Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-18 / 112. szám

9. »Ma« nt», májas IS. vuán&p Egy gyár a zsebekben Félmillió forintos lopás a BUG-ben A Budapesti Rádiótechni­kai Gyár kecskeméti üze­mében, az úgynevezet* ide­genáru minőségi ellenőrzé­si osztályon dolgozott Tar­jányi László elektroműsze­rész. A fúró-faragó, barká­csoló fiatalember 1966. ta­vaszán megpróbálkozott né­hány alkatrészt kicsem­pészni a gyár kapuján. A zsebébe, táskájába rejtett villanymotort, tranzisztoro­kat, törlő- és kombináltfe­­jeket a személyzeti portán akadálytalanul kivitte. Tar­jányi ettől kezdve 1968 májusáig mindennap meg­pakolva érkezett haza. Két év alatt a minőségi ellen­őrzéssel megbízott elektro­műszerész 210 ezer forint értékű alkatrészt tulajdoní­tott el a BRG-ből. Ez azon­ban csak a kezdet volt, mert 1968 márciusában új emberek, Kovács Gergely elektroműszerész, Fodor Zoltánná adminisztrátor ke­rült az idegenáru-meóba. Ettől kezdve már hároman dézsmálták a társadalmi tulajdont Találka a Pingvin mögött Tarjányi Kováccsal és Fodoméval megbeszélte, hogy ezután már összesze­relt, kész magnetofonokat Ionnak el. Alkalom bőven kínálkozott erre, ugyanis fi végszerelő szalagról le­jövő magnetofonok még nem rendelkeznek gyári számmal, tehát gyakorlati­lag senki nem tartotta nyil­ván őket. A gyári számot a raktárban adták a készü­lékeknek, itt került sor a leltárbavételre is. Ezt a gyártásszervezési hiányos­ságot használták ki Tarjá­nyiék. A végszerelő szalag­ról különböző időpontokban tíz magnetofont loptak el, amelyeket — szám nélkü­liek lévén — senki sem ke­resett. A nagyobb gondot számukra nem a lopás, ha­nem a gyárból való ki­szállítás okozta. Júniusban erre is kínálkozott megol­dás. A BRG-ben sok te­hergépkocsi megfordult, al­katrészeket hoztak, vittek, de ezeket sohasem ellen­őrizték. Tarjányiék nem so­kat teketóriáztak: megkér­dezték Pölöskei József gép­kocsikísérőt hajlandó-e ki­vinni négy magnetofont, ha abból egy az övé lehet. A kocsikísérő ráállt, a ran­devú a kecskeméti Ping­vin cukrászda mögött volt, ahol Pölöskei, később má­sok, mindig leadták a lo­pott magnetofonokat. 4 jelszót „Szomjas vagyok 99 A gépkocsikkal való csempészés, a lopott áruk kihordása felbátorította Tarjányit, Kovácsot és Fo­­dornét. Az eddigiektől el­térően rátértek a módsze­res lopásra. Az első leg­könnyebben hozzáférhető vadászterületük az idegen­­áru-meó volt, de innen csak annyit lehetett elvin­ni, amennyi nem szúrt sze­met. Megfigyelték, hogy a gyártó szalagok mellett — amikor a műszak befejező­dött, de a takarítással még nem végeztek — a dobo­zokban őrizetlenül hever­tek a különböző értékes al­katrészek. A csarnokon vé­gigmenni, a szalagok mel­letti dobozok tartalmából a zsebeket megtömni, nem került sok időbe, s főleg nem volt feltűnő. Nagyon sokszor előfordult, hogy az idegenáru-meó • dolgozói különböző raktárban jár­tak, alkatrészeket kerestek, vagy csak egyszerűen be­tértek beszélgetni. Ilyenkor sohasem távoztak üres kéz­zel, mert ha a raktáros el­fordult, magukra hagyta őket, mindent zsebredug­­tak, amit csak találtak. Ké­sőbb szorosabb barátságot kötöttek Bihal Mátvás rak­tári munkással, aki na­gyon szerette a sört. Né­hányszor fizettek neki, amelyet Bihal magnetofon kombinált- és törlőfejekkel honorált. Ezt követően a raktári munkásnak csak ennyit kellett mondania: „szomjas vagyok”, s a 40— 50 forint ellenében — amit Tarjányitól vagy Ko­vácstól kapott — kiadogat­ta az alkatrészeket. Sonocolor és álkulcs A magnetofon-alkatré­szek mindegyikéhez köny­­nyen hozzájutottak, de se­hogyan sem sikerült sze­rezniük magnetofonszala­got, amelyet a félkészáru­­raktárban tároltak. Márpe­dig Tarjányi elhatározta, hogy mindenáron szerez külföldi Sonocolor-szala­­got. Egyik alkalommal, amikor a raktáros túlságo­san el volt foglalva, Tarjá­nyi méhviaszba nyomta a raktár biztonsági zárjának kulcsát. Néhány nap múl­va már Kovács és Tarjá­külföldi szalagokkal. A raktár fosztogatása heten­ként megismétlődött. Az ország GELKÍ-it elláthatták volna A tolvajokat — mint mindig — a véletlen leplez­te le. Miután a raktáros­nak meglehetősen sok So­­nocolor-szalagja hiányzott, megkezdődött a rendőri nyomozás. A hónapokig tartó vizsgálat megállapí­totta: Tarjányi László, Ko­vács Gergely és Fodor Zol­tánná 553 ezer forint érté­kű magnetofon-alkatrészt loptak el a gyárból. Ez a több mint félmillió forintot érő alkatrészmennyiség — a szakértők megállapítása szerint —, több évig ele­gendő lett volna az ország GELKA-szervizei számára. A rendőrség természete­sen azt is vizsgálta, me­lyek voltak azok a körül­mények, amelyek lehetővé tették a bűncselekmények elkövetését. Elsőnek a bel­ső ellenőrzés hiányát, ha­tástalanságát kell szóvá ten­ni, hiszen a BRG-ben a te­her- és a személyportán nem vizsgálták meg a gép­kocsikat, a táskákat, s nem tették vizsgálat tárgyává szúrópróbaszerűen sem a zsebek tartalmát. Gyártás­szervezési hibának számít az is, hogy gyártás során különböző szériák összeol­vadtak, emiatt képtelenek voltak a felhasznált anya­got és a készterméket el-’ Tenőrizni. Tariánvi, Kovács és Fodorné rövidesen el­nyerik méltó büntetésüket, de a gvár vezetői tanul­tak-e. fe’01 ességre von’ák-e szokat, akik az ellenőrzést elmulasztották? Mi bízunk benne! Gémes Gábor A Kecskeméti Re-da-kan’­+ánv«!á5 '»’ar.Hnvi Lászlót és Kovács Gergelyt e^őze+es le­nyi is simán bejuthatott a tar*6z*atásba helyezte. Ell-nük ,, , . , , , . bűnszövetségben elkövete+t. • felkeszaruraktarba. Az egyik délután kinyitották a raktárt, alaposan felszerel­keztek, magnetofonmoto­rokkal, tranzisztorokkal, ánadalmi tnl^donban kü’fi­­"osen nagv kárt oko^ó lo*>ás •rű.att, Fod^r Zol+*»nué ellen bnn^zove^sé?ben elköv°*e+t. a ♦ár^ada'mi tulajdont károsító lonás miatt indítottak büntető­­eljárást. r Ut épül a pusztán Odakint éget a délutáni nap. Ide­bent kellemes hű­vösséget állandósí­tottak a leeresztett függönyök. Máté Ig­­nácnét, a kecskemé­ti járási népfront­bizottság titkárát éppen indulásra ké­szen találom. De aligha érhet az em­ber népfront-tiszt­ségviselőt olyan sür­gős munkában, vagy készülőben — ami fontosabb lenne, mint a vendég fo­gadása. O is — mint máskor —, rögtön hellyel kínál; a vi­lágért se éreztetné, hogy esetleg feltar­tom. Arra is gondolok, nem tapintatlan­ság-e ilyen istenver­te kánikulában afe­lől érdeklődni — min munkálkodnak a népfrontbizottsá­gok. Lehet-e most elkívánni buzgó ak­tivitást — társadal­mi munkásoktól?... Máris rácáfol el­képzeléseimre a népfronttitkár. — El ne felejtsem elújságolni: nagy vasárnapja lesz most 18-án a jakabszál­­lásiaknak... Nemrég beszéltem Gállá István vb-el­­nökkel. Így mondta á telefonba: „Az egész falut mozgó­sítjuk Volford Mi; hállyal...” Volford bácsi a községi népfrontel­nök — magyarázza Máté Ignácné. — Ügy ismeri minden­ki, hogy ő az útja­vítás atyamestere. Hányszor megtör­tént már, hogy ke­restük őt a község­ben, de így tájékoz­tattak bennünket: „Miska bácsit most a határban lehet megtalálni, ebben és ebben a dűlő­ben .. Kimegyünk. Csak­ugyan ott van. Vele mintegy 35—40 em­ber. Lapáttal, egyéb szerszámokkal agyusztálják az utat. ö irányít, szer­vez, adja az útba­igazítást, kik és me­lyik szakaszt hogy vegyék kezelésbe. De nemcsak beszél. Az ő kezében is ott a szerszám, s végzi, ami ráesik... Most egész nagy­szabású útjavításba fognak vasárnap. A Hajtó úti iskola, il­letve Bugac felé ve­zető földutat hoz­zák rendbe. Lesznek pór százan község- és tanyabeliek. De nem csak két ke­zükre lesznek utal­va. A Városföldi Ál­lami Gazdaság bu­gaci üzemegysége meg a jakabszállási Népfront Szakszö­vetkezet egész gépi üteget ad az útjaví­táshoz ... — Mit tudnak tenni lelkes nép­frontaktivisták — mondjuk ki szinte egyidőben a járási népfronttitkárral. Eszünkbe jut Nagy Béla. a Nénfront Szakszövetkezet el­nöke. megyei nép­frontbizottsági tag. Milyen talpraesett elképzelésekkel, öt­letekkel állt elő, amikor a megyei bi­zottság a tanyai la­kosság helyzetéről tárgyalt... Faragó Antal, a szakszövet­kezet ellenőrző bi­zottságának elnöke, járási népfrontbi­zottsági tag. Szintén közvetlen közelről ismerőse a tanyai problémáknak... S lám, ők sem csak adják a tippeket, mit — hogyan le­hetne, kellene jól csinálni, cseleked­nek, segítenek is. „Ha újságírót nem is, fotoriportert ok­vetlen küldjön ki az elvtársnő!’’ — kér­te Gállá István vb­­elnök a telefonban. „Ilyen munkát — társadalmi munkát — úgyis ritkán fényképeznek...” .. ,S mialatt mi — város- és köz­séglakók — megér­demelt hétvégi pi­henőnket töltjük — strandon, hús park­ban, nyugágyban a kiskertben, vagy a hűvös szoba csend­jében —, gondol­junk tisztelettel és szeretettel a jakab­­szállásiakra, akik azalatt utat javíta­nak a pusztán... Hogy a tanyák az­zal is közelebb ke­rüljenek ... Tóth István Halálra ítélték az apostagi gyilkost Olvasóink előtt ismeretes az a kegyetlen bűncselek­mény, amelyet Trencsényi Ferenc 43 éves apostagi la­kos (Attila utca 5. szám) ez év január 12-én köve­tett el. A négyszeresen bün­tetett előéletű Trencsényi előre kitervelt módon, kü­lönös kegyetlenséggel és nyereségvágyból megölte a 76 éves özvegy Podruzsik Györgynét. A megyei bíróság több napos tárgyalás után a hét végén hirdetett ítéletet Trencsényi Ferenc ügyében. A Budapesten dolgozó Trencsényi január 11-én, szombaton érkezett haza Apostagra, s szinte egész nap italozott,, majd ezt a „szórakozást” vasárnap is folytatta. Mivel fizetését le­tagadta a család előtt, s mert a munkahelyén ka­pott összegből már sokat elköltött, úgy határozott, hogy felkeresi özvegy Pod­ruzsik Györgynét, akiről tudta, hogy van pénze. Terve az volt. hogy meg­szerzi tőle az otthon levő pénzt, majd „elnémítja”. Január 12-én este nyolc óra tájban kopogott be a magányos asszonyhoz, és azonnal a tárgyra tért. A megfélemlített Podruzsikné először tagadta, hogy van pénze, de a hívatlan ven­dég bicskával fenyegette, s így — körülbelül éjfélre — előkerült 24 ezer forint, amit Trencsényi nyugta el­lenében magához vett. Tá-4. Később Tyihonov a szom­— Bocsásson meg — Tyi- széd szobában beszélgetett honov belépett a szobába. a kislánnyal, megpróbált A díványon fehér hajú megtudni valamit, aminek asszony ült. Nem sírt, csak köze lehetett nővére halá­­állandóan ugyanazt ismé- Iához. Az eredmény egyen­­telte. lő volt a nullával. Már in­— Kislányom, drága kis- dúlni akart, amikor hirte­­lányom. miért tetted ezt len eszébe jutott: velem? Miért hagytál itt — Ki az a Konsztantyin engem? Mihajlovics? Egy lányka ült mellette — Sztavickij. Tánya ba­­a díványon, a szeme vörös- rátja. Egy időben össze is re dagadt a sírástól. A akartak házasodni. De lányka átölelte az asszonyt, Sztavickij eltagadta, próbálta vigasztalni. hogy nős, Tánya pedig utál-Tyihonov óvatosan az ab- ja a hazugokat. így nem lakhoz lépett. Az asszony lett a dologból semmi. Né­felemelte a fejét, pillantá- ha azért találkoztak, rit­­suk találkozott. kán ... — Tatjána munkahelyé- Tyihonov jóval öt óra ről? előtt ért Vladikinóba és Tyihonov zavarba jött. elhatározta, újra végigsé­­hirtelen megérezte, mennyi- tál az ösvényen. A Baikal re fölösleges itt és komo- szállodáig számolta a léoé­­ran válaszolta: seket, majd visszafordult. — A rendőrségtől Tánya itt esett össze. Hány lépést tehetett a halálos ■ebbel? Az ösvény a 16. sz­áznál kanyarodott ki az :tra. az autóbuszmegálló­­’.oz. Jevsztyignyejeva úgy miékezett, mintha közvet­lenül azután, hogy megpil­­'antotta Tánya holttestét, hallotta volna a távolodó autóbusz motorzúgását... Gavrilenko gépkocsiveze­tő tagadóan csóválta a fe­jét: — Nem emlékszem. Any­­nyi magas férfit szállítok naponta, s annyian horda­nak sötét télikabátot... Tyihonov nem is nagyon számított másra. Gavrilen­ko busza 20 óra 26-kor in­dult. A szemtanúk 20 óra 20-kor léptek ki a házból, hat perc alatt nem érhet­tek a megállóhoz. Gyemi­­dov vagv Lampszi talán többet tud. Gyemidov szürkeszemű, kövér férfi. Arca kiniroso­­dott a hihe°ben. A vezető­fülke me’lett ált. szőrcsiz­májával teneo a havon: — ... Amikor soVan van­nak. a no*va.u*ais ű«v &TZÍ. mindenki őt bámulia. Nvo­­más. eit=d csak a Pénzt a perselybe. bar»f ócskám! De amikor hátul üres a kocsi megnő a bátorsága. „Bérle­tem van” aszondja. Bérle­te van! Bérletem nekem van: huszonkilenc éve ülök a buszban nem könnyű át­ejteni. Már messziről meg­szagolom a madaramat, s mondom neki a mikrofo­non: „Polgártárs, mutassa fel vagy váltsa meg a je­gyét!” De az a magas, aki­ről kérdezett, nem ilyenfaj­ta volt. Ezen az ajtón szállt fel, ő, meg egy öregasz­­szony, ha jól emlékszem. — Hol szállt le? — Hát azt már nem tu­dom megmondani. Ha nem titok, mit követett el? — A jelek szerint ez a férfi mielőtt felszállt vol­na a buszra, megölt egy embert. Megismerné? Meg hát. Hisz beszélget­tem vele. — Rendben. Ha valami még eszébe jut, vagy tör­ténik valami, hívjon fel a 99-84-en. A nevemre em­lékszik? Tvlhonov vasyok.. A szá’lodából telefonált: — Központi nyilvántar­tó? Itt Tvihonov. Konsztan­­tyin Mihailovics Sztavic­­kii adatait kérem. Lehető­leg holnao reegpire. (Folytatjuk.) vozást színlelve azonban az ajtóból visszafordult, fel­vette az ott levő súlyos fej­szét, és két hatalmas csa­pást mért az ágyon ülő ál­dozatára, aztán elővette az előre elkészített 10 centimé­teres szeget, és a már esz­méletlen asszony tarkójába verte fejszével. De, mert még úgy látszott, hogy ál­dozata nem halt meg, a balta élével újabb két csa­pást mért az idős asszony arcába, majd a nyugtát, és a pénzt zsebre téve eltávo­zott, s a hajnali órákban a fővárosba utazott.* A cselekményt hétfőn a délelőtti órákban fedezte fel a sértett lánya. Azon­nal megindult a nyomozás, és Trencsényi Ferencet ja­nuár 17-én letartóztatták. Megtalálták nála az elrabolt összeget, amiből mintegy 500—600 forint hiányzott, özvegy Podruzsik György­nét kórházba szállították, de megmenteni már nem lehetett. Borzalmas sérülé­seivel még több’ mint két hónapig élt, március 29-én halt meg. A megyei bíróság Tren­csényi Ferencet a bizonyí­tékok, és saját beismerő vallomása alapján bűnös­nek mondta ki különös ke­gyetlenséggel, előre kiter­velt módon, és nyereség­vágyból elkövetett ember­ölés bűntettében, és halálra ítélte. Az ítélet ellen a vád­lott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. G. S. SzakmunKástanulókat felveszünk villanysze­relő, hegesztő, aszta­los és emeltszintű szerszámkészítő szak­mákra. Jelentkezni lehet a 623-as sz. Ipari Szak­munkásképző Iskolá­ban. Kecskemét. Kál­vin tér 1. sz. alatt. 3689

Next

/
Thumbnails
Contents