Petőfi Népe, 1969. június (24. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-13 / 134. szám

i. oldal 1989. Június 13. péntek Elénk Bug ae idegenforgalma A svájciak után, az utób­bi napokban nyugatnémet turisták „szállták ■ meg” a pusztát. Szinte minden más­nap vendégeket fogad a vidék. Már ebben a hó­napban több száz külföldi turista fordulV meg & ro­mantikus környéken. Teg­nap 33 tagú nyugatnémet csoport részére hajtották meg a sárga ménest, s ren­deztek lovasbemutatót Bu- gacon. Közös gondjainkról Lakásügyben legjobb az is út MIÓTA — másfél-két éve? pontos dátumot ki tudna mondani egy kezde­ményezés születéseként — a kecskeméti népfront-la­kásépítési akció „konkré­tan” bontakozik, ölt tes­tet mind több lakóépület­ben, sok — számtalan — epizódnak voltam szem- és A beszélő köntös elé Űj magyar film készült ei a közelmúltban: A be­szélő köntös. Mikszáth Kál­mán fordulatos történelmi regényét Fejér Tamás ren­dező adaptálta, operatőr: Herczenik Miklós, a fősze­repeket Detre Annamária, Iglódi István, Páger Antal és Madaras József játssza. A bemutatónak két érde­kessége van. Az egyik az, hogy már másodszor készül film a regényből, (az első változatot Radványi Géza rendezte a harmincas évek­ben.) A másik érdekesség közismert, és főként me­gyeszékhelyünket érinti, A beszélő köntös ugyanis Kecskemét török ' időkbeli múltját idézi fel, kalandos fordulatokban igen gazda­gon. A filmet július 10-től kezdve vetíti egy héten át a kecskeméti Városi mozi, de hogy addig is közeled­hessenek olvasóink a mű­höz, rövidesen megkezdjük lapunkban A beszélő kön­tös képregény-változatának közlését. fültanúja. Népfrontnál, ta­nácsnál, tömegszervezet­nél, vállalatnál. Olyan mozzanatok voltak ezek, melyeket nem is jegyzett fel az ember — véletle­nül sodródtak az újságíró útjába, s az út éppen akkor „másfelé”, más téma felé vitt. Emlékszem, az üggyel foglalkozó funkcionáriusok, közületi emberek, fáradha­tatlan aktivisták lótás-fu- tására, fáradt arcok öröm­teli felfrisssülésére, ha egy- egy lépéssel közelebb ke­rült a megvalósuláshoz — telek, terv, építőkapacitás, anyag, majd a kész lakó­ház gondja-baja. Hányszor összejöttek mérlegeltek, vi­tatkoztak, zörgettek nehe­zen nyíló ajtón az akciót bonyolító lelkes népfronto­sok, tanácstagok, hogy ki­harcoljanak valamit, hogy elhárítsanak váratlan aka­dályokat. Mennyi lelkiis­meretességgel vették szám­ba — sok-sok más, az ügy­ben segíteni akaró véle­ményét kikérve —, hogy végre is kié legyen egy- egy népfront-lakás a ren­geteg igénylő közül... ÉSfiiSí A beszélő köntös szerelmcspár.ia, Cinna a cigánylány, ts Lestyák Mihály, a szabólegényből lett kecskeméti fő­bíró, azaz Detre Anna és Iglódi István a forgatás szü­netében. A stáb fodrásza Detre Anna frizuráját igazítja, mi­előtt a színésznő a kamera elé lépne. Herczenik Miklós operatőr Páger Antalra, az öreg lestyák szabómester alakítójára irányítja a felvevőgép lencséjét. HÁNYSZOR kaptam el fél- és egész mondatokat annak a kisgyermekes asz- szonykának az ügyéről, akit férje otthagyott, s hosszú időn át 500 forintos albér­let mellett küszködött a megélhetésért... S akit vé­gül is a társadalom és vál­lalata hozzásegített egy la­káshoz ... Hallottam fiatal orvosok összefogásáról, akik sze­rény kezdő keresetükből szűkösködnek ki ugyan­csak szerény megtakarítá­sokat, hogy összeadják adott esetben azt a pénz­összeget, amellyel kollégá­jukat támogathatják — ha neki is jut ezekből a laká­sokból ... Tudok arról a fiatal apá­ról, aki — volt lakásukat elvált feleségének hagyva — kislányával sátorban la­kott az építkezések színhe­lyén, s éjjeliőrséget is vál­lalt, míg a ház, melyben lakást kapott, felépült... Milyen könnyítést jelen­tett a város szorongató la­káshelyzetében, amikor a Hazafias ^Népfront, a ta­nács és az állami építő­ipar megyei látesítménye- sei ezt az új lehetőséget is kihasználták, hogy még gyorsabban legyen, még több lakás. Az építőipari vállalat helyben gyártott, könnyűblokkos elemeivel, egyéb raktáron levő anya­gaival „szállt be”, hogy sa­ját kapacitásánál minél több házat tudjon átadni — ha félkész állapotban is a megrendelőnek... Mennyi lelemény, a szer­vek és igénylők mennyi ügyessége — ez utóbbiak­nak sokszor saját keze- munkája kellett ahhoz, hogy a félkész épületeken a szakipari munka mene­tesen folytatódjék ... Kö­rülbelül 20 ezer forintnyi előtakarékossági összeggel indultak a kevés pénzű igénylők, a többit kölcsö­nözte az OTP — az állam megbízottjaként. S milyen nehéz volt így is a sok, életet most kezdő fiatal há­zasnak, nagy családú mun­kásnak, tömegszálláson la­kónak — no és belvízkárt szenvedettnek —, akik el- i sősorban számításba jöt-! tek. , örömmel kísértük figye­I lemmel a népfront—tanács —KISZ-patronálta akció minden sikerét. Örömmel hallottuk, hogy újabb 192 (kétszobás) lakásra kiment a rendelés ... AZTAN egy alkalommal, amikor Fehér Sándor vb- elnökhelyettessel és dr. Csűri Ferencné városi nép­fronttitkárral — más té­mákról beszélgetünk, va­lahogy a lakásépítés is fel- említődik. A városi nép­frontelnök ekkor zsebébe nyúl, kivesz egy papírda­rabkát, amiről kiderül: la­punkból kivágott apróhir­detés ... Arról szól, hogy valaki népfront-lakást kí­nál eladásra... — Tudunk két olyan la­kásról, amelyet úgy adtak el, hogy nem került átírás­ra... — jegyezte meg az egyik elvtárs. — Ügy gon­dolják a szerződő felek, ráér majd akkor is, ha az OTP-nél nagyobb összeg letörlesztődött már. Hogy ez miért elgondol­koztató, sőt különös? Mert ha valaki át akar ruházni egy ilyen lakást — lehet­séges, még az előtt is, hogy beköltözött volna —, bejön a népfronthoz, s előadja indokait; elhelyezték, éle­tük másképp alakult, nem vállalhatják a kölcsönt stb. — akkor, méltánylan­dó helyzetben megkapja a hozzájárulást az átadáshoz, illetve a lakás leadásához. Az OTP-nél elintézik az ügyet; kérheti az új igénv- lőtől az általa .eddig befi­zetett összeget, s a befek­tetett saját vagy egyéb — nem állami munka — költ­ségeit ... Ha egyenes úton jár, a népfrontot nem hagy­ja ki, hiszen főként az har­colta ki neki is a lakást. — HA EGYENES úton jár valaki __ M ert ha nem, akkor — mondani se kell —, nehe­zen hihető, hogy tiszta ügyről van szó. S ha eh­hez az előbb jelzett egye­nes úthoz nem ragaszko­dunk, azoknak a nemrég még pártfogolt, támogatott kispénzűeknek a révén, akik a népfront-lakáson — de másfajtán is — sus- mussal adnak túl, megint csak olyanok jutnak új la­káshoz, akiknek volt pén­zük a „jó felárat”, amit magyarul lelépésnek is ne­vezünk — megfizetni. Így segítik elő egyébként volt rászorultak, hogy a hozzájuk hasonlóknak ki­harcolt lakások olyanoknak jussanak, akik tán nem is igazi rászorulók. Tóth István Nagy József né könnyűipari miniszter Derűs, kellemes idő volt, a Bajai Finomposztó Válla­lat új műhelycsarnokai pe­dig impozánsak és szépek. A miniszterasszony jóked­vűen járta az üzemrésze­ket, mindenkihez volt né­hány kedves szava. A dicsé­rettel sem fukarkodott. A fonodában például megálla­pította, hogy szépek, egyen­letesek a fonalak. Aki a textilszakmában jártas, az tudja igazán, hogy milyen nagy elismerést jelent ez a megjegyzés. Az üzemlátogatás rövid szüneteit felhasználva meg­kértem Nagy Józsefné könnyűipari minisztert, nyilatkozzon lapunk olvasói számára tapasztalatairól, Bács-Kiskun megye köny- nyűiparáról. A miniszter nyilatkozatát az alábbiak­ban közöljük: — Mi a éleménye Nagy elvtársnőnek a bajai üzem­ben látottakról? — Csak a legnagyobb elis­merés hangján szólhatok az üzemi rekonstrukció meg­valósításáról — mondotta a könnyűipari miniszter. — Az új épületeket alig más­fél év alatt építették fel és szerelték be a gépeket. Ke­vés ilyen gyorsan elkészü­lő beruházás van az ország­ban. Minden dicséretet megérdemel a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, amely a tervezettnél egy évvel korábban fejezte be a munkát. Említést kell tennem a városi vezető szervek — el­sősorban a pártbizottság és a tanács — segítségéről. A területre vonatkozó, idejé­ben hozott, megfontolt dön­téseikkel hozzájárultak a gyors építkezéshez. Igen jó, hogy beleegyeztek például abba is, hogy a vágóhíd he­lyére építsék az új üzemi épületeket. Nagyszerűen dolgozott egyébként a Finomposztó- Gyár kollektívája is. Az üzemen belül folyó építke­zések ellenére — leküzdve a nehézségeket — eleget tettek a megrendeléseknek. — Hogyan értékeli a me­gye könnyűiparának hely­zetét? — Bács-Kiskun megye minisztériumi, tanácsi, szö­vetkezeti és magánkisipa­rának könnyűipari részéről sok jót mondhatok. Az álta­lam ismert adatok és sze­mélyesen szerzett tapaszta­lataim szerint az adott kö­rülmények között korszerű és gazdaságos termelésre törekednek. Jól hasznosít­ják az új gazdaságirányítá­si rendszer adta lehetősége­ket. Nagyon jónak tartom például az Alföldi Cipőgyár által rendezett börzéket, amelyeken a nagykereske­delem a legkeresetteb fazo­nú cipőket rendelheti meg. Tíz könnyűipari minisz­tériumi felügyelet alá tar­tozó üzem van a megyében. Többségük gyáregység, il­letve kisebb üzem. Termé­keiket azonban messze föl­dön ismerik és dicsérik. Ezek közé tartozik többek között a Férfifehérnemű- gyár bajai, a Habselyem- és Kötöttárugyár kecskemé­ti, a Szegedi Ruhagyár bácsalmási üzeme is. Az is figyelemre méltó, hogy még ezekben a kisebb gyárak­ban is eredményes gyárt­mányfejlesztés folyik. — Várható-e a könnyű­ipar további fejlesztése Bács-Kiskun megyében? — A fejlesztésre a me­gyében már meglevő köny- nyűipari üzemek maguk is törekednek. A gyártmány- fejlesztés, a technológiák korszerűsítése stb., fontos láncszemei a fejlődésnek. Egyes exporttakarókat ko­rábban gazdaságtalanul gyártottak ennél a vállalat­nál. Ezt a gondot új — ugyanolyan célokat szolgá­ló — termékek tervezésével és gazdaságosabb kivitele­zésével szüntették meg. Természetesen az üze­mek korszerűsítésére és ha szükséges, bővítésére is sor kerül. A gazdasági és mű­szaki vezetők a napi és éves terveken túl már a középtá­vú — több éves — progra­mok kidolgozásán fáradoz­nak. Ezek a kereslet, a pi­ac igényeit tükrözik, s azokban az üzemekben, amelyekben jól mérték fel a helyzetet — megfelelő eszközökkel és elképzelé­sekkel is rendelkeznek —, lesz erő a fejlesztéshez. A negyedik ötéves terv kidolgozása most folyik. Konkrét adatokról korai lenne még beszélni, hiszen azok közben változhatnak. Bács-Kiskun megye mező- gazdasági jellegű, az ipar súlya azonban — mint a korábbi években — a kö­vetkező tervidőszakban is tovább növekszik. Ismerve a megye adottságait, nyu­godtan kijelenthetem, hogy itt a könnyűipar további fejlesztése biztosítva van és lesz — fejezte be nyilatko­zatát Nagy Józsefné, köny- nyűipari miniszter. Nagy Ottó Országos tanácskozás az általános iskolákról Iskolai csoportvezetők és általános felügyelők rész­vételével csütörtökön újabb tanácskozás-sorozat kezdő­dött a Művelődésügyi Mi­nisztériumban a most zá­rult tanév tapasztalatairól. Az országos értekezleten — amelyen ott volt Lugossy Jenő művelődésügyi mi­niszterhelyettes is — dr. Kálmán György a minisz­térium általános iskolai osztályának vezetője tartott vitaindító referátumot. Ki­emelte, hogy az általános iskolák egészben megfe­leltek annak a követel­ménynek, hogy a tanulók­nak biztosítsák a stabil alapműveltséget, a gyere­kek képességeinek, adott­ságainak maximális kifej­lesztését. A tanterv — mi­vel céljaiban, tartalmában és követelmény-rendszeré­ben a reform alapelveit következetesen érvényesíti — alkalmas a jelenlegi igé­nyek kielégítésére. A tankönyvekről megál­lapította, hogy jobbak az előző sorozatoknál, általá­ban a reform alapelveit ér­vényesítik és számos eset­ben korszerű pedagógiai törekvéseket is tükröznek. Tankönyvek átdolgozását a minisztérium csak akkor ergedélyezi, ha alapvető problémák merülnek fel egyes könyvekkel kapcso­latban. A tanácskozás-sorozat pénteken az iskolai cso­portvezetők és a szakkö­zépiskolai általános fel­ügyelők értekezletével foly­tatódik, majd a szomba­ton az iskolai csoportveze­tők és a gimnáziumi álta­lános felügyelők tanácskoz­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents