Petőfi Népe, 1969. április (24. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-11 / 81. szám

1969. április 11. péntek 5. oldal Imádok férjhez menni Maugham-vígjáték a kecskeméti színházban ww Az idén már második, magyarba oltott, angol tár­saság teregeti ki apró kis ügyeit a kecskeméti közön­ség előtt. Nemrégiben a jó öreg Oscar Wilde adta köl­csön egyik ötletét. Most pedig egy valódi tőről met­szett — a színlap szerint átdolgozatlan — angol szto­ri bontogatja szárnyait a Kecskeméti Katona József Színház színpadán: az Imá­dok férjhez menni. Ez az utóbbi, a könnyedebb. a szellemesebb a kettő közül. S ha nem is igen fedez­hető fel*_J>emne több egy felvonásra "elegendő ötlet­nél, még így, három ré­szesre mángorolva is kelle­mesen szórakoztat. Szó, ami szó, lassacskán ott tartunk a könnyebbik fajta múzsa jóvoltából, hogy jobban ismerjük az angol középosztály életfor­májának szatíra tárgyát ké­pezhető mozzanatait, mint a mi kispolgáraink életé­nek tollhegyre kívánkozó fonákságait. No, de sebaj, az ilyenfajta színpadi nép­ség nem válogat kontinen­sek között, így aztán ez a Maugham-vígjáték Nádas Gábor zenéjével. Szenes Iván verseivel felfűszerez­ve, nekünk is mond vala­mit Pethes György, a darab rendezője, számba vette azt is. hogy a darab né­hány évvel ezelőtt a Buda­pesti József Attila Színház­ban már sikert arátott, ki­tűnő színészek játszották a ^'szerepeket. Éppen azért amennyire lehetett, igyeke- kezett egyéni felfogásban, újszerűén formálni meg a darab jeleneteit. Sajnos, azonban egynéhány jele­netben az elnyújtott, körül- ményesikedő játék teljes­séggel lefékezte a tempót, a- dialógusok, melyek fris­sen pergő ritmusban, még csak rejtettek volna ma­gukban némi meglepetést, elerőtlenedtek, eljelenték- telenedtek. Különösen érző­dött ez a tempótlanság Csomós Mari játékában. Ez a bájos, ifjú hölgy Maugham szerint olyan fá­ból van faragva, aki disz- tingvált társaságbeli előke­lősége jelmeze alatt, olyan szívet visel, amelyben bő­ven jut hely minden elkép­zelhető udvarlónak, aki csak a derék lady közelébe i férkőzik. Csomós Mari azonban sokkal egyszínűbb Viktóriát vitt színpadra, aki a jellemében rejlő le­hetőségeknek csak egy je­lentéktelen hányadát csil­logtatja meg a közönség előtt. Sárosi Gábor kedves, mulatságos, bár a kelleté­nél lassúbb vérmérsékletű Fredet alakít. ■ Sas József Bili szerepében nem egy­szer menti meg a már-már állóvízzé eseménytelenedé színpadon, ami még ment­hető. Kedves, friss ötletek­kel lendíti előre az elő­adás lejárni készülő óra­szerkezetét — hát még ha \ ----------------------­g itárt is adott volna a ke­zébe a rendező. Balassa Gábor mulatságosan ugra­bugrál Mr. Paton szerepé­ben, bár érzésem szerint, másfelé kellene keresnie ennek a figurának a lénye­gét. Igazi telitalálat Mont­morency kisasszony szere­pében Cserje Zsuzsa ala­kítása, bájos jelenség Zom- bori Viola. Sándor Lajos díszletei hangulatteremtő erejűek, szépek Gombár Judit jel­mezei és a kis zenekar — élén Rónai Pállal hibátla­nul tolmácsolja Nádas Gá­bor muzsikáját. Az Imádok férjhez men­ni bizony eléggé közepes produkció. Pontosan az a csúfondáros szellemesség hiányzik belőle, ami meg­adhatná ennek az egyéb­ként rokonszenvesen meg­írt történetnek a savát- borsát. Csáky Lajos Ősztől n... Minden hétfőn délu­tán három órát együtt töl­tenek a kecskeméti városi pártbizottság esti középisko­lájának hallgatói. Az öt osztály egyikét a városi tanács pártalapszer- vezete és a vb az appará­tusban dolgozóknak szer­vezte meg. Az iskola iránti érdeklődés — a korábbi évek politikai oktatásának hatására — várakozáson fe­lüli volt. Néhány idősebb dolgozó meg is sértődött, amikor lebeszélték őket a beiratkozásról. Huszonhat ügyintéző — köztük 23 pártonkívüli — kezdte meg a marxizmus— leninizmus tanulmányozását „középiskolai fokon.” Azóta fokozódó érdeklődés kíséri az osztályfoglalkozásokat. Igazolatlan hiányzás is­meretlen az osztályban. Pe­dig tizenhárom családanya is van a hallgatók között. Deák Istvánná, Kovács Mi- hályné, Tátrai Béláné, Ju­hász Imréné, Tóth Árpádné, Lackó Dénesné, Mohácsi Lenke még igazoltan sem hiányoztak a tanév során. Ismét megrendezik a „Tiszán innen — Dunán túl” rádiós vetélkedőt Emlékezetes az a hóna­pokig tartó izgalom, amely két évvel ezelőtt a Kossuth Rádióban megrendezett „Ti­szán innen — Dunán túl” című, megyék közötti vetél­kedőt kísérte. Akkoriban nyolc megye — négy a Du­nántúlról és négy a Tiszán­túlról — mérte össze erejét. Bács-Kiskun megye a dön­tőben a második helyezést érte el. Felismerve az előző vetél­kedő hasznosságát, a Műve­lődésügyi Minisztérium és a Magyar Rádió felszabadulá­sunk 25. évfordulójának tiszteletére ismét megrende­zi a „Tiszán innen — Du­nán túl” megyék közötti ve­télkedőt. A nagy versenyben 16 megye vesz részt, az el­ső forduló sorshúzásos pá­rosítása a következő: 1969. szeptember: Csong- rád—Hajdú; október: Bé­kés—Szabolcs; november (valószínűleg 14-én): Bács- Kiskun—Szolnok; decem bér: Borsod—Pest; 1970. ja­nuár: Somogy—Tolna; feb­ruár: Komárom—Nógrád; március: Fejér—Zala; ápri­lis: Győr—Vas megyék. Az első forduló tehát a felsza­badulásunk 25. évfordulójá­ra ér véget. A további for­dulók az év hátralevő ré­szében folytatódnak. A rendező szervek meg­küldték a verseny általános tematikáját a megyei tanács vb művelődési osztá­lyának. Természetesen a megválaszolandó kérdések elsősorban a felszabadulás­sal kapcsolatos tudnivaló­kat, jelentős részben az el­múlt 25 év politikai, gazda­sági és művelődésügyi ese- ményeit ölelik fel. Ismer­niük kell a versenyzőknek megyénk felszabadulás előt­ti munkásmozgalmát, a fel- szabadulás eseménytörténe­tét, megyénk nagyobb léte­sítményeit. Természetesen esélytelen lesz a versenyben az a megye, amely a part­ner hasonló adataival leg­alább nagy vonalakban nincs tisztában. Ezért a fel­készülés során alaposan ta­nulmányozni kell a vetély- társ megyékre vonatkozó esetleges kérdéseket is. B. J. A marxizmus—leniniz­mus esti középiskoláján olyan ideológiai kérdések­kel ismerkednek meg a hallgatók, amelyek az álta­lános műveltséghez ma már nélkülözhetetlenek. A szo­cializmus építésének olyan elvi és gyakorlati kérdései­ben segít az iskola eliga­zodni, amelyek még tuda- tosabbá teszik az ember munkáját. Mivel az államigazgatás ügyintézői tanulnak az osz­tályban, akik emberek prob­lémáit intézik és állami ér­dekeket érvényesítenek, számukra kétszeres haszon­nal jár a tanulás. A szocializmus épí­tésének olyan napirenden levő kérdéseiben szereznek politikai tudást, mint az osztályszerkezet átalakulása, az osztályharc, a szövetségi politika, nemzeti egység megvalósítása, az új gazda­ságirányítási rendszer szük­ségessége, célkitűzései és megvalósulása. Nagy érdek­lődés kísérte a proletárdik­tatúráról, új funkcióiról és szocialista államunk fejlő­désével kapcsolatos kérdé­sekről szóló foglalkozást. A vitában például a legutóbbi foglalkozáson huszonketten vettek részt, néhányan többször is szót kértek. Még az első félévi vizs­gák előtt a városi pártbi­zottság munkatársa ellen­őrizte az osztályfoglalkozást és a szóbeli elismerés mel­lett az osztálynaplóba ezt a bejegyzést írta: „Alapos felkészülés, ered­ményes munka, aktivitás. Az elvi tisztánlátás dicsére­tes.” Az első félévi vizs­ga eredménye a várakozás­nál magasabb tudásról tett tanúbizonyságot. A hallga­tók fele jól megfelelt, heten kiváló és ugyanennyien meg­felelt minősítést kaptak. Ez­zel az öt osztály közül a legjobb eredményt érték eh Az osztály ma is szorgal­masan tanul. Az „ösztönzők” között ott van már az elért eredmény, amelyet a tanév végén is ki akarnak érde­melni. Megéri a befektetett mun­kát a tanulás. Máris gyü­mölcsözik a magasabb szin­tű politikai tudás az ügyek emberségesebb, gyorsabb in­tézésében, és nem kevésbé a tanácsi érdekek érvénye­sítésében, védelmezésében. Az is fontos, hogy ezzel a politikai iskolával a tanácsi dolgozók megszerzik a munkakörükhöz szükséges politikai képzettséget. Amit az ősszel elkezd­tek, a nyár elején befejezik. S eredményeként megalapo­zottabb tudással, nagyobb politikai hozzáértéssel, meg­növekedett aktivitással vég­zik államigazgatási felada­taikat. Horváth Ignác Könyvekről röviden Sorköteleseknek, sorkatonáknak A HADKÖTELEZETT­SÉG a magyar állampol­gárságú férfiak számára an­nak az évnek a január 1. napjával kezdődik, amely­ben a fiatal a 18. életévét betölti. Ettől kezdve a had­köteleseket — és sok eset­ben a hozzátartozóikat is — kötelezettségek, de ugyan­akkor jogok és kedvezmé­nyek is megilletik. A 18 éves fiatalok életé­nek ebben a szakaszában sok probléma vár megol­dásra. Jelentős részük ugyanis munkaviszonyban áll. Másik részük ebben a korban tanulmányokat foly­tat, vagy tanulmányok megkezdésére készül é6 vá­laszt vár: folytathatja-e a megkezdett tanulmányokat, illetve megkezdheti-e azo­kat, vagy katonai szolgá­latra kell bevonulnia? Mi­kor lehet szolgálati halasz­tást kérni, és mennyi idő­re? 11. — Mit szólnék? — kér­deztem vissza kihívóan. — Mit fecseg itt össze­vissza? Hülyének néz ben­nünket? Jobbnak láttam, ha hall­gatok. Igent nem mertem, nemet pedig nem akartam mondani, mert ha nem mu­száj, nem szoktam hazud­ni. Valóban, őrültnek tar­tottam Burtot meg a tár­sait. Mi a nyavalyát akar­nak tőlem? Hiszen én az­tán igazán biztos voltam benne, hogy semmi közöm sincs az egészhez. Hagyja­nak engem békén, és kész! — Ügy, tehát nem vála­szol?!... Ügy is jó! Majd én mindjárt bebizonyítom magának, hogy nem va- gj'unk hülyék! Örültem ennek- az ígé­retnek. Elmeállapota töké­letességének legfőbb bizo­nyítékát akkor adhatta volna, ha azonnal szabadon enged, s abbahagyja ezt a felesleges és értelmetlen faggatózást. De Burtnak esze áaában sem volt el­engedni. Diadalittasan har­sogta r — Miből szállt meg a Hotel Clive-ban? ... Miért nem jelent meg egyszer sem ezen a lakhelyén, és miért töltötte az éjszaká­kat albérletben? ... Miért szereltették le a magyar hadseregből? ... Miért nem volt hajlandó válaszolni honfitársainak, amikor ott­honi tevékenysége felől ér­deklődtek? Búrt villámgyorsan ha­darta a kérdéseket, szünet nélkül, nem engedett időt a válaszra. Sőt, a végén is belémfojtotta a szót. — Hallgasson! Ezek a kérdések már a maga fő­benjáró bűneire vonatkoz­nak. Törvényeink szerint kötelességem felvilágosí­tani, hogy a válaszadásnál jelen lehet az ügyvédje. Kérem, közölje ügyvédje nevét és címét. — Nincs ügyvédem — mondtam. A faggatás mestere olyan meghökkenéssel nézett rám. mintha fürdőnadrágban és színes napernyővel jelen­tem volna meg az állam­elnök tanácsadóinak sző­kébb értekezletén. Vélemé­nye szerint minden jobb embernek rendelkeznie kell ügyvéddel, különösen egy merénylőnek. — Hogyhogy nincs ügy­védje? — háborodott fel. — Ügy, szóval húzni akar­ja az időt. De figyelmezte­tem, hogy hiába manővere­zik. Egyetlenegy olyan bíró sincs New Yorkban, aki akár másfél millió dollár óvadékért engedélyezné a szabadlábra helyezését. Itt az Egyesült Államok biz­tonságáról van szó. Mi, amerikaiak, szeretjük a tré­fát. De ebben nem tréfá­lunk! Szerettem volna, de nem mertem azt mondani, hogy igenis tréfálnak. Éppen tő­lem féltik az Egyesült Ál­lamok biztonságát. Én az­tán igazán ártalmatlan sze­génylegény vagyok, aki örül, ha él. Persze, ha ilyen súlyos vádat emelnek el­lenem, azzal is számolnom kell, hogy megfosztanak ettől az örömtől. Az időhú­zásra vonatkozó célzást nem értettem, pedig sze­rettem volna egy kis időt nyerni. Jó lett volna végig­gondolni helyzetemet, hi­szen alighanem jókora csá­vába kerültem. Búrt kér­déseiből láttam, hogy a bukméker irodában tett látogatásom hozta a fejem­re a bajt. Az ezredesből lett paripaszakértőnek va­lahogyan felkeltettem a gyanúját. Így kerültem a pácba. És most hogyan má­szom ki belőle? Ki segítene rajtam? Hiszen alig ismer itt valaki. Senki sincs, aki­nek a barátságára és tá­mogatására számíthatnék. Hacsak Ruth nem. De hát nem hiszem, hogy a lány bármit is tehetne értem. Éppoly ágrólszakadt, mint én, és alighanem akadt már egy-két hozzám ha­sonló szerelme az életében. És akadnak majd újabbak. Sőt, talán már van is vala­kije, akivel több szerencsé­je lesz. Jó lenne az egé­szet végiggondolni, de ho­gyan? Búrt akaratlanul is se­gítségemre sietett. Kijelen­tette: — Ha most azt mondja, hogy él az ügyvédválasztás jogával, és ezért igényli a huszonnégy órai haladékot, amelyet a törvény ez eset­ben biztosít, vagyis ha csak egy nap múlva és az ügy­védje jelenlétében hajlandó válaszolni a kérdéseinkre, kijelentését jegyzőkönyvbe vesszük, de az esküdtszék ezt magára nézve hátrá­nyosan értékelheti. Megál­lapíthatják, hogy igyeke­zett késleltetni, hátráltatni a nyomozást, és ezért meg­átalkodott bűnözőnek bé­lyegezhetik. Az ilyesmi pe­dig nem kellemes, különö­sen akkor, ha a tisztelt bí­róság tagjai éppen azon meditálnak, hogy húsz vagy huszonöt évi börtönt, avagy pedig villamosszéket sózza­nak-e a nyakába. Szóval, én barátilag azt tanácso­lom magának, hogy ne kérje a huszonnégy órás haladékot... — Ragaszkodom hozzá! — vágtam rá. Ügy okoskodtam, hogy ha ez az ellenszenves alak valamit barátilag tanácsol, akkor legjobb áz ellenke­zőjét cselekednem. Igaz, fogalmam sem volt róla, mit változtatott a helyze­temen, ha holnap kell foly­tatnom ezt a tortúrát és válaszolnom ezekre az os­toba kérdésekre. De azért reménykedtem. (Folytatása következik.) A BEVONULÓ fiatalok egy része már nős, esetleg gyereke is van. Más ré­szük nősülés előtt áll. So­kan közülük szüleiket, vagy testvéreiket tartják el, il­letve támogatják. Mi lesz a hozzátartozókkal, a fe­leségekkel, vagy a szülők­kel, továbbá milyen támo­gatást kaphatnak és kitől? A „Sorköteleseknek, sor­katonáknak” című könyvet a Honvédelmi Minisztérium csoportfőnökségének mun­katársai állították össze. A könyv első fejezete a had­kötelesek feladatait foglal­ja össze. A második feje­zet a sorkötelesek, a sor­katonák és a hozzátartozó­ik részére biztosítható ked­vezményeket, a szolgálat- halasztással, a sorkatonai szolgálat félbeszakításával kapcsolatos kérdéseket, il­letve jogszabályokat, vala­mint a gyógykezelést, a szabadságot, az illetménye­ket, a családi pótlékot, a családi segélyt ismerteti. A ZRÍNYI Katonai Ki­adó gondozásában megje­lent könyv alkalmas arra, hogy a katonai szolgálattal kapcsolatos kérdéseket a lakosság széles körével megismertetve a honvédel­mi nevelést szolgálja.

Next

/
Thumbnails
Contents