Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-07 / 102. szám

„Kétlépcsős” pályázat - pedagógusoknak 1969. májas 7. szerda Számítógépgyártás sorozatban pok-at. helyjegyek árát. Az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárában egy éve megkezdték a számítógépek sorozatgyártását. Az EMG— 830-as berendezést kétféle kivitelben gyártják. Az EMG—830—10-es folyamatszabályozó számítógép külön­böző irányítástechnikai feladatok megoldására alkalmas. Képes a gép erőművek programszerű szabályozására, automata gyártósorok irányítására, különböző adatok ellenőrzésére, de alkalmas tudományos számításokra is. Képünkön: Parti Ernő üzemmérnök a számítógép elekt­romos ellenőrzésén dolgozik. Helyáxcsökkenés a Szegedi Szabgdtéri Antikvárium ft. olds! A kecskeméti megyei könyvtár napi postájában — egészen véletlenül — egyszerre három vidéki an­tikvárium jegyzékét is lát­tam, könyvritkaságokat ajánlották megvételre. An­tikvárium vidéken? Igen, úgyszólván valamennyi me­gyeszékhelyen számottevő antikvárium működik. Kecskeméten a múltkori­ban felröppent a hír: meg­szűnik az antikvárium. Sokan, akik hallották, csodálkoztak: miféle antik­várium szűnik meg Kecs­keméten? Vagyis: nem mindenki tudja, hogy léte­ák ilyen üzlet, olyan csend­ben él, hogy valóban alig vehető észre Szerencsére a hír csak félig volt igaz. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat központja mérlegre tette: legyen-e Kecskeméten an­tikvárium, vagy ne. Am a városi tanács végrehajtó bizottságának indokai, va­lamint a való tények mér­legre tétele után mégiscsak úgy döntöttek: működjék tovább. így tehát számol­ni lehet a létével, aminek a könyvbarátok őszintén örül. nek. De hadd mondja el az antikvárium gondjait ma­ga a boltvezető, Németh János: — Tény, hogy úgyszólván valamennyi megyeszékhe­lyen van antikvárium, még­pedig önálló üzlet. Egyedül a mienk ilyen „vegyesbolt"’, vagyis az új könyveket áru­sító üzletnek csak részle­ge. Természetesen ez az ál­lapot rányomja bélyegét a munkára. Játékokon Az üzemek, termelőszö­vetkezetek és állami gazda­ságok igen nagy számban és előre megváltják a je­gyeket, a legtöbb gazdaság csoportosan viszi dolgozóit a játékokra. A rendezőség megkönnyítette a részvételt, mert a szélső szektorokban jelentősen csökkentette a helyjegyek árát. A tanácsok tavaly — az 1968—69-es tanév kezdete előtt — először hirdettek meg országos méretekben pályázatokat tanítók, sza­kos tanárok, óvónők ré­szére, több mint 4500 új neveiői állás betöltésére. Pályakezdők és már állás­ban levők egyaránt pályáz­hattak bármelyik állásra. Ezzel megszűnt az a régi gyakorlat, hogy az új dip­lomásokat kihelyezték első munkahelyükre, s a régi­eknek sem kell többé ki­lincselni, kérvényezni az áthelyezést. A pályázati rendszer biz­tosítja a pedagógusok­nak, nevelőknek, az alap­vető demokratikus jogot a munkahely megváltoz­tatásához, • a pályázatot hirdető tes­tület ugyanilyen jogokat élvez munkatársai megvá­lasztásában. A művelődésügyi minisz­ter év elején kiadott uta­sítása — a kezdeti tapasz­talatok felhasználásával — tovább finomította a pá­lyázatok tavaly bevezetett rendjét Több részletválto­zás mellett a legfontosabb: a pályázatok „kétlépcsős” meghirdetése. Tavaly ugyanis a betöltendő állá­sokat zömmel egyszerre hirdették meg, s szemé­lyenként három helyre egyidőben pályázhattak már állásbon levő gyakor­lott pedagógusok és fris­sen diplomázó kezdők. Ki­derült azonban: ha ez a két csoport egyszerre és azonos célra „startol”, a kezdők elkerülhetetlenül hátrányos helyzetbe kerül­nek. Az idei pályázatokat ezért két részben hirdetik meg. Március közepén a Köznevelés című lapban nyilvánosságra hoztak mintegy 2900 pályázati fel­hívást. Ezekre csak- gyakor­ló munkában álló pedagó­gusok pályázhattak, de — eltérően a tavalyi gyakor­lattól — egy pedagógus csak egy helyre ajánlhat­ta magát. Ebben az első lépcsőben gyakorlatilag már eldőlt, hogy kinek si­került elnyernie és kinek nem a megpályázott új munkahelyet. Az érdekel­teket az igenről vagy a nem­ről április 20-ig értesítet­ték a pályázatot meghirde­tő tanácsi művelődési osz­tályok. Amelyik pedagó­gus az 1969—70-es tanévre munkahelyet cserél, annak host a döntés ismeretében még van ideje a felkészü­lésre, a költözésre, az új hellyel, az új feladatok­kal való ismerkedésre. Az oktatásügy országos vezetőit meglepte, hogy az állásban levő gyakorló peda­gógusoknak milyen sok új munkahelyet kínálnak a pályázati felhívások. A pá­lyázatokból és elpályázá­­sokból bizonyára levonha­tó az a következtetés is, hogy számos tantestületben nincs még kialakult testü­leti harmónia. Minden­esetre érdemes lesz meg­vizsgálni : miért, milyen személyi, vagy tárgyi okok miatt bomlanak meg egyes testületek, esetleg éppen olyanok, amelyek eddig összehangolt együtteseknek látszottak. Ami az idén végző mint­egy háromezer űj pedagó­gust illeti: a második for­dulóban. május 5-ig nekik hirdették meg a pályáza­tokat A tanácsoknak elő­nyös, hogy ezeket nem szűkszavú nyomtatásban és tetemes pénzért tették köz­zé, hanem közvetlenül a tanintézetekhez küldhet­ték, terjedelmi korlátozás nélkül. Érdemes ezt jól ki­használni, teljes részletes­séggel és őszintén vázolni a pályakezdőknek, hogy mit tudnak nyújtani ne­kik és mit várnak tőlük életük első munkahelyén. A most végzők két állás­ra pályázhatnak, s hogy hová, azt az oktatási in­tézményük vezetőjéhez május 14-ig kell benyúj­taniuk. Ha azonos helyre több a pályázó, az intézmény ve­zetője ajánlási sorrendet állapíthat meg, s erről a pályázókat is tájékoztatni kell. Június 12-ig kapnak értesítést az új diplomá­sok, hogy sikerült-e el­nyerniük a megpályázott állást. Ezután is akadhat, persze, még be nem töl­tött munkahely, amelye­ket június 30-ig ismét meg­hirdetnek a tanácsok. S amelyik új diplomás még nem talált magának meg­felelő helyet, július 15-ig az újabb pályázatát is be­nyújthatja. A második fordulóban tehát a pálya­kezdők csak egymás kö­zött versenyeznek és sze­mélyenként két, illetve végső esetben három he­lyért. Ez méltányos és jogos előny számukra. Egyre nagyobb az érdek­lődés a Szegedi Szabadtéri Játékok iránt, amelyeket az idén július 19. és augusz­tus 20. között rendeznek meg. Az ünnepségsorozatot Kodály: Háry János című daljátéka nyitja meg, majd Bizet: Carmen-je kerül színpadra. Aszafjev: Bah­­csiszeráji szökőkút című 30. — A vizsgálati fogházban akad szabad prices! A bécsi vizsgálati fog­házban valóban akadt sza­bad fekhely. Még tiszta ágyneműt is kaptam, s így igazán nem panaszkodhat­tam a vendéglátásra. Cella­társam pedig, aki Sepiként mutatkozott be, mindent megtett, hogy ne legyen rossz véleményem az oszt­rák vendégszeretetről. Na­gyon kedvesen fogadott, nem kezelt idegenként, és még bizalmas titkát is meg­osztotta velem. Elmondta például, hogy miként ra­bolta ki a grazi postát, két nappal azután, hogy beha­tolt egy magányos vénkis­asszony villájába, kloro­formmal elaltatta a nőt, és két kiló aranyat zsákmá­nyolt. De mesélt más betö­résekről, rablásokról is, és én úgy tettem, mintha ér­deklődéssel hallgatnám, pe­dig tulajdonképpen hidegen hagyott a dolog. Mi ez ahhoz a kalandsorozathoz képest, amelybe» nekem részem volt!?. A tavalyi és az idei pá­lyázatokból az derült ki, hogy amíg a városokban a szakiskolai hálózat és álta­lában a természettudomá­nyos és műszaki oktatás viszonylag kevés nevelőt keres, addig nagyszámban minden fo­kon és minden szakaszon elsősorban a vidék, a fa­lu kínál állásokat, főleg a kisebb helységek. A nyílt pályázati rendszer verseny a pedagógusokért, de a versenyfeltételek ma még nem mindenütt azo­nosak. Az előny ott van, ahol jobb életkörülménye­ket, kényelmesebb lakást, étkezést, jobban felszerelt iskolát tudnak biztosítani. Tavalyi tapasztalat, s bizo­nyára jellemző lesz az idén is, hogy a feltételek biztosításával a kisebb fal­vak a főútvonalaktól tá­volabb eső községek és körzeti iskolák, a tanya­települések vannak hát­rányban, s önerejükből ezt nem tudják kellően ellen­súlyozni. így a pályázati rendszer, amelynek elő­nyei nem vitathatók, egyút­tal azt is megköveteli, hogy ezek a kisebb helysé­gek és iskolák kapjanak több segítséget: vonzóbb körülmények, egyenlő esé­lyek közepette fogadhassák ők is gyermekeik nevelőit, a régi és új pedagógusor kát Sz. S. balettjét 100 tagú szovjet együttes mutatja be. Vál­tozatlanul sokan érdeklőd­nek a szabadtéri játékok immár hagyományos elő­adása, Az ember tragédi­ája iránt. Különösen nagy várakozás előzi meg az Ál­lami Népi Együttes idei ősbemutatóját a Jeles na-Néha azért közbevetet­tem egy-egy kérdést ne­hogy Sepi azt higgye, lené­zem őt. És azt se árultam ed neki, hogy én már reg­gel szabadulok. Nem akar­tam fájdítani szegény fiú szivét. Saját becslése sze­rint is legalább öt év bör­tön várt rá. Olyan érdeklő­déssel faggattam a helyi vi­szonyokról, mintha lega­lábbis öröklakásul kíván­nám megvásárolni a cellát. — Tűrhető hely — mond­ta Sepi. — Legalábbis sok­kal jobb, mint a fegyház. A fegyházban kosarat kell fonni. Túlságosan közömbös ar­cot vághattam, mert Sepi rámszólt: — Nem érted? A fegy­házban kosarat kell fonni! — Na és aztán? — von­tam meg a váltam. Sepinek nem ment a fe­jébe, hogyan lehet valaki ennyire tájékozatlan. — Te talán még soha nem fontál kosarat? — kér­dezte. — Nem! — feleltem. — De órakallantyúkat már — Nem lehet olyan po­csék, mint a kosárfonás! — jelentette ki Sepi meggyő­ződéssel. — Inkább ülnék tíz évet őt helyett, csak ne kellene kosarat fonni. És az se érdekéi, hogy a fegyházban jobb a koszt. Inkább koplalok itt, mint hogy kosárfonás után jól­lakjak ... Éppen hozták a vacso­rát. Elég gusztustalanul nézett ki. Nem voltam annyira éhes, hogy ráfa­nyalogjak. Sepi viszont úgy vetette rá magát a csajkára, hogy majd meg­hasadt a szívem. Ék ezek után csak természetes, hogy érintetlenül eléje toltam az én adagomat is. Egy szem­­pillantás alatt behabasol­­ta. Aztán jóllakottam, elnyúlt a priccsen. Én is ledőltem, örültem, hogy cellatársam elcsendesedett, és átenged­hettem magam gondola­taimnak, amelyek már ha­zafelé kalandoztak. Az órámat is elvették, és nem tudom, mennyi idő tel­hetett el, amikor Sepi egy­­szercsak hörögni kezdett. Felugrottam. Sepi arca szederjes volt. Szegény fiú, nagyon nehezen kapkodta — Hallottunk több ne­hézségről. — Vannak ilyenek. Min­denekelőtt mi „önellátó” bolt vagyunk, tehát csak azt adhatjuk el, amit mi vásároltunk fel. A köz­pontból úgyszólván semmi árut nem kapunk. Csakhogy Kecskeméten nagyon kevés könyvet hoznak be eladás­ra. A készletünk egyre ke­vesebb, holott a havi 6—7 ezer forintot is meghaladná a használt könyvek forgal­ma. Úgy véljük fölösle­ges bizonygatni, mennyire szükség van Kecskeméten a használt könyvek boltjá­ra. Ehelyett inkább azt kel­lene fontolóra venni, ho­gyan érhetnók el, hogy az antikvárium betöltse hiva­tását. Adnánk ehhez egy­két jó tanácsot. Mindenekelőtt a bolt ne sajnálja a pénzt és fárad­ságot önmaga reklámozásá­ra. Manapság, amikor a szűk lakásokban egyre több a könyv és nagyon sokan számolnak azzal, hogy könyvtáruk állományát csökkenteni kell, jóformán azt sem tudják, mit kezd­a levegőt. Kétségbeesetten dörömbölni kezdtem az aj­tón, s hamarosan meghal­lottam a foglár közeledő lépteit. Ezzel nyitott be a zárká­ba: — Mi van a magyarral? Azonnal orvost hívok. De tátva maradt a szája a csodálkozástól, hogy nem ón vagyok rosszul, hanem Sepi. Hívta is az orvost, de hiába. Sepi meghalt. Szegény feje megmenekült a kosárfonástól. Milyen szerencse, hogy Sepinek adtam az adago­mat! Reggel a feketekávét azonnal a küblibe öntöt­tem. Majd bolond leszek még egy lehetőséget adni rá, hogy Ba,niess úr bebi­zonyíthassa, milyen messzi­re ér a keze..; Aztán is­mét dörömbölni kezdtem a zárkaaj tón: követeltem, hogy azonnal vigyenek el a magyar követségre. El is vittek, de útközben gú­nyosan mosolyogtak, hogy kár annyira sietnem, mert hiszen négy-öt hét is bele­telhet, amíg Budapestről megérkezik a hazatérési en­gedély! Addig pedig nem fogom kibírni étlen-szom­­jan. jenek a felesleges kőnyv-j vei. Ugyancsak a rektóm­mal kapcsolatos a másik javaslat: hirdessenek meg a nagyobb falvakban és városokban felvásárlási na­pokat szabályosan ismétlő­dő időpontban. Nyilván ott is van feleslegessé váló könyv, megéri a fáradsá­got az egynapos kiszállás. Az sem lényegtelen, hogy a központi antikvárium-fel­vásárló miért nem juttat a kecskeméti boltnak a fővá­rosban felvásárolt használt könyvekből? És még valamit Kecske­mét a zene városa. Miért nem bővítik az antikváriu­mot kottarészleggel? Hallottunk róla, hogy a kecskeméti antik­váriumnak állandóan be­térő vásárlói, gyakran üres kézzel távozó érdeklődői vannak, de sokszor érde­kes, értékes ritkaságokhoz is hozzájuthat az ember. Több rugalmassággal, na­gyobb mozgékonysággal fejleszteni lehetne ezt a boltot, megérné. És a város érdekei is ezt kívánják. B. J. Mosolyuk azonban leher­vadt az arcukról, amikor hazatérési engedéllyel a ke­zemben léptem ki a követ­ség kapuján. A magyar tisztviselő nagyon megér­tőnek bizonyult, és nem­csak a papírt adta ki azon­nal, hanem velem is tar­tott, és elkísért a hatá­rig ... Egy fél rúd télisza­lámit is hozott magával* hogy útközben ne unatkoz­zunk. Azt rágcsáltuk, és ügyet se vetettünk a két detektívre, akik meglehető­sen savanyú képet vágtak* amikor a vonat elindult Hegyeshalom felé. így aztán mostanában Budapesten élek. Átkozot­tól jó dolog ez, különösen* ha az ember már megjár­ta a tengerentúlt, és annyi mindenen ment keresztül* mint én. Ezt a történetet is azért meséltem el, hogy ki­ki láthassa: néha a kalan­dokból is megárt a sok. Egyébként nem vagyok irigy ember, sem titkoló­zó, és nem bánom, ha bár­ki tovább meséli. Csak egyet kérek: Ruthról hall­gassanak. Fiatal házas va­gyok, a feleségem félté­keny természetű, s a végén még a fülébe jutna a do­log. Vége. i

Next

/
Thumbnails
Contents