Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-13 / 107. szám

*. atflaJ

1W9. májrw IX TctJM

A CORRIERRE della Sera című olasz lapnak nyilatkozott Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára. A júniusban Moszkvában összeülő világértekezletről nyilatkozott, s kijelentette: A kommunista és munkásmozgalomban meglevő ellentétek — nézetünk szerint — időleges jellegűek. Ügy látjuk, hogy mind az, ami egyesíti a kommunista és munkáspártokat — a marxista— leninista ideológia, a szocializmus és kommunizmus építésének közös célkitűzései — hatalmasabbak bármiféle ellentétnél. A nyilatkozat lényegében azt fejezi ki, hogy a román kommunisták, más kommunista pártokkal együtt, minden imperialistaellenes, a béke fenntartásáért, az emberiség jövőjéért küzdő erő egységéért fáradoznak.

AZ EGYESÜLT Arab Köztársaság elnöke egy amerikai lapnak nyilatkozott a közel-keleti helyzetről. A Time című lap közlése szerint Nasszer elnök kijelentette, ha a megszállt területekről az izraeli csapatokat kivonják, ha sikerül kieszközölni egy emberséges megoldást, akkor elfogadja Izrael állam létezését és hozzá hasonlóan cselekszik majd az egyiptomi nép is. Izrael azonban máig sem fogadta el a Biztonsági Tanács határozatát, nem vonult ki a megszállt területekről. Az Egyesült Arab Köztársaság, ha ilyen körülmények között leülne az izraeliekkel tárgyalni, akkor azt csak úgy tehetné, mint egy legyőzött nép, amely csak azért ül a tárgyalóasztalhoz, hogy megadja magát. Ezt pedig nyilván nem tehetik meg — hangoztatta az elnök. 1967- ben nem terveztünk háborút — mondotta Nasszer az újságírók kérdéseire —, most azonban háborúra kell készülnünk, tekintetbe véve azt a lehetőséget, hogy minden más kísérlet kudarcot valL

MÉG MINDIG nem oldódott meg a libanoni belpolitikai válság, amelyet a katonai hatóságok és a Palesztinái ellenállók közötti akció idézett elő. A libanoni hadsereg és a Palesztinái ellenállók tárgyalásai félbe szakadtak. A felszabadítási szervezet elnöke, Arafat részt sem vett a legutóbbi megbeszélésen. A hírügynökségek értesülései szerint a két fél közötti vitában a következő álláspontok alakultak ki: a hatóságok javasolták, hogy a palesztinai komandók lakott helységektől távol, meghatározott területen tömörüljenek, hogy így megakadályozzák a gerillák támadását az izraeli határvidékek ellen, mivel Libanon Izrael megtorlásától fél. A palesztinai felszabadítási szervezet képviselői pedig követelték, hogy a kormány teremtsen számukra teljes mozgásszabadságot, képesek ők úgy megszervezni akciójukat, hogy azok ne veszélyeztessék Libanon biztonságát. A kompromisszum elmaradt, mert a felszabadítási szervezet képviselői nem voltak hajlandók engedményekre. ....

ÚJ HELYZET alakult ki a nyugati féltekén az úgynevezett kubai kérdés körül. Mind több országban hajiénak arra, hogy véglegesen elismerjék a szocialista Kuba létét. Természetes, hogy Latin-Amerika és Kuba kapcsolatainak normalizálásában még kevéssé haladtak előre a lényeg azonban az, hogy mindjobban elszigetelőnek azok az erők, amelyek erőszakkal akarják megoldani az úgynevezett kubai kérdést. Az ecuadori elnök épp vasárnap jelentette ki egy mexikói lapnak adott nyilatkozatában: Kubának joga van, hogy a latinamé," ai országok családjába tartozzék, hogy az Amerikai Államok Szervezetének tagja legyen és hogy olyan belső mndsi ért válasszon, amely legjobban megfelel a számára.

K. A.

Podgsrnli

■ I* . F ' . i ■ * if | Koreába

a szocialista építés talajon átázott

„Jugoszlávia szilárdan áll

Tito beszéde Crna Gorában

Tito jugoszláv köztársasági elnök vasárnap megkezdett, több napos hivatalos Crna Gora-i (Montenegro) látogatása során beszédet mondott a köztársaság fővárosában, Titográdban.

Beszédében rendkívül nagy hangsúlyt helyezett Jugoszlávia egységének problémáira. Kijelentette: „Nyitott szemmel figyeljük a problémákat, s különösen a különböző, a néptől idegen és szocialistaellenes elemek próbálkozásait — akiknek nem érdeke a szocializmus felépítése, a társadalmi és gazdasági reform végrehajtása”. Továbbra is az egyes nacionalista jelenségeket bírálva Tito hangoztatta: „Meg kívánom mondani, hogy különösen azokkal szemben, akik megkísérlik megbontani az ország egységét, nem leszünk liberálisak.”

Gazdasági kérdésekről szólva Tito kifejtette, hogy „Jugoszlávia szilárdan áll a szocialista építés talaján”, s hozzátette „még mindig akadnak emberek, akikben jelenlegi nehézségeink és problémáink kétkedést keltenek”. A munkanélküliség problémájáról szólva megemlítette, hogy mind több munkás özönlik a falvakból a gyárakba, a gyárak azonban nem tudják ilyen ütemben befogadni őket, s ez nagy nehézséget támaszt.

Jugoszlávia honvédelméről — az „általános népi védelemről” szólva Tito kijelentette, hogy „a világon

Kínai válasz

a május 2-i szovjet javaslatra

A Szovjetunió és Kína határmenti hajózásának kérdéseivel foglalkozó ve-Brit pilóta a nyertes

fleter Goddard, a brit haditengerészet 32 éves pilótája, aki Phantom típusú gépén vasárnap világrekordot repült New York és London között az Atlantióceán felett, megnyerte a Daily Mail által rendezett repülőverseny első díját, 6000 font sterlinget. Goddard a New York-i Empire State Building-ről a londoni főposta tornyára összesen 5 óra 11 perc 22 mácodperc alatt érkezett el, ezen belül gépe 4 óra 46 perc 57 másodperc, az eddigi legrövidebb idő alatt repült át az óceánon.

A márka—frank-vihar

gyesbizottság kínai küldöttségének elnöke május 11—i keltezéssel levelet küldött a vegyesbizottság szovjet küldöttségének elnökéhez, s ebben' azt javasolja, hogy a határmenti hajózás kérdéseivel foglalkozó szovjet —kínai vegyesbizottság 15. ülését Habarovszkban tartsák meg június közepén: a pontos időpontot később rögzítsék. A levél egyben visszautasítja a TASZSZ- hírügynökség május 2-i közleményének azt a megállapítását, hogy a 15. ülést eddig a kínai fél magatartása miatt nem lehetett megtartani. (Üj Kína)

olyan a helyzet, hogy mindenre fel kell készülnünk”. Tito szerint a Jugoszlávia széles területen fekszik, amely vonzó néhány hatalom számára, amely szeretné, ha befolyása lenne országunkra”. A továbbiakban a jugoszláv elnök hangoztatta, hogy „jó kapcsolatokat kívánunk mindenkivel, szomszédainkkal és a többi országgal is”.

A nemzetközi helyzettel összefüggésben Tito újból kifejtette, hogy nem peszszimista, de nem is derűlátó.

Nyikolaj Podgomfl, m

Szovjetunió Legfelsőbb Ta*

nácsa Elnökségének elnöke hétfőn repülőgépen Phenjanba utazott ötnapos hivatalos látogatást tesz a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, Coj Jen Gennek, a KNDK Legfelsőbb Népi Gyűlése Elnök* sége elnökének meghívására. Podgomijjal együtt utazott el Szabir Nyijazbekov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökhelyettese. Vaszilij Kuznyecov, a szovjet külügyminiszter első helyettese és több más hivatalos személyiség.

MAGYAR GARÁZSIPARI BEMUTATÓ MOSZKVÁBAN

Moszkvában, a Magyar Kereskedelmi Kirendeltség kiállítási helyiségében megnyílt a MOGURT garázsipari kiállítása. A képen a látogatók egy inlraszárltót tekintenek meg.

Indiai körök és a „linóleumiigy“

nyugat-euröpaban ismét lejátszódott egyike azoknak a nagy spekulációs hadműveleteknek, amelyek során valóságos új vagyonok születnek, s a tőkés országok központi bankjai is alkalmat találnak a maguk pénzügyi manővereinek lebonyolítására. Ezúttal a valutavihart de Gaulle francia tábornok-elnök visszavonulása váltotta ki. Emlékezetes, hogy múlt év novemberében a nagy frankválság idején a nyugatnémet kormány megtagadta a valóban „túlerős” márka egyoldalú felértékelését, amely nemcsak a franknak, hanem a fizetési mérleg nehézségeivel küzdő fontnak, sőt a dollárnak is segítséget nyújtott volna. Ezek után mindenki arról beszélt, hogy a frankot devalválni kell. De Gaulle azonban — elsősorban presztízsokokból — megtagadta a frank leértékelését és erőteljes devizakorlátozó intézkedéseket vezetett be Franciaországban. Ezek mindmáig érvényben vannak.

Ilyen előzmények után szinte természetes volt, hogy de Gaulle távozása megmozgatja a pénzügyi frontot. Nyomban megindult a spekulációs tőke áramlása Bonn felé: a spekulánsok frankot, fontot, sőt dollárt adtak el, hogy nyugatnémet márkát vásároljanak, mert meg voltak győződve, hogy bekövetkezik a felértékelés. Közben az egyes központi bankok a kulisszák- mögött tárgyaltak egymással és különböző manőverekkel igyekeztek korlátozni a spekuláció hatását. Végül a spekulációs viharnak ideiglenesen az a bonni bejelentés vetett véget, amely szerint a

minisztertanács hosszas vita után úgy döntött: jelenleg nem történik meg a márka egyoldalú felértékelése. Nyomban ezután a New York-i tőzsdén zuhanni kezdett a márka árfolyama.

PERSZE, ez a pénzügyi vihar egyáltalában nem tisztította meg a levegőt. A tények azt mutatják, hogy az egész, rövidlejáratú pániknak nagymértékben spekulációs jellege volt. Az igazi, komoly döntés még várat magára. A lehetőségek vizsgálata során mindenekelőtt a nyugatnémet márka esélyeit kell megvizsgálni.

A márka helyzete valóban rendkívül erős és pénzügyileg indokolt annak felértékelése. Ezt tükrözte, hogy a nyugatnémet központi bank vezetői (élükön Blessing, a bank elnöke) már novemberben is a felértékelés mellett kardoskodtak. Akkor Strauss pénzügyminiszter a CDU CSU nevében és Schiller gazdasági miniszter a szociáldemokraták szószólójaként egyaránt a felértékelés ellen foglalt állást, őket elsősorban politikai meggondolások vezették. Amiatt aggódtak, hogy az újra megélénkült nyugatnémet konjunktúra lelassul és ez a szeptemberi választások előtt kedvezőtlen helyzetet teremt.

Minden jel arra mutat, hogy néhány döntő kérdésben a bonni politika csúcsain továbbra is meghatározott feltételeket támasztanak. Ezek a jelek szerint a következők: 1. Bonn nem egyoldalúan akarja felértékelni a márkát, hanem lehetőleg úgy, hogy azzal egy időben felértékeljenek más erős valutákat is (líra, svájci frank,

holland forint), s ugyanakkor devalválják a francia frankot. Ez ugyanis lehetővé tenné Bonn számára, hogy a felértékelés miatt bekövetkező exportveszteségek Olaszország, Svájc és Hollandia viszonylatában ne érvényesüljenek. 2. Amennyiben az említett országok — ami valószínű — nem hajlandók követni a márkát, szó lehet egy márka—frankmegoldásról is. Tehát: a márkát felértékelnék, a frankot pedig devalválnák.

PUSZTÁN pénzügyi szempontból nézve á dolgokat, úgy tűnik, hogy a francia gazdaság vezetői készen állnak a frank leértékelésére. Ez ugyanis megóvná a még mindig jelentős francia aranytartalékokat a további lemorzsolódástól és versenyképesebbé tenné a francia exportot. Az időzítés azonban itt is nagyon lényeges politikai szerepet játszik. Először is: nem valószínű, hogy a június elején megtartandó elnökválasztásokig az ideiglenes vezetés döntésre szánná magát egy ilyen nagy horderejű kérdésben. Másodszor: egy új elnök — akárki is legyen az — nem kezdheti karrierjét úgy, hogy első jelentős döntése mindjárt a frank devalválása. Ez arra ' mutat, hogy a döntés július végefelé, vagy esetleg augusztusban következhet be — amennyiben a nyugatnémet belpolitikai harcok során lehetővé válik a márka árfolyamának megváltoztatása a szep| temberi választások előtt. Ha a bonni csaták úgy alakulnak, hogy a márka árfolyamváltoztatása a választások utánra tolódik, akkor a rendezés csak az őszi hónapokban várható.

Az AFP Űj Delhi tudósítója illetékes indiai körök véleményét idézi, amelyek szerint a vasárnap az Üj-Kína hírügynökség által közzétett cáfolat a kínai—szikkimi határon az indiai haderőkhöz intézett ultimátumról teljességgel nem felel meg a valóságnak.

A kínai hírügynökség vasárnapi állításai szerint a kínai erők mindössze arra kérték az indiai haderőket, hogy távoli tsanak el öt linóleum-darabot, amelyet egy erős szél kínai területre sodort. Az indiai verzió szerint valójában a kínaiak április 23-án és 24-én ultimátumot küldtek, követelve, hogy az indiai haderők vonuljanak vissza a Nathu-dombról, s amenynyiben ezt nem teszik meg, a kínai hadsereg kénytelen lesz tüzet nyitni. Indiai körök kijelentették, hogy a kínaiak által hangszórón intézett ultimátumnak ezek voltak a pontos feltételei.

Illetékes indiai körök ugyanakkor szkeptikusan fogadják azt a kínai jelentést, hogy Kína sohasem támad elsőnek.

Az Űj-Kína hírügynökség vasárnapi jelentése szerint Kína hivatalos úton tiltakozott Indiánál amiatt, hogy — kínai hivatalos álláspont szerint — India provokációkat követett el a kínai—szikkimi és a kínai—indiai határon.

Az Üj-Kína jelentése szerint a kínai diplomáciai lépés válasz volt arra, hogy 1969. április 24-én Manjit Szingh, az indiai külügyminisztérium kelet-ázsiai osztályának igazgatója behívatta Kina indiai ügyvivőjét és tiltakozott amiatt, hogy kínai csapatok Nathu térségében április 23-án és 24-én rádió utján felszólították az indiai csapatokat, hogy április 24-én 12 óráig vonuljanak vissza, ellenkező esetben tüzet nyitnak.

Véget ért

a szocialista országok művészszakszervezeteinek varsói tanácskozása

Varsóban befejeződött a bolgár, csehszlovák, lengyel, magyar, mongol, NDK-beli és szovjet művészeti, és kulturális szakszervezetek konzultatív tanácskozása, amelyen a művészszakszervezeteknek a filmgyártás fejlesztésében és forgalmazásában játszott szerepét és tapasztalatait, valamint a nemzetközi együttműködés kérdéseit tárgyalták meg. A tanácskozáson Vass Imrének, a művészeti szakszervezetek szövetsége főtitkárának vezetésével háromtagú magyar küldöttséggel vett részt.

A magyar küldöttség „A szocialista országok művészszakszervezetei együttműködésének tapasztalata címmel referátumot, „A

művészszakszervezetek szerepe a magyar gazdaságirányítás új rendszerében” címmel pedig tájékoztatót terjesztett a tanácskozás elé. Az általános elismeréssel fogadott magyar vitaanyagok felett élénk eszmecsere folyt.

A kiadott közös közlemény megállapítja, hogy a részvevők egyetértenek abban, hogy tovább kell fejleszteni együttműködésüket a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján.

A közlemény megemlíti: a jugoszláv és a román kulturális és művészeti dolgozók szakszervezetei bejelentették, hogy nem tudnak részt venni a varsói tanácskozáson, majd végül bejelenti, hogy a szocialista országok kulturális és művészeti szakszervezeteinek legközelebbi találkozóját másfél-két éven belül Szófiában vagy Budapesten tartják meg.

/