Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-31 / 123. szám
2. oldal 1969. május 31. szombat Fock Jenő a Collegium Hungaricumban Sajtófogadás a magyar nagykövetségen Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanáésa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács módosította a felsőoktatási intézményekről szóló törvényerejű rendeletet. Dr. Molnár Imrét, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettesévé megválasztotta. Az Elnöki Tanács a KNEB hét tagját — érdemeik elismerése mellett — felmentette tisztségükből; a KNEB tagjává megválasztotta; dr. Páles Gyulát, Révész Gézát, Barabás Miklóst, Horváth Lajost, dr. Jókai Lorándot, Padányi Mihályt és Tamás Lászlót. Az Elnöki Tanács dr. Gulácsi Józsefet, a Legfelsőbb Bírósághoz bíróvá kinevezte. Az Elnöki Tanács a Minisztertanács javaslata alapján az érdekelt tanácsok véleményének figyelembe vételével, 22 község egyesítését, valamint 454 községből 159 községi közös tanács alakítását rendelte el. Az Elnöki Tanács egyéni kegyelmi ügyeket és egyéb folyamatban levő ügyeket tárgyalt. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnak az Elnöki Tanács ülésén megválasztott elnökhelyettese és új tagjai pénteken délután az Országházban Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt esküt tettek. Az eskütételnél jelen volt Cscterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és dr. Dabrónaki Gyula államtitkár, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke. (MTI) Szudáni fejlemények BÉCS. Fock Jenő kormányelnök ptnteken reggel a bécsi Collegium Hungaricumban, az osztrák főváros nagymúltú, magyar kulturális központjába látogatott. A Collegium a hasonló franci, i és olasz intézmény után látogatottságban a harmadik helyen áll a sok bécsi kulturális központ között. A Collegiumban időző magyar ösztöndíjasok többsége az utóbbi években a műszaki és természettudományok területén elért osztrák eredményeket tanulmányozza. Az ausztriai magyar kulturális munkát fokozatosan kiterjesztik a fővároson kívül más tartományokra is. Linzben éppen a jövő héten lesznek magyar kulturális napok. Fock Jenő a Collegiumban találkozott a bécsi magyarság egyesületei, illetve az Osztrák—Magyar Kulturális Egyesület vezetőivel. Ezután megtekintette a Collegiumban, látogatása alkalmából magyar könyvekből, folyóiratokból, — hanglemezkből nyílt reprezentatív kiállítást. Fock Jenő kormányelnök pénteken délelőtt nagy érdeklődéssel kísért sajtókonferenciát tartott a bécsi magyar nagykövetségen. A sajtóértekezleten az osztrák és a Bécsben akkreditált külföldi sajtó, rádió és a televízió sok képviselője vett részt. A kormányelnök bevezető nyilatkozatában kijelentette: „Mindenekelőtt szeretném megjegyezni, hogy meggyőződésem szerint látogatásunk jellege viszontlátogatás és ez önmagába is sok mindent megmágyaráz. Látogatásunknak ez a jellege lehetővé teszi, hogy ne most kezdjünk el kérdéseket megbeszélni, és ne arról beszéljünk, hogy évszázadok óta és évszázadok alatt mi volt a két ország között. Onnan indulhatunk el, hogy két évvel ezelőtt, Klaus kancellár budapesti látogatásakor miben állapodtunk meg, azóta abból mit hajtottunk végre, s hogyan folytassuk akkor megindult, s azóta folyamatban levő tárgyalásainkat. Klaus kancellár úr budapesti látogatására visszagondolva meggyőződésem volt, hogy Ausztriában is őszinte eszmecserét tudunk majd folytatni, örömmel elmondhatom önöknek, — hogy e feltételezésemben nem csalódtam. A két év alatt elért eredményekre visszapillantva, úgy véltem, hogy ezeket tovább tudjuk majd fokozni. E feltételezésemben sem csalódtam. Megtárgyaltuk a nemzetközi helyzet különféle kérdéseit, elsősorban a Közel- Kelet és Vietnam problémáit. Nem titok önök előtt, hogy e kérdésekben nem teljesen azonos a két kormány felfogása. Ugyanakkor szívesen állapítom meg. hogy egységes a két kormány felfogása abban, hogy e kérdéseket békésen és mielőbb rendezni kell. A nemzetközi kérdések között súlyponti helyet foglalt el az európai béke és biztonság problémája, a Varsói Szerződés országainak bu'-.pesti felhívása. E kérdésbe.', felfogásunk lényegében megegyezett. Tárgyalásaink másik nagy témája a két ország sokoldalú kapcsolatai voltak, ezen belül a leglényegesebb gazdasági kapcsolataink továbbfejlesztése. Megtárgyaltuk emellett a kulturális, a sport, a diplomáciai és politikai kapcsolatunkat is. Mindezekről összefoglalva az a véleményem, hogy tárgyalásaink, látogatásunk nyomán jelentős fejlődés tapasztalható. A kormányelnök ezután osztrák, magyar, nyugatnémet, amerikai és francia tudósítók kérdéseire válaszolt. Fock Jenő válaszaiban a következőket fejtette ki. „Igen sok lehetőséget látok arra, hogy Ausztria és Magyarország között a gazdasági kapcsolatok megélénküljenek. Az alumíniumipar vonatkozásában például a legutóbb számottevő üzletkötésekre került sor: egy tíz évre szóló egyezmény alapján Magyarország évi 75 000 tonna timföldet szállít Ausztriának, összesen 50 millió dollár értékben. Néhány héttel ezelőtt írtak alá szerződést a Mohácsi Farostlemezgyár, e középeurópai méretekben igen jelentős üzem, és az osztrák Funder-cég között, amelynek alapján a magyar üzem kapacitása osztrák berendezésekkel hozzávetőleg megkétszereződik. Egy másik területen igen nagyok a lehetőségek, de még sok tárgyalásra van szükség a tervek valóraváltásához. Ismeretes, hogy Magyarország és Ausztria villamosenergia-rendszerét a közelmúltban összekötöttük egymással. Most a hivatalos kormánytárgyaláson megemlítem: e közös vezeték kapacitását rövid időn belül hozzávetőleg duplájára lehetne növelni. Ez mindkét ország számára nagyon előnyös lenne. E kooperáció eredményéből kiindulva javasoltuk, hogy kössük össze más energiarendszerünket is, például a gáz- és az olajvezetéket. A miniszterelnök emlékeztetett rá, hogy az új magyar gazdasági mechanizmus alapján az üzemek közvetlen kapcsolatba kerülnek külföldi partnereikkel is. A kormánynak feladata inkább annak elősegítése, hogy a tárgyalások eredményesek legyenek. Az új rendszerben a versennyel jobban kel! számolni, mint eddig. Régebben a kormányzatnak minálunk volt lehetősége, eszköze rá, hogy egy üzemnek azt mondja, vásároljon Ausztriából. Ma ez a lehetőség alig van, az üzem onnan vásárol, ahol olcsóbban, jobb minőségben. hosszabb hitelre kapja az árut. Ebben a vonatkozásban nem szabad türelmetlenkedni, ha a magyar üzemek is hozzászoknak az új rendszerhez és az osztrák üzemek is észreveszik, hogy a konkurrencia — főleg Nyugat-Németország részéről — erős, amikor egy magyar üzlet megkötéséről van szó, változhat a helyzet.” Az európai biztonsági konferenciával kapcsolatos kérdésekre Fock Jenő kijelentette: „Ittlétünk alatt adta át egyébként az osztrák kormány hivatalos "álaszát a finn kormánynak. amely ugyanolyan pozitív, mint a magyar állásfoglalás. Mindkét kormánynak az a véleménye, hogy maguknak az európai országoknak kell eldönteniük, kik vegyenek részt a tanácskozáson. Mindkét fél természetesnek tartja, hogy valamenynyi európai ország kormánya vegyen részt. Mi a magunk részéről nem támasztunk semmiféle feltételt, nincs kifogásunk az ellen sem, hogy Kanada és az Egyesült Államok azon az alapon, (mert más alapon nem lehetne), hogy csapataik vannak Európában, ugyancsak részt vegyenek a konferencián. Ehhez kapcsolódva megjegyzem: az Egyesült Államok a szuverenitás fő bajnokának tartja magát, ugyanakkor ezzel összeegyeztethetőnek tartja, hogy évek óta gyilkolja a vietnami népet. Ha ilyen előfeltételből kiindulva nem ülünk le addig, amíg nem értünk egyet a szuverenitás fogalmával, akkor nagyon sokáig nem ülünk le a tárgyalóasztalhoz. — Mi egyébként a nyugati észrevételek előtt (hogy tudniillik a konferencia előkészítése hoszszabb időt igényel), tudtuk, hogy egy ilyen biztonsági konferenciát jól elő kell készíteni. Ehhez az előkészülethez szerintem legalább másfél év szükséges. Fock Jenő hangoztatta: ha az NSZK teljes mértékben elismerné a Német Demokratikus Köztársaságnak, mint önálló államnak a létét, s azzal teljes értékű kapcsolatba lépne, akkor véleménye szerint a biztonsági konferencia munkájának mintegy egyharmadát tulajdonképpen már elvégezték volna. „Én reálpolitikusnak tartom magam — mondotta — és nem hiszem, hogy az NSZK kormánya ezt megtenné a konferencia előtt, egy-két éven belül. Ugyanakkor arról is meg vagyok győződve, hogy a következő egy-két év magával hozza majd, hogy Irak és Kambodzsa után jó néhány más ország is elismeri az NDK-t, s ez legalább is gondolkodásra készteti az NSZK vezetőit.” A szocialista országok és az NSZK kapcsolataira vonatkozó kérdésekre válaszolva hangoztatta: „Az, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya mikor lép diplomáciai kapcsolatra az NSZK- val, az nagymértékben az NSZK-tól, nem pedig a biztonsági konferencia időpontjától függ.” És ha másokat is meg akarok nevezni, akiktől függ, hogy az egyébként általunk kívánatosnak tartott diplomáciai kapcsolat létrejöjjön. akkor talán megnevezhetném az európai tőkés országokat. Amennyiben ezek e vonatkozásban előbbre lépnek és tudomásul vennék a Német Demokratikus Köztársaság, a világ hetedik ipari hatalma létezését, vele diplomáciai kapcsolatra lépnének, ez megkönnyítené azt Is, hogy Magyarország vagy más szocialista ország felvegye a diplomásai kapcsolatot az NSZK-val”. Khartoumi értesülések szerint az új szudáni kormány folytatja biztonsági intézkedéseinek sorozatát a forradalmi mozgalom védelmére. Űjabb letartóztatásokról érkezett hír. A tankokat és a páncélkocsikat visszavonták a főváros utcáiról néhány kivételével, amelyek a fontosabb középületeket és Khartoum kapuit őrzik. A forradalmi tanács szóvivője kijelentette: minden ellenforradalmi, vagy zavart keltő kísérletet á legnagyobb szigorúsággal kíméletlenül megtorolnak. Másfelől az új kormány sikert ért el a vallási szek-Néhány órával az argentin szakszervezetek döntő többsége által meghirdetett 24 órás általános sztrájk kezdete előtt a munkások és a karhatalom között véres összecsapások robbantak ki Buenos Airesben és Cordobában, az argentin gépkocsigyártás központjában. Az általános sztrájkot tiltakozásnak szánják Ongania tábornok-elnök immár hároméves katonai diktatúrája ellen. A tüntető munkások Buenos Airesben sok helyen összecsaptak a rendőrséggel. A tüntetésekkel egyidejűleg bomba robbant a Buenos Aires-i rendőrség központjában, öt kisebb bomba egy utazási irodában, s robbanás volta központi távíróhivatalban is. Koszigin Pakisztánban RAWALPINDI Afganisztánban tett hivatalos, baráti látogatása befejeztével Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke pénteken elutazott Kabulból. Ugyancsak pénteken Koszigin miniszterelnök Rawalpindibe érkezett, hogy baráti eszmecserét folytasson Jahja Khan-nal, Pakisztán elnökével. (TASZSZ) ták ellenállásának leküzdésében. Avadallah a kormány elnöke megbeszélést folytatott a vallási közösségek vezetőivel. Felhívta az imámokat, hogy a mecsetekben szólítsanak fel a nemzeti egységre. A kormány elhatározta, hogy felülvizsgálja az árakat. A korábbi kormány felemelte az alapvető közszükségleti cikkek árát. Ezeket az árakat leszállítják. Elsőként a tea, kávé és a só árat csökkentették. A kormány a halaszthatatlan belső intézkedések után delegációkat kíván küldeni az arab országokba és a szocialista országokba. Cordoba városában, amely Buenos Airestől 800 kilométerrel északnyugatra fekszik, a tömegtüntetéseket a francia tulajdonban levő Renault-autógyár munkásai indították meg. A rendőrség tüzet nyitotta felvonulókra, akikhez igen sok diák is csatlakozott. A tüntetők egész a város központjáig jutottak, s eközben üzleteket gyújtottak fel és gépkocsikat fordítottak fel. A rendőrök golyói öt tüntető életét oltották ki, sokan megsebesültek. Közlemény (Folytatás az 1. oldalról.) az Egyesült Államok Kommunista Pártja, Szudáni Kommunista Párt, Tunéziai Kommunista Párt, Török Kommunista Párt, Uruguayi Kommunista Párt, Finn Kommunista Párt, Francia Kommunista Párt, Ceyloni Kommunista Párt, Csehszlovák Kommunista Párt, Chilei Kommunista Párt, Svájci Munkapárt, Ecuadori Kommunista Párt, Dél-Afrikai Kommunista Párt és még három illegalitásban működő párt, amelynek nevét nem tették közzé biztonsági megfontolásokból. A svéd baloldali kommunista párt képviselői megfigyelői minőségben vettek részt az üléseken. A küldöttségek kifejtet-* ték pártjaik központi bizottságainak véleményét a tanácskozás fődokumentumának tervezetéről. E dokumentum címe: „Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban és a kommunista és munkáspártok, az összes imperialistaellenes erők akcióegysége”. Az előkészítő bizottság üléseinek résztvevői figyelmesen tanulmányozták a testvérpártok központi bizottságainak összes nézeteit és javasla-i tait és megegyeztek abban, hogy a tervezetet a hozzá csatolt módosításokkal eevütt a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása elé terjesztik a munka alapjául szolgáló dokumentumként. A bizottság ezenkívül más dokumentumok tervezeteit is megvizsgálta, és azokat a tanácskozás elé terjeszti megvitatás végett. Az előkészítő bizottság ülései az őszinteség és áz elvtársi együttműködés légkörében folytak le. (MTI) Legfrissebb jelentések szerint a tüntetők ellenállnak a karhatalom nyomásának, Cordoba utcáin helyenként három méter magas barikádokat emeltek, s fegyverekhez is jutottak. A város központjában épülő házak állványairól és háztetőkről lőnek a karhatalomra. A Reuter péntek reggeli jelentése szerint a zavargások kiterjedtek az északargentínai Tucumán tartományra is, ahol a tüntetők összecsaptak a rendőrséggel. (Reuter, AFP) A moszkvai tanácskozás elé i. Közös a harcunk Amióta nyilvánosságra hozták, hogy a kommunista és munkáspártok 1969. júniusára Moszkvába összehívták nemzetközi tanácskozásukat, mind gyakrabban hallani a kérdést: lehet-e egységet teremteni a nemzetközi munkásmozgalomban, amelynek egyes osztagai a legkülönbözőbb körülmények között tevékenykednek. A kérdés érthető, hiszen a kommunista pártok ma nagyon eltérő körülmények között végzik munkájukat. Az egyik párt a szocialista társadalom építését irányítja, a másik pártra a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet feladatai várnak. Egyes pártok fejlett tőkés országokban működnek, mások a nemzeti felszabadítási mozgalom övezetében vívják harcukat. Az egyik hatalmon levő párt, a másik ellenzéki tömegpárt, a harmadik a forradalmi zászlóbontás elején tart. A mozgalom színképe tehát igen tarka. Ennek a sokszínűségnek és a kommunizmus építéazonban van egy egységes sének közös célja, a alaptónusa: a szocializmus marxizmus—leninizmus kö-Sztrájkok, véres összecsapások Argentínában
