Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-20 / 140. szám

Ülést tartott az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága

(Folytatás a 4. oldalról)

mi gazdaságokban egyaránt.

Amíg tehát az előző fejlődési szakaszunkat, főleg a két osztály — a munkásosztály és a parasztság — arányainak változása jellemezte, addig most, ff szocializmus teljes felépítésének időszakában az arányok mérsékeltebb változása mellett főleg és elsősorban az egyes osztályokon belül végbemenő eltolódások kerülnek előtérbe. A szocializmus alapjainak lerakása során létrejött osztályok megszilárdulnak, de tovább fejlődik belső struktúrájuk és az itt végbemenő mozgásokra, ezek következményeire, tanulságaira egyre nagyobb figyelmet kell fordítanunk.

A szocializmus teljes felépítésének időszakában tehát a szociális különbségek rendszerében az osztálykülönbségek még a fő különbségek, de ezek egyre csökkennek, és fokozatosan előtérbe kerülnek az osztályon belüli különbségek. Az osztályon belüli szociális különbségek alapját a munka bonyolultságában levő különbségek képezik, amelyek a felszínen, mint kvalifikációbeli eltérések jelentkeznek.

Azt gondolom, nem szükséges tovább részletezni a

pártnak osztályviszonyaink változásáról kialakított nézeteit, de e gondolatok felidézése elengedhetetlen volt annak érzékeltetéséhez, hogy a párt ismeri és elemzi a társadalmi mozgásokat, s azért tudja ezeket irányítani is, mert képes áttekinteni a valóságos folyamatokat. Ezért úgy vélem, nem elvont elméletieskedés volt a fenti következtetések összegezése, hanem a munkásosztályhoz kapcsolódó mostani elemzéseink és konzekvenciáink fontos politikai előfeltétele is.

A továbbaikban arról beszélt dr. Horváth István, hogy a párt vezető szervei a megyében mindezeket az általános tanulságokat figyelembe véve törekedtek a munkásosztály helyzetéről hozott határozatok végrehajtására az elmúlt tíz esztendőben.

A feladatok körvonalazásában és végrehajtásuk megszervezésében, a munkásosztályt érintő pártmunka egész folyamatában tekintettel voltak megyénk helyzetéből eredő társadalmi, gazdasági sajátosságaira is. Óvakodnunk kell attól — hangsúlyozta az előadó —i hogy sajátos körülményeinket eltúlozzuk, de ezek szerepét a jövőben sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

A sajátosságok figyelembevételével.

Melyek azok a mozzanatok, amelyekben megyénk helyzete az országostól eltér?

I A munkásosztály létszámának növekedése gyorsabb, a növekedés üteme magasabb az országos átlagnál. Országosan a munkásosztály létszáma húsz év alatt, 1949-től emelkedett a kétszeresére. Nálunk, a megyében ez az arányú növekedés egy évtized alatt (sőt, ennél is rö- videbb idő alatt) következett be. 1958. és 1968. között a munkásosztály létszáma több mint kétszeresére nőtt.

y A mezőgazdaságban * • dolgozók létszámának és arányának csökkenése kisebb ütemű és mértékű az országos átlagnál. Országosan 1949 óta a mezőgazdaságban dolgozók részaránya az összes dolgozók 52 százalékáról 31 százalékra csökkent. A csökkenés jelentős a megyében is (1958- ban a részarány 66,5 százalék, 1968-ban 51,7 százalék), de az összes foglalkoztatottaknak kb. a fele még mindig a mezőgazdaságban dolgozik.

■> Az előző adatokból is *' • kitűnik, hogy országosan a mezőgazdasági munkaerő nagyarányú beáramlása az iparban megszűntnek tekinthető. A bérből és fizetésből élők aránya kb. 70 százalék — ez a legfejlettebb tőkés országokban 80 —90 százalék — tehát az eltérés a további változás üteme szempontjából már nem olyan jelentős. Nálunk viszont — ismerve megyénk alapvetően mezőgazdasági jellegét és az iparfejlesztés lehetőségeit is — az iparban foglalkoztatottak létszáma és a munkásosztály aránya társadalmunkban — ha mérsékeltebb ütemben is — de továbbra is számottevően fog növekedni.

4 Végül figyelmet ér- • demel néhány egyéb sajátosság, ami ugyancsak az országostól való eltérésre mutat. Ezeknek a vonásoknak a munkásosztály politikai szilárdsága, munkásöntudata, szakmai és általános képzettsége stb. szempontjából meghatározó jelentősége van. E sajátosságokat igyekeztünk az írásos jelentésben is érzékeltetni.

— Országosan az egész munkásosztálynak 44 százaléka tősgyökeres munkás, míg a más rétegekből beáramlók aránya 56 százalék. Tősgyökeres munkásnak számít a munkásosztálynak az a rétege, amely már eredetileg, a nagyarányú létszámgyarapodás előtt is munkás volt, illetve munkáscsaládban élt., Ez a réteg — amelynek a legtöbb politikai tapasztalata van, akik a leghatározottabban képviselik a munkásosztály érdekeit — a

megyénkben néhány ezer■

re tehető. Ennek összefüggéseit, következményeit figyelembe kell vennünk és számítanunk kell — különösen rövid távon — negatív hatásaival, s azokkal a problémákkal, amelyek a gyors növekedéssel együttjártak. A más rétegekből, osztályokból származó

munkások még hosszú ideig — egyesek talán életük végéig — magukban hordozzák régi viszonyaikból fakadó nézeteiket, felfogásukat. Ez nem azt jelenti, hogy a munkásosztálynak ezek az új tagjai egytől egyig feltétlenül ingadozób- bak politikai tekintetben a régi munkásoknál, de általánosságban feltétlenül erősítik az ingadozás, az ösz- tönösség veszélyét.

— A munkások új rétegei általános műveltség és szakmai ismeretek dolgában is többségükben elmaradnak a régebbi munkások mögött. Ez az elmaradás nálunk fokozottabban szembetűnő, mint országosan. A jelenlegi országos és megyei szakképzettség szerinti mutatókat összehasonlítva is érzékelhető az elmaradásunk. Míg országosan például a szakmunkások aránya 40,3 százalék, nálunk — bár 1958 óta sokat javult — a minisztériumi iparban 33,8, a tanácsi iparban 38,7 százalék. Hasonló a helyzet a betanított és segédmunkásoknál is.

— Megyénk munkásosztályáról az említett tényezők adják a magyarázatát annak, hogy anyagi, stb. ellátottsága, a bérek és a jövedelmek helyzete szintén alacsonyabb az országos átlagnál. Ez összefügg iparunk szerkezetével és fejlesztésének eddigi módszereivel, ütemével is.

A pártnak — tehát a megye minden pártszervének és szervezetének — a politikai munkában messzemenően figyelembe kell venni a munkásosztály összetétel szerinti, műveltségi és szakmai, valamint politikai rétegződését. Arra kell törekednünk, hogy egész munkásosztályunkban kialakuljanak a tősgyökeres munkásokra jellemző pozitív vonások.

A munkásosztály vezető szerepéről

Külön szeretnék kitérni a munkásosztály vezető szerepének értelmezésére és arra, hogy ez a társadalmi, politikai szerep hogyan érvényesült a mi megyénkben? A munkásosztály vezető szerepe a társadalmunkban lezajlott nagy osztálycsaták és összeütközések idején nem sok vitát váltott ki. Vagy egész pontosan fogalmazva, akkor csak az osztályellenség vitatta, a politikai ellenség akarta elvitatni és akarta megakadályozni, hogy érvényesüljön, de ez — jól tudjuk — nem sikerült. S miután a nyílt politikai osztály-összeütközések már befejeződtek, néhány évvel ezelőtt különösen — és ennek még vannak utórezgései — a munkásosztály vezető szerepéről és érvényesüléséről az ismert vitáink voltak. Akkor is hangsúlyozott álláspontunkra néhány mondat erejéig nem árt visszatérni.

A munkásosztály vezető szerepe a megyénkben is megalapozott. Ha létszámában még nem is, de politikai súlyánál fogva Bács- Kiskun megyében is a munkásosztály képezi a társadalom fő erejét. Vezető szerepét erősíti, hogy megyénk gazdaságában egyre nagyobb jelentőséget kap az ipar. De ennél is nagyobb nyomatékkai esik latba, hogy léte a legfejlettebb termelőerőkhöz, a gépi nagyiparhoz kapcsolódik és érdekei a legkövetkezetesebben fejezik ki a társadalmi haladás szükségleteit. Szocialista fejlődésünk során vívott eddigi politikai harcainkban a megyében is a legjobban megedződött a munkás- osztály és ezért hivatott vezetője a szocializmus teljes felépítéséért folyó harcnak.

A munkásosztály vezető szerepe több formában érvényesül. Főként és mindem nekelőtt a párt politikájá- ján keresztül valósul meg. A párt politikájának helyi, megyei megvalósításában és végrehajtásában — ismert gondjaink mellett — országosan is hasznosítható eredményeket értünk el.

A munkásosztály vezető szerepe érvényre jut abban is, hogy a megye parasztsága és társadalmunk többi rétege, a megye lakossága elfogadta, magáénak vallja és aktívan támogatja a munkásosztály és vele együtt az egész dolgozó nép érdekeit kifejező politikát. A vezető szerep gyakorlati megvalósulása jut kifejezésre abban is, hogy a politikai, gazdasági és kulturális élet különböző területein nagyon sok vezető beosztásba került munkás tevékenykedik Bács-Kiskun megyében is.

A munkásosztály vezető szerepe a szocialista demokrácia fejlesztésével és kiszélesítésével, közvetve és közvetlenül, egyre erőteljesebben érvényesül úgy is, hogy a ma is munkásként dolgozók véleménye, álláspontja egyre fokozottabban jut szerepre, céljaink meghatározásában, s azok megvalósításában. Ebből a szempontból is óriási horderejű az új gazdasági mechanizmus bevezetése: a szakszervezetek jogkörének bővítése és gyakorlati tevékenységük továbbfejlesztése; a KISZ munkájára vonatkozó állásfoglalások; a Központi Bizottság és a kormány határozata állami életünk és a szocialista demokrácia továbbfejlesztéséről. Mindezek abból a felismerésből és szükségletből fakadnak, hogy a szocializmus teljes felépítése megköveteli a munkástömegek erőteljesebb bevonását a közéletbe, az élet minden területén. Felelősséggel vallhatjuk tehát, hogy a munkásosztály vezető sze-1

repe érvényesül megyénkben.

Eltekintve ennek értelmezése körüli zavaroktól — ami a burzsoá ideológia és propaganda hatására keletkezett, vagy revizonista és szektás, dogmatikus ferdítések következménye — a vezető szerep iránti kétely nálunk is ott merül fel, ahol a vezetők nem megfelelő hangot engednek meg maguknak, ahol megsértik az emberek önérzetét és az üzemi demokráciát. Ahol jobban kedvelik a hajbókoló embereket, mint a szókimondókat és előnyben részesítik a hallgatni tudókat a kritikus emberekkel szemben. A munkások joggal bírálják az ilyen légkört és indokoltan várják vezetőiktől az egyértelmű állás- foglalást.

Az előadó befejezésül a tudatformálás kérdéseire, a még meglevő viták feloldásának módszereire utalt. Mint mondotta; — A marxista—leninista pártok hagyományaihoz híven a valóságot kell elemeznünk fő elvi tételeink segítségével, amelyek feltárják a fejlődés, a társadalom és az osztályok fejlődésének is a fő törvényeit és tendenciáit. De a mai élet kérdéseire a választ az elmélet és az élet konkrét valóságai ismeretében nekünk kell megadni.

Vita az előterjesztés fölött

Dr. Horváth István előadói beszédét vita követte, melyben a pártbizottság tagjain kívül részt vettek a meghívottak is. Elsőnek Kohut Béla, a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár párttitkára szólalt fel, aki számos üzemi példával támasztotta alá a jelentés megállapításait. Főleg a gépgyári fiatal munkásgárda helyzetével, nevelésük, továbbképzésük problémáival foglalkozott, majd a város kereskedelmi ellátottságának elégtelenségét, a boltok zsúfoltságát, az egészségügyi intézmények hasonló gondjait tette szóvá.

Ábel Tiborné pedagógus, a pártbizottság tagja a tudatformálás feladatairól beszélt felszólalásában. Hangsúlyozva, hogy ebben igen nagy szerepe van a magasabb szinten és jelentős állami ráfordítással képzett értelmiségi dolgozóknak.

Makk Ferencné, a Bajai Finomposztó Vállalat szb- titkára, a megyei pártbizottság tagja, a munkás ifjúság helyzetével foglalkozott részletesebben. Elmondta mindazokat az észrevételeket, melyeket üzemi fiataljaink egy munkás ifjúsági „parlament” alkalmával tártak a vezetők elé válasz, illetve megoldás végett.

Kiss Margit, a kecskeméti konzervgyári pártbizottság titkára azokról a tapasztalatokról beszélt, melyeket — a megyei jelentés elkészítéséhez nyújtott segítségként — a családlátogatások és csoportos beszélgetések alkalmával szereztek.

Erdélyi Ignác, a kecskeméti városi pártbizottság első titkára, a megyei párt- vb tagja kiegészítő megjegyzéseket fűzött a jelentéshez. Hangoztatta — példákkal is alátámasztva ennek indokoltságát —, hogy újólag az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a felnőtt oktatásra, mivel 40—45 százalékkal csökkent az ebben résztvevők száma.

Kállai Árpádné, a megyei pártbizottság tagja, a BOV kecskeméti gyáregységének párttitkára a női dolgozók termelésben, illetve a termelésirányításban elfoglalt helyéről és szerepéről szólott, pozitív példákat említve üzemükből. Aláhúzta a jelentésnek azt a megállapítását, hogy a lakáskérdés megoldása a legsürgetőbb feladat és egyúttal a legnagyobb probléma is. Egyre nagyobb igénnyel jelentkezik — a gyermekgondozási segély hatásaként — a bölcsődei és óvodai helyek növelésének szükségessége is.

Pa pp György, a megyei pártbizottság tagja, a bajai városi pártbizottság titkára a többi között ugyancsak a lakáshelyzetet és a piaci ellátást emelte ki a városi munkásság által felvetett kérdések közüL

Borsódi György, a megyei párt-vb tagja, az SZMT vezető titkára a szakszervezeti munka során szerzett tapasztalatokat ismertette a pártbizottsági ülés résztvevőivel. A szak- szervezetek előtt álló feladatokról szólva elmondotta: a szakszervezeti megnövekedett jogok jórészt újak és meg kell tanulni élni velük.

A kibővített megyei pártbizottsági ülésen részt vett és felszólalt Bíró Vera, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője. A munkásosztály helyzetének további javításában igen lényeges kérdés — mondotta többek között — az általános, szakmai, politikai műveltség növelése. Több gondot kell fordítani az iskolán kívüli képzésre. A helyi tanácsok, valamint a szakszervezetek feladata, hogy a munkáslakta kerületekben, valamint az üzemekben megfelelő kulturális intézmények álljanak rendelkezésre. A felszólaló hangsúlyozta, hogy a munkásosztály kulturáltságától függ, hogy magasabb szintű termelési feladatokat is el tudjon látni.

Fekete László, a KISZÖV elnöke hangsúlyozta, hogy az ipari foglalkoztatottság növelésében a szövetkezetek szép eredményeket értek el, s jelenleg 12 ezren dolgoznak a megye szövetkezeti iparában. Nagy gondot kívánnak fordítani a ktsz-ek az üzemeikben dolgozó munkások szociális és munkakörülményeinek javítására, általános szakmai és politikai műveltségének növelésére.

Hegedűs Ferenc, a kiskunfélegyházi városi párt- bizottság titkára elmondta, hogy városukban igen dinamikusan fejlődik az ipar. Problémát jelent azonban 1— mivel az iparban foglalkoztatottak 52 százaléka női munkaerő —, hogy kevés a bölcsőde és az óvoda. A következő tervidőszakban ezek létesítésére nagyobb gondot kell fordítani.

A vitát dr. Horváth István, a megyei pártbizottság titkára foglalta össze. Hangsúlyozta, hogy a felszólalók lényegében csatlakoztak a jelentéshez és a szóbeli beszámolóhoz. A hozzászólásokból az a törekvés is kitűnt, hogy nem kampánynak, hanem állandó, rendszeres feladatnak tekintik a munkásosztály helyzetével való foglalkozást. Az előadó megállapította, hogy a pártbizottsági ülésen nemcsak az eredményekről és a hibákról esett szó, hanem arról is, hogy a helyi szerveknek önállóbban kell törekedni a problémák megoldására, s nem felülről várni a döntéseket. Az ülés ugyanakkor tükrözte azt is, hogy a megyei pártbizottság mély felelősséget érez a munkásosztály helyzetéért politikai, kulturális és gazdasági téren egyaránt.

A kibővített ülés Erdősi Józsefnek a megyei pártbizottság első titkárának zárszavával ért véget. Erdősi elvtárs rámutatott, hogy az elmúlt tíz esztendő alatt nagy társadalmi változások történtek a megyében. Egy évtizeddel ezelőtt még csak egy kis magja volt a munkásosztálynak, amelynek létszáma ma már túl van az 50 ezren. Az üzemek létrehozásában nagy áldozatokat vállalt a lakosság is, hiszen nagyrészüket tanácsi erőforrásokból, s nem egyet községfejlesztésből hoztak létre. Jónéhány akkor még alacsony műszaki színvonalú üzem ma már korszerű nagy vállalattá fejlődött.

A megyei pártbizottság első titkára hangsúlyozta, hogy a jövőben is nagy feladatokat kell megoldani a munkásosztály és az egész lakosság életszínvonalának további javítása érdekében. A munkásosztály támogatása nélkül a pártbizottság mai ülésén hozott határozatok végrehajtása elképzelhetetlen lenne. Mint ahogy az elmúlt tíz esztendő eredményei a megyei pártbizottság politikájaként, a megye társadalmának segítségével valósultak meg, úgy most is ez a helyzet. Ily módon igen fontos, hogy a megye munkásosztálya a termelés hatékonyságának növelésével — amely nélkül nincsen előrehaladás — segítse célkitűzéseink megvalósítását — mondotta zárszavának befejező részében Erdősi elvtárs.