Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-06 / 101. szám
»69. május 6. kedd S. oldal A konzervgyári kezdeményezés sikere A pártoktatási év befejezése után valamenynyi pártszervezet, pártbizottság összegezi majd a tapasztalatokat, mérlegli a propagandisták, a hallgatók aktivitását, részvételi arányát, s természetesen az elért eredményeket. Erről beszélgettünk Kiss Margittal, a Kecskeméti Konzervgyár pártbizottságának titkárával is. A megyeszékhely egyik legnagyobb üzemében már befejeződött a pártoktatás, amelyben három oktatási forma volt túlsúlyban: a szocializmus építésének kérdései — a közgazdasági alapismeretek —, s a gazdaságpolitikai kérdések ipari tagozata. A városi és a gyári pártbizottság vezetői kezdeményezésére az idén először a marxizmus—leninizmus esti középiskolájának kihelyezett tagozatát is megszervezték. A kísérlet fényesen sikerült. Valljanak erről a tények: Az esti középiskola előadói alaposan felkészültek az előadásokra, hiszen igazolná akarták a kezdeményezés életrevalóságát. A kihelyezett osztálynál nem volt lemorzsolódás, s a tanulmányi eredmények is jobban alakultaik, mint másutt Ennél az állításnál érdemes elidőzni. Mi az oka a nagyobb aktivitásnak, eredményességnek? A szaktársak, kollégák — tehát ismerősök, jó barátok — összejövetele alapvetően arra ösztönzött mindenkit hogy ne maradjon szégyenben, tehát tanult Ezt az emberi tulajdonságot nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen idegenek között a roszszabb felelet, a felkészületlenség nem annyira kirívó. A pártszervezet, ellenőrzése, hatása is jobban érvényesíthető egy munkahelyen, mint ott, ahol különböző helyekről járnak oktatásra, s lehetőség nyílik az ellenőrizíheitetlen távolmaradásra. E gondolatsort tovább folytatva megállapíthatjuk: a munkában összeszokott kollektíva egy-egy tanult, a szocializmus építésével kapcsolatos kérdésen jobban tud vitatkozni, közös álláspontot kialakítani, hiszen gondjaik egyformák, vagy legalábbis közel állnak egymáshoz, s ez szintén nem utolsó szempont. S ha már itt tartunk: egy ilyen a munkásíhelyen megszervezett iskola jobban követi a termelés ütemének változásait is. A Kecskeméti Konzervgyárban ugyanis egy hónappal hamarabb kezdték és fejezték be az oktatást, amely lényegében a gyár termelésének „holtidejére” esett. Ez kiiktatta a korábban — főleg a főidényben — jelentkező kapkodást, s az ezzel járó eredménytelenséget Érdemes szólni a marxizmus—leninizmus esti középiskola kihelyezett tagozatának tanulmányi eredményeiről is. Helytelen lenne különválasztani az osztályozatokat, s azokból valamilyen következtetést levonni. Tény, hogy a kihelyezett osztály minden hallgatója megfelelt a követelményeknek, sőt, hárman — éppen kiváló tanulmányi eredményük jutalmaként — felvételi vizsga nélkül juthatnak a marxizmus—lenindzmus esti egyetemre. A városi és a konzervgyári pártbizottság közös elképzelése a marxizmus— leninizmus esti középiskola kihelyezésével kapcsolatban — akár a szervezést, a lemorzsolódást, az eredményességet vizsgálják — kiállta a próbát. Az oktatás, a marxizums—leninizmus még szélesebb körben való elterjesztése, az eszmei felvértezettség megszerzésének tehát új útját nyitották meg, amely arra ösztönözheti hasonló adottságú pártszervezeteket, hogy próbálják átvenni, alkalmazni ezeket a tapasztalatokat. Gémes Gábor Egy hónappal az EDI! - 69 előtt A hatszáz éves Gyula az ifjúság városa lesz Kezdetben volt a készt- mindenem... Fellobban a rosa az EDÜ-k eddigi törhelyi Helikon, aztán jött a sárospataki és a gyulai diáktalálkozó. Akár Julius Caesar híres mondása is ráillik ezekre: veni, vidi, vici — csak többes számban — jöttek, láttak, győztek. Hat éve, hogy diákok és ipari tanulók ezrei felejthetetlen napokat töltenek Keszthelyen, Sárospatakon és Gyulán. Így lett a gyulai EDÜ is (rövidítések korszakát éljük: az Erkel Diákünnepek) minden második évben Bács, Csongrád, Békés megyék és Szeged diákjainak kedvelt találkozója, művészeti vetélkedője. A negyedikre készülnek tehát. Gyulán, az Erkel Gimnázium a mindent tudó EDÜ-titkárság főhadiszállása. Kiss Anikó tanár dossziék tömegét hozza: a 4. Erkel Diákünnepek nevezési lapjait, adminisztrációs ügyeit rejtik. Egy hónap még, negyedszer hangzik fel a nyitó szignál: Hazám, hazám, te Épül a munkásőrotthon Nemrégiben kezdték meg Kecskeméten, a Szalvai Mihály önálló munkásőrszázad székházának építését. A valamivel több mint kétmillió forintos beruházás munkálatait a Szolgáltató és Javító Vállalat szakem herei végzik és a tervek szerint november elején elkészülnek vele. Ahogy azonban a kén is mutatja, nem nagy „erőbedobással” halad az építkezés, hiszen mindössze három ember látható a felvételen. Reméljük azonban, hogy a vállalat gyorsítja az ütemet, s betartja az átadási határidőt. (Pásztor Zlotán felvétele.) láng Erkel Ferenc bronzszobra előtt, és kibontja selymét az EDÜ-zászló. Az érmek és plakettek piros dobozokban várják a díjkiosztást, ezt a boldog, felejthetetlen pillanatot. A három EDÜ már valóságos történelem. Tartalmi célja, formai- szervezési oldala változott-e hat év alatt? — Lényegében semmit sem változott, pályázatokból és művészeti vetélkedőkből áll, az lesz most is. A második EDÜ-n viszont természettudmányos témakörből is hirdettünk pályázatot, a siker igazolja, hogy jól számítottunk, korunk nagy természettudományos kérdései — a humán vonatkozású pályaművek mellett — nem hanyagolhatok el. Nem szerénytelenség talán ha megjegyzem, hogy természettudományos pályaműveket egyedül az EDÜ kér a résztvevőitől. Lényegében arra akarjuk a diákságot ösztönözni, hogy szabad idejüket a kultúra értékeivel, a szórakozás igényes formáival gazdagítsák. A felkészülés, a városi-megyei színvonalversenyek a permanens népművelés jó eszközeivé váltak, meghatározzák az iskolák teljes kulturális életét. — Az idén az EDÜ—69 mégis több lesz a hagyományosnál: forradalmi múltunk nagy évfordulóját is ünnepeljük, emlékezünk a Magfar Tanácsköztársaságra. Ez a találkozók, vetélkedők tartalmi motivációját is meghatározza. Az EDÜ—69 tehát minden eddiginél sokoldalúbb programot ígér. Adhatunk-e átfogó képet a nevezésekről, a várható színvonalról? Jelentkeztek-e újra azok az iskolák, amelyek eddig mindhárom EDÜ-n részt vettek? A sokoldalúság elsősorban abban nyilvánul majd meg, hogy a pályázatokra, (nem árt felsorolni: szépirodalom, történelem, helytörténet, néprajz, természettudomány, technika, festészet, szobrászat, iparművészet, fotó stb.) 1106 pályamű érkezett, sokszomondom minden él nélkül. Hevesen bólint: — A táncot, a tévét, az itá»Tt, a hívságos ruhákat, a dohányt, a mozit, a világi zenét és éneklést — mindent-mindent, ami eltávolít az igaz úttól, s Belzebub karjaiba taszít bennünket! Bólintok, hogy értem és leszegem a fejem: — És ha, teszem azt, holnap én is mindezeket elhagynám, akkor én Is kiválasztott lennék? Arcán felragyog a millió ránc: — Akkor te is, testvérem ! Hátrahőkölök, felállók: Ez tiszta fanatizmus! Csak a gondolatot akartam végigvezetni, s ő máris beleesett saját szűk, állandóan körbenforgó fogalmainak csapdájába... A fanatikusokról azt tartják, hogy nagyon gyanakvóak, s azt hiszem, éppen ezért lehet őket sokszor játszi könnyedséggel becsapni. Még akaratlanul is. Állok, hallgatok: most világosítsam föl? Nem hinne nekem. Azt mondaná, az ördög hirtelen visszatért tisztuló lelkembe — de majd eltávozik! Búcsúzóul jó egészséget kívánok, s már azt sem kérdezem meg, hogy tavaszt várón miért nem mossa le az ablakot, a sarokból miért nem űzi ki a pókhálót, a port? ... Az iskola udvarán zsivaj gó gyerekek közül a szem rögtön ki tudja választani a nazarénus családba tartozókat. Mindenekelőtt arról, hogy nem ugrálnak olyan vidáman, nem kiabálnak olyan féktelenül — de mindjárt utána arról is, hogy ruhájuk olcsó anyagból készül, kopott, színtelen, a kislányok fején szigorú kendő, szoknyácskájuk jóval térden alul ér, s a fiúk ormótlan, sáros bakancsokban tiblábolnak. A pedagógusok egybehangzó állítása szerint van még egy harmadik jellemzőjük is: minden közös munka alól igyekeznek kivonni magukat (az úttörőbe például belépnek, de semmit sem vállalnak, s tagdíjat sem fizetnek, mert azt titokban az ördögnek adott foglalónak fogják föl), ugyanakkor a tanulásban, szorgalomban, magatartásban kiválóak, akárcsak általában szüleik a tsz-munkában! Érdekes módon keveredik bennük a hiúság, és a visszahúzódás: tanulmányi versenyekre szívesen küldik gyermekeiket, de középiskolába csak elvétve engedik. A kislány nyolcadikos, vékony, sápadt, csak két nagy szeme világít értelmesen. Most nyerte a járási irodalmi versenyt! — Szereted az írókat? — kérdem. — A költőket! — mondja lelkesen. — És hova mégy, ha végzel? — elsős kora óta színtiszta jeles. — A tsz-be — mondja. — A tsz-be a csibékhez. — De miért?! Téged az Isten is irodalomtanárnak teremtett) összehúzott szemmel néz rám, hátrál: — Nem! Ne tessék ilyet mondani! Ne!... A kislány apja a tsz egyik legkiválóbb dolgozója. A nazarénus közösségben szolga, ami afféle prédikátor, előimádkozó tisztség. Sokat kérdezek, de ő alig válaszol. Végül elindul a társaságból, s mikor ketten maradunk, azt mondja: — Ne tessék minket zargatni. Bántottuk mi önt? Hangjában annyi az önkínzó alázat, hogy elszorul a torkom: — A kislányt... azt vétek nem taníttatni — nyögöm ki végül is. Megáll, két kezét melléig húzza: — Ne vegyen szájára ilyen szavakat. Ezek nem az önök szótárából valók! — S már nincs benne semmi önkínzás. A szeme, a hangja hidegen metsz: — És különben is: ha a lányt elengedem tanulni, elveszti a lelkét — szólt, méltósággal meghajolt és otthagyott ... Ahogy az este leszállt, hideg szél kerekedett. Fázósan húztam össze faágamon a kabátot: tehát eltilt engem Károli Gáspártól. Eszes, értelmes ember, de nem veszi észre, hogy a hajdani nagy reformer nem privát tulajdon. Szűk elzárkózottságában nem látja, hogy mindnyájunké, mert azt hiszi, csak az van műveiben, amit ők kiértenek belőle. Az érsekcsanádi nazarénus szekta így kerül egyre messzebb az előrehaladó társadalomtól. Nagyapáik valaha az igazságtalan társadalmi rend elleni sajátos tiltakozásul tértek az „egyedül üdvözítő” hitre; az unokák mára kőkeménnyé merevültek, de számuk így is egyre fogy. Mert a dédunokák között mind több a hitehagyott: gyerekkorukban szüleik még szakmát se igen engedtek tanulni nekik — hát most segédmunkásnak menekülnek el a faluból. ténetében előforduló menynyiségnek, ezek között 488 írásos és képzőművészeti, 194 művészi fotó és 105 dia. A művészeti vetélkedőkre (vers- és prózamondás, irodalmi színpad, diákszínpad, szóló ének, hangszerszólisták, hangszeres kisegyüttesek, tánczenekarok, táncdalénekesek, pol-beat, kamarakórusok, társastánc, néptánc és történelmi vetélkedő) kb. 1400-an neveztek, s csak az arányok változtak ezen belül. Kevesebb lesz a vers- és prózamondó, a néptánc csoportok helyett általában táncos szólisták jönnek és megnövekedett az érdeklődés a kamarakórusok vetélkedője iránt is. Ez persze világos: az iskolák a pályázatok megírását jobban szorgalmazták, hiszen egy-egy tanulójuk Gyulára küldése nagyobb anyagi megterhelést jelent, mint a pályázat elküldésének postaköltsége. Ezért jön több szólista, ezért nevezett több kamarakórus. Hogy mégsem csökkent a résztvevők száma, az újabb, az EDÜ-n eddig még nem szereplő iskolák nevezésének tulajdonítható. — Sok törzsiskolánk van, helyesebben: törzsvendég iskolánk. Bács megyéből a Kecskeméti Katona Józseí Gimnázium, a Kodály Gimnázium diákjai minden EDÜ-n itt voltakt“-. Az Erkel Diákünnepek felhívásán szerepel: „Az EDÜ jó alkalmad ad arra is, hogy a városunkba látogató fiatalok megismerjék egymást.” Milyen lehetőségeket ad erre a szervező bizottság? — Május 22-én ismerkedési est lesz az Erkel művelődési házban, másnap filmvetítés, ankét. Képzőművészeti kiállítást nyitunk a várban az EDÜ-re érkezett alkotásokból, ugyancsak kiállításon mutatjuk be a fotópályázatra érkezett legjobb képeket is. A gálabemutatót a szabadtéri színpadra tervezzük, és az utolsó nap estéjén a vár előtti térségen rendezzük meg a búcsú-karnevált. Egy hónap még és a diákok, ipari tanulók veszik birtokukba a hatszáz éves, ősi várost, hogy néhány napig az ifjúság városává avassák. Gyula hívja és várja vendégeit. Sass Ervin Szemle a BNV területén A május 16-án megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásár területén vasárnap is teljes erővel dolgoztak az előkészületeken. A vásárváros 52 pavilonjának belső tatarozása, felújítása lényegében befejeződött, és a kiállítói standokon egyremásra helyezik el a külföldről érkező berendezéseket, tárgyakat és árukat. A BNV-n bemutatásra kerülő termékek hatvan százaléka már a kiállítás területén van, és ma még hiányzó tételeket a MASPED és az 1. sz. AKÖV folyamatosan fennakadás nélkül fuvam za a helyszínre.
