Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-18 / 112. szám
9. »Ma« nt», májas IS. vuán&p Egy gyár a zsebekben Félmillió forintos lopás a BUG-ben A Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti üzemében, az úgynevezet* idegenáru minőségi ellenőrzési osztályon dolgozott Tarjányi László elektroműszerész. A fúró-faragó, barkácsoló fiatalember 1966. tavaszán megpróbálkozott néhány alkatrészt kicsempészni a gyár kapuján. A zsebébe, táskájába rejtett villanymotort, tranzisztorokat, törlő- és kombináltfejeket a személyzeti portán akadálytalanul kivitte. Tarjányi ettől kezdve 1968 májusáig mindennap megpakolva érkezett haza. Két év alatt a minőségi ellenőrzéssel megbízott elektroműszerész 210 ezer forint értékű alkatrészt tulajdonított el a BRG-ből. Ez azonban csak a kezdet volt, mert 1968 márciusában új emberek, Kovács Gergely elektroműszerész, Fodor Zoltánná adminisztrátor került az idegenáru-meóba. Ettől kezdve már hároman dézsmálták a társadalmi tulajdont Találka a Pingvin mögött Tarjányi Kováccsal és Fodoméval megbeszélte, hogy ezután már összeszerelt, kész magnetofonokat Ionnak el. Alkalom bőven kínálkozott erre, ugyanis fi végszerelő szalagról lejövő magnetofonok még nem rendelkeznek gyári számmal, tehát gyakorlatilag senki nem tartotta nyilván őket. A gyári számot a raktárban adták a készülékeknek, itt került sor a leltárbavételre is. Ezt a gyártásszervezési hiányosságot használták ki Tarjányiék. A végszerelő szalagról különböző időpontokban tíz magnetofont loptak el, amelyeket — szám nélküliek lévén — senki sem keresett. A nagyobb gondot számukra nem a lopás, hanem a gyárból való kiszállítás okozta. Júniusban erre is kínálkozott megoldás. A BRG-ben sok tehergépkocsi megfordult, alkatrészeket hoztak, vittek, de ezeket sohasem ellenőrizték. Tarjányiék nem sokat teketóriáztak: megkérdezték Pölöskei József gépkocsikísérőt hajlandó-e kivinni négy magnetofont, ha abból egy az övé lehet. A kocsikísérő ráállt, a randevú a kecskeméti Pingvin cukrászda mögött volt, ahol Pölöskei, később mások, mindig leadták a lopott magnetofonokat. 4 jelszót „Szomjas vagyok 99 A gépkocsikkal való csempészés, a lopott áruk kihordása felbátorította Tarjányit, Kovácsot és Fodornét. Az eddigiektől eltérően rátértek a módszeres lopásra. Az első legkönnyebben hozzáférhető vadászterületük az idegenáru-meó volt, de innen csak annyit lehetett elvinni, amennyi nem szúrt szemet. Megfigyelték, hogy a gyártó szalagok mellett — amikor a műszak befejeződött, de a takarítással még nem végeztek — a dobozokban őrizetlenül hevertek a különböző értékes alkatrészek. A csarnokon végigmenni, a szalagok melletti dobozok tartalmából a zsebeket megtömni, nem került sok időbe, s főleg nem volt feltűnő. Nagyon sokszor előfordult, hogy az idegenáru-meó • dolgozói különböző raktárban jártak, alkatrészeket kerestek, vagy csak egyszerűen betértek beszélgetni. Ilyenkor sohasem távoztak üres kézzel, mert ha a raktáros elfordult, magukra hagyta őket, mindent zsebredugtak, amit csak találtak. Később szorosabb barátságot kötöttek Bihal Mátvás raktári munkással, aki nagyon szerette a sört. Néhányszor fizettek neki, amelyet Bihal magnetofon kombinált- és törlőfejekkel honorált. Ezt követően a raktári munkásnak csak ennyit kellett mondania: „szomjas vagyok”, s a 40— 50 forint ellenében — amit Tarjányitól vagy Kovácstól kapott — kiadogatta az alkatrészeket. Sonocolor és álkulcs A magnetofon-alkatrészek mindegyikéhez könynyen hozzájutottak, de sehogyan sem sikerült szerezniük magnetofonszalagot, amelyet a félkészáruraktárban tároltak. Márpedig Tarjányi elhatározta, hogy mindenáron szerez külföldi Sonocolor-szalagot. Egyik alkalommal, amikor a raktáros túlságosan el volt foglalva, Tarjányi méhviaszba nyomta a raktár biztonsági zárjának kulcsát. Néhány nap múlva már Kovács és Tarjákülföldi szalagokkal. A raktár fosztogatása hetenként megismétlődött. Az ország GELKÍ-it elláthatták volna A tolvajokat — mint mindig — a véletlen leplezte le. Miután a raktárosnak meglehetősen sok Sonocolor-szalagja hiányzott, megkezdődött a rendőri nyomozás. A hónapokig tartó vizsgálat megállapította: Tarjányi László, Kovács Gergely és Fodor Zoltánná 553 ezer forint értékű magnetofon-alkatrészt loptak el a gyárból. Ez a több mint félmillió forintot érő alkatrészmennyiség — a szakértők megállapítása szerint —, több évig elegendő lett volna az ország GELKA-szervizei számára. A rendőrség természetesen azt is vizsgálta, melyek voltak azok a körülmények, amelyek lehetővé tették a bűncselekmények elkövetését. Elsőnek a belső ellenőrzés hiányát, hatástalanságát kell szóvá tenni, hiszen a BRG-ben a teher- és a személyportán nem vizsgálták meg a gépkocsikat, a táskákat, s nem tették vizsgálat tárgyává szúrópróbaszerűen sem a zsebek tartalmát. Gyártásszervezési hibának számít az is, hogy gyártás során különböző szériák összeolvadtak, emiatt képtelenek voltak a felhasznált anyagot és a készterméket el-’ Tenőrizni. Tariánvi, Kovács és Fodorné rövidesen elnyerik méltó büntetésüket, de a gvár vezetői tanultak-e. fe’01 ességre von’ák-e szokat, akik az ellenőrzést elmulasztották? Mi bízunk benne! Gémes Gábor A Kecskeméti Re-da-kan’+ánv«!á5 '»’ar.Hnvi Lászlót és Kovács Gergelyt e^őze+es lenyi is simán bejuthatott a tar*6z*atásba helyezte. Ell-nük ,, , . , , , . bűnszövetségben elkövete+t. • felkeszaruraktarba. Az egyik délután kinyitották a raktárt, alaposan felszerelkeztek, magnetofonmotorokkal, tranzisztorokkal, ánadalmi tnl^donban kü’fi"osen nagv kárt oko^ó lo*>ás •rű.att, Fod^r Zol+*»nué ellen bnn^zove^sé?ben elköv°*e+t. a ♦ár^ada'mi tulajdont károsító lonás miatt indítottak büntetőeljárást. r Ut épül a pusztán Odakint éget a délutáni nap. Idebent kellemes hűvösséget állandósítottak a leeresztett függönyök. Máté Ignácnét, a kecskeméti járási népfrontbizottság titkárát éppen indulásra készen találom. De aligha érhet az ember népfront-tisztségviselőt olyan sürgős munkában, vagy készülőben — ami fontosabb lenne, mint a vendég fogadása. O is — mint máskor —, rögtön hellyel kínál; a világért se éreztetné, hogy esetleg feltartom. Arra is gondolok, nem tapintatlanság-e ilyen istenverte kánikulában afelől érdeklődni — min munkálkodnak a népfrontbizottságok. Lehet-e most elkívánni buzgó aktivitást — társadalmi munkásoktól?... Máris rácáfol elképzeléseimre a népfronttitkár. — El ne felejtsem elújságolni: nagy vasárnapja lesz most 18-án a jakabszállásiaknak... Nemrég beszéltem Gállá István vb-elnökkel. Így mondta á telefonba: „Az egész falut mozgósítjuk Volford Mi; hállyal...” Volford bácsi a községi népfrontelnök — magyarázza Máté Ignácné. — Ügy ismeri mindenki, hogy ő az útjavítás atyamestere. Hányszor megtörtént már, hogy kerestük őt a községben, de így tájékoztattak bennünket: „Miska bácsit most a határban lehet megtalálni, ebben és ebben a dűlőben .. Kimegyünk. Csakugyan ott van. Vele mintegy 35—40 ember. Lapáttal, egyéb szerszámokkal agyusztálják az utat. ö irányít, szervez, adja az útbaigazítást, kik és melyik szakaszt hogy vegyék kezelésbe. De nemcsak beszél. Az ő kezében is ott a szerszám, s végzi, ami ráesik... Most egész nagyszabású útjavításba fognak vasárnap. A Hajtó úti iskola, illetve Bugac felé vezető földutat hozzák rendbe. Lesznek pór százan község- és tanyabeliek. De nem csak két kezükre lesznek utalva. A Városföldi Állami Gazdaság bugaci üzemegysége meg a jakabszállási Népfront Szakszövetkezet egész gépi üteget ad az útjavításhoz ... — Mit tudnak tenni lelkes népfrontaktivisták — mondjuk ki szinte egyidőben a járási népfronttitkárral. Eszünkbe jut Nagy Béla. a Nénfront Szakszövetkezet elnöke. megyei népfrontbizottsági tag. Milyen talpraesett elképzelésekkel, ötletekkel állt elő, amikor a megyei bizottság a tanyai lakosság helyzetéről tárgyalt... Faragó Antal, a szakszövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke, járási népfrontbizottsági tag. Szintén közvetlen közelről ismerőse a tanyai problémáknak... S lám, ők sem csak adják a tippeket, mit — hogyan lehetne, kellene jól csinálni, cselekednek, segítenek is. „Ha újságírót nem is, fotoriportert okvetlen küldjön ki az elvtársnő!’’ — kérte Gállá István vbelnök a telefonban. „Ilyen munkát — társadalmi munkát — úgyis ritkán fényképeznek...” .. ,S mialatt mi — város- és községlakók — megérdemelt hétvégi pihenőnket töltjük — strandon, hús parkban, nyugágyban a kiskertben, vagy a hűvös szoba csendjében —, gondoljunk tisztelettel és szeretettel a jakabszállásiakra, akik azalatt utat javítanak a pusztán... Hogy a tanyák azzal is közelebb kerüljenek ... Tóth István Halálra ítélték az apostagi gyilkost Olvasóink előtt ismeretes az a kegyetlen bűncselekmény, amelyet Trencsényi Ferenc 43 éves apostagi lakos (Attila utca 5. szám) ez év január 12-én követett el. A négyszeresen büntetett előéletű Trencsényi előre kitervelt módon, különös kegyetlenséggel és nyereségvágyból megölte a 76 éves özvegy Podruzsik Györgynét. A megyei bíróság több napos tárgyalás után a hét végén hirdetett ítéletet Trencsényi Ferenc ügyében. A Budapesten dolgozó Trencsényi január 11-én, szombaton érkezett haza Apostagra, s szinte egész nap italozott,, majd ezt a „szórakozást” vasárnap is folytatta. Mivel fizetését letagadta a család előtt, s mert a munkahelyén kapott összegből már sokat elköltött, úgy határozott, hogy felkeresi özvegy Podruzsik Györgynét, akiről tudta, hogy van pénze. Terve az volt. hogy megszerzi tőle az otthon levő pénzt, majd „elnémítja”. Január 12-én este nyolc óra tájban kopogott be a magányos asszonyhoz, és azonnal a tárgyra tért. A megfélemlített Podruzsikné először tagadta, hogy van pénze, de a hívatlan vendég bicskával fenyegette, s így — körülbelül éjfélre — előkerült 24 ezer forint, amit Trencsényi nyugta ellenében magához vett. Tá-4. Később Tyihonov a szom— Bocsásson meg — Tyi- széd szobában beszélgetett honov belépett a szobába. a kislánnyal, megpróbált A díványon fehér hajú megtudni valamit, aminek asszony ült. Nem sírt, csak köze lehetett nővére haláállandóan ugyanazt ismé- Iához. Az eredmény egyentelte. lő volt a nullával. Már in— Kislányom, drága kis- dúlni akart, amikor hirtelányom. miért tetted ezt len eszébe jutott: velem? Miért hagytál itt — Ki az a Konsztantyin engem? Mihajlovics? Egy lányka ült mellette — Sztavickij. Tánya baa díványon, a szeme vörös- rátja. Egy időben össze is re dagadt a sírástól. A akartak házasodni. De lányka átölelte az asszonyt, Sztavickij eltagadta, próbálta vigasztalni. hogy nős, Tánya pedig utál-Tyihonov óvatosan az ab- ja a hazugokat. így nem lakhoz lépett. Az asszony lett a dologból semmi. Néfelemelte a fejét, pillantá- ha azért találkoztak, ritsuk találkozott. kán ... — Tatjána munkahelyé- Tyihonov jóval öt óra ről? előtt ért Vladikinóba és Tyihonov zavarba jött. elhatározta, újra végigséhirtelen megérezte, mennyi- tál az ösvényen. A Baikal re fölösleges itt és komo- szállodáig számolta a léoéran válaszolta: seket, majd visszafordult. — A rendőrségtől Tánya itt esett össze. Hány lépést tehetett a halálos ■ebbel? Az ösvény a 16. száznál kanyarodott ki az :tra. az autóbuszmegálló’.oz. Jevsztyignyejeva úgy miékezett, mintha közvetlenül azután, hogy megpil'antotta Tánya holttestét, hallotta volna a távolodó autóbusz motorzúgását... Gavrilenko gépkocsivezető tagadóan csóválta a fejét: — Nem emlékszem. Anynyi magas férfit szállítok naponta, s annyian hordanak sötét télikabátot... Tyihonov nem is nagyon számított másra. Gavrilenko busza 20 óra 26-kor indult. A szemtanúk 20 óra 20-kor léptek ki a házból, hat perc alatt nem érhettek a megállóhoz. Gyemidov vagv Lampszi talán többet tud. Gyemidov szürkeszemű, kövér férfi. Arca kinirosodott a hihe°ben. A vezetőfülke me’lett ált. szőrcsizmájával teneo a havon: — ... Amikor soVan vannak. a no*va.u*ais ű«v &TZÍ. mindenki őt bámulia. Nvomás. eit=d csak a Pénzt a perselybe. bar»f ócskám! De amikor hátul üres a kocsi megnő a bátorsága. „Bérletem van” aszondja. Bérlete van! Bérletem nekem van: huszonkilenc éve ülök a buszban nem könnyű átejteni. Már messziről megszagolom a madaramat, s mondom neki a mikrofonon: „Polgártárs, mutassa fel vagy váltsa meg a jegyét!” De az a magas, akiről kérdezett, nem ilyenfajta volt. Ezen az ajtón szállt fel, ő, meg egy öregaszszony, ha jól emlékszem. — Hol szállt le? — Hát azt már nem tudom megmondani. Ha nem titok, mit követett el? — A jelek szerint ez a férfi mielőtt felszállt volna a buszra, megölt egy embert. Megismerné? Meg hát. Hisz beszélgettem vele. — Rendben. Ha valami még eszébe jut, vagy történik valami, hívjon fel a 99-84-en. A nevemre emlékszik? Tvlhonov vasyok.. A szá’lodából telefonált: — Központi nyilvántartó? Itt Tvihonov. Konsztantyin Mihailovics Sztavickii adatait kérem. Lehetőleg holnao reegpire. (Folytatjuk.) vozást színlelve azonban az ajtóból visszafordult, felvette az ott levő súlyos fejszét, és két hatalmas csapást mért az ágyon ülő áldozatára, aztán elővette az előre elkészített 10 centiméteres szeget, és a már eszméletlen asszony tarkójába verte fejszével. De, mert még úgy látszott, hogy áldozata nem halt meg, a balta élével újabb két csapást mért az idős asszony arcába, majd a nyugtát, és a pénzt zsebre téve eltávozott, s a hajnali órákban a fővárosba utazott.* A cselekményt hétfőn a délelőtti órákban fedezte fel a sértett lánya. Azonnal megindult a nyomozás, és Trencsényi Ferencet január 17-én letartóztatták. Megtalálták nála az elrabolt összeget, amiből mintegy 500—600 forint hiányzott, özvegy Podruzsik Györgynét kórházba szállították, de megmenteni már nem lehetett. Borzalmas sérüléseivel még több’ mint két hónapig élt, március 29-én halt meg. A megyei bíróság Trencsényi Ferencet a bizonyítékok, és saját beismerő vallomása alapján bűnösnek mondta ki különös kegyetlenséggel, előre kitervelt módon, és nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében, és halálra ítélte. Az ítélet ellen a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. G. S. SzakmunKástanulókat felveszünk villanyszerelő, hegesztő, asztalos és emeltszintű szerszámkészítő szakmákra. Jelentkezni lehet a 623-as sz. Ipari Szakmunkásképző Iskolában. Kecskemét. Kálvin tér 1. sz. alatt. 3689
