Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
„dal, tűz, harc, szerelem Írok, költők májusról, tavaszról A zászló IE>ODf\LO/lA Fekszik aléltan "... Csak azokat hívjuk, akik hisznek a győzelemben Aki nem látja a célt, ne is tartson velünk, mert csak szenvedés vár rá. Sorakozzatok fel, elvtársak, éltessük a szabadok ünnepét. Éljen május elsejei A tömeg szorosabban összezárult körülöttük Ravel megóditotta a zászlót, úgyhogy kibontakozott és úszott előre, vörösen, csillogva, mosolyogva a napon... Nem lesz a tőke úr mirajtunk... — fújta Régya Mázin és százan meg százan vele zúgták: Élvész, aki a múltnak él ... Pelagéja mosolygó szájjal lépkedett Mázin mögött. A iejek fölött látta a fiát és a zászlót. Körülötte csupa lelkes arc és villogó, mindenféle színű szempár. Az élen Mózin, Pável és Andréj tele torokkal énekelték: A szabadság honába tartunk, Az igazság nékünk a cél... Szemközt is jöttek. Lármás sokaság tódult a zászló felé, elvegyült a menetelük között és velük együtt áramlott vissza. Lármájukat elnyelte az ének. Pelagéja ráismert a dalra. Ezt énekelték otthon olyan halkan. Most itt az utcán hatalmasan hömpölyög, hullámzik és keményen, férfiason hívja az embereket a jövő széles útjára és nem titkolja az út nehézségét. Nyugodt, szép lángjában megolvad a múlt salakja, a megkopott érzések elosztanak és hamuvá ég az újtól való átkos félelem ... (Makszim Gorkij: Az anya) Száll a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, s a sóiga sárba fogyotton, áléit gyökerek közt fekszik aléltan, nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred. (Radnóti Miklós: Száll a tavasz) Sólyommadár Elvtársak és minden éjszakán a Wheeling Railroad dörgő vonatából a krumpliskert vigyázó lécein át egy széntömböt dobtak a fékezök. s a rohanásból érdes hang röpült; Mikének küldjük ezt!... Mike McCoy fékező elvtársainak adassák csengő ajándékul ez a vers ma, gyönge tüdeiét kiköpte Mike egyszer Ohio szeneskocsiján és meghalt a társaiért (B. Brecht: Mikéről és a szénről — Radnóti Miklós fordítása). Röpítik rotációsok: ifjúság, sólyommadár, tiéd a világ és teérted van a világ, óriás betűk rólunk, akik itt feszülünk arccal a tengernek s lagzi a hátunk mögött s múlik a drága idő, gyorsabb mint a sólyommadár, de előttünk mindig a nappal, mögöttünk mindig az éj, mögöttünk mindig oz éj, pedig pöröl a sötéttel a fehérvirágú almafaerdő, a fellángoló virágfa, tulipánfo, rengeteg tavaszi lámpa .. . (Nagy László: Menyegző). Fiatalok a szabadban Fiatalok a szabadban ... leselkedők nélkül — száj a szájra tapad, mell a mellre, a Fény a jövőből 1945 május S nem tegnap óta, de öröktől fogva ásnak nekünk a semmit ők — nekünk, kik újra élünk minden jó csókra, minden megújuló tavaszra, nekünk, kiknek a fény a jövőből lobog. (Paul Eluard: Május elsejéről május elsejére — Somlyó György fordítása.) Elképzelem (s ez a valóság) egy ország rom-csúcsán ülök. De enged már a szomorúság - A keservek, bajok, dühök föl-fölmordulnak tajték-túrva — Ülök a tenger múlt felett s énekelni szeretnék újra, mint a madarak, s gyerekek! (IUyés Gyula: Buda, 1945. május). Cimborák három festő-A vasesztergályos évvel volt idősebb né!. Ez a korkülönbség most nem Játszott már meg közöttük. Valaha annál jobban számított. A két cimbora földi volt. Óriási bányatelepen születtek mindketten. A Zurdukán opja bányamunkás volt, a Damkőé bányatiszt A házuk tőszomszédságban állt és a két fiú ' a porbanjátszástól fogva tartotta rendületlen a puszipajtóssfigot. Az idősebb és rettentő erős Zurdukán megoltalmazta a kisebb Danikát minden gyermekkori kocódásban.- Hej! Emlékszel nálunk, otthon a május elsejére? — kavargatta haboskávéját a festő. — Kétkilométeres út a bányáig, a tárnáig, csupa nyírfagally! Nyírfaszag volt az egész város. És éjjel, amikor a bányászok elindultak a mécsessel. Be gyönyörű az! A legények szalagos nyírfát állítanak az udvarokba. Itt Pesten semmi sem volt még a május elseje, amikor nálunk már olyan ünnep voll er! Olyan nagy ünnep!... (Tersánszky Józsi Jenő: Közibük tartozol te is). Vörös május A város, oz ország májust énekel... Mit jelentett 1919-ben májust énekelni? A szocialista embervilág jöttének tenni vallomást és fogadni hűséget. Májust dalol a francia megszállás fegyvereinek tövében hősi és hű szívvel Juhász Gyula Szegeden; a szocialista világszabadsógra eszmél Oláh Gábor a kálvinista Rómában, Debrecenben; májust énekel a nyugat-magyarországi kommün forró közepében. Sopronban, a forróhitű költő, a mártírrá lett fiatal Bors László. Kis vidéki városok, faluvárosok lapjainak költői egyetlen boldog májusi kórussá avatják a fegyverek közé zsugorított országot. (Barta Lajos: Májusok emléke) Takács Erzsébet: Népbiztos. Esztvesztő bor Tavaszidőben a vágy kockázik oz ésszel Édes románcokat álmodunk éjszaka Álmatlan nappalunk ezer tébollyal ér fel Mert észvesztő bor a szerelem itala S csak botlunk mint hunyó szemünkön a kötéssel. (Louis Aragon: Tavaszi dal — Rónay György fordítása). szív vadul dobog, a boldogságtól mámorosító édesség tölti el; a lélek kitárul, és beéri a csókkal, de valami, ami befojtódott, kitörni készül, ott tombol a vérben, a kezeket vakmerővé teszi, a halántékot szorongatja, és végül olyan fáradtságban oldódik fel, amelynek mélyén tövis rejlik ... (Arnold Zweig: Benarone ~Kardoss Tilda fordítása) Együtt Költészet, együtt jártunk mi ketten a harcban és a sztrájkban, dokkban, fölvonuláson s a bányamélyben, és kocogtam, ahogy kijöttél a szénportól maszatos arccal vagy a fatelep friss jószagot ontó forgácsával hajadban. És az útfélen többé nem aludtunk, munkások hada várt ránk midenütt tiszta, frissen vasalt ingben és vörös lobogókkal. (Pablo Neruda: A költészethez Somlyó György ford.) Szél söpör De im hideg szél söpör át a juhar- s a nyárfasor fölött... A bozót szárazon zörög, becsapódik az ablakszámya, lobban a villámlás tüze ... És hirtelen a háztetőn fenn nyílik az ég gyors-reccsenően, nehéz robajjal s körűié minden ijesztő csöndre dermed. - a kert némultan elborul s tavaszi áldásként ered meg a zápor, sustorgón zúdul. (Ivan Bunyin: Fülemilék — Fodor András fordítása). Emlék !- boldog ébredés pezsgő mámora ring, vi ágok közt vonulsz a tavaszi mezőben- idogan, boglyaszám aratva szinte bőven s két kézzel szórva a napba a kankalint. Ne félj, csak hajadat érintem; ó hadd érzem ymét; majd ne legyen, csak emlék és titok; erezzem újra, míg belé nem bódulok, s gőzölgő illata halálomig kísérjen ... tPatrice De La Tour Du Pin: Tavaszi Laurence — Rónay György fordítása), Kristályos ég Az ágyat és lustálkodást hagyjuk ma reggel: nézd a piros hajnalodéit, mely most dereng fel. Mivelhogy a kristályos ég május havában legüdébb. Szeressük egymást, égessük egymást csók-tüzön: itt lent azoknak nincs öröm, kik megtagadják. (Jean Passerat: Oda május első napjára —- Jékely Zoltán fordítása). Proletár szónok Beszélni kezdett, akadozott; és újra mondta ugyanozt; megállt „Ez volt”, mondta és az asztalra tette a kezét. A tiszta rajzolatú szilárd kéz olyan volt, mint egy jókora tapasztókanál. 6s ml bizalommal voltunk a ki nem mondott szavak, s a keze iránt Kívül a termen zuhogva dőlt a fény, (J. Ritszosz: Proletár szónok — Dudás Kálmán fordítása). Forradalmas erő Május t. Az élet főttarajosodott, mint valami vörös kakas. Kiáltás és mozgás. Szirénák. Valahol föleresztettek egy világitó rakétát. Rikkancsok harsogó brosúrákkal. Az ég baldachint mosolyog. Autók. Gyárkürtőkön búgnak a kürtök. A nap fölfelé röpül. Gyerekek nevetnek a szellőző iskolák előtt. Valaki a kövezetre terítette csodálatos köntösét Ünnep! Ünnepi A forradalmas erő ünnepe. (Kassák Lajos: Máglyák énekelnek, 1920. Bécs). Illat és ének Vízszínű fa ím egy költeményből szivárgók Testekbe innen és szárnyakba és szívekbe. Emberek bennetek lakom majd visszatérek Hangomhoz. A virág egy méhet fúj a légbe Hogy útja zamatát és röptét visszaadja Agaimból fakad az illat és az ének S rázom lombozatom ég felé nyújtogatva Mint nagy sátrat ahol a cinkék vígan élnek. (Róbert Sabatier: A fa diadaléneke — noky László fordítása). Kál-M ináén napodon Vörös májusra vígan zöldellő Szabad májust hadd hozzon a jövő! Legyen majális minden napodon O, Ember, hittel én ezt dalolom, i Hittel, reménnyel május ünnepén, O, Ember, testvér, be szeretlek éill (Juhász Gyula: Májusi óda 1919 május). Dalra nyitotta Proletá'rsorsom vigaszának kellett a vers. a költemény - Május nyitotta dalra számat, mert újszülöttjének: a század Októberi Nagy Viharának aranyát örököltem én. (Kis Ferenc. Fiatal munkásköliők emlékkönyvébe). Matrózi álmok Ezer kilencszáz és tizenkilenc volt, Május és májusi hangulat. Mely tarka csendes bokrétába fonta A mély matrózi álmokat. A mély matrózi álmok ott fakadtak A kő-kaszárnya gyér, sovány füvén, Hol is Csihajda Pál szavát figyelte Húsz egynéhány vörös matrózlegény (Madarász Emil: Csihajda). Tovább! Fény, ifjúság, s múlt, régi rettenet, Poklok, bajok, s hős, szünetlen menet, Silincscsörgés, átok s víg harsonák: S győz május, mert nem áll meg a világ. Az élet, a szép, a nagy, szertelen, O, májusom, dal, tűz, harc, szerelem, Rendben izzón, míá bírja e láb — S ki majd utánam ion: tovább, tovább! (Fodor József: Májusi dal).
