: gyújtsa fel a tanyát. A gyerek nem mert ellentmondani az asszonynak, aki eddig nem egyszer a hajánál fogva húzgálta a konyhában, kékre-zöldre verte, mert két malac eltűnt a falká­ból — a kukoricaszár-kúp- ban töltötték az éjszakát. Szilvásinéék nádfedeles tanyájukra biztosítást kö­töttek, s az asszony azt is tudta, hogy ha esetleg le­égne a ház, a biztosító megfizetné a kárt. Innen eredt az az ötlete, hogy a Szegény árva biciklik! még személyi tulajdonodat azt is elfelejtették, hogy ekkora értékkel. Bolond valaha is volt kerékpár­lennél, ha ...” juk ... Mikor meg — talán ... No, kéremszépen, e kis má?n*p “ eszü“* W*­A napokban hazamé- kasé — itt a gázvezeték- nyomtatványt tolt a mama epizódot követően olvasom restelltek a valódi teny­gyek. Szokás szerint átsaty- építésnél, s majd elviszi, orra alá: „Olvassa csak, saját lapunkban, hogy a allást közölni a családdal, tyogok a sógorhoz megbe- De nem jött érte senki, magát is rávezették...” — kecskeméti rendőrkapitány- Rámondták, „ellopta valami szólni, mikor indulunk kö- Éjszaka sem nyúltak hozzá, Mama meg se várva a to- sag mintegy 100 különböző §a7'ernt>er”. A rendőrségre vetkező nap a bajnoki mert ma reggel ugyanúgy vábbiakat, rémülten kapta kerékpárt őriz __ talált szintén effajta szemérmes­meccsre. Mert így szók- állt, mint tegnap. Megkér- le szemüvegét az orráról, tárgyként. Most szóljanak sőgből nem mentek... Pe­t uk. Én kicsire szabott pol- deztük a munkásokat, nem Ügy próbálta olvasni azt hozzá! Ennyi bicikli már naP mint nap hívják gár vagyok, viszont a B- az övéké? „Miénk ugyan a hivatalos papírt. Sápíto- egy kereskedelmi vállalat ?.ket: újsághirdetések út­tribün — azaz az állóhely nem!” — kérték ki önérze- zott, hogy így-úgy, neki lerakatának 'is dicsőségére — eleg izgaga szurkolója, s tesen. így nem volt mit annyira ver a szive, lám, válik. De szegény rendőr- ,nius 24 en — „kiállítást nem ritkán keveredek tenni, legyintettünk a ke- még a betűt se látja. „Miért S£g aligha örül a „gyűjte- *s, renúeznek elhagyott ke­olyan konfliktusba, mely- rékpárra, s indultunk dől- kevertél bele engem is, ménynek”, hiszen hol ad- r®kpárokból a kapitányság nek én innám meg a le- gozni. Biztosra vettük, hogy drága gyermekem?” — jaj- j0n szállást ennyi, bitang- uciyarán. Menjenek tehát, vét... Ha nem lenne mel- mire hazajövünk, a biciklit gatott formálisan. -j^ra hagyott jószágnak? Ha kiknek hiányzik e hasz­lettem a sógor, aki vasas, elviszi a gazdája. tm u ez íev meev tovább arra nos járművük. Hiszen azért azonkívül kétszer akkora, „ m Nagynehezen Sikerült ^nyszeSl a kapitányság nem mindenki úgy hagyta mint én, tehát nyugodtan Nem Úgy történt. Mi- belé lelket verni, egyrészt, ^ saját berkeiben ősz- e* az°kaL hogy hosszan né­civakodhatok a védőszár- ^el a hazbeliek fintorogva hogy nincs semmi vész, J* húzódiék Két maid zett a pohár fenekére, nyal alatt. Tudom, ez nem kerültek az alkalmat, hogy csak a becsületes megta- . mutált keli las odébb is tolhatta valaki éppen jelleme® dolog, de a gazdátlan jármű ügyébe láló anyja nevét is fel kel- san_lassan egvbeköltöztet- ~~ ------­mit csináljak. A futball- avatkozzanak — a sogor, lett írni arra a nyomtat- *a in b^iki k kénvel­drukker is ember. , szarvan fogva a gepjósza- ványra. Másrészt meg azért m elférhessenek Ezen a szép napon ala- got> bekocogott vele a rend- nem lat olvasni, mert a e posan meglepett hát, ami- őrségre. Habár a mama so- pápaszemet levette ijedt- 100 kerékpárt hagy- kor azzal fogadott a sógor- pánkodva engedte útjára: ségében. tak el, s ezeket a csuda asszony, hogy védangyalom „Vigyázz mar kisfiam, ne- lgy megvolt az öröm. Hát se kereste eddig. Mi lehet azt az őrizetlenül letámasz­tott biciklit, fel is ülhe­tett rá, s mikor megunta, letette, ahol eszébe jutott. A kiállítás megtekin­tése ingyenes. S ha valaki • íj wv tciaxif-^.y aiviii f *qj iii>— q v v/i o cm ui v/ui* * —-ccu oc ívc— í. co ll. cuuifii xvn iciiUI» j ■ „_i ? . , — rendőrségre ment. Csak J*°6y neked legyen bajod még annak olvastán, hogy ennek a lélektani oka? Csak . z ^sse&esen m tud­nem az én futballpályai hő- belőle!” amennyiben a kerékpár tu- nem olyasmi, hogy a háj­já, hogy a sajátját ismerte börgéseim miatt? A sógort azonban nem lajdonosa 3 hónapon belül danvolt tulajdonosok, mi- a „kiállított alkotá­lvan fá bél faragták hncrv nőm iolontko^ilr trónéért a olőtt honarnttnlr „nln- .... SOK egylKeDen, biZISten — Nem, nem — nyugta- olyan fából faragták, hogy nem jelentkezik gépéért a előtt beugrottak volna va- meakaDijSk: w i tott meg Klára asszony —, akkor is ijedős lenne, ha rendőrségen, a bringa a só- lamelyiktalponállóba „csak ..?, , meg „olyas bevitte azt a kerékpárt, ami tiszta a lelkiismerete. Be- goré lehet, amennyiben egy féldecire”, valahol a - ,®ne elmondam, ne tegnap délután óta ott állt szolgáltatta a biciklit. Meg igényt tart rá... „Már közelben letámasztották a szegyeiljeK. A rendőr elv­a házunk előtt, a lámpa- is lett a nem várt jutalma, hogy a fenébe ne!” — zúgta biciklit. Aztán úgy elsza- “íjof 1 , abb eIt°rdulnak oszlopnak támasztva. Azt Jött haza nagy diadal- a családi tanács: „Ilyen ladt velük az idő, hogy aacug> mig elmesélik... gondoltuk, valamelyik mun- másán, s egy akkurátus kis könnyen se gyarapítottad mire kijöttek a kricsmibőL Tóth István gyerekkel felgyúj tatja a tetőt. Ki is adta az uta­sítást. — Mi ma délután el­megyünk apáddal, te ad­dig felmégy a padlásra a lámpával és meggyújtod a tetőt. De már csak akkor kezdjél kiabálni, amikor nagyon ég. Ne mondd el senkinek, hogy mit beszél­tünk, csak annyit említs, hogy felmentéi a jószág­nak ennivalóért, s közben a lámpától véletlenül ki­gyulladt a nádfedél. Aztán motorkerékpárra ült a házaspár és elrobo­gott szórakozni. Az asszony nyugodt volt, tudta, hogy a gyerek nem meri megta­gadni a parancsot. Tudta azt is, hogy a biztosító majd fizet, s a nagyobb összegből új tetőt húznak a tanyára. A férj semmit sem sejtett az egészből, szórakozni sem nagyon volt kedve, de az asszony any- nyira akarta, hát legyen. — Egyszer csak rohan hozzám a szomszédasz- szony, hogy ég Szilvásiék tanyája, szaladjunk oltani. Én fölkaptam egy vödröt és már mentünk is. Oda látszott a tűz hozzánk, bár van a két tanya között egy kis erdő is. A kislány min­den porcikájában reszke­tett. Hamarosan kijöttek a tűzoltók is, de a tető le­égett ... — mondja a kö­vetkező tanú. A CSALÄS azonban ki­derült, és Szilvási János- nét nyolchónapi szabad­ságvesztésre ítélte a bíró­ság, s kötelezték a több mint 13 ezer forint kárté­rítés visszafizetésére. A kis­lányt egy erdész házas­pár vette magához, s ott szeretetben, nyugalomban van része. Az ügy ezzel le­zárult, de mégsem mehe­tünk el szó nélkül az eset mellett. Kitűnt a tanúvallomá­sokból, hogy a szomszé­dok, ismerősök tudtak ar­ról, milyen körülmények között él Sárika, szinte na­ponta látták a gyereket a negyven disznóval. Télen félcipőben járt, hajnaltól éjszakáig robotolt, megál­lás nélkül fáradozott. Még­sem akadt senki, aki hatá­rozottan közbelépett volna, figyelmeztetve a gyámható­ságot a gyerek mostoha sorsára. Nem akadt sen­ki, aki a kislány érdeké­ben szót emelt volna. Mi­ért kellet addig várni, amíg bekövetkezett a tragédia? A bíróságon már minden tanú elmarasztaló vallo­mást tett. Miért nem mondták el korábban tapasztalataikat olyan he­lyen, ahol segítettek volna a gyereken? A házfelgyúj- tás tragikusabban is vég­ződhetett volna a kislány szempontjából. Szerencsére, ez nem így történt, de lát­nunk kell, hogy a közöny a „nem avatkozom bele” nagyon könnyen végzetes lehet. G. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents