Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-29 / 121. szám
Szőke Aladárné, Kecskemét: Igazán nagyon kedves. Kétszeres öröm az újságírás, ha tudja az ember, hogy ilyen figyelmes olvasói is vannak. Levelének Moór Mariannra vonatkozó részét felolvastuk a művésznőnek: őszintén meghatódott. A Forrás következő számában kevesebb lesz az apró betű, jó szemüveggel biztosan sikerül elolvasnia. Almási Balázs, Katymár: Az őszinte szándék széppé teszi versét, Balázs bácsi, még akkor is, ha nem tudta olyan szépen megírni, hogy közölni lehessen. Franciska nővért, Fuszenecker Józsefnét, Vuity Józsefnét, Petres Máténét is üdvözöljük. A két névtelen üdvözletnek: Köszönjük, de legközelebb írják alá. Miss Európa 1969 Postafiók A játékbolt hangszereket Is árul. Jusztina tud cimbalmozui, néha leemel egy gitárt a polcról, megpengeti a húrokat, eltűnődik, ezt is meg kellene tanulni. fhunrjt* Lor«*, cisányrománcait hallja. Ilyenkos, A marokkói Rabatban megrendezett szépségkiráiynő választáson a jugoszláv Sasa Zajc nyerte el a „Miss Európa I960” címet. Jobbról mellette Jeanne Perfeld Dánia balról Elláé Hein Nyugat-Németország szépeinek képviselője. ' ~ . 4 L VA' »Ráfekszik szívemre a sorsod...” Jusztina Nagy László versét mondta a legutóbbi megyei szavalóversenyen. „Czibolya Jusztinának. Ha neve szép. lelke is az.” Ennél szebb dedikációt még nem nagyon írtak bele verseskötetbe. Nagy László, a mai magyar irodalom talán legigazabb szavú költője ajánlotta így egyik könyvét egy félegyházi kislánynak. Tényleg szép név. A Jusztina hagyományos a Kiskunfélegyháza környéki falvakban, tanyákon, mindenki tudja, aki tanult egy kis latint, hogy valami összefüggésben van Justitiával. az Igazsággal. Hanem a Czibolya megfejtése már nehezebb. Egyesek szerint a cirbolyából származik, ami arra vall, hogy ősrégi finnugor családnévvel van dolgunk. (A cirbolya ázsiai fenyőféleság. nagyjából minden finnugor nyelveh azonosan hangzik.) Más megfejtés szerint úgy keletkezett a név, hogy egy ősember, aki éppen nevet adott a világ dolgainak, Jusztina egyik ősanyjával találkozott, és így fejezte ki csodálkozását: Cc, ibolyái Persze, mindez csak játék. Mi a valóság? Miért kell Jusztináról három képet közölni, és írni róla a Magazinban? Hát csak. Mert ő olyan. Húszéves, elárusító a félegyházi játékboltban. Ha lenne valaki, aki végignézett volna minden megyei szavalóversenyt az utóbbi nyolc évben, Jusztinát mindegyiken láthatta volna szerepelni. Mindig az élmezőnyben végzett, de sohasem akart színésznő lenni. Szereti a verset, olvasni is, elmondani is, de megérteni még jobban. Nála jobb szavaló sok van, de aki jobba’' *' gyelne egy vers lényegire: kevés. Tanítani szeretett volna, de hát közismert a tanárképző felsőoktatási intézmények túlostromlottsága, első próbálkozásra nem vették fel. Másodszor meg már nem próbálkozhatott családi, anyagi okok miatt. Érettségi utáni éve szemléletes illusztrációja lehetne annak, hogy nem is olyan könnyű egy gimnáziumból kikerült, törékeny fizikumú lánynak elhelyezkednie. Nyolc üzem pecsétje tarkállik a munkakönyvében (még gépkocsikísérő is volt!), de nem azért került ám el egyikről sem, mintha vándormadár lenne, vagy nem végezte volna jól a munkáját! Lejárt a szerződése, nem maradhatott tovább. Szakmát sem tanulhatott, mert kellett a pénz: özvegy édesanyjának kevés a fizetése. Hanem a kilencedik munkahely, az bevált. A játékbolt. Illik hozzá. A gyerekek körülrajongják, amikor kicsi a forgalom, együtt próbálja ki velük a A kutya és a macska engesztelhetetlenül haragszik egymásra a közhiedelem szerint. Jusztina mindent megtesz, hogy összebékítse őket, sikerül Is neki. Igaz ugyan, hogy az ellenfelek bársonyból készültek, de legalább nem harapnak. IT érdezett a Magazin, válaszolt az Apollo, azaz a kecskeméti városi művelődési központ ifjúsági klubjában igen népszerű beat-zenekar: Kovacsevics Sándor (Maci Laci), énekes, ritmusgitáros, házi zeneszerző, „civilben” repülőgépszerelő, — Szegedi Péter, szólógitáros, felsőfokú gépiparis diák — Monori János, énekes ritmusgitáros, elektroműszerész, — Szili Miklós, basszusgitáros, elektroműszerész, — Faragó Zol - tán dobos, gépésztechnikus. — Milyen volt a salgótarjáni országos könnyűzenei fesztivál? — Nagyszerű. Tizenkét hagyományos tánczenekar, tizenegy pol-beat együttes, harmincegy beatzenekar, 25 szólista az ország minden részéből, ennyi maradt bent a zsűri rostáján. Nagyon sok jó muzsikát hallhattunk. — Ti személy szerint hogy ereztétek magatokat? — Mi is kitűnően, de olyan fáradtan érkeztünk meg, hogy elmaradtunk a legjobb formánktól. Éjjel negyed kettőkor indult a vonat, fél tizenegyre érkeztünk oda, két óra múlva már játszani kellett. Sokba is került az út, saját költségünkön mentünk. Más megyékből általában művelődési autóval jöttek, nekünk valahogy nem jutott is valahogy, egy Caprit például, 26 ezer forintért adnak. Gitáraink is kisétálnak lassan a divatbóL A salgótarjáni művelődési ház teljes felszerelést vett a zenészeinek. vetvnmPE A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE összeállította: Szabó János Foto: Kovács, Pásztor, Tóth ■— Ritkaság az ilyen félamatőr együttesnél mint a tiétek, hogy három szólamban énekeltek. Kitűnő a felszerelésetek is. — Ami az éneket illeti : rengeteget gyakorlunk, figyeljük a nagy együtteseket. A szerelés nem is olyan kitűnő. Nagyon ránk férne egy orgona, de olyat, ami szól — Ne sirjatbk mér annyira! — Dehogy sírunk, csak mondjuk. Különben is megvigasztal bennünket, hogy vasárnap délutánonként kétszáz fiú, lány is eljön a klubba hozzánk. Na és a legújabb öröm: egész nyárra leszerződtet bennünket az Aranyhomok Szálló a kerthelyiségbe. játékokat. Ha lehúzzák a rolót, siet az irodalmi színpadi próbára a művelődési házba, vagy kézilabdaedzésre a Műanyaggyár sportkörébe. Ö véd.