Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-15 / 84. szám

4L oldal

1969. április 15. kedd

Ifjú gépjavítók közt Megnőtt a szakszervezetek

Ügyes ötletet valósított meg a Madarasi Községi Tanács és a Budapesti Iro- dagéptechnikai Vállalat együttműködése, amelynek révén a jövőben a madarasi fiatalok jobban boldogulnak, a gépkarbantardeményezése is — mondja Tósaki Ferenc tanfolyam- vezető. — Nagyon hasznosan szolgálja a vállalati létszám tervezett növelését. Ugyanakkor mondanom sem kell, milyen előnyös a falu fiatalsága számára,

tett hibákat is meg kell keresniük és kiküszöbölniük. Népszerű a magnós oktatás is, amelyet esetenként egy- egy működési feladatnak az írásban való kidolgozása követ.

— Egy a célunk — mondwm

Az egyébként is ügyes kezű Horváth Jánosné oktatója segítségével még gyorsabban és biztosabban válik majd a gépjavító szakma imerojévé.

tást, illetve javítást végző üzem pedig jó néhány leendő szakemberrel lesz gazdagabb.

A közelmúltban ugyanis mintegy háromnegyed millió forint költséggel átalakították, illetve korszerű gépi berendezéssel látták el a madarasi, úgynevezett újfalusi iskolát. Az elavult, céljánál már rég nem megfelelő épületből ily módon ízléses, szépen felszerelt műhely született, ahol a községben élő fiatalok közül harmincötén sajátítják el az Optima írógéptípus javításának bonyolult fortélyait.

— Nagy szükség van az új munkaerőkre — így tájékoztatnak az oktatást végző műszakiak: Czakó Kálmán és Molnár Oszkár. — Az igény egyre növekszik, ezzel szemben meglehetősen nagy a hiány jó műszerészekben. Nem utolsósorban a szociális szempontok is közrejátszanak: ma már a múlté a faluról való elvándorlás, s az ifjúság valósággal verseng azért, hogy ebben a tiszta, világos műhelycsarnokban dolgozhassák. A vállalat már a félévet kitevő tanulási időt. is megfizeti, havonta több mint ezer forinttal. Cserébe csupán ahhoz ragaszkodik, hogy az áldozatvállalás fejében legalább három éven át a eég rendelkezésére álljanak azok, akik itt tanulták ki a szakmát.

A tanulók többsége nő, s köztük is számos a fiatal- asszony. A férfi tanulók a dolgozóknak alig egynegyedét alkotják.

— Az új mechanizmus funkcionálásának egyik jele a vállalatnak ez a kezmennyi időt takaríthatnak meg, s egyúttal biztos, késett és jól kereső szakmát sajátítanak el.

A november 1-én indult tanfolyamra egyébként há- íomszor annyian jelentkeztek, mint ahány fiatalt fel tudtak venni. A tanulók kezdetben elméleti oktatást kapnak, ismerkednek a gép alkatrészeivel. „Ravasz” módon, előre beépíják az oktatók. — Türelmesen, minden lehetséges eszközzel megismertetni a növendékekkel a javító szakma számos csínját-bín- ját.

Madarason, mint említettük, az Optimák javítása folyik. De már indul a szomszédos Katymáron egy másik tanfolyam is, a Con- suloké.

J. T.

szerepe

A gazdaságirányítási reform bevezetése óta — vállalati időszámításban gondolkodva — eltelt több mint öt negyedév. S ennek az időszaknak a szakszervezeti. érdekvédelmi tevékenysége már a nagyobb önállóság és felelősség jegyében zajlott le. A nemrég befejeződött vezetőségi újjáválasztásoknak ugyancsak csak ez lehetett volna az egyik mottója.

A szakszervezeteknek ki- szélesedett a hatásköre. A munkaviszonnyal és jövedelemelosztással kapcsolatos kérdések szabályozásához például a vállalati szakszervezeti szervek egyetértése szükséges; a szociális, kulturális és segélyezési keretek felhasználásáról ők döntenek; kifogásolási jogukkal élve pedig megakadályozhatják a törvénysértő intézkedések végrehajtását. A megnőtt hatáskörök érvényesülésének tapasztalatairól beszélgettünk Baranyai Tiborral, a Szaikszerveze- zetek Országos Tanácsa osztályvezetőjével.

— Mi tette szükségessé a változásokat?

— A szakszervezeti mozgalomnak fontos szerep jut a gazdaságirányítási reform körülményei között abban, hogy tovább fejlődjenek a szocialista viszonyok. A piac hatásainak fokozottabb érvényesülésével és a szabadabb árformák életbelépésével egy időben szükség volt arra is. hogy hatékonyabban képviseljék a dolgozók érdekeit. A folyamat megindult. Ma már a bérpolitika vagy az anyagi ösztönzés fejlesztésében, irányainak megszabásában sem lehet nélkülünk valamilyen álláspontot kialakítani.

— Tapasztalataik szerint élnek-e a szakszervezetek alsóbb szinten is az új lehetőségekkel?

— Az új jog- és hatáskörök arra épülnek, hogy a vállalatok önállóan gazdálInterjú Baranyai Tiborral, a SZOT osztályvezetőjével

kodnak. Szükségszerű volt hogy a szakszervezeti intézkedések ne a központban szülessenek, hiszen a szociális. érdekvédelmi vagy szervezési kérdések mintegy 80 százalékban „lent” dőlnek eL Tisztázódtak, hogy melyek azok a jogkörök. amelyekkel egyetértésben kell dönteni, mi tartozik a véleményezési hatáskörbe. illetve a vétójog alá. Az utóbbinak már a lehetősége is tárgyalóasztal mellé kényszerítette néhány esetben a gazdasági vezetőket. A tapasztalatok szerint érdemes volt kiterjeszteni az önállóságot.

1967-hez képest nem csökkent például a szociális körülmények javítására fordított összegek nagysága. Míg tavaly előfordult, hogy egyes vállalatok a gyermekintézményeket tanácsi kezelésbe akarták átadni, az idén már nem érkeztek ilyen jelzések. Az önálló állásfoglalás követelményének leginkább a döntési és egyetértési hatáskörbe tartozó esetekben feleltek meg a szakszervezeti testületek. Nem minősíthető viszont egyértelműen kedvezőnek a véleményezés gyakorlása — az éves tervek kialakításában, vagy a beruházások sorrendjének eldöntésében. Bátortalanul élnek még sok helyütt a kifogásolás jogával is.

— Bács-Kiskun megyében az ipari termelésnek mintegy a felét a gyáregységek adják. Az itt működő szakszervezeti bizottságok többször felvetették, hogy a gazdasági vezetés szintjén nem „adták le” a jog- és hatásköröket. Sérelmezik, hogy hiába nőtt a felelősségük, ha a gyáregységek irányítói nem lehetnek „egyenrangú partnereik”

— Ez nemcsak Bács-Kis- kunban van így, hanem országos gond. Tény. hogy az üzemek vezetőinek a felelőssége nem nőtt olyan mértékben, mint a szakszervezeti képviselőké. A gyáregységekben ily módon lassúbb a fejlődés, mint amire számítottunk. Következésképp továbbra is nagyobb feladat hárul a központi. vállalati szakszervezeti bizottságokra.

— Vajon nem romlott-e meg a gazdasági vezetőkhöz fűződő viszony azzal, hogy a korábbinál több és alapvetőbb döntések meghozatalába szól a szakszervezet?

— Az érdekek elkülönülésével valóban arra lehetett számítani, hogy kiéleződik a helyzet. A kapcsolat mégis csaknem mindenütt javult. Kétségtelen viszont, hogy hasznos lett volna, ha az ellentmondások, a részellentétek jobban felszínre kerülnek. Ahhoz, hogy megfogalmazódjanak a problémák, a szakszervezeti taggyűléseknek, bizalmi értekezleteknek az eddiginél jobban kell működniük.

— Született-e valamilyen kezdeményezés« ami segít feltárni a megoldásra váró problémákat?

— Az utóbbi időben lényeges változáson ment keresztül információs rendszerünk. A Szakszervezetek Országos Tanácsához 100 üzemből érkeznek rendszeresen a tapasztalatok, köztük például a Kecskeméti Konzervgyárból is. S nincs olyan hónap, hogy legalább ugyanennyi esetben ne intézkednénk. Nemrég megalakítottuk a Szakszervezeti Elméleti Kutató Intézetet is.

Baranyai Tibor végezetül elmondta, hogy a felszabadulás óta soha ilyen lehetőségei nem voltak még a szakszervezeti mozgalomnak, mint jelenleg. A nemzetközi visszhangja is nagy a hazai munkának. Olyasvalami alakul, ami rendkívül fontos fejezetét alkotja a szocialista szakszervezeti mozgalom történetének.

Halász Ferenc

Kis jó Sándor:

A bürgolyó

Tízévnyi látnivaló a játékbolt kirakatában, s kérő gyerekhang mögöttem:

— Atyus, vegyük meg azt a bürgolyót!

Jóleső borzongás fut át, sírig hű komám, Rácz Gyuri nevezte így valamikor, tőle hallottam először, és lám, a várkastély alatt tényleg ott a kockásra varrott, marokba alkalmas bőrlabda. Éppen olyan, amilyet együtt nézegettünk annak idején a Szöllősi-ba- zár üvegén keresztül, a református templom lelkészbejárójával szemközt. Szülőfalujából hozta Gyuri a szót, Nógrád.ban tisztelték atyusnak a nagyapát, onnan való lehet ez a kis- legény is, kinek csak sokára válaszol az öreg:

— Azt?

— Ühüm — szól az unoka.

— Kéne?

Nem válaszol a gyerek, mivelhogy kötekedés az ilyen beszéd, és kezd. méregbe gurulni. Atyus meg

gyönyörködik benne, mert nem baj, ha kijön a sodrából a férfiember néha, inkább legyen haragvós, mint pityergő. De amikor hegyesedik a szemöldöke, fordít a szón:

— No, hát igazán megvegyük?

Szaporán bólogat az unoka, és húzza atyust befelé.

t]át ilyen egyszerűen, szürkén, ilyen kevés küzdelem, és izgalom árán jut manapság bőrgou,óhoz a gyerek. Mennyivel színesebb, eseménydúsabb volt az egykori mód. Mivel akkoriban az atyusoknak nem igen akadt rá pénzük, beszervezéséhez három nap kellett.

Kezdődött azzal, hogy egy nyári délutánon elcsalt Gyuri a Vigadó-kertbe. Ma KTE-sporttelep. Ott volt az egyetlen kecskeméti teniszpálya. Volt ugyan még egy, Farkas Ignác gyógyszertár-tulajdonos villája kertjében, de oda nem lehetett bemenni. A Szabadság téri nagy patika volt az övé, a villa a Voelker- telep közelében áll, a vasúti sín mentén, A legmagasabb körök sportja volt akkoriban a tenisz, fehér- nadrágos urak mondták, hogy plé, fehérszoknyás nagyságák felelték rá. hogy rödi, mi meg röhögtünk rajtuk, mert hisz nem volt pléhből sem a labda, sem az ütő, és egyébként is komolytalan szaladgálásnak ítéltük a szörtifortit. Az egészből a labda érdekelt bennünket, mert a tenisz- labda, az komoly dolog volt.

lLfásnap Gyuri már

délelőtt kivitt, és néztük a dróton át estig. Igyekeztem megérteni, őt azonban csak azok a mozzanatok izgatták, amikor a labda kiperdült a kerítésen. Harmadnap jelen voltunk, amikor a játékhoz kezdtek. Ahogy ott álltunk, azt mondja egy kopasz úr:

— Te gyerek, akartok-e labdát szedni?

Akkoriban ugyanis a hölgyek és urak nem hajlongtak a labdáért, két kölyköt behívtak, lehetett vele keresni tizenöt krajcárt. Én nem akartam Gyuri azonban meglökött:

— Lesz már bürgolyó — súgta és vitt be magával.

Az első órák elteltek komolyabb esemény nélkül. Vágtattunk a labda után és ha kirepült, megkerestük, hoztuk vissza. Elég sűrűn került rá sor, és néha sokáig kellett kutatni a sűrű bokrok, fűcsomók között. Késő délutánra járt. amikor egyszer újból kiszállt. Gyuri futott érte, de nem találta. Küldtek engem is, ám hiába vizsgáltam át minden elképzelhető zugot, elnyelte a föld. Lemarházott bennünket a kopasz, de ő sem találta.

— Motozás! — adta ki a parancsot, és megfogadtam, hogy soha többé nem jövök labdát szedni.

— Én se — mondta Gyuri és rejtélyesen vigyorgott.

Afár erősen alkonyo- dott, mikor hazaindultunk. A víztorony alatt azt mondja Gyuri, hogy maradjunk még egy keveset. S amikor egészen besötétedett, szólt:

— No, gyere, mutatok neked valamit.

Ment vissza a teniszpálya felé, s olyan izgalom fogott el, hogy a lábam is

reszketett. Kitaláltam, mi történt: Gyuri a keresés ürügyén elásta a labdát. Nyugodtan ballagott, s már a pálya mögött voltunk, amikor csúfondáros kacagás állított meg bennünket. Előbb csak egy hang, azután egész kórus. Szegedi Pista bandája volt, vagy húsz méterre tőlünk figyel- ték, mit mívelünk.

— Tán bürgolyót keresel, Gyuri? — kiáltott oda gúnyos hangon a vezér.

És a Hold fényében láttuk, amit láttunk. Teniszlabdát ütögetve iramodott el csatlósai élén.

Gyuri egy pillanatra megdöbbenve állt, aztán odaugrott a nagyfához, túrta, kaparta a homokot, leveleket, de hiába. Az ellenség kileste manőverét, és megelőzte a kutatásban.

Hosszan nézett utánuk Gyuri, aztán indult, és csak annyit mondott:

— A Szegedi Pistát holnap agyonszúrom.

T/alami azonban közbejöhetett, mert Pistát vasárnap láttam otthon, szép kövér, senki meg nem mondaná róla, hogy ötvenhat évvel ezelőtt kinyiffant.