Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-27 / 119. szám

1909. májas 27. kedd T (rfdsT Terménynagykereskedés engedély nélkül — Ha szépet és érdeke­set akarsz látni, ugorj be egyszer — arra jártatok­ban — Imrehegyre. Meglá­tod, milyen csinos kis ta­nyás község nőtt ki azon a „prérin” pár esztendő alatt... Villaszerű családi házak, középületek, vil­lany ... Biztosan téged is úgy fellelkesít, mint Szabó Pali bácsit, az írót, or­szággyűlési képviselőnket. Tudod, milyen tájék az még ma is? Nem tanyabok­rokat látsz ám, hanem ... Kilométereket mégy erdőn át, amellyel a futóhomokot megkötötték, aztán egy kis művelt terület, magányos tanya; megint erdőcske, borókás, homok, s újra va­lami árva tanya... Mikor Szabó Pállal, s más me­gyei emberekkel jártuk a vidéket tavaly, a szövetke­zeti telepítést is több kilo­méteren át venyigéből csi­nált úton közelítettük meg. Gondolhatod, milyen óri­ási eredmény ilyen helyen egy központi települést, ta­nyás községet létrehozni, mint amilyen Imrehegy... Aki az előbb festett „vad­nyugati” körülmények kö­zül ide került már be, úgy érzi, száz évvel ugrott elő­re . :. ... Nem ritka találkozá­saink alkalmával, ugyan­csak nem egyszer buzdí­tott a fenti módon imre­­hegyi „kiszállásra” Gerin­­czi György, a népfront me­gyei titkárságának mun­katársa. S most az új kis fahl, új tanácsházában Szegi Tiva­dar vb-titkárral tulajdon­képpen az előbbi gondolat­sort folytatjuk. Odakint szikrázóan tűz a nap, s mint a színes filmeken — olyan ragyogóak, frissek az innen látható új középüle­tek, s az első utca innenső házal. Egy-egy porta te­nyérnyi árnyékos szegleté­ben — dél felé jár az idő — ruhát mos a menyecske, lába körül apróságok ser­­tepertélnek. Messzire ellát­szik, ha a mosó teknő da­gadó szappanhabjából a fürge kezek mozgása villo­gó, apró buborékokat röp­pent szét. — Hány porta van ezen az első utcán? — A Kossuth utcán? — nevezi meg kérdezve a vb­­titkár a két házsor közti főútvonalat, s elmondja. — Negyven telek van, s kö­zülük csupán egy portán nincs még semmi épület. A többin két szoba konyhás, fürdőszobás házak állnak, s egy-kettőn még csak az alapok. A döntő lökés — Hány esztendő alatt történt ez a település? — Ezerkilencszázhatvan­­négyben még egy új ház volt itt, a B. Herczegh Ist­ván éké. Aztán egy ikerház — szolgálati lakás — épült. Később egyre jobban kezd­ték vásárolni a már 1960- ban kisajátított telkeket, s egyre-másra építkeztek a tszcs-tagok. 1965—66-ban egészen nekilendült a fo­lyamat ... — Mi volt ebben a dön­tő mozzanat? A csupa nyugalom be­nyomást árasztó tanácstit­kár frissen barnult arca. világoskék szeme felélénkül a kérdésre. Sietve, hévvel válaszol. — A villany bevezetése. Míg az el nem dőlt, — itt támogatták, , amott „nép­­gazdasági szempontból cél­szerűtlennek” tartották, vé­gül is a népfront, s a DÁV j,kiállása? segített a megvalósításhoz, — addig szinte az új település sorsa is bizonytalan volt. Azt mondották az emberek: „Ha bent is petróleum­lámpával kell, világítani, miért hagyjam ott a ta­nyát?” ... S egy ilyen központibb hely vonzása sokat jelent mind a tanyai körülmé­nyek megváltoztatására, mind a szétszórtságot csök­kentő, s perspektívájában nézve egyszer majd felszá­moló településformák, rendszerek kialakulása szempontjából. Hogy eb­ben a folyamatban sem le­het merev sémákban ter­vezgetni, a helyi sajátos körülményeket figyelmen kívül hagyó elképzeléseket „kiagyalni”, — az imrehe­­gyi viszonyok is mutatják. Minden gyorsabban kell Azt is azonban, hogy a születés után rendre zör­getnek az ajtón speciális községi igények. Ha már létrejött egy új kis helység, lakóinak — hogy úgy mondjuk — nincs türelme akkora időt végigvámi, mint a régi, hagyományos községek népeinek, ame­lyek a kor színvonalán kí­vánnak kulturális, egész­ségügyi. kommunális vagy kereskedelmi ellátást... Ez jó is, mert nagy hajtóerő mind helyben, mind a fel­sőbb szerveknél... Ezért van már „történelme” en­nek a pár éves település­nek, amely 1850 lelket — ebben 1200 felnőttet — számláló körzet középpont­ja. A már említetteken kí­vül van egészségház, orvo­si lakás, posta —, hogy csak ezekről szóljunk hir­­telenébem. Iskolák, tűzol­tószertár, boltok — régebb­ről is. Minden évben gyarap­szik valami újjal a köz­­ségecske. Két helyen volt már villanyhálózat bővítés is — 1966—67-ben—.mely­nek révén külterületiek, bolt, s iskola is elektro­mos világításhoz jutott. 11 televízió van, mosógépet, centrifugát, hűtőszekrényt is vettek.:; Tavaly elké­szült a törpevízmű tervdo­kumentációja; jóváhagyá­sát a napokban várják; utána a kivitelezési szerző­déskötés következik... 100 ezer forint társadalmi munkával a lakosság száll be a vízművesítésbe, hogy az így megtakarított pénz­ből járdát építsenek a Kos­suth Lajos utca egyik ol­dalára ... De mi minden kellene — „már holnap”? ... Üjabb 40 házhely kisajátítására kez­dődött meg az akció a múlt év januárjában; a művelé­si ág alóli mentesítés pa­pírjai „valahol a megyénél”, vannak még. Ha azok meg­jönnének, indulhat a szintén hosszadalmas kisajátítás} eljárás ... Pedig már 18-an iratkoztak fel portaigény­lésre, „nehogy lemaradja­nak”. Van, aki — rövidebb­­nek képzelve a folyamatot — már eladta a tanyáját, _s most vár anyagi eszközei­vel — két szék közt. Mi­kor kap portát amire épít­het? A% igények növekednek ... Aztán jó lenne egy &BC-áruház, mert a boltok kicsik már. Jó volna, ha nem kellene televízióért, ci­póért, ruháért se Kecelre, Kiskőrösre beutazni... Meg ha lehetne kapni felvágot­tat, olcsó kolbászt, no meg korábban kenyeret, mert az most még 9—10 órakor ér­kezik ki Kecelről... Nincs lakatos, asztalos, szabó. Egy hajvágásért szintén el kell utazni. De hol lenne helyi­ség hetenként 1—1 napra férfi-női fodrásznak? ... Helyiség. Van 2000 kötetes könyvtár, — amely évente 2000 Ft értékkel gyarapodik —, de 3 iskolai szekrénybe van bezsúfolva. Ha megha­tározott művet keres vala­ki, hogyan lehet ilyen töm­kelegből „kihalászni”?.. Van mozi, keskenyfilmes, hetente egyszer, az iskolá­ban, ahová 60 személy fér be. Szinte „bérelt helyek” vannak már, mint régen a templomokban, s ha valaki „új nézőként” kedvet kap, beül, — rászólnak: „Ez az én helyem, miért foglalta el?” (Ugyanakkor a tszcs­­nek van szép kultúrterme — a mai nézőszám többszö­röse beférne ide —, de erre a célra nem engedi át a vezetőség. Hetenként egy­szer se?! Mintha nem is saját tagjainak művelődé­séről lenne szó.) ... S bő­víteni kellene 2 tanterem­mel a kintebb eső „közpon­ti” iskolát, mert például po­litechnikai képzésre jelen­leg nincs mód. De ... Ha már bővítenék, célszerűbb lenne az új község köz­pontjában új iskolát építe­ni, s akkor azt az 1938-ban emelt régi iskolát át lehet­ne engedni pedagógus la­kás céljára, mert most Császártöltésről. Kecelről jár be egy-egy tanító; az egyik külterületi iskolában pedig képesítés nélküli tan­erő tanít (nem arról van szó, hogy nem jól, de más nehezen vállalja, vagy ha igen, nem sokáig) ... Övo­­da is kellene, hogy ne le­gyenek olyan „vadócok” a kicsik, mire iskolába kerül­nek ... Ilyen — végeredményben biztató — gondok feszíte­nek az új kis faluban. Vilá­gos, hogy saját erejéből aligha tudná mindezeket megoldani a hatalmas, nagyjából jellemzett tájék új, fejlődő magja. Az is biz­tos, hogy mind a járás, mind a megye — mint ed­dig is, ezután is segíteni fogja. Mint kezdeményező­ket, akik ilyen speciális adottságú vidéken belevág­tak a tanyás község meg­alapításába. Hónapokkal ezelőtt a ka­locsai rendőrkapitánysághoz a következő feljelentés ér­kezett: „András József 65 éves részteleki lakos, akit többször büntettek meg üzérkedés miatt, 1968-ban 260 mázsa kukoricával üzérkedett.” A nyomozás természetesen azonnal meg­kezdődött. Ennek során egy kiterjedt, 21 tagú bűnszö­vetséget lepleztek le, amely évek óta üzletszerű­en foglalkozott termény és trágya eladásával, s 260 000 forint jogtalan haszonra tett szert. Érdemes néhány részletét feleleveníteni ennek az ügynek, hiszen az üzérke­dők — ha a gabonafelvá­sárló és feldolgozó vállala­tok e veszteséget nem is tudják kimutatni — az ál­lam kárára jutottak tekin­télyes pénzösszeghez, csak azért, mert „felfedezték”, hol hiányos a terményellá­tás. Száz forintos felár Három évvel ezelőtt And­rás József több ismerősé­vel — Vörös Ferenccel, Ré­­pási Lajossal, Lakatos Fe­renccel és András Lajossal —, megállapodott, hogy Ka­locsán, Részteleken, Mis­kén, Dunapatajon, Hartán, Dusnokon, Bátyán a piaco­kon kukoricát vásároljanak egyéni termelőktől. Ősszel — e vidéken általában jó termés van — aránylag ol­csón vették meg a csöves, vagy már lemorzsolt tenge­rit, amelyet górékban he­lyezték el. Tavasszal, ami­kor az abraktakarmány — különösen terményben sze­gényebb vidékeken — fogy­tán volt, András tehergép­kocsit bérelt a környékbeli termelőszövetkezetektől, s a kukoricát elszállíttatta Bu­dapestre, Vácra, Orszent­­miklósra, Diósjenőre, Sződ­­re, Kecskemétre, Nagykő­rösre, s a piacon árulni kezdett. Nem kellett sokáig várni a vevőkre, mert a száz forintos felárral kínált kukorica gyorsan elkelt. Andrásnak három év alatt 600 mázsa termény fordult meg a „kezén”, de megérte, hiszen 60 ezer forintot ke­resett. Dupla vagy semmi Andrással — mint koráb­ban említettük — együtt üzérkedett Vörös Fereftc részteleki egyéni gazda. A termények felvásárlásában és eladásában társult And­rással, igaz, hogy ő csupán 400 mázsa kukoricát érté­kesített. Az ilyen módon keresett 40 ezer forintot a túl hosszú tárolási idő miatt kevesellte, s ezért egy má­sik, sokkal jövedelmezőbb üzletbe fektette a pénzét. Dunapatajon az egyik állat­tartó gazdától 600 mázsa trágyát vásárolt hatezer fo­rintért. A pótkocsikra ra­kott trágyát egyenesen Ke­celre, Kiskőrösre fuvaroz­tatta, s ott a szőlősgazdák­nak 12 ezer forintért eladta. Később Gombolyagon két­ezer forintért jutott hozzá 200 mázsa trágyához, amit Kecelen ötezerért értékesí­tett a szőlősgazdáknál, akik még hálásak is voltak ezért. Nem csoda, ha Vörös Fe­renc gyarapodott, s motor­­kerékpárja mellé személy­­gépkocsira is jutott pénze. Egy fuvar 40 ezer forint Az üzérkedők általában nem hagyták abba becsüle­tes foglalkozásukat, de azt is természetesnek tartották, hogy mások „kisegítéséből” hasznot húzhatnak. Répási Lajos 25 ezer, András La­jos 10 ezer, Lakatos Ferenc 6 ezer forintot „könyvelt el” — Ha szépet akar látni, nézze meg a virágzó, ter­mő citromfámat — ezek­kel a szavakkal invitált Kiskunfélegyházán, a Ta­nácsköztársaság utca 22. szám alatti lakásába Kiss Béla, a Vas- Fémipari és Gépjavító Ktsz hegesztője a legutóbbi tanácsülés szü­netében. A kíváncsiság nem ha­gyott nyugodni és valóban elmentem megtekinteni a virágzó citromfát. A lát­vány a vártnál is szebb. A nemesített citromcserjén a virágok mellett jól fejlett, érett citromok rikítanak az üdezöld levelek közül. Az egyik harminchét dekás volt, amihez természetesen köze van annak a jó klí­mának is, ami az üvege­zett verandán kellemessé teszi az „életet” a dél­szaki növénynek. A narancs talán jövőre hozza az első tisztán a termények eladá­sa után. A kiterjedt és alapos nyomozás nemcsak Andrást és társait leplezte le, hanem fényt derített két másik trágyaüzérre is. Ka­tus András szakmán lakos hozzávetőlegesen négyezer mázsa trágyát vásárolt 40 ezer forintért S^akmáron és településein, s ezt 80 ezer forintért adta el Soltvad­­kerten, Kiskőrösön. Balogh Sándor öregtényi lakos szintén trágyával manipu­lált, ő 22 ezer forintot ke­resett ügyeskedésével. Hosszú, fáradságos mun­kával sikerült felderíteni ezeket a tényeket. A kalo­csai rendőrkapitányság nyo­mozói napokon belül befe­jezik a vizsgálatot, s a rész­teleki üzérkedők bűnügyét vádemelési javaslattal át­adják az ügyészségnek. Az ügy kapcsán érdemes egy nagyon is régi „szokásra’ fel­hívni a figyelmet: a termé­nyekkel, trágyával való ma­nipulálást, üzérkedést a törvény szigorúan bünteti, s emellet a nagyobb tételek gondot okozhatnak az abrak takarmány-ellátásban. Nem éri meg tehát bárki­nek is — a nagyobb jöve­delem kecsegtető reménye ellenére sem — kitennie magát a szabadságvesztés büntetésnek. termést, szépe« fejlődik a kávé és szentjánoskenyér is és gazdájuk most utazik el országunk egyik távoli vidékére banáncsemetéért. — Hogyan tud időt sza­kítani ennek a nemes szen­vedélynek, ennek a hobby­­nak? — Nehezem Az üzemben természetesen eleget kell tennem a munkának, sőt gyakran túlórázunk, ha sür­gős feladatot kapunk. Ezen­kívül tanácstag is vagyok, de azért a növényeimre fel­tétlenül kell időt találnom, s van. is. Sőt ennél több is van. Még arra is futja, hogy ha ismerősei, barátai segítsé­gért fordulnak hozzá, rend­beszedi az „elrontott”, szak­szerűtlenül kezelt növénye­ket. T. M. A megye területén rövid határidőre asxfaltosási munkát vállalunk Kiskunhalasi Építőipari Vállalat, Kiskunhalas. Kéve u. 39. Telefon: 533. 3879 Motor­kerékpárokat tv-t, rádiót, porcelánt, ruhaneműt. szőnyegeket, vásárolunk Bizományi Áruház, Kecskemét. Nagykőrösi utca 22. 3777 ILi'i JIITU-1U__• Tóth István Kisjó Sándor Két hulla jó vicc Cseng a telefon, férfihang keres, kérdi, én vagyok-e. Én, mondom, tessék parancsolni. Óh, de­hogy parancsol, fe­leli, inkább kér, ne haragudjak, hogy ismeretlenül telefo­noz, de most hal­lott egy hullajó vic­cet, nem is egyet, hanem kettőt és nagyon örülne, ha nekem is tetszene, még jobban, ha esetleg a Petőfi Né­pe közölné. Meg­hallgatom-e? — Szívesen. Min­den jó viccet szí­vesen, a hullajót pláne. De. ne haragud­jak. ha^esetleg ki­csit botladozva me­séli el, nincs szó­készsége, gondolta is, hogy inkább meg kellett volna írni, és úgy elküldeni, aztán meg azt gon­dolta, mégis inkább elmondja, mert ír­ni meg végképp nem tud, — Rendben van, atyám, halljuk a viccet. Torkát köszörüli és kezdi, hogy megy az ürge a Rákóczi úton és azt mondja neki a haverje, hogy böhöhö... Azaz belenevet a viccbe, a saját vic­cébe, mert olyan hullajó. hogy meg kell szakadni. Azon­nal bocsánatot is kér, ne haragudjak, előbb hadd nevesse ki magát. — Csak tessék — mondom, és várom a böhöhö végét, ám új hangot hallok, másik férfiú: — Add ide a kagylót, te hülye — kezdi —, ne tessék haragudni, ez egy krepli, mindenáron ő akarta elmondani, de nem tudja, majd én. Egyszóval megy az ürge a Rákóczi úton és azt mondja neki a haverje, hogy bruhaha... pardon hühü'iü .,. bocsánat höhöhö... Női hang csattan most, úgy látszik, hárman adják a két hullajó viccet: — Jaj istenem — mondja sebesen per­gő nyevvel —, mi­csoda két nyomott. ilyenekkel vagyok körülvéve, tessék elhinni, ezek a mai hűlik semmire nem használhatók, az én ötletem volt, hogy a vicceket telefo­náljuk meg, d.e már látom, nekem kell ezt is. Azzal kezdi, hogy megy az ürge a Rákóczi úton, de már a havert se tudja kinyögni, mert jön a hihihahahühü, jajistenem, nyilai a dereka, sírva kacag, a két hűli kontrá­­zik, általános nye­rítés és vonítás, az­tán kattan a tele­fon, letették. így történt, hogy az ürge, bár har­madszor is elindult a Rákóczi úton, ez­­ideig nem futott be a tanácsházára. Pe­dig lehet, hogy a másik vicc még en­nél is jxsbb VßU, __ Gémes Gábor Citrom, narancs, kávé

Next

/
Thumbnails
Contents