Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-06 / 101. szám
1969. május 6, kedd 7. oldal Miniszteri rendelet a szociális segélyről és a vakok segélyezéséről A határátkelőhelyen Az egészségügyi miniszter rendeletet adott ki a rendszeres szociális segélyről, valamint a vakok rendszeres szociális segélyezéséről. A rendelet kimondja, hogy rendszeres szociális segélyt kaphat az a 18 évnél idősebb munkaképtelen, illetőleg rokkant személy, akinek a megélhetését biztosító vagyona nincs, jövedelme beleszámítva az esetleges nyugellátást is — nem éri el a munkaviszonyon alapuló özvegyi nyugdíj legkisebb összegét, a havi 385 forintot, továbbá akinek eltartásáról az egyéb ként erre kötelezett hozzátartozó, vagy más személy nem gondoskodik. A jogosultság elbírálásánál munkaképtelennek számít — egészségi állapotra való tekintet nélkül — a 65. életévét betöltött nő, illetve a 70 évesnél idősebb férfi: rokkantnak tekintik azt, aki munkaképtelenségét legalább 67 százalékban elvesztette. Rendszeres szociális segélyt — a felsorolt feltételek fennállása esetén is — csak akkor lehet megállapítani, ha a kérelmező betanítás, vagy szakképzés útján egészségügyi rehabilitáció alá már nem vonható, illetőleg a létfenntartásához szükséges munkát nem tudják biztosítani számára. A segély egyhavi összege nem haladhatja meg a munkaviszonyon alapuló özvegyi nyugdíj — előbb említett — legkisebb mértékét. Ha a segélyre jogosultnak más . forrásból. — jiíbárlftí- Vagy bérleti díj, 'löí(jjáí'3dék, kegydíj, hadi^»ridozásf járadék stb. származó. kisebb összegű, rendszeres jövedelme van. Akkor a segély összege az egyéb összeggel együtt nem haladhatja meg az előírt mértéket. A rendelet intézkedik a vakok rendszeres szociális segélyezéséről is. Eszerint segélyben részesíthető az a munkába nem állítható, 18 éven felüli vak személy, aki nem tudja saját magát eltartani, és erre kötelezett házastársa, vagy rokona nincs. 29. — Persze, hogy nem. Te mondtad, hogy kövér, öreg és kopasz. — És még mit mondtam? — Másra nem tudok visszaemlékezni. — Elég szomorú. Azt is mondtam, hogy a szálloda igazgatója, és a lányok nem panaszkodtak, hogy szűkmarkú lenne... Ezek után azt gondolhatják, hogy méltatlanra pazaroltam a szerelmemet, mivel Ruth rossz lány volt. Én azonban éppen ellenkezőleg vélekedek. Ruth annyira szeretett, hogy inkább engedett Mr. Cuckenak, csakhogy nekem ne fájjon annyira, hogy el kell hagynom egy lányt,' aki csakis az enyém. Inkább másé lett, mert nem bírta látni a férfikönnyeket. Így hát elbúcsúztunk szépen. Én mentem az Emigration Servicéhez, Ruth pedig a Hotel Cliveba. Az Emigration Service-A keresettel, vagy jövedelemmel egyáltalán nem rendelkező vak részére teljes összegű — havi 400 forint — segély állapítható meg. Kisebb rendszeres havi jövedelem esetén a vak személy részére nyújtható teljes segély összege az egyéb forrásból származó jövedelemmel csökken. A vakok rendszeres szociális segélyében az előírt feltételek fennállása esetén sem részesülhet • az, akinek állandó havi keresete, jövedelme a 400 forintot meghaladja. Mind a rendszeres szociális segély, mint a vakok segélyének megállapítása, összegének módosítása, továbbá a folyósítás megszüntetése az illetékes ta-J/ • | rr ~ •• Kiskoroson Vasárnap — anyák napján — 16 kislány és 10 kisfiú névadó ünnepségét tartották egyszerre Kiskőrösön az új járási párt- és tanácsszékházban. A kedves eseményen mintegy 300-an voltak jelen, közülük több mint 100-an a kicsinyek hozzátartozói — szülei, nagyszülei, és névadó szülei. A nagyszabású névadó ünnepséget a Kiskőrösi Vegyes Ktsz pártszervezete és gazdasági vezetői szervezték. A „legifjabb” szövetkezetiek” ré-A Magyar Televízió szórakoztatási főosztálya értelmiségi ankét keretében május 3-án Sükösdön bemutatta a Triptikhon című filmet. A Televízió ezzel az alkotással kezdi meg a felszabadulásunk 25. évfordulójára összeállított előadássorozatát. ben azóta sem pusztultak ki a poloskák, a Hotel Clive viszont továbbra is megmaradt féregmentes luxusszállodának. Ámde most, hogy tudtam, hogy előbbutóbb ingyen és bérmentve hazajutok, már nem zavartak annyira a kellemetlen háziállatok. Mindössze egyetlen éjszakát kellett még a társaságukban töltenem, s ekkor meglehetősen passzívan viselkedtek. Lehet, hogy éppen munkaszüneti napjuk volt. Feltettek egy repülőgépre, amely Bécsig vitt. Óránként ezer kilométeres sebességgel hasította az eget az óceán felett, de nekem nagyon lassúnak tetszett a mozgása. Szerettem volna még sötétedés előtt Pesten lenni. Végtére is, Bécsből csupán néhány órát kell vonatozni Budapestig, és ha háromra megérkezünk a swechati repülőtérre, estére otthon is lehetek. A repülőgépben nem is csalatkoztam: pontosan háromkor landolt, nács szakigazgatási szervének hatáskörébe tartozik. Ha valaki azért szorul szociális segélyre, mert az arra kötelezett házastársa, vagy rokona nem gondoskodik eltartásáról, akkor a segély csak meghatározott időtartamra szólhat. Ha a segélyezett szociális körülményei megváltoznak, a segély összege módosítható. Ha pedig életviszonyainak kedvező alakulása folytán már nem szorul szociális támogatásra, a segély folyósítását megszüntetik. A szociális segélyben részesülők természetbeni juttatást — ruha, tüzelő, öregek napközi otthoni ellátása, szociális étkeztetés, házi gondozás stb. — is kaphatnak. szere a ktsz dolgozói sok szép emléktárgyat adományoztak. A névadást különösen színessé, hangulatossá tette az a 60 tagú úttörőcsoport, amely nemcsak műsort adott, hanem Fecske Istvánná csapatvezető irányításával segítkezett a rengeteg virágcsokor, valamint az ajándékok átadásában. Eközben az úttörők kamarakórusa Dulai András tanár.. vezényletével bölcsődalokat énekelt. A bemutatót a Hosszúhegyi Állami Gazdaság klubhelyiségében vita követte, amelyen részt vett Gál István, a film írója, Mihályfi Imre, a főrendező, Szűcs Andor, a Tv irodalmi főosztályának vezetője, valamint a Tv több munkatársa. ámde amikor leszálltam róla, ismét két tagbaszakadt férfiú lépett mellém. Éppolyan modortalan fickóknak látszottak, mint akik New Yorkban követtek napokig. De tévedtem, mert udvariasan bemutatkoztak. — A rendőrségtől vagyunk! — Örülök, uraim, hogy találkoztunk — mondtam nekik meglehetősen szemtelenül, mert féllábbal már otthon éreztem magam. — Miben lehetek szolgálatukra? De vegyék tekintetbe, hogy sietek, mert nemsokára indul a vonatom ... A barátságos szóra meglehetősen mogorván válaszoltak. Elmagyarázták, hogy egyetlen órát sem tölthetek Ausztria területén, mert nem kapok tartózkodási engedélyt. Azonnal haza kell utaznom. Ök addig el sem búcsúznak tőlem, amíg a vonatom el nem hagyja az osztrák határállomást. — Nagyszerű, uraim — mondtam, — legalább nem kell egyedül kuksolom a vonatban. Ugyanis utálom a magányt, kivált most, amikor örömöm van. Már az elemiben, a Rottsbiller Amikor utoljára a hercegszántói határátkelőhelyen jártam, mindössze egy sorompó, s egy sebtében összetákolt bódé jelezte a határkő mellett: új lehetőség nyílott arra, hogy a két baráti ország lakói közelebb kerüljenek egymáshoz. Azóta sok hónap telt el, s ma Hercegszántó, illetve Bacski Breg határállomásai impozáns épületekben, korszerű útlevél- és vámvizsgáló helyiségekben bonyolítják le a forgalmat. Az együttműködésről, a forgalomról beszélgettem Szőnyi György határőr hadnaggyal és Farkas József pénzügyőr alhadnaggyal. — A forgalom, — mondta Szőnyi György — tekintve a késői kitavaszodást — nem nagy, naponta átlagosan száz utas útlevelét láttamazzuk. Az okmányokat a jugoszláv és a magyar hivatalos szervek szabályosan állítják ki, emiatt nem volt kellemetlenségük az utasoknak. Elvétve fordult utcai iskolában megtanultam, hogy jobban esik az ilyesmi, ha másokkal is megoszthatja az ember... Tőlem akár indulhatunk is. A két úriember erre azt felelte, hogy tőlük én is akár azonnal mehetnék a fenébe, de a dolog nem olyan egyszerű. Magyarországra csak akkor engednek be, ha hazatérési engedélyem van. Úgyhogy nekem előbb el kell mennem a magyar követségre, hazatérési engedélyért De Bécs nagy város, könnyen eltévedhetek, s ezért ők is velem tartanak. Beültünk egy kocsiba — mert mondanom sem kell, hogy nem gyalogszerrel vártak egy ilyen előkelő vendéget, — és félóra múlva már ott is voltam a magyar követség előtt. De hiába minden: a kapun tábla hirdette, hogy csak kettőig van félfogadás. Mégis becsöngettem, de csak a portással tudtam beszélni. Készségesen elmagyarázta, hogy reggel kilenckor menjek. Azonnal meg fogom kapni a hazatérési engedélyt, és már utazhatok is. Most viszont semmit sem tehet az érdekemben, mert mindenki hazament, aki ügyemet elintézné. csak elő, hogy figyelmetlen emberek csonka, vagy érvénytelen útlevéllel próbáltak hozzánk jönni. Udvariasan . figyelmeztettük őket, hogy újítsák meg okmányaikat. Itt a forgalomellenőrző ponton jelenleg csekély — naponta 13 — a kishatárigazolvánnyal áthaladók száma, ez azonban nyáron jelentősen felszökik ... Az együttműködés? A jugoszláv útlevélkezelők udvariasak, gyorsak, s ha közös gondjaink támadnak, együtt oldjuk meg azokat. Nemcsak a szomszédos állam hivatalos szerveivel, de a vám- és pénzügyőrséggel is közös feladatai vannak a határőrségnek. Farkas József, pénzügyőr alhadnagy erről a következőket mondta: — Á határőrizet valamennyi tisztje és beosztottja nemcsak az útiokmányok, de az átkelők ellenőrzésében is segít. Az útlevél sokat mond az utasról, s annak átvizsgálásakor már jelzik, ki, milyen A két detektív csöppet sem lepődött meg, amikor elmagyaráztam a helyzetet. Nagyon jól tudták, hogy már hiába megyek, mégis odakalauzoltak. — Most mi lesz? kérdeztem. — Reggelig kénytelen vagyok Bécsben maradni Talán velem méltóztatnak jönni a szállodámba? — Miféle szállodába? — csodálkoztak. — Valahol azért meg kell szállnom, nemde? — Pénze van? — Annyi van, hogy ne kelljen a szabad ég alatt töltenem az éjszakát. — Adja ide a pénzét) — De miért? — Mert őrizetesnél nem lehet pénz!... Kása Bertalan, a törvény nevében őrizetbe vesszük. Jöjjön! Eddig is kénytelen voltam követni őket, s nem értettem, miért lettek egyszerre még határozottabbak. De elmagyarázták, hogy engedély nélkül tartózkodom Ausztria területén. Egy percig sem hagyhatnak szabadon, amíg el nem indulok hazafelé. És szó se lehet róla, hogy szállodában éjszakázzak. — De hát akkor hova menjek? — kérdeztem. (Folytatása következik.) szándékkal jön, vagy megy tőlünk. A munka közös, el sem tudjuk képzelni egymás segítsége nélkül. Alkalom kínálkozott megkérdezni Bosznics Szvetozár jugoszláv útlevélkezelőt, mi a véleménye az együttműködésről. A fekete hajú, magas férfi készségesen nyilatkozott. — Rövid ideje teljesítek itt, Bacski Bregnél szolgálatot, de az a véleményem, hogy jól dolgoznak a magyar határőrök, vámosok. Udvariasak, pontosan betartják a szabályokat. Együttműködésünk alapja: ne okozzunk sok gondot egymásnak. Ez sikerült eddig, s remélem a jövőben hasonló, vagy még jobb eredményekkel dolgozunk. Segítjük egymást ahol lehet, his'zen ez a feladatunk ... A határállomás ottjártamkor csendes volt, a forgalom szinte szünetelt, csupán egy-lrét kerékpáros, gyalogos, fiutós turista jött, vagy távozott külföldre. Határ- és pénzügyőreink azonban mindig készen álltak, hogy gyorsan, zökkenőmentesen bonyolítsák le a kéí ország közötti forgalmat Gémes Gábor Bolyongok a város peremén Ez a régi sláger jutott eszembe, amikor a napokban Kecskeméten, az Arpádvárosban bolyongtam. Nem az első eset, amikor megígérem egyegy, a szerkesztőségbe látogató panaszosnak, hogy felkeresem a lakásán és megbeszélünk mindent. Aztán vár az Illető, vár és azt gondolja, hogy ezzel az átlátszó trükkel akart megszabadulni tőle az újságíró. Pedig esküszöm, nem erről van szó. Két-három héttel ezelőtt is felkeresett egy idős néni, s megkért: látogassak el az Arpádváros 16. szám alá, ahol egy héttagú család parányi szobában lakik, fűteni nem lehet, megbetegszenek a gyerekek stb. Hátha tud a sajtó segíteni.. . Egy fél napot szakítottam ígéretem beváltására azzal a hittel, hogy ez elegendő lesz. A néni elmagyarázta nekem, hogy, a hatos busszal kimegyek a vasútig, ott a drótkerítés mellett haladva biztosan megtalálom a házat, a tizenhatos számot. Kiderült azonban, hogy négy drótkerítés is van. Kezdődött tehát a bolyongás. Egyórás csavargás után eltikkadva kérdeztem meg a vasutast: merre van az Arpádváros 16. Bizonytalanul körülnézett, széttárta karját és kijelentette: — Ne haragudjon, de ezt nem tudom! — Mióta tetszik itt lakni? — Tizenöt éve! Nem tudtam mit tenni. Viszszamentem a szerkesztőségbe, elővettem Kecskemét város térképét. Ekkor döbbentem meg. Az Arpádváros ugyanis a Kossuth tér, a Dózsa György és a Batthyány út által bezárt háromszögben „helyezkedik el”, s az Átrakó és a Máriavárosi állomásokat összekötő vasúti sinpár zárja le. Ember legyen tehát a talpán, aki ebben a dzsungelben megtalálja a 16-os számot. Lassan „bennszülött” kecskemétinek számítok, mégis ilyen gondok elé állít az a lehetetlen állapot, hogy különösen a város peremén nincs elrendezve a házak számozása, utcák megjelölése stb. Ugyanis nem csupán az Arpádvárosban van így, hanem több más kecskeméti „városban** is. Akik ott laknak, talán el tudnak igazodni a bonyolultságban, a rendszert nélkülöző ősrégi számozások és népi megjelölések között. Tudjuk azonban, hogy az utcák megnevezése, a házszámozás nem azokért találtató! ki, akik ott laknak, hanem akik oda akarnak menni. Időszerű lenne, a belváros mintájára a külvárosokban is rendet teremteni ilyen tekinteiben. — dorgál — Tengeri vitorlások MŰANYAGBÓL A Magyar Hajó- és Darugyár balatonfüredi sporthajóüzemében poliészterből és üvegszövetből két fajta tengeri vitorlás mintadarabját készítették el, s bemutatták a hamburgi kishajók kiállításán. A kiállítás nyomán számos megrendelés érkezett. Ebben az évben a hagyományos fából készült vitorláshajók mellett tíz műanyag hajót Angliának, és tizenötöt az NSZK-nak szállítanak. Képünkön: Az Amfora típusú tengeri vitorláshajók a gyár raktárában. Nagyszabású névadóünnepség j. Vcf • - A.vl .V-: yi, /. üj -.i,r .'j 4!' fii =1 V Sükösdön bemutatták a Triptikhon-t