Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-18 / 138. szám
f. oldal 1969 június IS- «ward* Aranypontyünnepség Az idén is megrendezik Baján a halászok hagyományos Aranyponty-ünnepét, amely Péter-Pálkor kezdődik. A háromnapos program keretében a megye ha- !ásza ti tsz-ei, tógazdaságai halászünnepségeket rendeznek. Látványosnak ígérkezik a dunai halászok felvonulása, amelynek során a vizek megtermékenyítésének szimbólumaként virágkoszorúba font „aranypontyot” engednek a Sugovicá- ba. Elmondja a párttitkár | Közös gondjainkról Csengődi beszélgetés Nem jeleztem előre, hogy mikor érkezem Csengődre. Kicsit mégis meglepett, hogy zárva találtam Stett- ner Antalnaik, a községi pántszervezet titkárának a szobáját. Aztán rájöttem, hogy ez természetes, hiszen a legnagyobb dologidőben a párttitkár sem ragadhat az asztalához. Kiadós keresgélés után véletlenül találkoztunk a tanácsháza folyosóján. Huszonötezer külföldi diák A szovjet felső és középfokú szakoktatási intézmények — az elmúlt évekhez viszonyítva — 1969-ben fogadták a legtöbb külföldi hallgatót. A legnépesebb csoport — mintegy 2000 fő vietnami. Csaknem 600 egyetemi hallgató, és aspiráns jött az NDK-ból, több mint 400 Magyarországról. Sokan képviselik Mongólia, Kuba, Algéria, Nigéria, Mali, Szudán, Afganisztán, India, Libanon, Nepál stb. fiatalságát. Néhány száz a Finnországból, Franciaországból, Olaszországból és más nyugat-európai országokból, valamint a Latin- Amerikából érkezett hallgatók száma. Ebben a tanévben a Szovjetunióban a világ 128 országából származó 25 ezer diák tanul az ország 70 városában levő 400 oktatási intézményben. Képünkön nepáli egyetemisták gyakorlati foglalkozása az egyik nagyfeszültségű laboratóriumban. Változatos összetétel Néhány perccel később már a művelődési ház egyik hűvös szobájában ülünk, s arról beszélgetünk, hogy miyen összetételű a párt- szervezet, milyen gondok, eredmények jelzik a község kommunistáinak munkáját, s hogyan igyekeznek megoldani a felmerülő problémákat? A fiatal párttitkárnak töprengés ül ki az arcára, s szinte látom, hogy gondolatban végigfut az egyes embereken, a tagság összetételén, a;ztán így szól: — Alapszervezetünkbe a község valamennyi kommunistája beletartozik. Vannak közöttünk pedagógusok, szakszövetkezeti tagok, alkalmazottak, tanyán élő emberek és így tovább. Tehát eléggé heterogén az ösz- szetétel, s leginkább ebből származnak a gondjaink. Persze az sem elhanyagolható körülmény, hogy milyen a tagság iskolai végzettsége: tíz elvtárs érettségizett, kettőnek van főis- kalai végzettsége, viszont tíznek nincs meg a nyolc általánosa sem, tizenhárom befejezte az általános iskolát. Harmincötén vagyunk. Kétségtelen, hogy ez a két tényező — különböző foglalkozás, más és más iskolai végzettség — megnehezíti a vezetőség dolgát. Arra kell ugyanis törekedni, hogy a taggyűléseken olyan témákat vitassanak meg, amelyek egyaránt közel állnak minden taghoz. Ez legtöbbször sikerül. — Közönyről nem beszélhetünk, mert a taggyűléseken úgyszólván mindenki ott van — folytatja Stett- ner elvtárs. — Jól sikerült az idei tanév politikai oktatása is, s ezt én azzal magyarázom, hogy jó felkészültségű elvtársak voltak az előadók, akik színesen, vonzóan, közérthetően „adták le” az anyagot (Gyulai István, a községi tanács vb- elnöike és Sásdi Gyula, Gudman Tibor pedagógusok). A taggyűlések szelleme, a vitakészség azonban még nem olyan, amilyennek lenni kellene, bár tapasztalható, hogy lépésről ■ lépésre javul az aktivitás. Ennek az oldódó zárkózottságnak háttere van. A fiatal párttitkár két éve került vissza szülőfalujába, ahol gyerekkorát töltötte. Valahogy túlságosan fiatalnak nézték. Nem sokkal vissza jövetele előtt a szak- szövetkezet egyik vezetőjével voltak súlyos gondok, s ez kihatott az egész községre, benne a kommunistákra is. Aztán el kell mondani, hogy a párttagok egy része napi munkáiéban, s így szemléletében is kétla- ki. Az utóbbi időben két elvtársat vettek fel, s újabb jelentkezők közelednek a párthoz. A kétéves „türelmi idő” tehát nem telt el eredménytelenül. Lezajlott egy olyan tisztulási folyamat, amelyben a fiatal pásttitkár bizonyított: nemcsak szavakkal. tettekkel is érvelt. A KISZ ajánlására Bizonyítani kellett — Amikor 1967 májusában ide kerültem —, megmondom őszintén — nem nagyon lelkesedtek értem az itteniek. Ök még most is a gyereket látták bennem, s tapasztalatlannak tartottak. Tudtam, hogy bizonyítanom kell, s hogy nem a szavak, a tettek számítanak — emlékezik vissza Stettmer Antal. — Hogy mik voltak ezek a tettek? Nem nagy dől — Említettem, hogy két új párttagot vettünk fel a közelmúltban. Az egyiknek a KISZ-szervezet volt az ajánlója. Ilyen eddig nem fordult elő Csengődön. — mondja Stettner Antal párttitkár. — Milyen a kommunisták és a KISZ-tagok kapcsolata? — Sajnos, legutóbb tavaly októberben volt KISZ-tag- gyűlés. A titkár munkájával nem voltak elégedettek, ezért leváltották a fiatalok. Ez nem jelenti azt, hogy mi nem találkozunk az ifjúsággal, s ők sem egymással. A pártvezetőség minden összejövetelükön képviselteti magát. Ebben ellentmondás érződhet, hiszen taggyűlés októberben volt. Most azonban már szinte rendszeresnek lehet mondani a művelődési házban szombatonként tartott összejöveteleket. Kialakult a fiatalok klubja, s reméljük, olyan akjív lesz, mint a jelenlegi sportkör. Huszonhét tagja van a községi KISZ-szervezetnek. Közöttük kettő új. A párt- titkárnak nagyon jó kapcsolata van az ifjúsági szervezet titkárával: tanácsokkal látja el. rendszeresen megbeszélik a soron levő teendőket. A jelek szerint Csengődön a KlSZ-szerve- zet is egységesebb, aktívabb lett. De — amint a párttitkár is mondta — bőven van még tennivaló. Gál Sándor A tények oldaláról MIELŐTT tollat ragadsz, megvizsgálni az érem mindkét oldalát! — ez az arany- szabály az újságíró szakmában. Ennek betartása nélkül könnyen melléfoghat a mindennapok krónikása. Mit tegyen azonban, ha történetesen rájön, hogy az éremnek alkalmasint harmadik oldala is lehet? Elkezdhet például nyomozni. Jó módszer, csak nem minden esetben hasznos. Belefáradhat az ember — eredménytelenül. Olykor feltétlenül célravezetőbb a másik lehetőség: horgonyozzon csak le a bizonyos érem két alapvető oldalánál, az önmagukért beszélő tényéknél, mellőzve a megmagyarázásokat. Kissé meghökkentő tapasztalatom nyomán jómagam ezúttal az utóbbi módszert választottam. Miért? Mert találtam egy gazdátlan kétszoba-összkomfortos lakást (ez az érem egyik oldala) és ismerem a megye- székhely nyomasztó lakásgondját (s ez a másik alapvető oldal). TÖRTÉNT pedig hogy Kecskemét alighanem legnagyobb, a Széchenyi tér 1—3. számú bérházának élete, gondjai felől tudakozódni indultam, s utam természetesen a gondnokságra vezetett. Az irodát valahol, könnyen megtalálható helyen véltem felfedezni, csalódásom azonban kétszeres lett. Egyrészt mert hosszasan puhatolóznom kellett, mire az épület udvari szárnyának földszinti folyosóján ráakadtam, másrészt, mert egy iroda helyett két- szoba-összkomfortos' lakásra bukkantam. Modern gáztűzhellyel, beépített konyhabútorral, hideg-meleg vízzel felszerelt lakás, melynek nagyobbik szobájában a gondnoki teendők ellátásához nélkülözhetetlen íróasztal a legfontosabb, s csaknem a teljes bútorzat. Leplezetlen döbbenetére láttán a betegeskedő gondnok helyetteseként a rokonszenves nagyfia jegyezte meg: — Bizony, luxus, a gondnokságnak egy kis helyiség is megfelelne... De itt a fürdőszobában legalább tisztálkodhatnak a takarítónők akik közül az egyik özvegy négygyermekes édesanya, í valahonnan a város végéről jár be... ENNYIRE gazdagok lennénk? — kezdtem töprenge- ni, fiókomból előkotarvs közben egy, a témához kapcsolódó feljegyzést, melyei nem is olyan régóta vezetek, hogy egyszer „felderítő” körútra induljak a gazdátlan-lakatlan lakás©! ügyében. Valamennyi fel jegyzés egy-egy, a szer kész tőségünkbe kopogtató pana szoshoz fűződik, mert nine lakása és tudomása var egy üresről. íme a feljegy zésekből kettő: „A hűtőház mellett éwel óta gazdátlan egy lakás. Ki- vülről gondozatlan, redőnye* szakadozottan lógnak.. „Csilléri-telep, F-épület ne gyedik emeletén, amióta él. készült, üres a kétszoba- összkomfortos lakás. A házfelügyelő ruhát szárít benne időnként.. LEHETNE a példákat so rolni tovább. Hátha még tudatos felderítésre vállalkoznánk! És bizonyára valamennyi üresein álló lakás gazdátlanságára magyaráza- tot is lehet találni. Árr vessük fel a kérdést így Ennyire jól állunk? Mivé azonban a válasz kézenfek- vő, nagyon is ismert a lakásgond. hadd kérdezzük inkább ezt: Nem vagyunk kissé könnyelműek?? A tények legalábbis erre engednek következtetni. Perny Irén A billentyűk mesterei Könyv a hartai Lenin Termelőszövetkezetről A napokban ünnepelte a iválóan gazdálkodó hartai enin Termelőszövetkezet innállásának 20. évfordulót. - Elkészült ’ dr. agy Béla solti iskolaigaz- ató könyve a termelőszö- etkezet kétévtizedes tör- netéről. A több mint 100 >ldalas mű nemcsak köz- /(jÜeRÜl a közös gazdasággal foglalkozik, hanem Har- ;a természeti, földrajzi környezetének leírását is adja, sőt a község történetét is ismerteti. Külön fejezet foglalkozik a termelőszövetkezet vezetésével, a vezetők, és a tagok kapcsolatával. Röviden megemlékezik a község másik két termelő- szövetkezetéről is. A szöveget színes felvételek egészítik ki, amelyeket Rudnyák Lajos, a termelőszövetkezet főagronómusa készített. gok, mégis olyanok, amelyek számítottak valamit.: Rendbe kellett hozni például a művelődési ház dolgát, mert egy beteges hajlamú ember miatt a fiatalok elidegenedtek innen. Talpra állítani a községi KISZ-szervezetet. Aktivizálni a taggyűléseket. Megértetni az elvtársakkal, hogy például a pedagógus is haszonnal érdeklődhet a szakszövetkezet dolgai iránt is. és viszont. Akadtak nehéz ügyeink is. Egy embert kizártunk, egy kilépett. Ilyen fordulatok, viták. i1,Ten pezsgés után értük el, hogy ma már kezd megerősödni a szervezet, kritikus, jó szellem uralkodik a taggyűléseken — mondja a községi párttitkár. A nyílt és elvtársias légkör — aihol a község adottságaira alkalmazva beszélik meg az időszerű gazdasági és politikai kérdéseket — vonzza a kommunistákat. Szegedi kakaó A szegedi egyetem fü- vészkertjének kakaófájáról leszedték az első termést. A tizenöt éves fa minden esztendőben dúsan virágzott, termést azonban csak az idén hozott. A szépen fejlett, átlagosan 35 dekás terméstokokból egyenként huszonöt-harminc magot szedtek ki. A magvak a szegedi füvészkert legértékesebb csereanyagát kénezik. (MTI) Napjainkban megszokott dolog a munkaerő-kereslet. Az újságokban hovatovább több a , toborzó hirdetések, munkavállalókat kereső felhívások száma, mint hajdanán, a Horthy-időkben a munkáért kilincselők száma volt. Mégis feltűnő, hogy az utóbbi években ezen belül az átlagosnál több a gépes gyorsirónőt kereső hirdetés. „Ennyire megnövekedett nálunk a bürokrácia?” — kérdezhetné a kajánabb olvasó, és ha nem is minden alap nélküli ez a kérdés, teljes komolysággal mégsem mondhatjuk, hogy elsősorban ez a magyarázat. Hiány leginkább azért is van gépírónőkben, különösen a gyakorlott, jól képzettekben, mert a vállalati, hivatali munka valóban egyre több, igazán szükséges írásbeliséget kíván. A génírónő az utóbbi évtizedekben így vált egyre inkább szükséges és nélkülözhetetlen tényezőjévé a legkülönfélébb vállalati, hivatali életnek, a politikai és gazdasági fórumoknak, sőt magának a termelésnek ;s. Társadalmi helyzetüket általában az alkalmazott kategória jelzi — és csakugyan eléggé általánosan. Munkájuk valójában a fizikai és a szellemi munka határán mozog, helyesebben a kettőt egyesíti. Különféle vizsgálatok kimutatták ugyanis, hogy a folyamatos írógépeléssel járó kalóriafogyasztás megközelíti a nehéz fizikai munkát igénylőkét. Ugyanakkor kétségtelenül szellemi ' munkának minősül az a figyelem, amely a diktált vagy másolt szöveg gépbeírásához szükséges, hozzávéve még azt a felkészültséget, tudást is, amelyet egyebek között csupán a helyesírás sokszor nem is olyan egyszerű szabályai követelnek meg. A szellemi és fizikai munka sajátos vegyületeként tehát valahol ott mozog a gépírónő tudása, ahol általában egy jól kénzett szakmunkásé- nalc kell mozognia. Jelenleg az a gyakorlati kérdés mered elénk, az alapkérdés: kellően vonzó, ösztönző-e a gépírónői pályát választani ? Széles körű felmérés adhatna csak feleletet arra, hogv a gép- és gyorsíró iskolákban egyre nagyobb számban végzettek valóban ezen a pályán tnáradnak-e. Annvi bizonyos, hogy a gép- és gyorsíró iskolák igazgatói — főként Budapesten és a nagyobb iparvárosokban — azt állítják, hogy ha négyszer annyit képeznének ki, akkor sem lenne elegendő. Pedig csak az elmúlt tanévben összesen közel nyolcezren végeztek. Van olyan iskola, ahol így tanév végén naponta 5—6 vállalat is jelentkezik gépírónc alkalmazására. Esetenként a kezdő fizetés sem kevés. A továbbhaladás, az előrelépés azonban már kevésbé biztosított és talán éppen ez az a pont, amely társadalmilag mielőbb megoldást kíván. Érthető, ha továbbtanulással keresnek maguknak még tartalmasabb beosztást azok, akiket esetleg nem elégít ki az írógéj; melletti munkakör. E: azonban más munkaterületen, más szakmáknál is előfordul, mégsem kevésbf megbecsülendők azok, akii egy bizonyos szinten válnak valóban mestereivé nagy tudású, megbízhat! művelőivé szakmájuknak Ilyenek lehetnek a jó gépírónők is, a billentyűk mes- terei,. akik tudásukkal, pontosságukkal, gyorsaságukkal — megfelelő anyagi és erkölcsi perspektíva esetér — egész életükön át hasznos és nélkülözhetetlen segítők lehetnek a termelő- munka adminisztrálásában, a legfontosabb állami, közéleti. hivatali ügyek intézésében. L. Z,
