Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-25 / 118. szám
4. oldal 1969. máins 25, vasárnap Séta a BNV-n Vásárlátogatásunk során természetesen nemcsak a megyei vállalatok érdekeltek bennünket, megnéztük más kiállítók termékeit is. Az ezekről készült felvételeinket mutatjuk be ezúttal olvasóinknak. Sok nézője akadt az IKARUS-gyár felső képen látható emeletes autóbuszának. Ilyen járművek javítják rövidesen fővárosunk közlekedését. Híjat nyert a vásáron az EMG-nek az a digitális számítógépe, amely mellett a jobb oldali képen látható ifjú hölgy dolgozik. A gép egyaránt alkalmas folyamatirányítási, adatfeldolgozási és műszakitudományos számítási feladatok megoldására. A külföldi kiállítók pavilonjában kedves színfolt a kubaiak szektora. Vásári prospektusból rögtönzött zacskókban ad finom kristálycukrot az alsó képünkön látható rokonszenves kubai fiatalember. A szovjet pavilonban mindig sok csodálója van a legújabb típusú repülőgépek modelljeinek. Befejeződött a pártoktatási év A párloktatás egyre fontosabb tényezővé válik a dolgozók szocialista magatartásának, tudatának kialakításában és fejlesztésében. Ezt bizonyítja a közelmúltban befejeződött pártoktatási év is. illetve az MSZMP Bács-Kiskun merve! VB-nek a pártoktatási év tapasztalataira vonatkozó állásfoglalása. Az elmúlt oktatási évben a legfontosabb feladat: A pártoktatás színvonalának további növelése; a gazdasági mechanizmus általános összefüggéseinek és konkrét intézkedéseinek megértetése: a társadalompolitikai. világnézeti és erkölcsi kérdések nagyobb hangsúlyozása volt. E fő feladatok megoldása során kiemelten foglalkoztak a párt vezető szerepével, államrendszerünk és a szocialista demokrácia fejlesztésének kérdéseivel, az imperialista agresszió leleplezésével. a nemzetközi méretekben folvó osztályharc bonyolultságának megvilágításávaL A célkitűzések megvalósítása során a pártoktatás hozzáiárult a párt politikájának végrehajtásához. Elősegítette a párt politikájának egységes értelmezését, a félreértések leküzdését, és ezzel együtt erősítette a tömegek bizalmát a párt politikája iránt. Igen figyelemre méltónak tartjuk a politikai oktatás számszerű adatait is. Ezek szerint a most befejeződött oktatási évben a megyében 97 264-en vettek részt a politikai oktatásban. melyből 59 701 fő a pártoktatás hallgatója volt. A KISZ-oktatásban 23 351-en. szakszervezeti politikai oktatásban 14 212-en tanultak. Fontos eredménynek tartjuk, hogy a korábbi évekhez viszonyítva javult a kötött pártoktatási formák aránya, bár ennek további javítása a következő oktatási évben is fontos feladatunk. Ugyancsak pozitív jelenség, hogy a pártoktatás egvre inkább a párttagok oktatásává válik. Az idén a párttagság több mint 60 százaléka tanult. Ez jó eredmény, de ugyanakkor azt is mutatja, hogy a tömesszervezetek. különösen a szakszervezetek szervezésében fölvó politikai oktatást még tovább lehet és kell szélesíteni, vagyis a pártonkívüliek politikai képzésében ezeknek a szerveknek a jelentős eredmények mellett a jövőben még nagyobb szerepet kell vállalniok. A pártoktatás különböző formáiról, melyek alapvetően megfelelnek az igényeknek és a következő oktatási évben is változatlanok maradnak, nem szólunk. Csupán egyet, a falusi téli tanfolyamokat emelnénk ki. Az a véleményünk, hogy ez a hagyományosan népszerű, legnagyobb létszámú. ez évben is a pártoktatás hallgatóinak csaknem 50 százalékát képviselő oktatási forma nagyobb figyelmet és bizonyos továbbfejlesztést is igényel. Gondolkodni kell azon, hogyan lehetne e tanfolyamokat szervezettebbé, a kötött oktatási formákhoz közelebbivé és ennek érdekében az oktatásra fordított idő vonatkozásában hoszszabbá. illetve tematikai oldalról sokoldalúbbá, színesebbé. tartalmasabbá, a résztvevőktől is nagyobb aktivitást, illetve aktív közreműködést igénylővé tenni. Erre a lehetőségeink megvannak, hiszen a Hazafias Népfront, a nőtanács és a területi tsz-szövetségek is egyre eredményesebben működnek közre az említett tanfolyamok szervezésében. munkájában E tanfolyamok sikere egyben arra is figyelmeztet bennünket, hogy a politikai oktatásban nagyobb figyelmet fordítsunk a munkásak oktatására, mert több üzemben szerzett, de más tapasztalatok alapján is elmondható, hogy ezzel még nem lehetünk elégedettek A pártoktatás eredményessége mindig is két alapvető tényezőn: a pártalapszervezetek és a propagandisták munkáján múlott. Ezeken a területeken is van javulás. A pártoktatás egészének alakulása mutatja, hogy a pártszervezetek jelentős többsége egyre nagyobb' figyelmet fordít az oktatásra, s az alapszervezetek munkájának szerves részét képezi ez a feladat. Ennek eredményeként tervszerűbbé vált az oktatási forma megválasztása, igényesebbé a propagandisták kiválasztása és a hallgatók beiskolázása is. Az alapszervezetek munkáját azonban még tovább lehet és elsősorban az oktatás színvonalának növelése érdekében kell is javítani. El kell érnünk, hogy az alapszervezetek figyelme nemcsak az előkészítés és az indulás időszakában irányuljon a pártoktatásra, hanem az oktatási év egész ideje alatt is. Különösen fontos, hogy az igényeknek jobban megfelelő, a hallgatók differenciáltságát jobban figyelembe vevő pártoktatás megvalósítása érdekében az egy lakóterületen levő pártszervezetek szorosabban működjenek együtt és közös összefogással szervezzék a politikai képzést, válasszák meg a megfelelő oktatási formákat. A pártoktatás központi szereplője a pártoktató, a propagandista. Az oktatással szemben támasztott nagyobb igények szinte kivétel nélkül érvényesülnek a propagandistákkal szemben is. KÜlÖnÖSBn fontosnak tartjuk, hogy az elmúlt években jelentősen előbbre tudtunk lépni a még meglp”ő gondok ellenére is a propagandisták pedagógiai, módszertani ismereteinek a gyarapításában. Az eredmények az elmúlt évben jórészt a pártoktatásban dolgozó 1638 propagandista munkájának köszönhetők. A propagandisták többségükben politikailag és szakmailag is jól képzett, jelentős oktatási tapasztalatokkal rendelkező elvtársak, önzetlen, sok többletmunkát igénylő társadalmi tevékenységüket elismerés és köszönet illeti. A párt megyei végrehajtó bizottsága meghatározta a következő oktatási év feladatait is. Alapvető célkitűzés a pártoktatás színvonalának további növelése. E mellett erősíteni kell a propaganda politizáló jellegét. az elmélet és gyakorlat egységét, a kétfron-i tos ideológiai harc vitelét. Mindezt úgy kell megvalósítani. hogy az országos ügyek mellett többet foglalkozzunk a helyi politi-i kai problémákkal is. A gazdaságpolitikai kérdések továbbra is a pártoktatás középpontjában állnak. Világosabbá kell tenni az összefüggéseket egyrészt a gazdaságpolitikai célok és követelmények, másrészt a gazdasági fejlődés eddigi eredményei és a gazdaságirányítás reformja között Nagyobb figyelmet kell fordítani a mechanizmus kibontakozása során jelentkező gazdasági, társadalmi. politikai kérdések összefüggéseinek megértetésére. Nemzetközi propagandánkban pedig nagyobb figyelmet kell fordítanunk a szocialista országok és kiemelten a Szovjetunió fejlődésének és politikájának bemutatására. A következő oktatási év anyagai, témái között fontos helyet foglalnak majd el a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásával. Lenin születésének 100. évfordulójával, hazánk felszabadulásának 25. évfordulójával összefüggő kérdések. Végezetül pedig már az 1969/70-es oktatási évben is előbbre kell lépnünk a magyar forradalmi munkásmozgalom. a párt történetének oktatásában. A helyzettel nem lehetünk elégedettek. Egyetlen párt sem mondhat le arról, hogy a forradalmi munkásmozgalom tanulságait minél szélesebb tömegek számára hozzáférhetővé tegye. Amint az elmúlt években a pártoktatás a párttagok és a politikailag aktív pártonkívüliek tömegét a párt politikájának szellemében felkészítette az új időszakban rájuk háruló feladatokra, s erősítette a tömegek bizalmát a párt politikája iránt, ezt kell tegye még eredményesebben a jövőben is. Gyóni Lajos, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályvezetője. Kunszabó Ferenc: Párbeszed Ü Ragyog az ég feleiig tünk. A két traktor gg aprókat hüppögve lg álldogál a fasor ár= nyékában, míg veil zetőik az ebéd utáni = cigarettát szívják: — Márciusban indultunk, negyvenhatban. Olyan hideg szél fújt, hogy a bőrünket majd letépte. Először azt mondták: minden család kap egy vagont, utána meg báromat is együvé raktak. Tizenhárom napig utaztunk a Nyírségből idáig, de az olyan borzasztó volt, az a sok tolatás, rángatás, várakozás, meg a réseken bepustoló hó, hogy még csak Pesten jártunk, de már azt mondtam: bárcsak sohse adtuk volna a fejünket ilyesmire!... — Negyvenhat márciusában kidobolták, hogy rövidesen újabb telepes csoport érkezik, mépgedig Szabolcsból. Fogadjuk őket megértéssel, segítsünk, amiben tudunk. A két szomszéd ház üresen állt mellettem. Az egyikben ugyan pár hétig lakott egy telepes család, de aztán elmentek valahová. Én gondoztam mindkét házat, a portát, a jószágokat. Reggel, este enni adtam nekik, kialmoztam, vakartam őket, pedig magamnak is volt dolgom, éppen elég: apósom kitelepedett Németországba, annak háza, portája, földjének egy része is rám maradt — Baján kivagonírozott az egész szerelvény, a gyerekeket, batyukat stráfkocsira pakoltuk, mi magunk meg gyalog-menetben. Az egész tizennégy kilométer, de két heti kialvatlanság és szárazkoszt után! Azt hittem, a világ széle közelebb van, mint Vaskút Bajához. Mikor a városból kiértünk, a feleségem elkezdett sikoltozni, hogy az ünnepi kombinéját meg otthon hagyta, ő rögtön visszafordul érte!... Az esküvőnkre kapta a keresztanyjától, s vigyázgatta, kímélte, hogy majd abban fogják eltemetni. Beszéltem neki, meg mások is, hogy ne bolondozzon, majd veszünk újat, de ő csak viszsza, vissza!... Most már tudom, hogy idegroham jött rá, mert nagyon félt az ismeretlentől, de akkor mérges voltam, és adtam neki két pofont. Attól megnyugodott, és tovább jött. — Aznap reggel megint doboltak, hogy délben minden elhagyott javat gondozó lakos menjen a községházára, mert jönnek a szabolcsiak. Hajnalban kimentem kukorica alá szántani, de harangszóra bejöttem: aki nem segítette a telepeseket, azt megbüntették . .. Délután öt óra körül érkeztek meg, kevés batyuval és rengeteg gyerekkel. Úristen, mondtam magamban, ezeknek ott nagyon jó módúaknak kellett lenni, ha ennyi gyereket mertek csinálni! De akkor minek jöttek ide, telepesnek? ... A kormánybiztos csendet kiabált, és azt mondta, ismerkedjünk meg, vezessük el a telepes családokat, mutassuk meg a házakat, hogy választhassanak. — Egész nap jöttünk. Lassan haladtunk, mert éhesek voltunk, szomjasak, és nagyon idegesek. A Nap már lefelé bukott, mikor megérkeztünk. A helybeli vagyonőrök ott álltak a községháza előtt, szembehúzott kalap alól mustrálgattak bennünket... Néztem a falut, a köves kocsiútat, s járdát, meg a nagy házakat a magas kőfalak mögött, és azt gondoltam magamban: Gyereket alig látni. Hát miért nem szülnek az itteni asszonyok, ha ilyen nagy a jómód? ... Aztán odajött hozzám egy sváb, nyújtotta az újjahegyét, és azt mondta: hánv a gyerek? Mondom: csak hat, fiatal házasok vagyunk mi még. Erre curikkolt, aztán mégiscsak megemberelte magát, és azt mondta: na, jöjjenek, mutatok maguknak egy portát. De olyan érdekesen nyelte a szavakat, hogy alig értettem, mit mond. — Álldogáltam egy darabig, láttam, ezek a szabolcsiak mind apró terme-
