Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-19 / 139. szám

1969. június 19. csütörtök 1 ®!3a! A statisztika tükrében fl nyereség­részesedés forrása Bár a nyereségrészese­dést már rég kiosztották és sokan már el is költötték — érdemes mégegyszer kö­zelebbről szemügyre venni az 1968. évi nyereséget, a nyereségrészesedés forrá­sát. Erről a Központi Sta­tisztikai Hivatal megyei igazgatósába érdekes ada­tokat tettr közzé. A szocialista ipar nye­resége megközelítette afél- milliárd forintot és nem kevesebb mint 71 száza­lékkal volt nagyobb az egy év előttinél. A megyei iparvállalatok nyeresége (millió forint) 1967-ben 1968-ban Minisztériumi ipar 185 264 Tanácsi ipar 51 125 Szövetkezei ipar 30 66 A nyereségnövekedés te­hát gyors ütemű volt — ami jó dolog, Közelebbről azonban már kevésbé szim­patikus a kép, mert na­gyobbrészt a termelői ár­színvonal emeléséből, to­vábbá a dotációnövelésből adódott. Ezzel szemben a nagy nyereségtöbbletnek mindössze az egynegyed ré­sze, 2,5 százaléka szárma­zott önköltségcsökkentésből — vagyis racionálisabb munkaszervezésből, anyag­takarékosságból — ami pe­dig a szocialista vállalat nyereségének legbiztosabb alapja. A többletnyereség tehát oly módon jött létre, ami­nek megismétlődésére a jövőben nem lehet számí­tani. Ezért a vállalatoknak, ha a nyereségüket tovább akarják növelni, nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a nyereségnövelés reális tényezőire: az önköltség- csökkentésre és a termelés növelésére. Erősen eltérő képet mu­tat a nyereségtöbblet ala­kulása a fő ipari szekto­rokban. A minisztériumi iparban, ha a kimutatás­ban tavaly nem szereplő Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat nyereségét nem számítjuk, kb. 29 száza­lék volt a többlet az előző évvel szemben. A tanácsi iparban viszont 146 száza­lékkal ugrott meg a nye­Irodagép} a vitás a megyében Feledhetetlen üdülés volt Több Bács-Kiskun me­gyei társammal együtt, kedvezményes beutaló ré­vén tíz feledhetetlen napot töltöttem Debrecenben. Az ott eltöltött napok életem legszebb emlékeit gazdagí­tották. Az üdülő vezetősége nagyon figyelmes volt, gondoskodott a szórakozta­tásunkról, megismerked­hettünk a szép Debrecen­nel és közben elfelejtettük a munka fáradalmait. Most ki-ki felfrissültén folytat­hatja munkáját. Csak há­lával tudok visszagondolni a debreceni üdülő és min­den üdülő — dolgozóira, akik olyan lelkesen össze­tartják a különböző he­lyekről érkező üdülőven­dégeket és fáradságot nem ismerve gondoskodónak el­látásukról, kellemes pihe­nésükről. Szabó Emma, Izsák A madarasi műhely. Rugalmasabban nem lehetne? Madarason, a község szé­lén levő általános iskola fa­lai között az 1968—69-es tanévben nem pedagógusok álltak a katedráin, illetve a tábla előtt, hanem mű­szerész szakoktatók: s a pa­dokban sem gyerekek ültek, hanem kenyérkereső, a csa­ládért felelős felnőttek. Az iskola épületét csaknem fél millió forintos ráfordítással átalakították, a tantermek­ből műhely lett. s nemrég befejeződött a hathónapos tanfolyam, lezárult a beta­nulási idő is. Az épületben élő maradt a kapcsolat a betűvel, bár egészen más vonatkozásban. Itt van az Irodagéptechnikai Vállalat egyik legújabb telepe, és munkát találtak helyben a környék asszonyai, lányai. Madarason az Optima író­gépek javítására szakosod­tak. Hetente két alkalom­mal érkezik a munka: a reparálásra váró masinák és a szükséges alkatrészek. kednek néhány hónapja a Consul gépek javításának fortélyaival. Baján pedig nyolc embert foglalkoztató szervizük van. Tavaly is kaptam nyug­díjas utalványt a téli tü­zelő beszerzésére és úgy Az Irodagéptechnikai Vál­lalat másutt is elősegítette a munkaalkalmak megte­remtését. Kisebb telepet rendeztek be közösen a köz­ségi tanáccsal Katyrnáron, ahol harmincnégyen ismer­A betanítási idő leteltével Varga Ferencné bizonyult az egyik legügyesebb dolgozónak. Mellette Molnár Osz­kár. a vállalat szakoktatója, aki egyben a meós feladatait is ellátja. (Pásztor Zoltán felvételei.) vásároltam 3 mázsa kok­szot, 10 mázsa szenet és néhány mázsa fát. Ez fe­dezte a téli tüzelőszükség­letemet. Most azonban, új­ra az utalvány birtoká­ban hiába könyörögtem a TÜZÉP-irodán, hogy ne­kem csak 3 mázsa koksz kell. Kijelentették, hogy csak 5 mázsát írnak ki, mert így könnyebb. Ezért kénytelen voltam az utal­ványt visszaküldeni, s most tüzelő nélkül maradtam. Nagyon kellene valaki, aki elintézné, hogy legyenek jobb belátással a TÜZÉP- irodán, hiszen abból sem a vállalatnak, sem az ország­nak nem származik kára, ha egy idős ember beéri 5 helyett 3 mázsa koksszal és 10 mázsa szénnel. Hiszem, hogy ez csak a jóakara­ton, emberségen múlik. Én pedig ennek hiánya miatt most azon gondolkozhatok, miből veszek tüzelőt a tél­re. Farkas Lajos Kecskemét Oz u. 15. Kecskeméti szépségfoltok A Május 1. téren átve­zető aszfalt-autóút mellet­ti kockakő gyalogos járda elszomorító állapotban van. Gödör gödör mellett, ame­lyekben esős időben ter­mészetesen áll a víz. A tér beépítése még évekbe te­lik. Kézenfekvő lenne, ha aszfaltjárdát építenének, hiszen ilyet már a mellék­utcákban is csináltak. Csak az új városközpontban nem lenne ez lehetséges? Szó­vá tenném még az Árpád mozi utcáját, amelyet több mint egy év alatt nem tud­tak rendbehozni Szabó Péter Kecskemét Olvasónk második észrevé­telével egyet értünk. A Má­jus 1. téri járda állapotával kapcsolatban azonban szük­ségesnek tartjuk megjegyezni: A tér járdahálózatának rend­behozatalára a terv készen áll. Oktalan dolog lenne azon­ban a hepe-hupás járdát új­jal felcserélni mielőtt az új városközpont kábelhálózatát le nem fektetik. Felcserélni a sorrendet nemcsak felesleges munkába, hanem felesleges költségbe is kerülne. Az át­meneti kényelmetlenségért bi zonyára kárpótol majd az új városközpont. A kőkocka jár­da két-három csakugyan ve­szélyes gödrét azonban meg­ítélésünk szerint is szükséges lenne gyorsan eltüntetni. — (Szerk.) Szerkesztői üzenet „1000 dolgozó’* jeligére: Vál­lalatánál tájékozódtunk a le­velében leírt problémával kap­csolatban. Kívánsága sajnos, még kevésbé világos a szer­zett értesülések után. Csupán egy dolgot látunk bizonyos­nak: személye« gondja nem általánosítható ezer dolgozóra. Egyébként nem értjük, miért tartja titokban kilétét. Kéré­sével bátran fordulhat a vál­lalat szakszervezeti bizottsá­gához, bizonyára találnak mó­dot gondjának orvoslására. F. Lászlóné, Kecskeméti Rendőrfalu: Leveleit megkap­tuk, tehát azt is, amelyet ,,B. Lászlóné” aláírással látott el. Elhisszük, hogy mindkét eset­ben százszázalékosan igaza van, de. . . Vajon miért rej­tőzik álnév mögé? így nem lehet felelősséget vállalni az esetleg jogos bírálatokért. Ha levélíróink kérik, nem hoz­zuk nyilvánosságra nevüket, szeretjük azonban ismerni se­gítőtársainkat. örülnénk, ha alkalomadtán megkeresne ben­nünket. Válaszol az illetékes Megtérítették a fuvardíjat A Petőfi Népe május 14-i számában az olvasók levelei között megjelent Csepreghy Imre szanki la­kos észrevétele „Hol késik a felvásárló” címmel. A termelő panaszát kivizs­gáltattam. A kiskunfélegy­házi kirendeltség vezető­jének megállapítása sze­rint az észrevétel jogos, ezért május 13-án pénzügyi osztályunkat utasítottam, hogy Csepreghy Imre ré­szére 200 forint fuvartérí­tést fizessünk meg. Az át­utalás május 16-án meg is történt. Bíró Imre Bács-Kiskun megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója APkSAfÁVin VEHNER és&EORúlO VCTIMER REZiEMVÉ a Jegyeket M ■.y.t -VT.Vl"^ ~ Nekem 31. — Pusenyka, edesem, értsd meg, egy gyilkosság­ról! — sipította Kozak és kísérletet tett rá, hogy át­ölelje az asszony derekát. let, az autóbusz-menetren­det. Az autóbusz teljesen nép- telen volt. Kozak előresza­ladt. — Majd én megveszem a jegyeket. ne vegyen. Szabadjegyem van. — Tényleg? — lelkesedett lenkedést! Hivatalosan ki- Kozak ÍelePtem. h°gy nem járt itt _ Miért, mit gondol sa- es különben is... alig is- pénzemen fogom végig­merem.... látogatni az összes ismerő­Kozak összetörtén lepke- sejt? _ ____ dftt TyUionov mögött és ‘ _ Nem, dehogyis. Igaz­A ijosinné egy mozdulat- hallhatóan dünnyögte: ságtalanság lenne, tál elependerítette: hitte volna? Ilyen sze- jó tíz percig hallgattak. — Engedje meg, engedje retetre méltó es jo ember- Tyihonov megmelegedett meg, kedves... ! Ismerni re*- amilyen en vagyok. Hí- egy ki esi 1. Felidézte Kozak sem óhajtom magát és leg- sz®^mi szerelmünk ... ijedt, felháborodott arckife- utoljára tavaly láttam, tá- Tyihonov megállt, meg- jezését és hirtelen nevethet- vollevő férjem jelenlété- varta- nékje támadt. Kozak is ben! És nagyon megkérem, ~ Ide hallgasson, utalom megnyugodott egy kicsit, ne szennyezze be a jó hír- a besúgókat, de ha megegy- Félénken megszólalt: nevemet! Ne merje többet *zer meghallom azt a szót, — Ha nem gondolta még megközelíteni ezt a házat! hogy „szerelem’, esküszöm meg, Tyihonov elvtárs, és Majd értesítem a munka- m(“í?irom a kalandjait az nem lesznek kellemetlensé- helyét az ön méltatlan vi- ötödik feleségének. gei a bíróságnál — isten selkedéséről! — Nem fogok... — ígér- őrizz! — mesélje el kérem, — Pusenyka, az Istenért, te a megszeppent Kozak. hogy tudta meg, mi van a miről beszélsz? Értsd meg, A megállónál sokáig vár- zsebeimben? ez nagyon komoly dolog, tak a buszra. Tyihonov tel- Tyihonov elnevette má­éi Tyihonov elvtárs nem jesen átfagyott, elátkozta gát: gondol semmi másra mint önmagát, a munkáját, Ka- — Ha kevesebbet gon- arra... zak nagy természetét, Aljo- dolna a nőkre, nem lenne — Szüntesse be az illet- sínné elvetemültségét, a te- ilyen szórakozott. A bal zsebében levő kulcsok egész idő alatt az oldalamat bö- ködték a buszban. Hiszen egymás mellett ültünk. Va­lami volt még a zsebében, de nem tudtam megfejteni, hogy micsoda. Amikor le­szállt, megzörrent a zsebé­ben a gyufa. Világos? A szűk, behavazott ösvényen időnként a jobb oldalával fordult felém: sima, lapos felületet éreztem a zsebé­ben. A szállodai szobában, a hamutartóban Dukat- csikkeket fedeztem fel. A következtetés logikus, nem? Ami a zsebkést illeti, az is egészen egyszerű. Az asztal alatt hevert a kartondoboza a részletes tudnivalókkal. Amikor beléptem önhöz a szobába, ön mint jól nevelt ember, azonnal felvette a kiskabátját. Eközben észre­vettem, hogy a bal oldali belsőzsebét begombolta és biztosítótűvel erősítette meg. Az elővigyázatosság oka: itt tartja a pénzét. — És honnan tudta, hogy mi van a tárcámban? — Ez még ennél is egy­szerűbb. A vonatjeggyel és a szállodai számlával el kellett számolnia. A szálló- iában tíznaposként kell fi­zetni, ön pedig már tizen­harmadik napja lakik ott. A szobájában látható cso­magok számából arra kö­vetkeztettem, hogy bizonyá­ra felírta önnek a felesége, mit vásároljon. — És a tizenöt rubel? — Tartalék. A búcsúestre, Pusenykával. Ez csak vi­lágos, nem? — Észbontó! Feledhetet­len! — suttogta átszelle- mülten Kozak. Tyihonov álmos pillantást vetett az ablakra, ritmiku­san kocogtatta a jégvirágos üveget, majd megkérdezte: — Szeret olvasni? — Kozak gyanakodva hu­nyorgott : — Általában ... mint min­den intelligens ember... azazhogy... ha van időm. — Érthető. Melyik mű­fajt kedveli a legjobban? — Nehéz lenne meghatá­rozni — töprengett Kozak, de hirtelen megtalálta a vá­laszt: — Az intellektuális fantasztikum nagyon közel áll hozzám. Különösen az angol. — Mit gondol, Bradbury angol ? — He-he-he! — nevetett idegesen Kozak. — Miért? Talán nem? Egyébként az előszót mindig legutoljára olvasom, hogy ne befolyá­soljon a könyv megítélésé­ben. — És mi az ön megítélé­se? — Nagyszerű könyv! Ki­tűnő! Tgaz, nem olvastam még végig, csak nemrég ju­tottam hozzá, nagy nehézsé­gek árán. Hiszen tudja, mi­lyen nehéz Bradburyt meg­szerezni ! — Tudom — bólintott Sztasz. A belvárosban Tyihonov leszállt. Ott állt a járdán, úgy tűnt, elfelejtette, me­lyik irányba is akart elin­dulni. Zsebnoteszt és töltő­tollat vett elő, sokáig tanul­mányozta a kockákból és nyilakból összerótt ábrát. Hópelyhek szálltak a papír­ra. Sztasz megrázta tollát és a lámpaoszlopnak tá­masztott noteszban besatí­rozta a Kozak nevével jel­zett kockát. A kocka felé­hez érve Sztasz leengedte tollát, gondolkodóba esett. Becsukta a noteszt, mélyen zsebébe rejtette és lassan hazafelé indult. Szerda volt, éjszaka negyed három. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents