Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-18 / 138. szám

í. oldal 1969 .június 18. szerda Az Országos Béketanács Ünnepi ülést tartott az Országos Béketanács. Az első magyar békekongresz- szus 20. évfordulóján a Parlamentben emlékezés­képpen az 1949. június 17-én összeült I. magyar békekongresszusra, jubileu­mi ünnepséget rendezett kedden a Parlament va­dásztermében az Országos Béketanács. Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront főtit­kárhelyettese megnyitójában köszöntötte a részvevőket, köztük a békemozgalom törzsgárdáját, akik 1949-ben is már ott voltak békemoz­Dr. Réczed László, az Or­szágos Bóketanács alelnöke volt az ünnepség szónoka. Az ünnepi ülés második részébe felszólalások hang­zottak el. Majd az Orsizágos Béke­tanács elnökségének javas­latára kijelölték a béke- világtalálkozóra utazó ma­gyar delegációt, amelynek tagjai: Bugár Jánosné. a Hazafias Népfront főtitkár- helyettese, dr. íjjas József kalocsai érsek. dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök, a Béke-világtanács tagja, Kiss János, a KISZ Köz­ponti Bizottságának osztály­vezető-helyettese, Kovács Dezsőné Kossuth-díjas pe­dagógus, az Országos Béke­tanács alelnöke. Mátyás László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titká­ra, Máté György és Pethő Tibor újságíró, dr. Réczei László professzor, dr. Ro­mán József, igazgató-főor­vos, Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács titká­ra, dr. Sütő Gyula jogász és Sümegi János tsz-elnúk országgyűlési képviselő. Az ülésről végezetül kö­szöntötték a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes for­radalmi kormányát, a kor­mány elnökének, Huynh Tan Phatnak küldött táv­iratban. (MTI) Egyezmény a magyar—román kishatárforgalom megnyitásáról Budapesten kedden egyez­ményt írtak alá a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság kö­zötti kishatárforgalom meg­nyitásáról. Az egyezmény szerint az államhatár mind­két oldalán — az államha­tártól számított 15 kilomé­teres sávban — az egyez­ményben említett helységek egyikében állandó lakóhely- lyel rendelkező magyar és román állampolgárok roko­ni, és baráti látogatás cél­jából könnyített formában utazhatnak a másik ország területén levő határsávba. Az egyezmény a két kor­mány jóváhagyása után lép hatályba. (MTI) galmunk bölcsőjénél. Iniernacionálé indiai küldöttek felszóla­„Ha ez napalm lenne..." Békefiintetés az USA-ban EASTBOURNE. A Szo­cialista Internacionálé XI. kongresszusa kedden befe­jezte a nemzetközi helyzet általános vitáját, délután az európai egység kérdéseit vitatta meg. A kedd délelőtti ülésen japán, belga, malaysiai és STRASBOURG (AP) Az Európai Tanács em­beri jogokkal foglalkozó al­bizottságában hétfőn meg­hallgatták egy 26 éves gö­rög egyetemi hallgató tanú- vallomását, aki kijelentet­te, hogy az 1967. április 27- én végrehajtott katonai lása után Jan Tinbergen, a Holland Munkáspárt képvi­selője tartott referátumot az afrikai, ázsiai és latin- amerikai országok gazda­ságfejlesztésének kérdései­ről (MTI) puccsot követően két ízben is megkínozták. Az első alkalommal tízen verték öt óra hosszat. Az albizottság a görög katonai hatóságok kegyetlenségeivel kapcso­latban több skandináv kor­mány kérésére rendelte el a vizsgálatot. Amikor a papírcédulák záporozni kezdtek a ma­gasból, Nixon asszony és lánya, Julie boldogan mo­solygott. A konfettieső amerikai szokás: az üdvöz­let jele. Ám a cédulákon ez volt a felírás: „Ha ez napalm lenne, önök most halottak lennének”. Az incidesre akkor került sor, amikor az amerikai el­nök felesége és lánya hétfő délután az Oregon állam­beli Portland városában egy jóléti központot keres­tek fel. Amíg az elnökné- asszony a jótékonysági egy­letben járt, a bejárat előtt tüntetők egy csoportja há­borúellenes dalokat éne­kelt, és jelszavakat kiálto­zott. nak továbbra is éhenhal- ni? Naponta1 70 millió dol­lárt költünk Vietnamra. Mi­ért ?” A tüntetést a Portland Resistence nevezetű béke­harcos szervezet rendezte, amelynek irodája ugyan­abban az épületben van, mint a Nixonné által fel­keresett jótékonysági köz­pont. Ugyanakkor a kaliforniai Oakland sorozó irodája előtt is béketüntetésre ke­rült sor. Pacifisták egy cso­portja felolvasta a Viet­namban elesett több mint 35 000 amerikai nevét tar­talmazó listát. (AFP) Tibiteli fiatalok Rockefeller Brazíliában Görögországi terror Nelson Rockefeller New York-i kormányzó, az Egye­sült Államok elnökének kü­lön megbízottja, hétfőn re­pülőgépen Brazíliába ér­kezett, hogy megkezdje la­tin-amerikai kőrútjának harmadik szakaszát, amely során Brazílián kívül ellá­togat Paraguayba és Uru- guayba. A latin-amerikai orszá­gokban tett korábbi két út­ján mindenütt heves Ame- rika-ellene-s tüntetések fo­gadták. Guatemalában és Bolíviában kénytelen volt látogatását néhány órára korlátozni, Peru. Venezuela és Chile pedig nem is volt hajlandó fogadni öt Az elnök felesége és lánya az incidens után kijelentet­te: folytatni fogják útju­kat. Az újságíróknak el­mondották azt is, hogy nem látták a jótékonysági egylet épületének másik be­járatánál kifeszített felira­tot, amelynek szövege ez volt: „Hány ember lakik jól ma az önök látogatása nyo­mán? Hány embert hagy­A bajorországi Amberg- ben tartott újnáci gyűlés után tüntető fiatalok szá­zai fogadták a kijáratnál Adolf von Thaddent, a Nem­zeti Demokrata Párt elnö­két. Thadennek csupán a nagy számban megjelent rendőrök segítségével sike­rült elmenekülnie a fiata­lok elől, akik kocsiját meg­dobálták. Külpolitikai kommentár Uj elnök a Francia Köztársaság élén A FRANCIA elnökvá­lasztás döntő, második for­dulója nem hozott megle­petést : a várakozásnak megfelelően Georges Pom­pidou, de Gaulle tábornak korábbi miniszterelnöke szerezte meg a leadott és érvényes szavazatok több­ségét Alain Poherral szem­ben. A várakozásnak fe­lelt meg az is, hogy soha ném látott arányú volt a szavazástól tartózkodók vagy az érvénytelen szava­zatot leadok száma. A Fran­cia Kommunista Párt —■ történetében először — ar­ra szólította fel tagjait éa választóit, hogy ne szavaz­zanak se Pompidou-ra, se Poherra, hiszen „az egyik tizenkilenc, a másik egy hí­ján húsz...” Érdemes visszatérni a kommunista párt döntésére és ennek hatására: a fran­cia munkásosztály nagy pártja, a francia baloldal fő ereje nem adhatta oda tömegeit az uralkodó osz­tály egyik jelöltjének sem. Legkevésbé annak az Alain Pohemak, aki programbe­szédeiben „atlanti hűség- nyilatkozatokat” tett, s aki értésre adta, hogy szívesen látna olyan „európai atom­haderőt”, amelyben a Bundeswehmek is szerep jutna. Méltán született meg a gúnyneve: „Herr Poher...” Pompidou-ra sem sza­vazhattak a francia kom­munisták, hiszen a Roth- schild-bankház egykori ve­zérigazgatója, aki 1958-ban de Gaulle tábornok hata­lomra kerülésekor a tá­bornok-miniszterelnök ka­binetirodájának főnöke­ként, majd 1962 és 1968 között a tábornok-elnök „első minisztereként” a gaulleista rendszer megala­pítójának, a gaulleista po­litika végrehajtójának volt tekinthető, most sem ígért mást, mint a gaulleizmus folytatását. A Francia Kom­munista Párt pedig kez­dettől fogva támadta a mo­nopoltőkének szinte korlát­lan uralmat teremtő rend­szert TERMÉSZETESEN Pom­pidou választási program­jában ígért változásokat is, „nyitást” a belpolitikában bal felé, „szociális kezde­ményezéseket” és általában „megbékélést” a franciák között, akiket megosztott az április 27-i népszavazás. Nehéz feltételezni „szociá­lis kezdeményezéseket”, ha tudjuk, hogy Pompidou- nak rendkívül szoros kap­csolatai vannak a mono­poltőkével. A mostani parlament megbízatása 1972-ig tart, Pompidou elnöki mandátu­ma pedig 1976-ban jár le! Hacsak politikai fordula­tok, válságos események nem rövidítik meg azt az időt, amíg ő az Elysée-pa- lota lakója. 1968 májusá- nak-júniusának politikai­gazdasági válsága figyel­meztető számára is, hiszen akkor még Georges Pom- pidou-nak hívták a fran­cia kormány elnökét... Nem kell nagy fantázia an­nak előre látásához, hogy ez év őszén — a nyári sza­badságidő elteltével — új­ra sztrájkok rázkódtatják meg a francia gazdaság épületét... NAGY várakozás előzi meg Pompidou külpolitikai állásfoglalásait. A párizsi politikai megfigyelők álta­lában azt jósolják, hogy mind az Egyesült Álla­mokkal, mind a NATO-val szemben simulékonyabb lesz ezután a francia dip­lomácia. Ném gördítenek e várakozás szerint a francia fővárosban az elé sem aka­dályokat, hogy Nagy-Bri- tanniával a Közös Piac or­szágai megkezdjék a tár­gyalásokat, az angol csat­lakozás sokrétű problémái­ról. Ha másként nem, csöndben, bizonyára újra megkezdi a francia repü­lőgép- és hadi^nyagipar a szállításokat Izraelnek, ugyanakkor azonban a sza- harai és az iraki olajérde­kek miatt a hivatalos Pá­rizs nem fordtfi szembe az arab országokkal sem. Ami pedig Franciaország és a szocialista tábor viszonyát illeti, arra vonatkozóan próbakő lesz a hosszú lejá­ratú — öt évre szóló — francia—szovjet kereske­delmi egyezmény megkö­tése. Ha a párizsi kormány Rendkívüli sajtóértekezlet I7WP<57TYIIA A hétfó esti Izvesztyija, l&i V I I 1| amelynek a lapmegjelenés vasárnapi szünetelése miatt eddig nem volt módja beszámolni Kádár János sajtó- értekezletéről, elismerő hangú tudósítást közöl az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának és a sajtó képviselőinek találkozójáról. Túlzás nélkül elmondható, hogy ez rendkívüli sajtó- értekezlet volt. A kommunista és munkáspártok nem­zetközi tanácskozásáról tudósító sok szovjet és külföldi újságírótól hallottam ezt a mondatot — írja az Izvesz­tyija munkatársa. Mint a szovjet újságíró rámutat: Ká­dár János a nyugati tudósítók ravaszul „bedobott” kér­déseire is nyugodtan és szellemesen fejtette ki az MSZMP álláspontját korunk legfontosabb problémáival kapcsolatban. Teljes vitaerővel válaszolt azoknak, akik az MSZMP állásfoglalásaiban valamilyen „külön moz­zanatokat” kerestek. Meggyőzően beszélt a magyar kommunistáknak az SZKP-hoz fűződő megbonthatatlan barátságáról, arról a szilárd törekvésükről, hogy össze­fogást és egységet akarnak minden haladó erővel az imperializmus ellen vívott harcban — írja az Izvesz­tyija munkatársa. Eltemették a tömegszerencsétlenség áldozatait Képünk a katasztrófa után készült. A spanyolországi Segovia városa hétfőn feketébe öl­tözött: több mint 35 ezren kísérték utolsó útjára azt az túlteszi magát ebben a Kö­zös Piac brüsszeli hatósá­gainak tilalmain és ellen­kezésén, akkor ez jelezni tudja majd, hogy „a gaulle­izmus folytatója”, Pom­pidou elnök továbbhalad-e azon a vonalon, amelyet de Gaulle tábornok a francia —szovjet kapcsolatok meg­javításával, a szocialista országokkal való viszony normalizálásával követett. Pompidou magatartása — legalább is az első idők­ben — óvatos lehet. Túlsá­gos magabiztosságra nincs oka már csak a választási eredmények ismeretében sem. Koránt sincs valami­lyen demokratikus többség birtokában Georges Pom­pidou, az Ötödik Köztár­saság második elnöke. Si­kerét elsősorban a balol­dal megosztottságának, a jobboldali szocialista mun­kásárulók diverziós fellé­pésének köszönheti. Az el­következő években a fran­cia baloldali és demokrati­kus erők fő feladata éppen az egységnek a kikovácso- iása, a június 1-i első sza­vazási eredmény alapján, amely megmutatta, hogy a Francia Kommunista Párt a baloldal fő ereje. Pálfy József 53 halottat, akik a múlt hé­ten bekövetkezett kataszt­rófában vesztették életüket. Emlékezetes, hogy a múlt héten kártyavárként omlott össze egy új segovai étte­rem, a romok alatt 53-an vesztették életüket, és a 144 sebesült között vannak olyanok, akiknek állapota válságos. A vizsgálatra kiküldött belügyminisztériumi bizott­ság lépésről lépésre vizs­gálja át az épület marad­ványait, és mintákat vesz minden felhasznált épület­anyagból. Az étterem — ko­rábbi közlések szerint — három nappal az ünnepé­lyes megnyitó előtt készült el. A kihallgatások során azonban kiderült, hagy a rohammunkára kivezényelt építőmunkások a megnyitó napjának hajnalán végez­ték el az utolsó simításokat, így a kötelező minisztéri­umi engedélyhez szükséges hivatalos vizsgálatra, és az épület hivatalos átadására már nem is került sor. Ki- szivárgott értesülések sze­rint nem tartják lehetetlen­nek, hogy az acélszerkezet­re épült étterem katasztró­fáját hibás hegesztés okoz­ta. Az étterem tulajdonosa, a két kivitelező építész, valamint két építési vállal­kozó egy Segova közelében levő. börtönben várja a vizsgálóbizottság jelentését majd az ezt követő bíró­sági tárgyalást. (UPI)

Next

/
Thumbnails
Contents