Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-31 / 123. szám

2. oldal 1969. május 31. szombat Fock Jenő a Collegium Hungaricumban Sajtófogadás a magyar nagykövetségen Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanáésa pénteken ülést tar­tott. Az Elnöki Tanács módosította a felsőoktatási intézmé­nyekről szóló törvényerejű rendeletet. Dr. Molnár Imrét, a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnökhelyettesévé megválasztotta. Az Elnöki Tanács a KNEB hét tagját — érdemeik el­ismerése mellett — felmentette tisztségükből; a KNEB tagjává megválasztotta; dr. Páles Gyulát, Révész Gézát, Barabás Miklóst, Horváth Lajost, dr. Jókai Lorándot, Padányi Mihályt és Tamás Lászlót. Az Elnöki Tanács dr. Gulácsi Józsefet, a Legfelsőbb Bírósághoz bíróvá kinevezte. Az Elnöki Tanács a Minisztertanács javaslata alapján az érdekelt tanácsok véleményének figyelembe vételé­vel, 22 község egyesítését, valamint 454 községből 159 községi közös tanács alakítását rendelte el. Az Elnöki Tanács egyéni kegyelmi ügyeket és egyéb folyamatban levő ügyeket tárgyalt. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak az Elnöki Tanács ülésén megválasztott elnökhelyettese és új tag­jai pénteken délután az Országházban Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt esküt tettek. Az eskütételnél jelen volt Cscterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és dr. Dabrónaki Gyula államtitkár, a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság elnöke. (MTI) Szudáni fejlemények BÉCS. Fock Jenő kormányelnök ptnteken reggel a bécsi Collegium Hungaricumban, az osztrák főváros nagy­­múltú, magyar kulturális központjába látogatott. A Collegium a hasonló fran­ci, i és olasz intézmény után látogatottságban a harma­dik helyen áll a sok bécsi kulturális központ között. A Collegiumban időző ma­gyar ösztöndíjasok többsé­ge az utóbbi években a mű­szaki és természettudomá­nyok területén elért osztrák eredményeket tanulmá­nyozza. Az ausztriai ma­gyar kulturális munkát fo­kozatosan kiterjesztik a fő­városon kívül más tarto­mányokra is. Linzben ép­pen a jövő héten lesznek magyar kulturális napok. Fock Jenő a Collegium­­ban találkozott a bécsi ma­gyarság egyesületei, illetve az Osztrák—Magyar Kul­turális Egyesület vezetői­vel. Ezután megtekintette a Collegiumban, látogatása alkalmából magyar köny­vekből, folyóiratokból, — hanglemezkből nyílt repre­zentatív kiállítást. Fock Jenő kormányel­nök pénteken délelőtt nagy érdeklődéssel kísért sajtó­­konferenciát tartott a bécsi magyar nagykövetségen. A sajtóértekezleten az osztrák és a Bécsben akkreditált külföldi sajtó, rádió és a televízió sok képviselője vett részt. A kormányelnök beveze­tő nyilatkozatában kijelen­tette: „Mindenekelőtt sze­retném megjegyezni, hogy meggyőződésem szerint lá­togatásunk jellege viszont­­látogatás és ez önmagába is sok mindent megmágya­­ráz. Látogatásunknak ez a jellege lehetővé teszi, hogy ne most kezdjünk el kér­déseket megbeszélni, és ne arról beszéljünk, hogy év­századok óta és évszázadok alatt mi volt a két ország között. Onnan indulhatunk el, hogy két évvel ezelőtt, Klaus kancellár budapesti látogatásakor miben álla­podtunk meg, azóta abból mit hajtottunk végre, s ho­gyan folytassuk akkor meg­indult, s azóta folyamatban levő tárgyalásainkat. Klaus kancellár úr buda­pesti látogatására vissza­gondolva meggyőződésem volt, hogy Ausztriában is őszinte eszmecserét tudunk majd folytatni, örömmel elmondhatom önöknek, — hogy e feltételezésemben nem csalódtam. A két év alatt elért eredményekre visszapillantva, úgy véltem, hogy ezeket tovább tudjuk majd fokozni. E feltételezé­semben sem csalódtam. Megtárgyaltuk a nemzet­közi helyzet különféle kér­déseit, elsősorban a Közel- Kelet és Vietnam problé­máit. Nem titok önök előtt, hogy e kérdésekben nem teljesen azonos a két kor­mány felfogása. Ugyanak­kor szívesen állapítom meg. hogy egységes a két kor­mány felfogása abban, hogy e kérdéseket békésen és mielőbb rendezni kell. A nemzetközi kérdések között súlyponti helyet foglalt el az európai béke és bizton­ság problémája, a Varsói Szerződés országainak bu­­'-.pesti felhívása. E kérdés­be.', felfogásunk lényegében megegyezett. Tárgyalásaink másik nagy témája a két ország sokoldalú kapcsolatai vol­tak, ezen belül a leglénye­gesebb gazdasági kapcso­lataink továbbfejlesztése. Megtárgyaltuk emellett a kulturális, a sport, a dip­lomáciai és politikai kap­csolatunkat is. Mindezek­ről összefoglalva az a vé­leményem, hogy tárgyalásaink, látogatá­sunk nyomán jelentős fejlődés tapasztalható. A kormányelnök ezután osztrák, magyar, nyugat­német, amerikai és fran­cia tudósítók kérdéseire válaszolt. Fock Jenő vála­szaiban a következőket fejtette ki. „Igen sok lehetőséget lá­tok arra, hogy Ausztria és Magyarország között a gazdasági kapcsolatok megélénküljenek. Az alu­míniumipar vonatkozásá­ban például a legutóbb számottevő üzletkötésekre került sor: egy tíz évre szóló egyezmény alapján Magyarország évi 75 000 tonna timföldet szállít Ausztriának, összesen 50 millió dollár értékben. Né­hány héttel ezelőtt írtak alá szerződést a Mohácsi Farostlemezgyár, e közép­európai méretekben igen jelentős üzem, és az oszt­rák Funder-cég között, amelynek alapján a ma­gyar üzem kapacitása oszt­rák berendezésekkel hozzá­vetőleg megkétszereződik. Egy másik területen igen nagyok a lehetőségek, de még sok tárgyalásra van szükség a tervek valóra­­váltásához. Ismeretes, hogy Magyarország és Ausztria villamosenergia-rendszerét a közelmúltban összekö­töttük egymással. Most a hivatalos kormánytárgyalá­son megemlítem: e közös vezeték kapacitását rövid időn belül hozzávetőleg duplájára lehetne növelni. Ez mindkét ország számára nagyon előnyös lenne. E kooperáció eredményéből kiindulva javasoltuk, hogy kössük össze más energia­­rendszerünket is, például a gáz- és az olajvezetéket. A miniszterelnök emlé­keztetett rá, hogy az új magyar gazdasági mecha­nizmus alapján az üzemek közvetlen kapcsolatba ke­rülnek külföldi partnereik­kel is. A kormánynak fel­adata inkább annak előse­gítése, hogy a tárgyalások eredményesek legyenek. Az új rendszerben a versennyel jobban kel! számolni, mint eddig. Régebben a kormányzat­nak minálunk volt lehető­sége, eszköze rá, hogy egy üzemnek azt mondja, vá­sároljon Ausztriából. Ma ez a lehetőség alig van, az üzem onnan vásárol, ahol olcsóbban, jobb minőség­ben. hosszabb hitelre kapja az árut. Ebben a vonatko­zásban nem szabad türel­metlenkedni, ha a magyar üzemek is hozzászoknak az új rendszerhez és az oszt­rák üzemek is észreveszik, hogy a konkurrencia — fő­leg Nyugat-Németország részéről — erős, amikor egy magyar üzlet megkö­téséről van szó, változhat a helyzet.” Az európai biztonsági konferenciával kapcsola­tos kérdésekre Fock Jenő kijelentette: „Ittlétünk alatt adta át egyébként az osztrák kormány hivatalos "álaszát a finn kormány­nak. amely ugyanolyan po­zitív, mint a magyar állás­foglalás. Mindkét kor­mánynak az a véleménye, hogy maguknak az európai országoknak kell eldön­teniük, kik vegyenek részt a tanácskozáson. Mindkét fél természetes­nek tartja, hogy valameny­­nyi európai ország kormá­nya vegyen részt. Mi a ma­gunk részéről nem támasz­tunk semmiféle feltételt, nincs kifogásunk az ellen sem, hogy Kanada és az Egyesült Államok azon az alapon, (mert más alapon nem lehetne), hogy csapa­taik vannak Európában, ugyancsak részt vegyenek a konferencián. Ehhez kap­csolódva megjegyzem: az Egyesült Államok a szuve­renitás fő bajnokának tart­ja magát, ugyanakkor ez­zel összeegyeztethetőnek tartja, hogy évek óta gyil­kolja a vietnami népet. Ha ilyen előfeltételből kiin­dulva nem ülünk le addig, amíg nem értünk egyet a szuverenitás fogalmával, akkor nagyon sokáig nem ülünk le a tárgyalóasztal­hoz. — Mi egyébként a nyu­gati észrevételek előtt (hogy tudniillik a konfe­rencia előkészítése hosz­­szabb időt igényel), tud­tuk, hogy egy ilyen bizton­sági konferenciát jól elő kell készíteni. Ehhez az előkészülethez szerintem legalább másfél év szük­séges. Fock Jenő hangoztatta: ha az NSZK teljes mér­tékben elismerné a Né­met Demokratikus Köztár­saságnak, mint önálló ál­lamnak a létét, s azzal tel­jes értékű kapcsolatba lép­ne, akkor véleménye sze­rint a biztonsági konfe­rencia munkájának mint­egy egyharmadát tulajdon­képpen már elvégezték vol­na. „Én reálpolitikusnak tartom magam — mon­dotta — és nem hiszem, hogy az NSZK kormánya ezt megtenné a konferen­cia előtt, egy-két éven be­lül. Ugyanakkor arról is meg vagyok győződve, hogy a következő egy-két év magával hozza majd, hogy Irak és Kambodzsa után jó néhány más ország is el­ismeri az NDK-t, s ez leg­alább is gondolkodásra készteti az NSZK vezetőit.” A szocialista országok és az NSZK kapcsolataira vo­natkozó kérdésekre vála­szolva hangoztatta: „Az, hogy a Magyar Nép­­köztársaság kormánya mikor lép diplomáciai kapcsolatra az NSZK- val, az nagymértékben az NSZK-tól, nem pedig a biztonsági konferencia időpontjától függ.” És ha másokat is meg aka­rok nevezni, akiktől függ, hogy az egyébként álta­lunk kívánatosnak tartott diplomáciai kapcsolat lét­rejöjjön. akkor talán meg­nevezhetném az európai tőkés országokat. Amennyiben ezek e vo­natkozásban előbbre lép­nek és tudomásul vennék a Német Demokratikus Köz­társaság, a világ hetedik ipari hatalma létezését, ve­le diplomáciai kapcsolatra lépnének, ez megkönnyí­tené azt Is, hogy Magyar­­ország vagy más szocialis­ta ország felvegye a dip­lomásai kapcsolatot az NSZK-val”. Khartoumi értesülések szerint az új szudáni kor­mány folytatja biztonsági intézkedéseinek sorozatát a forradalmi mozgalom vé­delmére. Űjabb letartózta­tásokról érkezett hír. A tankokat és a páncél­kocsikat visszavonták a fő­város utcáiról néhány ki­vételével, amelyek a fon­tosabb középületeket és Khartoum kapuit őrzik. A forradalmi tanács szó­vivője kijelentette: minden ellenforradalmi, vagy za­vart keltő kísérletet á leg­nagyobb szigorúsággal kí­méletlenül megtorolnak. Másfelől az új kormány si­kert ért el a vallási szek-Néhány órával az argen­tin szakszervezetek döntő többsége által meghirdetett 24 órás általános sztrájk kezdete előtt a munkások és a karhatalom között vé­res összecsapások robban­tak ki Buenos Airesben és Cordobában, az argentin gépkocsigyártás központjá­ban. Az általános sztrájkot tiltakozásnak szánják On­­gania tábornok-elnök im­már hároméves katonai diktatúrája ellen. A tüntető munkások Buenos Airesben sok he­lyen összecsaptak a rend­őrséggel. A tüntetésekkel egyidejűleg bomba rob­bant a Buenos Aires-i rendőrség központjában, öt kisebb bomba egy utazási irodában, s robbanás volta központi távíróhivatalban is. Koszigin Pakisztánban RAWALPINDI Afganisztánban tett hi­vatalos, baráti látogatása befejeztével Alekszej Ko­szigin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke pénteken elutazott Kabul­ból. Ugyancsak pénteken Ko­szigin miniszterelnök Ra­­walpindibe érkezett, hogy baráti eszmecserét folytas­son Jahja Khan-nal, Pa­kisztán elnökével. (TASZSZ) ták ellenállásának leküzdé­sében. Avadallah a kor­mány elnöke megbeszélést folytatott a vallási közössé­gek vezetőivel. Felhívta az imámokat, hogy a mecse­tekben szólítsanak fel a nemzeti egységre. A kormány elhatározta, hogy felülvizsgálja az ára­kat. A korábbi kormány felemelte az alapvető köz­szükségleti cikkek árát. Ezeket az árakat leszállít­ják. Elsőként a tea, kávé és a só árat csökkentették. A kormány a halasztha­tatlan belső intézkedések után delegációkat kíván küldeni az arab országokba és a szocialista országokba. Cordoba városában, amely Buenos Airestől 800 kilométerrel északnyugatra fekszik, a tömegtüntetése­ket a francia tulajdonban levő Renault-autógyár munkásai indították meg. A rendőrség tüzet nyitotta felvonulókra, akikhez igen sok diák is csatlakozott. A tüntetők egész a város köz­pontjáig jutottak, s eköz­ben üzleteket gyújtottak fel és gépkocsikat fordítottak fel. A rendőrök golyói öt tüntető életét oltották ki, sokan megsebesültek. Közlemény (Folytatás az 1. oldalról.) az Egyesült Államok Kom­munista Pártja, Szudáni Kommunista Párt, Tuné­ziai Kommunista Párt, Tö­rök Kommunista Párt, Uruguayi Kommunista Párt, Finn Kommunista Párt, Francia Kommunista Párt, Ceyloni Kommunista Párt, Csehszlovák Kom­munista Párt, Chilei Kom­munista Párt, Svájci Mun­kapárt, Ecuadori Kommu­nista Párt, Dél-Afrikai Kommunista Párt és még három illegalitásban mű­ködő párt, amelynek ne­vét nem tették közzé biz­tonsági megfontolásokból. A svéd baloldali kommu­nista párt képviselői meg­figyelői minőségben vettek részt az üléseken. A küldöttségek kifejtet-* ték pártjaik központi bi­zottságainak véleményét a tanácskozás fődokumentu­­mának tervezetéről. E do­kumentum címe: „Az im­perializmus elleni harc fel­adatai a jelenlegi szakasz­ban és a kommunista és munkáspártok, az összes imperialistaellenes erők ak­cióegysége”. Az előkészítő bizottság üléseinek résztve­vői figyelmesen tanulmá­nyozták a testvérpártok központi bizottságainak összes nézeteit és javasla-i tait és megegyeztek abban, hogy a tervezetet a hozzá csatolt módosításokkal eevütt a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása elé terjesztik a munka alapjául szolgáló dokumentumként. A bizottság ezenkívül más dokumentumok terve­zeteit is megvizsgálta, és azokat a tanácskozás elé terjeszti megvitatás végett. Az előkészítő bizottság ülései az őszinteség és áz elvtársi együttműködés lég­körében folytak le. (MTI) Legfrissebb jelentések sze­rint a tüntetők ellenállnak a karhatalom nyomásának, Cordoba utcáin helyenként három méter magas bari­kádokat emeltek, s fegyve­rekhez is jutottak. A város központjában épülő házak állványairól és háztetőkről lőnek a karhatalomra. A Reuter péntek reggeli jelentése szerint a zavar­gások kiterjedtek az észak­argentínai Tucumán tarto­mányra is, ahol a tüntetők összecsaptak a rendőrség­gel. (Reuter, AFP) A moszkvai tanácskozás elé i. Közös a harcunk Amióta nyilvánosságra hozták, hogy a kommu­nista és munkáspártok 1969. júniusára Moszkvába összehívták nemzetközi tanácskozásukat, mind gyak­rabban hallani a kérdést: lehet-e egységet teremteni a nemzetközi munkásmozgalomban, amelynek egyes osztagai a legkülönbözőbb körülmények között tevé­kenykednek. A kérdés érthető, hiszen a kommunista pártok ma nagyon eltérő körülmények között végzik munkáju­kat. Az egyik párt a szocialista társadalom építését irányítja, a másik pártra a kapitalizmusból a szo­cializmusba való átmenet feladatai várnak. Egyes pártok fejlett tőkés országokban működnek, mások a nemzeti felszabadítási mozgalom övezetében vív­ják harcukat. Az egyik hatalmon levő párt, a má­sik ellenzéki tömegpárt, a harmadik a forradalmi zászlóbontás elején tart. A mozgalom színképe tehát igen tarka. Ennek a sokszínűségnek és a kommunizmus építé­­azonban van egy egységes sének közös célja, a alaptónusa: a szocializmus marxizmus—leninizmus kö-Sztrájkok, véres összecsapások Argentínában

Next

/
Thumbnails
Contents