Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-21 / 114. szám
& «Mai S969. ÍSL Műszaki fejlődésünk kiemelt témái — Tizenhatezer tudományos munkatárs — Adatok nemzetközi összehasonlításban Az elmúlt másfél évtized alatt hazánk kutatófejlesztő kapacitásai több mint hatszorosára növekedtek. Ez az ütem nemzetközi összehasonlításban is igen intenzív fejlődésről ad számot. Leggyorsabban a műszaki, valamint a természettudományos kutatás és fejlesztés kapacitásai növekedtek. Érdemes megemlíteni, hogy 1960 és 1967 között a kutatásokra és fejlesztésekre fordított kiadások összege megkétszereződött. 1960-ban a nemzeti jövedelemnek 1,05 százalékát költöttük tudományos és fejlesztő kutatásokra, 1965- ben már 1,5 százalékát, 1967-ben pedig 2,2 százalékát. A nemzetközileg használatos módszerrel, a bruttó nemzeti termékhez való viszonyítással Magyarországon a kutatásokra és műszaki fejlesztésre fordított kiadások 1,9 százalékkal szerepelnek. Ez az arány körülbelül megegyezik a fejlett tőkés országokéval. Svájcban például a bruttó nemzeti terméknek 1,9 százalékát, az NSZK-ban 1,8 százalékát, Franciaországban 2 százalékát, Japában pedig 1,7 százalékát fordítják ilyen célokra. Egy év alatt összesen négymiliiárd forintot költünk kutatási, fejlesztési ráfordításokra, s ezenkívül az ilyen irányú beruházások értéke is meghaladja a félmilliárd forintot. A ráfordításoknak körülbelül 80 százaléka műszaki kutatásokra és fejlesztésekre jutott. A műszaki kutatásokon belül legnagyobb arányban a gépipar részesedik, mégpedig 58 százalékkal, míg a második helyen álló vegyipar 16 százalékkal képviselteti magát. A korszerű, nagyobb kapacitással rendelkező ipari kutatóhelyek — kutatóintézetek és ioari vállalalatok. kutató-fejlesztő laboratóriumai — száma meghaladja a 230-at. A kutatás, fejlesztés területén több mint 45 ezer dolgozót foglalkoztatnak, s ezek közül csaknem 16 ezer a tudományos munkatársak száma. Ennek a meglehetősen nagy létszámnak körülbelül kétharmadrésze a műszaki tudományok és fejlesztés területén működik. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság az elmúlt évek során több száz fejlesztési koncepciót dolgozott ki, s ezek közül a legfontosabb gazdaságpolitikai feladatokat tartalmazó koncepciók kiterjendek például az energiagazdálkodásra, a kohászatra, az automatizálásra, a híradástechnika, a gépipar és a közlekedés különböző területeire. A tudományos és műszaki fejlesztés sok száz témája közül néggyel mint kiemelt témával, vagyis megkülönböztetett fontosságú feladattal foglalkoznak szakembereink. Ezek: a járműprogram, az energiabázis strukturális megváltoztatásának programja, a számítástechnikai program és a fehérjekutatás programja. Ami az első témát illeti: már a konkrét végrehajtás időszakához érkeztünk. Megkezdte próbaüzemelését a győri Magyar Vagon- és Gépgyár új motorgyára. Az IKARUS gyárat Európa legnagyobb autóbuszüzemévé fejlesztik, s jövőre már mintegy hétezer autóbuszt bocsát ki a bélés külföldi kereslet kielégítésére. , Másik nagy téma az j energiabázis műszaki fej- j lesztése. amely már szintén \ megkezdődött, de teljes megvalósulásához még hosszú évekre van szükség. Energiamérlegünkben a nagy fordulatot a földgázkészletek széles körű hasznosítása és a Szovjetunióból érkező nagy mennyiségű kőolaj nénvazdasági •"elhasználása jelenti. Fokozatosan a gazdaságosabb szénhldmsrének felé tolódik el az energiamérleg. s jellemző erre. hogy míg ,96fi-ban a földgáz és a kőolaj nem egészen 22 százalékkal jelentkezett az onereiamérleghen. addig a 'övő évben már több mint 37 százalékkal kémricalteti magát. Ezzel pgvldőhen a •»venge hatásfokkal felhasználható szenek aránva osaknem 15 százalékkal csökkent. A kialakulóban levő nagy számítástechnikai nrogram az információ áramlás meggyorsítását és fokozottabb hasznosítását célozza. Az új gazdaságirányítási rendszerben a kötelező tervutasítások megszüntetése és a közgazdasági szabályozók kiterjesztése következtében különösen nagy jelentősége van a gyors és sokoldalú információ szolgáltatásnak, s a nagy számú információ feldolgozásának. E célok érdekében jelentős számítógépfejlesztési programot valósítunk meg és nagy értékű külföldi számítógép-vásárlásokat eszközlünk. A sikerhez nélkülözhetetlen a tudományos megalapozás, ugyanakkor a kiépülő számítógéppark a tudománynak is nagy segítséget nyújthat majd. A tudományos és műszaki fejlesztés igen fontos, kiemelt témája a fehérjekutatás, amelynek alapvető célja: az ország élelmezési struktúrájának korszerű átalakítása. Tudósaink, kutatóink a hagyományos módszereket megkerülve keresnek olyan új utakat, amelyeknek segítségével eljuthatnak takarmánvbázisgondiaink megoldásához. A klasszikus takarmányokkal szemben mindinkább előtérbe kerülnek a szinteii^”s úton előállított febér-TVT T, Áldozatos munka az üvegtéglák mögött Szerényen húzódik meg Kecskeméten, az SZTK rendelőintézetének földszinti folyosóján a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága Bács-Kiskun megyei Igazgatóságának szolgáltatási osztálya. A hosszú nevű intézményt egyébként alig van. aki ne ismerné. Itt történik ugvanis a táppénzek számfejtése. Ezenkívül egyéb készpénz-szolgáltatások lebonyolításával, sőt természetbeni szolgáltatások. például gyógyászati segédeszközök kiutalásával és kiadásával is foglalkozik az osztály. Elgondolható, hogy mindez tetemes adminisztrációval, ügyiratok, igazolások, paDÍrok tömkelegének a kiállításával és kezelésével jár együtt. Az osztály munkájáról szóló jelentésből nyomban kitűnik, hogy nemcsak évről évre, de jóformán hónapról hónapra egyenletesen, de biztosan növekszik a munkájuk. Ez év márciusában az itt dolgozók kezén 2500 vidéki kiutalást ment át. a házipénztár pedig ezernél több kifizetést eszközölt. Amióta a nyereség, illetve a dolgozók év végi részesedése is beszámít a táppénzalapba, ismét szaoorodott a tennivalójuk. iva.7. a tánoénz-folyósítás jó néhány vállalatnál a saját üzemi kifizetőhely hatáskörébe tartozik. De még ilyen tehermentesítés mellett is töméntelen tétel az, amelyet a szolgáltatási osztály dolgoz fel. S bizony, akad közöttük megannyi eredetileg is csekély összegű nyereség, amely betegség esetén a szó szoros értelmében mindössze fillérekkel növeli a táppénz összegét. Az adminisztráció viszont így sem kevesebb, mintha történetesen ezreket kellene alapul venniök. Ezt a sokrétű, szerteágazó munkát meglehetősen mostoha körülmények közt végzik az osztály dolgozói. A három helyiség ablakait üvegcsempe pótolja, ami egyrészt a szemre ártalmas (csaknem valamennyiük látása többé-kevésbé megromlott), másrészt egészen szélsőséges hőmérsékleti viszonyokat teremt. Kissé népszerűén szólva: nyáron megsülnek, télen megfagynak a munkatársak. Legutóbb, az áprilisi „zimankó”, a hirtelen lehűlés napjaiban kilenc foknál folyt itt a munka! Jó néhány izületi bántalomnak is forrása ez (volt, aki emiatt változtatott munkahelyet), no meg a muszájból létesített szellőztető ablakok, amelyeket — hogy va- I lamelyest normális hőfok«® dolgozhassanak — nagy melegben nyiva tartanak, s így szinte örökös a huzat Az osztály tíznél több dolgozója már évek óta kér, sürget valamilyen egészséges változtatást. Közönséges ablakok kellenének ide — nem üvegtáblák —, amelyek „hétköznapi” fényt engednének be és megfelelő hőmérsékletet biztosítanának. Kérelmük a napokban jutott el a Kecskeméti Városi Tanács V. B. építési osztályához. Az ügyet kissé komplikálja, hogy monumentális középületről lévén szó, figyelembe kell- venni a külső stílusjegyeket s a módosítást, átalakítást az építészeti szempontok sérelme nélkül kell megvalósítani. Végsó soron: az ember fontosabb, mint az architektúra. És kis jóindulattal felétlenül lehet majd olyan megoldást találni, amellyel mind az egészségügy, mind a városkép követelményeinek eleget tehetnek. A szakemberek rövidesen helyszíni szemlét tartanak. Véleményüket ismerve, nem kétséges részükről a megértés és a jóindulat Bízunk abban, hogy ez a több éves probléma mielőbb megnyugtató módon rendezést nyer, _ •o x* ÜVEG A BÚTORHOZ jutott tudomá-Kecskeméti gondok-bajok Vasárnap regg» 4 óra von. és családunk szemére még mindig nem szállt az álcm! Mióta a kecskeméti alsópályaudvaron Diesel-mozdonnyal végzik a tolatást, a környék lakói nem pinenhetnek. ismeretlen ókból a tolatást késő estétől hajnalig végzik Nagy hangerővel sípol és dudál a mozdony, szinte szünet nélkül. A. cserdrendeletei tudomásunk szerint be kellene tartani e? szamunkra különösen fontos, mert dolgozó emberek vagyunk és reggel munkahelyünkre pihenten szeretnénk elindulni. Puliusz Ferenc Kecskemét Remény Szeretem városunkat, ezért örülök, ha épül, szépül, és bosszankodom, ha bármi rontja az összképet, az utcák, terek tisztaságát. A Széktói Stadion előtti parkírozó teret az elmúlt tél folyamán az illetékesek hólerakodó-helynek jelölték ki. A hó időközben^ elolvadt, maradt a szemét és a törmelék, Időközben — nagy örömünkre — megnyílt a fedett uszoda, egyre kulturáltabb képet ölt ez a városrész. Nagyon reméljük. hogy a következő sportrendezvények alkalmával a stadionnál levő szeméttörmelék már nem csúfítja a parkolóhelyet. Pólyák Péter Kecskemét Válaszol az illetékes MAGYAROKNAK SZABAD Magyaroknak tilos című írásra Gömbös Sándor, az Aranyhomok Szálloda igazgatója az alábbi választ küldte: „Csárdánk május 15-től október 30-ig naponta 12 órától 20 óráig tart nyitva. Ezt me£előzően csak előre jelzett csoportforgalmat bonyolítunk le. Természetesen, ha helyünk van, ez idő alatt egyéni vendégeket is szívesen látunk. Május 7-én negyvennégy személyes csoportot vártunk, s a helyiségben ennél többen nem férnek el. Május 15-e után a Bugaci csárda mind külföldi, mind belföldi vendégeink előtt nyitva áll, dolgozóink mindent elkövetnek, hogy vendégeink jó emlékkel távozzanak.’* „Sajnálattal sunkra, hogy a decemberben vásárolt konyhabútort Szettele István hajósi lakos csak ja» nuárban kapta meg*» — olvassuk az Iparcikk-Kiskereskedelmi Vállalat válaszlevelében. „A mai napon intézkedtünk, hogy a hiányzó egy garnitúra konyhaüveget a panaszos lakására szállítsák. Gergely Miklós igazgató**. Panaszvariációk — egy hiánycikktémára 1. Hetek óta járom a kecskeméti üzleteket, hogy két serdülő fiamnak nyári rövidnadrágot vegyek. A kirakatban csak hosszúnadrágok láthatók, az üzletekben sem lehet szellős, könnyű anyagból készült rövidnadrágot kapni. Kereskedelmünkben soha nem lesz vége a felkészületlenségnek? Ferenczi Zoltán Kecskemét 2. Tizenhárom éves kamaszfiam tavalyi rövidnadrágiát kinőtte. Naponta járom a kecskeméti üzleteket. de úiat nem kapok. Az egyik üzletben az eladó azt mondta — fiúnadrágot őszszel, szezon végi kiárusításkor kell vásárolni, hiszen akkor igen nagy a választék. Igaza volt. ősszel még volt rövidnadrág. Azóta tűnt el! Kocsis Pálné Kecskemét 3. Napok óta arról beszélgetünk, milyen jó a lányos szülőknek, ők tudnak szoknyát vásárolni, de a mi szegény fiunk hosszúnadrágban kénytelen járni, mert nincs rövidnadrág. Mikor alkalmazkodik már az ipar és a kereskedelem az évszakokhoz? Krizsán Józsefeié Kecskemét T öprengés a lelátón Tikkadtan foglaltam helyet a kiskunhalasi sportstadion kőkemény padján a hullámzó, verejtéktől fénylő közönség soraiban. Réveteg pillantást vetettem a zöd gyepen felállított számtalan akadályra, amelyekről csak azt tudtam, hogy ezeket lovak fogják átugrani. vagy leverni. Tudtam azt is, hogy a lovak hátán emberek ülnek majd, akik általam Ismeretien tudományukkal vezeríik az állatokat, meghatározzák mikori m*lyik akadály következik. Ló legyen, amelyik itt nem téved el — szögeztem le végül, s már némi kíváncsiság kezdett f motoszkálni bennem: Mit tudhat egy ló? Elmélkedés közben arra riadtam fel, hogy zúg a tömeg, s minden szempár arra a eingár paripára meredt, amely már ott pattogott az akadályok felett prüszkölve, hörögve, makacskodva és óriási port kavarva maga körül. A zsoké kétcftTT»» kapaszkodott, sapkája már régen az anyaföldön hevert, lobogott rajta minden, s látszott az arcán, ha ezt túléli, tíz forintot gd a legelső Szent Antalnak. Az utolsó akadályon is átpattant a jószág, majd minden ceremónia nélkül elhagyta a küzdőteret Mögöttem nagy megkönnyebbüléssel felsóhajtott egy éltesebb magyar: — Barátom! Ez ló. Nem tudom miért mondta ezt, hiszen a jelen levő körülbelül 4—5 ezer ember közül senki sem kételkedett ebben, s bizonyára egy sem akadt, aki az ugráló állatban kengurut, kacsacsőrű emlőst. elefá...ot, vagy kőszáli gólyát vélt volna felfedezni. A megállapítás mégis elgondolkoztatott: Ez az ember kétségtelenül ért a lóhoz. S eszembe jutott, hogy mi tulajdonképpen lovasnemzet vagyunk. S rögtön valami kétely támadt bennem: én aligha vagyok tőről metszett magyar, hiszen nem értek a lóhoz, s csupán egyszer ültem lóháton. Igaz. hogy meglepően rövid ideig, s ha így visszagondolok, már valószínűbbnek tartom, hogy katapultba helyeztek annak idején. S mikor föltápászkodtam a vadvirágos gyepről. már sehol sem láttam az eleven kilövő szerkezetet, csupán egy vad nyerítés zúgott át a tarlott mezőkön. Az akadályok fölött most egy szürke csődör fickándozott. Nagyvonalú ugrásokkal ívelt át a gerendákon, szeme akár az eleven parázs, izmai úgy hullámzottak, hogy félelmet keltett az emberben. A lovas peckesen foglalt helyet a nyeregben, s a vad vágtában sem keveredett bele a zászlók, jelek labirintusába. Szomszédom ismét megnyilatkozott. — Figyelte? Ügy úszott a gerendák fölött, mint a hétszentség. Ilyen lóért odakint százezreket adnának. A körme öt centire volt az akadálytól. Ez a szabály! — Hát igen! — válaszoltam tömör bölcsességgel és ismét elszomorodtam. Én csupán annyit látok, hogy átvitte, vagy nem vitte át. Nem értek a lóhoz ilyen magas fokon. Azt viszont tudom, hogy a ló is botlik, még a versenyló is. Csapnivaló kóborlovag lett volna belőlem, s ha netán a honfoglalás idején élek, legfeljebb valami hoppmesteri funkcióig viszem. Lovat nem adtak volna alám, szekéren tettem volna meg az utat az ázsiai pusztáktól áí a Vereckei-hágón egészen az Aldunáig. Mikor ez a gondolat átvillant az agyamon, borzalmas érzés kerített hatalmába. Ekkora utat kocsival? Őrület! Hiszen ez még egy IBUSZ-program keretében is kimerítő vállalkozás lenne. Látom magamat, amint a felperzselt pusztákon nyikorgó talyigán ülök és bámulok a lovasokra, akik tomboló méneken közelednek az új hazába. Árpád apánk is elhalad a szekér mellett, de oda sem pillant, mit neki egy vacak szekerező, egy kenyérpusztító, örüljön, ha nem áldozzák fel Hadúrnak. Persze tudom, hogy erről szó sem lehet. mert ilyen silány áldozat után a Hadúr úgy megsértődne. hogy örökre elkerülné a tábort a hadi szerencse, s végromlásba jutnának még a lovasok is. Most azonban más időket élünk. Szinte megkönnyebbülök, hogy bejelentik: vége a futamoknak S mikor a kijárat felé közeledem, tekintetemmel máris keresem a kötésit a sok lovas között. Aztán beülök a Volgába. amely nem egy, hanem nyolcvan lóerő! Mit szólsz ehhez párdueos Árpád, s hadrontó népe? — tál —* r
