Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-27 / 119. szám

májas ti. fa*« m t aats Helyzetjelentés a jugoszláviai „gázfrontról“ L Becsei forró napok izkr 18 arany, 31 ezüst, 21 bronz Az Erkel-diákünnepek végeredménye A hírügynökségi jelenté­sek néhány héttel ezelőtt röpítették világgá a hírt, hogy Becsén földrengéssze­rű dübörgéssel gáz tört elő a földből; embernagyságú rögöket és széndioxid-fel­hőt hozva a felszínre... Az áldqzatok száma nem vég­leges. A helyszínre érkezett jugoszláv és magyar szak­emberek megállapították, hogy hasonló méretű gáz­kitörés még nem volt a világon ... ! — értesültünk a rádió és a televízió hírei­ből, valamint a bel- és kül­földi lapokból. A napokban Becsén jár­tunk, hogy helyszíni tudó­sításban számoljunk be a bér 10-ig négy helyen tet­tek kísérletet, amelynek eredményeként valameny­­nyi kútból melegvíz tört fel. Tavaly november 10- én az eddigi furatok szín­helyétől távolabb, a Mézes dűlői Holt Tisza medré­ben próbálkoztak a Naf­­tagas szakemberei. Mint­egy 1100 méterre fúrtak le, amikor az 5-ös számú fú­rótoronyból fülsiketítő sis­tergéssel földgáz tört elő. Rövidesen megállapították, hogy széndioxid, amely mint ismeretes, nem mér­gező és nem is gyúlékony. Ezzel szemben olyan zúgás reszkettette meg a várost és környékét, mintha ál­A becsei vulkán, amely hónapok óta rettegésben tartja a város lakosságát. Naponta több százezer köb­méter széndioxidot vet felszínre. történtekről. Vasza Pej­­csity, a Becsejszke Novine igazgatója és felelős fő­­szerkesztője — aki ezek­ben a napokban a polgár­­védelmi és tájékozlatásügyi előadó — készségesen in­formált bennünket. Meg­tudtuk, hogy az Újvidéki Naftagas Kőolajkutató Vál­lalat már 1967 óta végzett fúrásokat Becse területén. Pontosabban: 1968. novem­landóan lökhajtásos repü­lőgépek köröztek volna a levegőben. Huszonnégy óra alatt 150 atmoszféra nyo­mással 500 ezer köbméter, mínusz 75 Celsius-fokos széndioxid tört felszínre a mintegy ötmilliárd köbmé­ter gázt rejtő földalatti széndioxid-mezőről. Az ál­landó dübörgésszerű zúgás az emberek idegeire ment. Gyepgazdálkodási bemutató Haltán Sokan — naponta többször is —, hiába mondták: „Megbolondulunk ettől a fülsiketítő zajtól”. A tél beálltával a szakemberek visszavonultak, a hangor­kán maradt. Alig egy héttel a gázki­törés után, váratlan for­dulat állt be; a kráter szé­lesedni kezdett, s környé­kén gejzírek törtek fel. Az ingoványossá vált talaj el­nyelte a fúrótornyot. Köz­ben roppant erejű sister­géssel finom homokszem­cse-réteg szállt a magasba, és rárakódott a növényzet­re, valamint a szabadban levő tárgyakra és nagy ká­rokat okozott, nemcsak egyes vállalatoknak, ha­nem magánszemélyeknek is. A Naftagas szakemberei állandó ügyeletet tartottak a furat közelében. Mérték a gáz összetételét, s meg­állapították, hogy az nem jelent veszélyt a lakosság­ra. Végül a koratavasszal — hosszas előkészület után —, megkezdték a gáz el­fojtásához szükséges mun­kálatok első szakaszát. Öriás vasbetonlemezt ön­töttek a furat köré, s úgy tervezték, hogy erre egy nagy acélharangot szerel­nek, hogy ily módon eltor­laszolják az elemi erővel feltörő gáz útját. Április 11-re virradóra meglepő fordulat állt be a gázkitörés történetében. A furatból óriási robbanás közepette kirepült a cső­fej és a gáz mintegy 50 méter átmérőjű kráteren keresztül embernagyságú földdarabokat dobálva, mennydörgésszerű moraj­lással tört elő. A 90 ton­nás vasbetonlemezt elnyel­te a föld. Forrt a kráter. Az öt hónapig tartó fülsi­ketítő zúgás abbamaradt. Mindenki abban remény­kedett, hogy megszűnik a becsei vulkán működése. Nem így történt (Folytatjuk.} Bancik István Tegnap délelőtt a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a Bács-Kiskun megyei Állat­­tenyésztési Felügyelőség, a MTESZ megyei szervezete és a Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület Növényter­mesztési Szakosztálya kö­zös rendezésben gyepgaz­dálkodási bemutatót tar­tottak a hartai Béke Tsz­­ben. A megnyitót dr. Maár András, a megyei tanács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályának vezető­je tartotta. Vázolta a gyep­­gazdálkódás egyre fokozó­dó jelentőségét. — Megyénk mezőgazda­ságilag megművelt terüle­tének 17 százaléka, 260 ezer hold tartozik a lege­lőművelési ágba — mon­dotta. — Az elmúlt évek­ben 32 ezer holdon került sor — az állami támoga­tást igénybe véve — lege­lőjavításra. A harmadik öt­éves terv végéig ezt a szá­mot 40 ezer holdra kíván­juk emelni. Igen jelentős területeken végez kísérlete­ket a KGST mezőgazdasá­gi szekciója által megbí­zott magyar kutatórészleg. Legelőjavítási felméréseik eredményeképpen ma már több ezer holdon a légkor szerűbb módszerekkel fo lyik közös gazdaságaink­ban a legelőgazdálkodás. Ezután V. Tóth Imre, a termelőszövetkezet elnöke bemutatta a szakemberek­nek a legelőjavításban el­ért eredményeket A tapasztalatcsere végén értékelték a látottakat Elindult a Rá Thor Heyerdahl, a világ­hírű norvég kutató hatfő­nyi nemzetközi legénységé­vel a marokkói Safi kikö­tőjéből RÁ nevű papirusz­hajóján elindult az Atlanti­óceánon át, hogy a Karibi szigetekre jusson. Szeren­csés hajózást! (Telefoto — AP—MTI—KS) Vasárnap befejeződött Gyulán Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye, illetve Szeged város középiskolá­sainak és szakmunkás ta­nulóinak nagyszabású kul­turális seregszemléje, az Erkel-diákünnepek. Mivel az esemény értékelésére rö­videsen visszatérünk, egye­lőre csupán az arany-, ezüst- és bronzérmet nyert Bács megyei tanulók és együttesek listáját közöljük. (A pályázatok egy részének eredménye már múlt csü­törtöki számunkban megje­lent.) ARANY; Iparművészet: a Kalocsai l. István Gimnázium kézi­munka szakköre, a Kecske­méti Katona József Gimná­zium szőnyegszövő szakkö­re, és László Márta (Kiskő­rösi Petőfi Gimnázium) ba­­tikmunkája. Foto: Walter Péter (I. István Gimnázium). Énekkar: Kodály Zoltán Gimnázium, Kecskemét, Katona József Gimnázium, illetve a Kiskunfélegyházi Móra Ferenc és a Petőfi Gimnázium összevont kóru­sa. Szólóhangszer: Kontra Gabriella (Berkes Ferenc Közgazdasági Technikum, Kecskemét), Legeza Judit (Kodály Gimnázium) (mindkettő zongorista) és Lovas Anna csellista (Me­zőgazdasági Technikum, Kalocsa). Néptánc: az I. István Gimnázium együttese. EZÜST: Ceglédi Edit (Petőfi Gim­názium, Kiskőrös), Pétiké László (I. István), Szép Éva (Szilády Áron Gimnázium, Kiskunhalas) és a Kiskőrösi Petőfi Gimnázium történel­mi szakkörének helytörté­neti pályamunkái; Magyar László, Szabó Lóránt (Ka­tona) kémiai pályamunká­ja; Golovich Lajos (Katona) festménye; Visy József (Ka­tona) szobra. A Kecslcemétt Berkes Technikum és a Kiskunfél­egyházi Mezőgazdasági Technikum irodalmi szín­padai; Fischer László (Bá­nyai Júlia Gimnázium, Kecskemét), Gyuris Ferenc (623. Szakmunkásképző In­tézet, Kecskemét), Orosz István (Katona), Popp Ist­ván (Katona) és Varga Er­zsébet (I. István) versmon­dók; a Bajai Tóth Kálmán Gimnázium és a Kecske­méti Berkes Technikum ka­marakórusa; a Tóth Kál­mán és a Kodály gimnáziu­mok hangszeres kisegyütte­se; Fuchs László (Katona), Horváth Ágnes (Kodály) zongoristák; Héjjas Zoltán (Kodály) csellista; Csekö Gábor és Szabó Imre (607. Szakmunkásképző Intézet, Kecskemét) néptáncosok. BRONZ; Drégely Ferenc (Mező­­gazdasági Technikum, Kis­kunhalas) és Rauzs László (I. István) helytörténeti pá­lyamunkái; Sedula Mária (Szilády) és Toronyi Erzsé­bet (Kiskőrösi Petőfi) ké­miái dolgozata; Deák Zsó­fia (I. István) festménye A Kalocsai Mezőgazda­­sági Technikum irodalmi színpada; Barta Katalin (I. István) versmondó; a Kis­kőrösi Petőfi Gimnázium kamarakórusa; Hegyi György (I. István) és Gál István (Közgazdasági Szak­­középiskola, Kecskemét) hangszeres szólisták. Megyei bírói értekezlet Kecskeméten Tegnap délelőtt Kecske­méten ülést tartottak a me­gyében működő büntető- és polgári bírák. A tanácsko­zás elnökségében helyet fog­lalt Marosné dr. Safrankó Margit, az Igazságügymi­nisztérium osztályvezetője, dr. Juhász Attila, miniszté­riumi főelőadó, dr. Greiner József, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője és dr. Pajtás István, a megyei fő­ügyész helyettese. Az érte­kezletet dr. Dobos László, a megyei bíróság elnökhelyet­tese nyitotta meg, aki pár szóval üdvözölte a megje­lenteket, majd felkérte dr. Bodóczky Lászlót, a me­gyei bíróság elnökét, hogy tartsa meg referátumát. Bodóczky elvtárs beszéde első részében a megyében működő bíróságok 1968. évi munkájának legfontosabb vonásait elemezve rámuta­tott, hogy az előző évhez viszonyítva, tavaly lényege­sen nem csökkent, de nem is emelkedett a polgári és büntető ügyek együttes szá­ma. Amíg ugyanis 1967-ben összesen 16 ezer 500 ügyirat érkezett a bíróságokhoz, 1968-ban viszont 16 ezer 522. A házassági bontópe­reknél emelkedés tapasztal­ható, viszont örvendetes je­lenség, hogy csökkent a bűnügyek száma. A polgári ítélkezési gya­korlatról szólva dr. Bodócz­ky László elmondotta, hogy elsősorban ebben a jogág­ban jelentkeztek az új gaz­daságirányítással összefüg­gő jogszabályok, illetve az azok alapján indított perek. Elegendő megemlíteni pél­dául a földtörvényt, a tsz­­törvényt, a vállalatokról szóló jogszabályt, az új Munka Törvénykönyvét, a PTK novelláját, a szállítási szerződésekről szóló ren­delkezést. A megyei bíróság elnöke a továbbiakban arról be­szélt, hogy az elmúlt évben a megye bíróságai sikerrel oldották meg a rájuk háru­ló, nem egyszer újszerű fel­adatokat. Ez azzal magya­rázható elsősorban, hogy jó a bírák szakmai felkészült­sége, egészséges hivatástu­dattal, ügyszeretettel és nem utolsó sorban politikai tisztánlátással jártak el az ügyekben. Beszéde végén Bodóczky elvtárs a folyamatban levő népi ülnöki választásokról, azok jelentőségéről szólt, majd vita következett. A horgászok paradicsoma A munkaidő csökkenté­se, s a mezőgazdaság ön­tözött területének kiterje­dése kölcsönhatásba került egymással. Hogyan? Erre talán a dunaújvárosiak pél­dája ad támpontot A városban a munkaidő­csökkentés előtt mintegy félezer ember töltötte sza­bad idejét horgászással. Mióta a gyárak, üzemek, intézmények áttértek a rö­­videbb munkaidőre, jelen­tősen megnőtt a horgászok száma. Egy év alatt újabb, mintegy hatszáz személy lépett be a helyi horgász­szervezetbe. Általában a Dunára jár­tak és járnak szerencsét próbálni, damilt áztatni. Több, kevesebb sikerrel. Sok lett a horgász és ke­vés a hely. Valakinek azon­ban tudomására jutott, hogy Bács megyében, a Sorok­sári Duna-ágtól csatorna készült, amelyben hal is van. — így kerültünk ide, a kiskunsági öntözőfürthöz — mondja Vida László építő­munkás Dunaújvárosból, miközben figyeli a bukta­tót és keze az orsón pihen. — Jelenleg körülbelül hat­­százan járunk ide horgász­ni. A táj kedves. A csator­naparton kisebb-nagyobb távolságra kerékpárok, mo­torkerékpárok, sőt, sze­mélygépkocsik sora látha­tó. Hét végén, vagy pihe­nőnapon több százan kel­nek útra, hogy pihenés, ki­kapcsolódás közben sze­rencsét próbáljanak. — És sikerül is, jók a fo­gási lehetőségek! —• újsá­golja Nagy József eszter­gályos, aki a Dunai Vas­műben dolgozik. — Itt a soraink megritkultak — mondja tréfásan —, na­gyobb területen tudunk szenvedélyünknek hódolni. Beszélgetésünk a bösztö­­ri térségben zajlott, ott, ahol a kunszentmiklósiak, a szabadszállásiak a Nyak­­vágó-hídhoz járnak a szö­vetkezetbe. Szívesen járnak ide az építkezések, az üze­mek dolgozói, beosztásra való tekintet nélkül. Meg­találni közöttük a válla­lati főmérnököt és a kő­művest, a kórházi főorvost és esztergályost egyaránt. A Bak-érből lett öntöző­csatorna Akasztó községig terjed, mintegy 30 kilomé­ter hosszú és nemcsak a tassiaknak, a dunaújvárosi­aknak kedvelt horgászó he­lye, hanem a környékbeli­eknek is. A valamikori üres meder így lett a pihe­nést kereső dolgozók ked­velt kirándulóhelye, a hor­gászok paradicsoma. Gubacsi Gyula Dunaújváros

Next

/
Thumbnails
Contents